Esztergom és Vidéke, 1897

1897-03-21 / 23.szám

ban összefüggő munkálkodás helyett uj meg uj merész, sokszor raegvalósithatlanul merész eszmék löketnek ki a nagy közönség közé, a melyek az egész társadalom^, figyelmét megragadva a fejlődést természetes útjától elterelik és a magasba vonják, ugy, hogy minden egyéb dolog alant marad s a kifelé feltüntetett átalakulás mellett az 'önkormányzat belszervezete korhadt ósdiságokkal marad megtelitve. Az emberi társadalom művelődése, a civilizáció terjedése hozza magával hogy az ember a haladás előmozdításán munkálkodjék, hogy intézményeiben és szervezetében megerősítse önmagát, hogy hasznosat és mindig jobbat helyezzen a régiek fölé; ez mintegy természetszerű követelménye a világrendnek, de annyiban mégis befolyása van erre az emberi működésnek, hogy helyes irányban követi-e az előtte álló célt, avagy emberi gyarlóságánál fogva, ne mondjuk képzelt kiválóságának önzéséből eredőleg, más útra tér s a célszerűség helyett az igényeket ki nem elégíthető intézkedéseket, tart meg. Sokszor a kicsinyeknek látszó dolgokban is a közönségnek igen nagy érdeke fekszik. Vannak közintézményeinkben is ilyenek, a melyeket talán csak azért nem veszünk észre, mert már megszoktuk, vagy pedig kicsinyesnek látszó voltuk miatt nem törődünk velük. Városunk nem annyira magisztrátussának, mint inkább müveit lakosságának legfőbb vágya, hogy haladjunk, az ország többi városainak fej lődése szolgál például, a lakosság megélhetésének kényszerítő hatása képezi hozzá az indító okot, tehát a haladásnak meg is kell indulnia. Hanem hát példa után indulva is mindenben még sem követjük a példakép gyanánt vett városok közintézményeinek célszerű intézkedéseit, hanem sokban elavult rendszerünket tartjuk fenn, holott csekély jóakarattal változtathatunk rajta. A törvények és rendeletek, különösen a beiszervezetben történt intézkedései a hatóságnak oly dolgok, amelynek ismeretét a város egyetlen polgára sem nélkülözheti. * De vájjon tudomására jut-e Esztergom város polgárságának minden közérdekű dolog és a hatóságnak különböző, gyakori rendelkezése? A mai tudomásra hozatal módja szerint nagyon ritkán: vagy elkésve, amikor abba beleütközött, kárát szenvedte; esetleg ami leggyakrabban megtörténik, az árát megfizette. Egészen falusi szokás, régi divat szerint megperdül a dob s ilyen elavult módon tétetik közhírré Esztergomban minden közérdekű dolog. Az ilyen kihirdetést végig hallgatja egypár iuas gyerek s néhány kofa; ezzel azután megnyugszik a hatóság abban, hogy ime, ami a város közönségét érdekli, a mit minden polgár megtartani köteles, tudomására hozatott. Avagy rendeleteit oly módon adja tudtára mindeneknek, hogy a városháza falán levő rács alá dug egy fakó, sokszor olvashatlan litográfiát, esetleg néhány utca sarkon kiszögezteti és megvan a kihirdetés. Hát biz az ilyen közhírré tétel már csak a falukon divik s minden valamire való városban kiment a szokásból és sokkal czélszertíbben, alkalmasabb módon hozatnak tudomására a közönségnek az Őt érdeklő birói és hatósági intézkedések. A város lakossága sokkal inkább is el van foglalva, meg a közforgalom élénksége is elzárja attól, hogy az utcasarkokon a fakó hirdetéseket betűzgesse, vagy éppen a dobszóra körül állja az élő hirdetőt. Megtörténik ugyan, hogy a hatóság rendelkezéseiről a lapok is megemlékeznek, de mjndez rendszerint nem a hiteles formában történik meg s nem oly alakban mint azt a dolog természete megköveteli. Városunk polgársága értelmiségénél fogva általában az őt érdeklő közérdekű eseményekről vagy hatósági intézkedésekről a hírlapokból szerez tudomást és sem ideje, sem kedve nincs ahoz, hogy a jelenleg dívó közhírré tétel meghallgatásával bajlódjék. Számtalan bírságolási eset bizonyítja, hogy a közönség nem ismeri s nem jutott tudomására a hatóság rendelete és csakis akkor tudja meg egy-egy polgár, hogy ilyen vagy olyan rendelet adatott ki, a mikor a bírság reá kiszabatott. A rendeletek meg nem tartása is ide vezethető vissza, épúgy azoknak nem tudása; mert nyilván azt kell hinnünk, hogy a sok marási eset urán a kutyáknak vezeték nélkül való kóborlása sem ered máshonnan, mint az erre vonatkozó rendeletnek köztudomásra hozatalából, illetve annak nem eléggé nyilvános kihirdetéséből; — mivel alig hiszszük, hogyha ezt a közönség tudná, akkor annyi kóbor kutya csatangolna az utcákon mint most. Ennek megszüntetését pedig nem azzal lehet elérni, hogy az illető ebtulajdonosok megbirságoltassanak, hanem, hogy ismerjék a a hatóság ebbeli rendeletét; a büntetésnek csak akkor lehet igazságos helye, ha ennek dacára sem változik az állapot. De nemcsak az imént felhozott esettel van igy városunk, hanem minden rendeletével; akkor tudják meg az egyes polgárok, amikor büntetés érte őket. Hogy mindez elkerültessék, a jelenlegi társadalmi élet és műveltségi viszonyok úgyszólván arra utalják a hatóságot, hogy minden közérdekű rendelkezéseiket az erre alkalmas módon juttassák nyilvánosságra; e tekintetben Esztergom sem maradhat a többi városok mögött s el kell törölnie azt az eredménytelen dobolást. Azt hisszük, hogy közhírré tételre a helyi lapok eddig is készséggel tért engedtek volna. Előttünk mindenkor a közérdek előmozdítása s a közönség érdeke lévén a fő, ki kell zárnunk minden oly feltevést, amely bármelyik részben érdeket akarna ebben találni, de azt tapasztaljuk, hogy hatóságunknak a most jelzett irányban is haladásra van szüksége s legcélszerűbb volna, ha mindazon hatósági intézkedések, melyek a nagy közönséget érintik, a helyi lapok útján mindjárt keletkezésük idején, tehát jó eleve tétetnének közzé, hisz azok ettől a tért el nem zárnák. Árgus. Megye és város. O Államsegély. A földművelési miniszter a helybeli Gazdasági Egyesületnek amerikai szőlővesszőt szaporító anyatelepe fentartására ezer forint államsegélyt utalványozott s további segélyezést is kilátásba helyezett. A kormány e jóindulata annál több elismerésre méltó, mert egy izben hasonló célból segélyezte már ezer forinttal az egyesületet. O Helyszini bejárás. A hivatalos bizottság április 2i-én fogja a helyszini bejárást végezni a Dunagőzhajózási Társaság uj kikötőjénél, amely tudvalevőleg ott lesz, ahol a régi hajóhíd végződött. Az uj tiz öl hosszú, vasból készült pompás pontonhíd már meg is érkezett. O Szőlőojtási tanfolyam. A Gazdasági Egyesületi által a f. év február io-től 27-ig tartott ojtási tanfolyamok befejező vizsgái, március hó 21-én d. u. 2 órákkor, a gazd. egyesület telepén fognak megtartatni. O Jegyzői vizsga. Mult számunkban közöltük a tavaszi jegyzői szigorlatok terminusát. Eddig csak egy vizsgálandó jelentkezett: Gőczy György doroghi segédjegyző. O A törvénytisztelő városháza. Történt pedig, hogy az egyik városi tisztviselő fizetését birói végzéssel lefoglalták. Az ügyvéd, akinek a havi részleteket felvenni kellett, jelentkezett is a házi pénztárnál, ott azonban pénzt kevésbbé, ellenben ezt a választ kapta: — Mi kifizettük X. úrnak az egész fizetését ! Találós kérdés : Ugyan hogyan őrködhetnek a törvény és rend felett olyanok, akik a törvényt és a rendet ennyire tisztelik ? O A bérkocsik végleges állomáshelye, mint ismeretes, még mindig nincs véglegesen megállapítva s a jelenlegi átmeneti állapot sok panaszra ad okot. Niedermann József rendőrkapitány most fölkérte a tanácsot, hogy végre már jelölje ki azok állandó helyét. O Jubileum a városházán. Ápri'is 30-án lesz egy esztendeje annak, hogy a városi közgyűlés az artézi kút ügyében határozott s a továbbiakkal a tanácsot és a pénzügyi bizottságot bizta meg. E napon mint halljuk, a tanács tagjai nagy jubiláris pezsgős lakomát rendezőnek elnökük: Maiina Lajos tiszteletére és pedig abból az alkalomból, hogy sikerült neki ebben az ügyben egy esztendeig semmit sem cselekedni. E lakomán konstatálni fogják, hogy mindaddig, amíg pezsgő van, az artézi vízre költeni felesleges. O A szentgyörgymezei volt úrbéresek mint ismeretes, folyamodtak a polgármesterhez, hogy vadászati jogukat a most már közös legelő- és erdőrészen tovább is gyakorolhassák. Ma kapták meg a polgármesteri végzést, amely kérelmüket elutasítja. E végzés érdeméhez és indokaihoz legközelebbi számunkban hozászólunk. O Köztisztaság. Niedermann József rendőrkapitány az utcák és terek megfelelő tisztántarthatása céljából még egy 'szemétszállító kocsi engedélyezését kéri •x várostól. Azt hisszük, kérése jogosultságát hangoztatni egészen felesleges. O Az UJOnCOZáS. Három napig hol szomorú, hol túlságosan vidám katona daloktól voltak hangosak a város utcái, három napig az esztergomi járos legényeinek nemzetiszin szalagos kalapja feketéllett mindenfelé. Mulattak, búsultak, daloltak, de semmi komolyabb rendzavarást nem követtek el, A sorozás ma délután végződött s eredménye elég kedvezőnek mondható, amennyiben az állítottak 18—19%-e, vagyis 588-ból 101 bevált. Volt egy érdekes felmentési ügy is. Polák Jakab leány vári lakos kérte Ferenc fiának felmentését. A folyamodásához csatolt családi értesítés érdekes adatokat tartalmazott. A rengeteg hosözu értesítőből kitűnt, hogy a folyamodónak, aki 1822-ben született, öt felesége volt s már az utolsó él, akizott, hogy a kastélyát a vendégei megérkezéséig rendbe hozassa . . . Estig oly szabad vagyok, mint a madár . . . Szilágyi hadnagy ur, ne kéresse magát, oly illedelmesen fogok viselkedni, mint egy iskolás gyermek . . . — De lenség . . . vájjon hogyan mutassam be — Ő nagyságának ? — Nagyszerű . . . Moharos hadnagynak fog bemutatni . . . Hiszen Moharoshoz van némi jussom az ottani birtokaink révén . . . Moharos hadnagy . . . ez egész tisztességesen hangzik . . . Szilágyi hadnagy tréfás gesztusokat csinált. — Fenség . . . kegyelem ... a hajó öt perc múlva indul . . . — Ha el nem visz, föladom az ezredesnek — és akkor kuksolhat a szobájában . . . Husz másodpercnyi gondolkodás után a hadnagy keservesen rázta meg fejét : — Hát Isten neki, siessünk ... Öt perc múlva ott kell lennünk a promontori hajóállomáson . . . II. Az az szép asszony, a kiről a szegény Szilágyi hadnagy beszélt, nem az útszéli ismeretségek közül való volt. A Lipótvárosban született huszonnyolc évvel azelőtt, mikor a milliomos Adler még ugyanabba .a bölcsőbe volt kénytelen az újszülött babát fektetni, amelynek kopott csipkéi között a család majoreskója első álmait aludta. Uj bölcsőre még aligha telt volna akkor, — holott tiz évvel később a szerencsés Adler egy egész utcát vett meg a Terézváros ismeretlen részeiben ... A kis leány, akit angol ladyk neveltek föl, tizenkilenc éves korában jó partiét csinált; a Roeder-pénzcsoport feje, Roeder Albert vezette oltár elé a dohány-utcai zsinagógában. Roeder, hozzávetőleges számítás szerint, két-vagy háromszázezer forintot keresett meg évenként és a felesége nem igen élt rosszabbul, mint az uralkodó házbeli hercegnék Mégis mije hiányzott az elevennyelvü szép asszonynak ? A lakásuk tánctermében akár népgyüléseket tarthattak volna, a kalocsai érsek szakácsát ők fogadták meg, a férje állandóan kombinációban állt, amiker uj mágnások kinevezése felől hoztak hirt a napilapok. Roederné mégsem volt megelégedve a sorsával — legalább szentimentális órái erre vallottak. Szilágyi hadnagy, aki a főhercegi családdal való konneksziói révén az udvarhoz is hivatalos volt némelykor, egy májusi délelőtt találkozott a ligetben a szép lipótvárosi asszonynyal. A fogat lépésben járt a tó körül, Roederné pedig zsemlét dobált a hattyúknak, — s egy ilyen percben akadt eléje a hadnagy, aki a léversenytéren galoppozó Lajos főherceget várta . . . Mit beszéltek egymással, hogyan ismerkedtek meg, erről hiányoznak a megbízható részletek, de az bizonyos, hogy Roederné ezentúl megható jószívűséggel táplálta délelőttönként a hattyúkat . . . Mikor Szilágyi hadnagy később egy intimebb légyottra tett türelmetlen célzásokat, Roederné egyszerűen kinevette. — Csak azt lessé, mondta neki, amig négy fal között találkozom magával . . . Jó ienne ugy-e, ha olyan csacsi lennék ? . . . De azt ugyan várhatja, várhatja . . . A hadnagy később azt mondta, hogy meglövi az egész világot, egy darabig dacosan elkerülte a szép asszonyt, hamis eljegyzési híreket korpoltáitatott magáról, mindez nem használ semmit. Roederné oly botrányosan erényes maradt, mint egy rózsaleány Végre, április elején, egy délelőtt, minden előzmény nélkül igy szólott a hadnagyhoz: — Az uram holnap Parisba utazik a Credit Lyonaisehez,. . . Ha kedve van, kimehetünk Promontorra, — ott a szabadban lehet kapni rántott csirkét és fejes salátát . . . Tizenkettőkor találkozunk a promontori hajón . . . Szilágyi a mennyországot remélte ettől a találkozótól — s ime most a malicziózus véletlen egyszerre az útjába hozta a kíváncsi főherceget ... Mi fog történni ezen a hármas légyotton ? Tudta is ő ! Elszántan váltotta meg a két hajójegyet, majd szótalanul bocsátotta maga elé a roppant hajóhídon a vígan pöfékelő főherceget. (Vége kör.)