Esztergom és Vidéke, 1897

1897-03-21 / 23.szám

Vasárnap, március 21. es VÁEOSI ÉS MEGYEI ÉRDEKEINK KÖZLÖNYE. Meüjelei\ik Vasárnap cs csütörtököd. '>«•<• • ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre — — — — 6 frt — kr. Fél évre — — — — — 3 frt — kr. Negyed évre — — — 1 frt 50 kr. Egyes szám ára: 7 kr. Felelős a szerkesztésért: MUNKÁCSY KÁLMÁNLaptulajdonos kiadókért: DR. PROKOPP GYULASzerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendők) Bottyán János-ütca, Spanraft-l^áz. • -$H Kéziratot nem adunk vissza. H$A hercegprímás beszéde. Esztergom, március 20. Az egész ország közönsége évrőlévre érthető kíváncsisággal és komoly érdeklődéssel várja azt a beszédet, amelyet a hercegprímás a Szent István-társulat közgyűlésén szokott elmondani s amelylyel már régen bebizonyította, hogy őt meghallgatni nemcsak érdemes, de szükséges is. Évről-évről ott hangzanak el azok az igék, amelyeknek hazafias zamatjuk és nemes mérsékletük, keresztényiesen szelid tónusuk van mindenkoron. Tegnapi beszédéből is, amelyet olvasóink a napilapok révén már bizonyosan jól ismernek, gyönyörű jelszavának: a Pax-nak ragyognak ki jótevő sugarai. Az egyházfejedelem nem tér el attól soha. >Az Istenért és a hazáért! — Minden betűje fényes enunciációinak e nagy szavakat tükrözi vissza. Hatalmas a tartalma, hatalmas a formája is s a bíboros főpap jóságos atyai szivének hü visszatükröződése. Beszédje egyik részében ugyan túlságos sötétséggel beszél a mai magyar társadalom rossz erkölcseiről és megmérgezett polgári szenvedélyeiről, de e sötét szemüvegen bizonyára csak érzékeny, szubtilis s hivei boldogságáért aggódó lelke látott. Része lehetett benne azoknak a kesergő cikkeknek is, amelyek az egyoldalú sajtó bizonyos kis részében napirenden vannak s amelyekből a főpap az erkölcs hanyatlására vonatkozó citátumát vette. De nagyon találóan festette korunkat akkor, mikor felemelt hangon figyelmeztetett arra, hogy Európának ma nincsen egyetlen nemzete, amelynek ne volnának égető társadalmi sebei. E tény maga és a hercegprímásnak e tényre való utalása élő cáfolat azokkal szemben, akik Magyarországot úgy állítják oda, mint az erkölcsi pusztulásnak, az erkölcsi elzüllésnek — kivételes országát. Köszönjük a hercegprímásnak, hogy nem tart felfogásában a néppárt túlzóival, akik minden általános »európai< bajt speciális magyar betegségnek szeretnének definiálni. S ha a magyar társadalomban is megtalálható az általános európai betegség, ha korunk ferdén értett elméletei megmérgezték magánéletünk erkölcseit és a politikai (!) szenvedélyeket, — e baj ellen szívesen fogadjuk el a hercegprímás által ajánlott orvosszert: a lelki, a valláserkölcsi életet. Ezt elősegíteni, ezt előmozdítani a magyar állam hivatalosan is mindig kész volt. De nem segítették elő azok, sőt éppen a valláserkölcsi élet legveszedelmesebb megrontói voltak, akiknek első sorban kellene követni főpapunk nemes példáját. Azok, akik a szeretet jelszavával szítják az ellenségeskedést és gyűlölséget s akiknek eddig előbbrevaló volt a > politikai szenvedély* felgyújtása, mint a hercegprímás örökbecsű jelszava : a Pax és igazi orvosszere : a lelki, a valláserkölcsi élet. Tegyék ezek kissé félre az »Alkotmány* hecc-vezércikkeit s olvassák végig figyelmesen, keresztényi szívvel a hercegprímás jelenlegi és megelőző beszédeit. Mondják el a mea culpa-t, viselkedjenek szelidlelkü főpapjukhoz méltóan és akkor Vaszary Kolos hercegprímás jövő évre ilyenkor nem lesz kénytelen oly fekete színekben emlékezni meg a társadalom hanyatló erkölcseiről. A mucsai dobszó. Esztergom, márczius 20. Merész gondolatok, nagy eszmék kötik le a magyar társadalom gondolkodó elemeit, inegtelitenek minden főt a jövő káprázatos színeivel, a közélet mozgalmaiban a figyelmet annyira elvonják a napi események hullámzásai és a haladásnak szüntelenül hangoztatott frázisai, hogy abban a lázas sietségben, a melylyel a hatalom embere egy gyűjtő medencébe önmagához igyekszik felszívni az életnek minden forrását, a rendszeres fejlődésnek tényezői közül olyanok is visszamaradnak, amelyek nélkül az egész alkotás nem egyéb mint külső cifraságokkal ékített rozoga építmény, minden szilárdság és béltartalom nélkül való tákolás. Korunk vezérelve a nagy alkotásokban nyilvánul; a közintézményekben nem a közönség szükségletének célszerű kielégítése, nem az általános fejlődés fokozatos előmozdítása képezi a legfőbb föladatot, hanem — lehet hogy nem önzésből, nem akarattal — a rendszeres és alapjaAz „Eszterqom és Vidéke" Ma. Csillámló ködbe . . . — LERMONTOFF — Csillámló ködbe vész a puszta pálya. Éj, csönd körülöttem. Egyedül vagyok. A néma íöld ugy les az Ur szavára S ott fönn csillag csillaggal társalog. A végtelen menny mélye csupa pompa S lenn a világ kékes gőzben pihen, S vésztsejtó, vagy bűnbánó fájdalomba Halk dobogással ugy kábul szivem. Ah én e földtől immár mit se várok. Multam száz vádja többé nem emészt. Csak szabadságért, békéért sóvárog, — Csak álmot kér a lelkem s feledést. Álmot! De nem siket, vak siri álmot, Ah, vágyam: élő, örök uyugalom. Örök hevü láng hasson át meg át ott S tudjak lehelni kintól szabadon. Fülembe mindig édes nóta csengjen Hü szerelemről hosszas, álmatag . . . És bólogatva esongjanak felettem Örökzöld lombú tölgyfasudarak. Telekes Béla. Légyott hármasban. Irta: Szomakázy István. — Az >Eaztergom és Vidéke« eredeti tárcája. — I. Szilágyi hadnagy kissé kényelmetlenül érezte magát a bő civil-ruhákban és mereven, katonás léptekkel ment végig a Dunaparton. Botjával jókedvűen veregette a rakodópart vaskeritését, s a jó Isten tudja, hogy mire gondolt, mikor egyszerre csak erősen rákiáltott valaki a kioszk táján. — Hé, hadnagy ur, Szilágyi hadnagy ur . . . Szilágyi hadnagy ur ijedten megfordult és rögtön kiejtette a szájából az égő cigarettát. Miközben szabályszerüleg J frontot csinált, döhösen igy dörmögött magában : — Elviheti az ördög, — szép kis csávába kerültem . . . A kioszk kapuja előtt egy fiatal, pelyhes állu tisztecske pár percig jókedvűen szemlélgette őt, majd egészen odalépett melléje : — Szilágyi hadnagy ur, mondotta nevetve, miért van ön polgári pantallonban ? A hadnagy az ajkába harapott, majd egyszerre elnevette magát. —• Fenség, szólt aztán suttogotva, ha elárul, bizony Isten becsuknak . . . A tisztecske nem volt más, mint a tizennyolc éves Lajos főherceg, aki ez idő szerint egy budapesti gyalogezredben tanulta a fegyverforgatás titkait. Szilágyi hadnagy, aki a főherceg oldalán lovagolt a tavaszi gyakorlatok idején, könyörögve tette Össze a kezét! — Fenség, ha nem akarja, hogy becsukjanak — ne szóljon erről az ezrednél . . . — Hát becsuknák ? — Persze . . . négy hétig nem mozdulhatnék ki a szobámból . . . — És ettől íél olyan szörnyen? . . . És a minap hat hétig sem jöhettem ki a szobámból, mikor a mandulám meggyulladt . . . A hadnagy siralmas képet vágott, Lajos főherceg pedig mennyei gyönyörűséggel nézte tiszttársa zavarát. — Szilágyi hadnagy ur, folytatta aztán, ha megmondja nekem, hogy miért van civilben, nem szólok senkinek a találkozás felől . . . — Nem mondhatom meg, fenség . . . ne kérdezze, mert nem szabad szólanom . . . — Akkor elárulom az ezredesnek . . . Szilágyi hadnagy kínosan veregette botjával a széles orrú cipőjét. — Még ha akarnám, sem szólhatnék . . . mert a fenséged kora megtiltja nekem, hogy őszinte legyek . . . Lajos főherceg bizalmasan odahajolt a Szilágyi hadnagy füléhez : — Talán valami asszony vagy szép leány van a dologban? . . Ha igen, akkor bátran megmondhatja, mert . . . én is mondhatnék ám egyetmást, ha beszélni akarnék . . . — Fenség . . . hát igen . - . asszonyról van szó ... — És annak a kedvéért öltözött civilbe ! — Ugy van, fenség . . . — Ez pompás ... és miért nem mehetett el a hadnagyi uniformisában ? — Mert nem Budapesten fogunk találkozni . . . hanem egy közeli faluban . . . Az uton rám ismerhetne valaki . . . — Es mikor fog elutazni ? — A hajó tizenöt perc múlva indul fenség . . . — Hajóval megy a légyottra ? . . Szilágyi hadnagy ur, ha nem haragudnék meg, fölkérném egy bajtársi szívességre . . . — Mire fenség ? — Vigyen el magával a légyottjára . . . Szilágyi hadnagy jóizüen elnevette magát. — Elvigyem a légyottra ? . . . Fenség a légyototkra nem szokás tanukat vinni .' . . Lajos főherceg kivette az ezüst cigaretta-tárcáját. — Szilágyi hadnagy ur, vegyen egy cigarettát és hallgasson meg . . . Hát mit fognak csinálni ott a falun ? . . . — Megreggelizünk a vendéglő terraszán és egyet sétálunk a hegyoldalban. — Nos tehát, akkor megreggelizünk hármasban, aztán együtt megyünk egy rövid sétára . . . Ha pedig valami bizalmas beszélni valója lesz ő nagyságával, én diszkrétül egyedül hagyom, mikor kivánja . . . — De hiszen Roechfuss báró mitsem tud a kirándulásról . . . — Roechfuss báró ma Moharosra uta-