Esztergom és Vidéke, 1897

1897-07-22 / 58.szám

atyafiak vásárolni immár Budapestre járnak, mert azt tartják, hogy a buda-esztergomi vicinális vasút — mégis jobb vicinális. Ezeket tehát alaposan elriasztottuk. — Gyerünk be a város belterületére : — Konstantinápolyba. Kocsin nem mehetünk ; mert azt rágó és emésztőszerveink örökre megbánnák — oly jó a kövezet. — Szemeinkre cséplő szemüveget kell tennünk sürü drótszövetből, mert megvakulunk a portól; mert a Dunába — kevés viz van az öntözésre és csak a héviz mellett levő vágóhíd alul lehetne öntöző vizet kapni, azt meg betiltották az egészségügyi faktorok. Elég ebből mostanra ennyi. De, felkérjük az Esztergomba jövő idegeneket, figyelmeztetjük a városi polgárságot, hogy akkor, ha látnak egy naptól barnított, zömök, porköpenyes urat, aki izzadtan szorul meg egy ősidőkből ránk maradt laftikában s egész nap a határt, a várost kocsikázza : — emeljenek kalapot a nagy izzadó előtt . . . Ő szintén fog ellenszolgálatot tenni mindannyiunknak: — télen majd serényen öntöztet, köveztet, a majort is felépítteti, a tenyészállatoknak is rendeztet Kneipp-kurákat a legelőt is befásittatja, a dülő és vicinális utakon is jó szánutat készíttet, a vágóhíd alul fagylaltnak jeget vágat, szóval télire minden rendben lesz, amint a nagy izzadó mondja, t. i. majd ha fagy.' De leszünk-e addig türelemmel ? Nemo. tet nem konvencionális soha. Tilda azonban csak ugy szerette a gyermekeit, amint épen . . . no, hát szerette, szerette, mert vannak itt is anyák, akik forrón és boldogan ölelik keblükre az az apró embereket. Mert a Tilda gyermekei nem szerelemből születtek, rossz volt, hogy jöttek. Mert minek ? Csak nehezebbé és kellemetlenné teszik ezt a nyomorúságos életet. Ha már itt vannak, hát jó. Kapnak enni, inni, ruházatban sem szűkölködnek éppen, egy vén asszony eléggé felügyel rájuk, hogy a kútba ne pottyanjanak. Csak ne sírnának annyit. Ez a fülét hasogatja Tildának, — és végtére minek ide a gyerek, ahol nincs soha egy derűs pillanat, jókedvű hang, felvillanó mosolygás ? ! Hát igy, a fiatal délután benézett az ablakon a tavasz, meg egyébb édes dolgok kopogtattak az emberek szivén. Még dalok is, melódiák, tultömött, buzgó zsongás, a dus hullámokban ring tova az erekben. Tilda az ablaknál ült és kitekintett az utcára. Emitt meg nem jár senki. — Soha senki. Ugyan ki is lakhatnék erre ? — Ez csak egy zug, nem is kellemes, csönd van ugyan itt, még sok por, itt-ott lombos hárs koppint az ablak üvegén, ha a fuvalom megsimogatja a leveleket. A házak aprók, nesztelenek, az emberek a nappal munkás óráiban másfelé járnak, az asszonyok a gyerekkel foglalkoznak, főznek, egymás közt sugdosódnak, — Szemelvények „Az Esztergomi Takarékpénztár ötven éves története" című műből.*) Hazánk anyagi fejlődésére irányult és hallhatatlan gróf Széchényi István vezérszavaival, továbbá »Hitele » Világ* cimü röpiratával keltett mozgalom idejében, amely mozgalomból nyerte Fay András a Pesti Hazai Első Takarékpénztár létesítésének kiindulását, — Esztergom, mint forgalmi központ, hazánk városai közt szerény helyet foglalt el; de mint megyei, mint érseki székhely, oly értelmi osztályt egyesitett falai közt, hogy e téren az ország elsőbbrendü gazdagabb városaival is kiállhatta a versenyt. A fényes történelmi mult, a magyar állam, a magyar apostoli királyság korszakalkotó eseményeiben gazdag város már a török nyomasztó járma alóli felszabadulása után az iparos és kereskedelem terén a haladás ösvényére lépett. A megyei nagyobb birtokos osztálynak a központban gyakori megjelenése, a megyei administrátió főbbjei, a megyei és városi tisztikar, főleg azonban az érseki udvar és annak környezetében álló szellemi erők a szellemi életnek a mily központjává avatták Esztergomot, éppen oly mérvű tényezőkké váltak e körülmények arra, hogy a helyi ipar és kereskedelem hatályosabban fellendüljön. Az ujabb kor eszméi, kevésbé talán a körülményekkel indokolt szükség érzete, mint inkább ez eszmék nemességének érzetétől áthatva szerény városunkban pártolókra, megvalósítókra találtak. A gazdászat terén nagyobb tevékenység, az ipar körében jelentékenyebb lendület, a bel- és külkeres' ereskedelemnél nagyobb élénkség mutatkozott, szóval oly viszonyok fejlődtek, melyek a hitel, *) »Az Esztergomi Takarékpénztár ötven éves története« cimű sajtó alatti terjedelmesebb miiből az iró készsége egyes részleteket rendelkezésünkre bocsájván, azokból a helyi vonatkozásuakat egy cikksorozatban mutatjuk be olvasóinknak, — akiket bizonyára érdekel hatalmas, első pénzintézetünk alapításának, — fejlődésének, felvirágzásán ak változatos története. A szerkesztő. butaság csak és semmi poézis, vagy valami más egyéb. Por száll föl, messze egy toronyban harangoznak. Tilda összeráncolt homlokkal ült az ablaknál s kitekint a fiatal erdőbe. Igy nehéz ezt folytatni és voltaképpen kegyed, édes, mindezt könnyen megérti. Az asszony unatkozik, az asszony szomorú, az asszony boldogtalan. Bálint valamerre a fejét lógázza a kert végében, nézi a fü növését, néha a felhőket, madárfüttyött les, mig a fejében igy susognak lassan tova gondolatai: »Az asszony ... az asszony : Tilda szerencsétlen . . . Ugyan miért ?« — — — Egyáltalán tud-e ő gondolkozni már ? Es mindegy, mindegy, igy-ugy, akárhogy csak valami komiszság ne legyen a vége. Roskadt a teste, a szeme kialvó, vén, harmincegynéhány az éve, — és csak ugy teng-leng, mig Tilda majd kicsattan az egészségről. Igy gondolkozgatott Tilda is. S im egyszer az jutott eszébe, — h°gy körül kellene nézni a városban, s mióta aszszony, azóta nem is volt kedvére sétálni. Feláll, néhányszor korösztül sétál a szobán, később lassan öltözni kezd, s — aztán kilép a kapun. Krúdy Gyula. wt a tőkegyűjtés, a pénzforgalom fejlődésével kapcsolatosak. E viszonyok szülhették egyes lelkes polgárok keblében az elhatározást, hogy halhatatlan Fáy Andrásnak, a pesti hazai első takarékpénztári egyesület létesítőjének példáját kövessék. Es hogy ez elhatározás városunkban életet nyert, annál kimagaslóbb érdeme a kezdeményezőknek, mert eltérőleg Fáy András alkotásától, mely az azon korban hatalmas vármegye, tehát a hatóság támogatásával létesült, az esztergomi takarékpénztár az itteni helyi hatóságok tényleges közreműködése nélkül egyedül a társadalmi téren megindult mozgalom vezetőinek erélye és kitartásától veszi eredetét. Felette sajnálom, hogy semmiféle jegyzőkönyvi adat, semmiféle más feljegyzés nem nevezi meg azon férfiakat, kiknek ténykedése, érvei keltették egyesek keblében a lelkesedés azon tüzét, mely képes volt a társadalomnak ezen időben annyira széttagolt osztályait az azon korbeli felfogás szerint anyagi áldozatokkal és koczkázattal járó vállalat érdekében oly számban tömöríteni, hogy a társaságnak alakuló közgyűlése még 1844. évben megtartathatott. Noha tehát e lelkes kezdeményezők neveit a feljegyzések nélkülözik, mégis azon korból élő egyének hitelt érdemlő nyilatkozatai után idősebb Rédly Károly érsek uradalmi főpénztárnokot, továbbá Meszéna János akkori Esztergom városi kapitányt és végül Manily György érsekuradalmi mérnököt kell, mint azokat megneveznem, kik az esztergomi takarékpénztár létesítése körül legtöbbet fáradoztak, buzgólkodtak. Midőn e mélyen tisztelt férfiak nevét ide iktatom, azon elismerés és hálának akarok kifejezője lenni, melyre kezdeményező ténykedésökkel az intézet akkori és jelenlegi részvényeseit egyaránt lekötelezték. Valószínűnek tartom, hogy ugyanezen férfiak müve volt az alapszabálytervezet, melyet az 1844. évi dec. 12-én tartott alakuló közgyűlés némi változtatással elfogadott. Ezen gyűlést az ideiglenes elnökségre felkért sárfalvai Héya Imre, királyi tacsos vezette. Az 1. számú határozat szerint az egybegyűltek kimondották, hogy : »Esztergom takarékpénztári egylet*. cimü társasággá alakulnak. Ezzel egyidejűleg társasági elnökké közfelkiáltással petőfalvai Uzovics Jánost Esztergom vármegye főispáni helytartóját választják s e választás elfogadására felkérni elhatározzák. Elfogadtatott továbbá az alapszabálytervezet és e szabályok szerint kibocsájtandó 300 db 50 pengő forintos részvények első felének befizetésére 1844. dec. 31-ike tüzetett ki zárhatáridőül. Noha azon körülmény, hogy az alakuló közgyűlésen, kik és hányan vettek részt, a jegyzőkönyvben megérintve nincsen, még is azt lehet feltételeznem, miszerint abban mindazok, avagy azoknak legalább nagyobb része, kik részvényeket jegyeztek, megjelentek. Ezen aláírók névsora Esztergom legelőbbkelő férfiait foglalja magában s közülük ez idő szerint már csak hét van életben. Érdekesnek tartom az alakuló közgyűlésben elfogadott alapszabályokra nézve kiemelni, hogy, noha e szabályok az akkori kormányszékhez felterjesztettek s többszöri szorgalmazás dacára, felsőbb leirattal formailag jóváhagyást nem nyertek, a társaság ügyeit vezérlő férfiak a belszervezet és az üzleti körben a gyakorlat által szükségesnek bizonyult csekély módosítások kivételével, lényegében s a takarékpénztár létesítésének alapelveit képező iránytól nemcsak hogy el nem tértek, de ezen irányt tartalmazó szabályzatokhoz évek hosszú során át következetes szigorral ragaszkodtak. A most jelzett irány és cél, valamint a belszervezet és kormányzat rövid vázlata a 45 §-ból álló alapszabályokat megelőző következő bevezetésben nyer kifejezést : »A takarékpénztáraknak hasznát fontolóra vévén és azoknak szaporodásából a köztakarékosság és jólét öregbülését elismervén, egy társulat alakult, mely ilyetén intézetet »Esztergomi Takarékpénztárs cim alatt életbe léptetni szándékozik, melynek alapja részvényeken nyugszik s igazgatása egy a közgyűlésben választott elnök, alelnök és két igazgató vezérlete mellett munkálkodó választmányra bizatik.t Még érdekesebb a nyomtatott első alapszabálypéldányok első lapjának beloldalán olvasható idézet XVI. Gergely pápa nyilatkozatából, mely következőleg hangzik : »Koránt sem kell ezen egyletekben csupán a belőlök eredő anyagi hasznot tekinteni, hanem szemügyre szükség venni leginkább azokat, melyek vallásosság és erkölcsiségre háramlandanak, A nép nem vesztegetvén többé pénzét vasár- és ünnepeken játék és ivásra, kellőbben fogja e napokat megszentelni; a gyermekek jó példát nyerendenek szülőiktói, a becsületes mester-ember nem lesz segedelem nélkül a nyomor napjaiban ; a bűnesetek száma kevesedni fog, mert az éhség és nyomor visz számtalant a kihágásra. Isten, ki maga a szeretet áldásával kisérendí ezen szent intézetet és ő, a minden jónak kútfeje, a legjobb eredményeket eszkozlendi általok. XVI. Gergely Pápa Annaire de l'economie politique Paris 1844.

s Ez idézet nemcsak arra vall, hogy az alapítok önalkotta intézményük feletti megnyugvást legfőbb tekintélyek bírálatában keresték és hogy e bírálattal társulatunk iránti bizalmat másoknál is ébreszteni óhajtották, hanem a kath. egyház feje iránti tiszteletük jelén kivül az alapítók azon meggyőződésére is mutat, hogy a takarékpénztár létesítése által a társadalomnak erkölcsi hasznos szolgálatot véltek tenni. (Folyt, köv.) Az aratás. Muzsla, július 21. Nemcsak a mi vidékünkön de az ország jórészében mindenfelé asztagokban van már a gabona, sőt jelentékeny menyiség zsákokba is ^került. Többé-kevésbé már meglehetős képet alkothatunk a termés eredmények felöl s mérlegelhetjük vájjon megfelelt-e az eredmény várakozásunknak. Mert bizony nem néztünk duzzadó reménységgel az aratás elé s némi aggodalmaink is voltak a nyár folyamán, mégis általánosságban, ha csak a termés minőségét nem ócsácsároljuk túlságosan, panaszkodnunk nem igen kell. Sok veszedelemnek volt kitéve a gabonanemü a kikeléstől, az ősztől kezdve aratásig. Hó nem igen volt sehol, az ősziek takaró nélkül szűkölködtek. Ugy ezek mint a tavasziak imminens fagyoknak voltak kitéve, mégis azok. pusztításától, különösen a mi vidékünkön megmenekültek. A fagyos szentek idején hatalmas fellhőrétegek akadályozták meg a veszedelmet, elfogván a napsugarakat, melyek leszálltukban megdermesztik a fiatal