Esztergom és Vidéke, 1897

1897-07-22 / 58.szám

növényzetet. Majd a folytonos eső­zés fenyegette a fejlődő gabonát s igy különösen a mi vidékünkön : Esztergom vármegye területén, hol a májusi folytonos esőzés következ­tében a gabona megdűlt s aratás­kor kivált a hosszúszárú rozs teljesen a földön feküdt, nagyon megnehezítvén a kaszás munkáját. Ily körülmények között a gabona­szem sem fejlődött s igy a termés minőség sok kifogás alá esik. Mégis egy örvendetes jelenség­gel kellett találkoznunk az aratás megkezdése óta. S ez a búzaár folytonos emelkedése. A mi kiváló lag örvendetes reménységgel tök el s a jövőre nézve hathatós bizta­tásul szolgál azon körülmény, hogy a budapesti gabonatőzsdén a buza oly árt ért el, aminő már egy fél évtizede óta nem volt s igy ha ez az álláspont zenitnek marad is meg, az irányzat a legkedvezőbb­nek mondható, amilyent várni le­hetett. Az elsőrendű buza métermá­zsáját 9 frttal jegyzik s ez oly ár, mely méltán koronáját képezi a hosszú évek fáradság teljes várako­zásának. Mire vezethető vissza ezen örvendetes változás ? Természetes, hogy ezen alakulásra nem csak a magyarországi termés kilátások vol­tak hatással. A fentebbemiitett ma­gyarországi hátrányos időjárási vi­szonyok s elemi bajokon ki­vül legnagyobbrészt befolyásolták az emelkedő irányzatot a kül­földi hasonló időjárási kö­rülmények, meg a munkássztrájk amely egész magyar földmüvelés­ügyet az idén lázba hozta. De hát ezektől bátran eltekinthetünk. A konstatált tény kétségbevon­hatlanul örvendetes jelenség, mert a magyar nemzetgazdászatnak fő­életerejét és rugóját a mezőgazda­ság képezi s derülni látjuk annak annyi éven át borús napjait. Földmivelő népünk az utolsó evekben teljesen az anyagi válság­szélére jutott. Nem volt már évek során át oly termés, amely ugy mennyiség mint minőség tekinteté­ben a eazdát kielégítette volna s mig szőlőkulturánk a filloxera bus hadát nyögte, 6 forintos búzától semmit sem remélhetett a gazda, annyira nem, hogy nemcsak nem volt képes takarítás után a napi szükségleteit fedezni mezőgazdasági termékeiből, hanem a tőkéhez kel­lett nyúlnia, megterhelnie a jószágot vagy adósságot csinálni. Minta jó­tékony harmat a virágnak, olyan ez a hir a gazdának. Nem lehet attól tartanunk, hogy az ephemer jelentőségű legyen, habár nem is évek lassú összhatásának eredménye, hanem csak úgyszólván a pillanat nyomásának kifolyása. Az emelke­dés rohamos volt s igy a gazdának öt éves reménységét egyszerre töl­tötte be. 1892. évben aratás táján 9 frtos volt az átlagos buza ár s azóta időről-időre sülyedt; 1893. 7-9 frt, 1894-ben csak 7.06 s igy tovább esett 6.40 —• 6.20 forintig, amikor már úgyszólván kétségbe­esett mezőgazdaságunk jövője felett ugy minden gazda, mint minden gazdasági tényező. Az 1893. év őszén szeptemberben megindult az ellemirányú áramlat s igy haladt folytonosan az eddig elért s két­ségtelenül szép ár felé. Szeptember végén már 6.90 volt a búzaár s azóta megszakítás nélkül mindig emelkedett, október közepén 7.25 frt, november közepén 7-90 — 8 frt, december közepén 8.15 frt, innen folytonos ingadozások között jutott el a többször emiitett legma­gasabb árig. Ha ez a magas búzaár állandó marad, ami meg is lesz, ha elője­leink nem csalnak, ugy egyszerre nagy és általános s az egész vona­lon messze kiható változás fog beál­lani az annyit szenvedett és bajjal küzdött mezőgazdaság terén, de már is jótékony káipótlást láthatunk, ha másra nézve nem, a termések -gyöngeségére nézve. A magas bú­zaár visszaszerezheti azt, amit most közgazdaságunk minden ága oly fájdalmasan érez, a magyar mező­gazdaság ellentálló képességét, ami megmenti a hanyatlástól s visszaté­ríti mezőgazdáinkat a vagyonodás útjára. Igy építhetünk aztán uj ala­pokat mezőgazdaságunk jövendő fejlődésének, amelyre egyedül tá­maszkodhatunk, lévén hazánk első­sorban és kizárólag agrikultur ál­lam. Z. K. lepfa es varos. O A gimnázium ügye. A kul­tuszminiszter szigorú rendeletben utasította a várost, hogy a gimná­zium építtetését haladéktalanul kezdje meg. Ez az ujabb orr sem fogja emelni a város fiziognomiájá­nak bájosságát, de hogy rászolgált becsületesen az uj díszre, az két­ségtelen. O Katolikus autonómia. Megdöbbentő az a közömbösség, amely katolikus kö­zönségünk körében az auconomikus vá­| lasztások iránt nyilatkozik. Szavazónak alig jelentkezett valaki, a bizottságok maguk kutattak utánuk, senki nem tö­rődik azzal, ki a jelölt, mikor lesz a vá­lasztás s hogy tulajdonképen mi is a célja az egész mozgalomnak. A mozga­lom célja nem érdekelt senkit, s amikor Frey Ferenc nevét fogalomba hozták, senki sem gondolt arra, hogy ellenje­lölt is lehet. Igy természetesen Frey Fe­renc egyhangúlag lesz megválasztva, amint a megyebeli közönség egy része már meg is választotta őt. Bezzeg ugya­nez a közönség kevésbé apatikus pl. országgyűlési képviselőválasztás idején. Pedig hát e választásnál is nagyon ko­moly érdekről van szó. Korteskáplárok azomban nincsenek . . . A belvárosi választás ügyében különben a következő értesitést vettük : A katho­likus autonómiai szervező gyűlésre az esztergomi választó-kerület rézzéről kül­dendő világi képviselő választásának az Esztergom szab. kir. városi szent Péter és Pál apostolokról nevezett plébánia területén való vezetésére hivatott bizott­ság ezennel közzé teszi, hogy a válasz­tást folyó július hó 24., 25., és 26-ik nap­jaira tűzte ki és pedig naponkint reggeli 8 órától délután 6 óráig. A választás színhelye Esztergom szab. kir. város székházának tanácsterme. A szavazás közvetlenül, személyesen és nyilvánosan a választást vezető bizottság előtt tör­ténik. Szavazati joggal csak azok birnak, kik a választók névjegyzékében bennfog­laltatnak. Minden jogosult választó ré­szére a bizottság választói igazolványt állitott ki és azt lakására küldi. Ezen igazolvány az eljárás könnyitése végett a szavazáskor átadandó. Felhívja a bi­zottság a katholikus választó polgárokat hogy ezen fontos választásnál az ügy iránti érdeklődésüket szavazati joguk mi­nél teljesebb számban való érvényesíté­sével tanúsítani szíveskedjenek. Kelt Esztergomban, a kath. autonómia szer­vező gyűlés választásának vezetésére ki­küldött bizottság 1897. évi július hó 20-án tartott üléséből. Dr. Helc Antal, bizott­sűgi elnök. Magurányi József, bizottsági jegyző. Az esztergom-vizivárosi választókerü­letben a választási idő : július 25-ike, va­sárnap reggeli 8 óratói esti 7 óráig. A választás a szenttamási iskolaépületben fog megtörténni. O Vásári szabályrendelet. Megírtuk annak idején, hogy a párkányjárási eddig még hiányzó szabályrendeletet helyben­hagyás végett felterjesztették a belügy­minisztériumhoz. A minisztérium most azt néhány kisebb jelentőségű módosí­tás eszközlése végett visszaküldötte. O Kavics a vármegyének. A vármegye törvényhatósága megkereste a várost, hogy a szentkirályi földeknél engedjen át bizonyos területet kavicsbánya cél­jára, hogy annak anyagából a törvény­hatósági utakat kavicsozhassák. A gaz­dasági tanácsos Vajda Géza kir. mér­nökkel tegnap a hely szinén járt, de alkalmas területet nem találtak. O Utóállitás volt tegnap a Várme­gyeházán. A jelentkező hat hadköteles közül egy, aki önkéntességért is folya­modott, bevált. A megvizsgált öt apa közül kettőnek munkaképtelenségét kons­tatálták. O A dorog-nagykálnai uí mizériái. A vármegye ismételten felhívta már a várost a dorog-nagykálnai utak gondo­zása alá tartozó s rettenetesen elhanya­golt részének rendbehozatalára. A sok sürgetésre történt annyi, hogy egy részét zúzott kövei részben elborították. Arról azonban, hogy ezt a nyers anyagot le is hengereljék, már nem gondoltak. Igy történt azután, hogy a szegény kocsik­nak, amelyek ugyancsak megrongálód­tak miatta, kellett ezt a munkát elvé­gezni. Akadtak azonban kocsisok, akik a nekik szánt szerepre nem vállalkoztak hanem a követ elkerülve, az ut szélére szorultak, amelyet azután rettenetesen kijártak. Nagyon kérjük a vármegye kö­zönségét, hogy most már a legerélye­sebben járjon el a bűnös mulasztókkal és haszontalan félmunkát végzőkkel szemben. O Fellebbezések. Megírtuk, hogy a közigazgatási bizottság, miután ismételt sürgetései eredménytelenek maradtak, megbízta a főszámvevőt, hogy az anya­könyvi hivatal berendezéséhez szükséges bucorokat a város számlájára vásárolja be, amit a megbizott meg is tett. A vá­rosi tanács, tekintettel arra, hogy a tör­tént mulasztások egyedül a polgármestert terhelik, ez intézkedést megfellebbezte. — Megfellebbezte azt a törvényhatósági határozatot is, hogy a város a vármegyei szegény alapba évenkint 447 forintot fizes­sen azzal az indoklással, hogy a város­nak külön segélyalapja van s igy a vármegyei szegényalapot igénybe nem veszi. Mindkét fellebbezés beadásával a főügyész bízatott meg. cápa ampa esspa gs paaaa^ BBpraa; mswwpm wmmmLmwmmmÁaa \af •atamnainJía^n•» Esztergom, július 21. — Bellovics Ferenc állapota. Lapunk legutóbbi számában egy nagyon szomorú hir jelent meg. Jeleztük már akkor, hogy lapunk zártakor kaptuk azt. De oly po­zitív formában érkezett Bécsből s az egész városban, ahol csak tudakozód­hattunk, oly egyhangúan beszélték, hogy annak elhallgatását hirszolgáló köteles­ségünkkel összeegyeztethetőnek nem tar­tottuk, annál kevésbbé, mert Bellovics Ferencnek, városunk e kiválóan -szeretett polgárának egészségi állapotáról már három hét óta a leggaggasztóbb hírek ke­ringtek, amelyek illetékes helyről meg­cáfolva nem lettek. Most azután végre megérkezett a leghitelesebb cáfolat, me­lyet épp oly igaz, nagy örömmel fogad­tunk, ahogy lesújtott a szombati megdöb­bentő Hiób-hir. Bellovics Ferenc család­jával együtt a kies Payerbachban tartóz­kodik a legteljesebb egészségben, a mult tanév nem közönséges fáradalmait pihen­vén ki. S mivel a közmondásnak, hogy sokáig él, akinek holt hirét költik, min­dig igaza szokott lenni, mi is bizonyosra vesszük, hogy Bellovics Ferenc ur min­den ismerőseinek örömére, a tanügy büszkeségére, a művészet gazdagítására még nagyon sokáig a mienk — marad. S midőn az örömhírt sietünk olvasóink­kal közölni, egyszersmint szíves elnézést kérvén mindazoktól, akiknek kötelesség­szabta téves értesítésünkkel szomorúsá­got okoztunk, ki kell jelentenünk azt is, hogy immár kétségtelennek látszik, mi­szerint az aggasztó híreket bizonyos oldalról célzatosan és roszakarattal ter­jesztették. A terjesztők leleplezése azon­ban nem fog elmaradni. — Személyi hir. Lóskay János herceg­primási jószágkormányzó hétfőn este vá­rosunkba érkezett s innen ma Bajcsra utazott. — Az esztergomi bazilika uj oltára. A műkincsekben oly gazdag esztergomi bazilika ismét egy uj, művészi kivitelű oltárral lesz gazdagabb. Kiss György szobrász készíti az uj oltárt, melyet Jézus szent szivéről neveznek el. Az oltáron három szobor lesz életnagyságban. — Maszlaghy Ferenc kanonok, a főszékes­egyház kincstárnoka tegnap bízta meg a művészt művének márványban való el­készítésével. — Névnap. Vasárnap ünnepelte Schedl Arnulf, a Bencések helybeli székházának közkedveltségben álló házfőnöke névün­nepét s mivel e napot nem tölthette kö­zöttünk, nagyszámú tisztelői a követke­zőkön keresték fel, hogy az »ad multos annos«-t elmondhassák. — Az érseki vikáriátus beszüntetése. Ezelőtt néhány évvel állították fel a fő­városban az érseki helynökséget, mely Czelka Nándor felszentelt püspök veze­tése alatt kezdte meg működését. Cselka Nándor halálával megszűnt ez a hivatal és nem is fognak többé helynököt ki­nevezni. Bebizonyodott ugyanis, hogy teljesen felesleges intézmény a vikáriátus, mert a fontosabb ügyeket maga a her­cegprímás intézi el, a bérmálásra, harang­szentelésre s más efféle funkciókra pedig nem szükséges érseki helynökséget fenn­tartani. A vikáriátust a napokban fel is oszlatták. — Olvasóink figyelmét e helyen is felhívjuk az érdekes cikksorozatra, amely lapunk mai számában kezdődik meg Szemelvények -%Az Esztergomi Takarék­pénztár ötven éves története* cimü mű­ből s amelynek szives átengedé­seért a kiváló munka kitűnő szerzőjének legnagyobb köszönetünket nyilvánítjuk. — A doroghi kéjvonat. A közönség végre meggyőződhetett arról, hogy soha sem remélheti valami sérelem orvoslását, ha a célra vezető lépések megtétele he­lyett csak sóhajtozik és sopánkodik. Van már reá eklatáns példa. Mozgalmat in­dított városunk ama mellőzése miatt, hogy a bécsi gyorsvonatok Párkány­Nánán meg nem állottak s a vasárnapi budai kéjvonat csak Dorogig ment. Es ime, a gyorsvonatok megállását a mi­niszter azonnal elrendelte, az államvas­utak igazgatósága pedig tegnap tette közzé, hogy f. hó 25-től az emiitett kéj­vonat bejön a helybeli- vasúti állomásra. Ide érkezik d. u. 3 ó. 58 perckor és vissza­indul 5 ó. 42 pkor. — Az esetből le­vontatjuk a hasznos tanulságot. — Az utazó közönség figyelmébe. A Propeller Társulat igazgatósága tudatja az utazó közönséggel, hogy a csavar­gőzös a törvényileg előirt kazántisztitás miatt pénteken, f. hó 23-án az esti hat órai és 8 ó. 30 p meneteket meg nem tarthatja, a következő napon azonban reggel hat órától kezdve már ismét a rendes menetrend szerint indul. — »Egyesült erővel.« Ez a büszke felírás díszlik immár a csendőrkaszárnya uj palotáján. Valóban találóbbat ,nem is választhattak volna sem a háziúr, sem jövendő lakói.

Next

/
Oldalképek
Tartalom