Esztergom és Vidéke, 1897

1897-02-11 / 12.szám

I VÁROSI ÉS MEGYEI ÉRDEKEINK KÖZLÖNYE. Megjelelik Vasárnap és csütörtököd. ^LŐFIZETÉSI ÁRAK I Egész évre — — — — 6 frt — kr. Fel évre — — — — — 3 frt — kr. Negyed évre — — — 1 frt 50 kr. Egyes szám ára: 7 kr. Felelős a szerkesztésért: MUNKÁCSY KÁIxMÁNLaptulajdonos kiadókért: DR. PROKOPP GYULASzerkesztőség és kiadóhivatal: (hofa a kéziratok, előfizetések, nyiltterBk és hirdetések küldendők) Bottyái} János^ütca, SpanrafMjáz. ~jH Kéziratot nem adunk vissza. Dunayozhajózási ügynökségünk. Esztergom, február io. Künn az életben is, de meg a magyar törvényhozó testületben is sokszor hallottuk hangoztatni, hogy a csász. és kir. dunagőzhajózási társulat, amely valóságai dominál a Duna folyón Linctől egész Orsováig, a magyar ipar és kereskedelem iránt nem mutat valami különös érzéket. Intézkedéseiben mindenkor és mindenütt a társulat anyagi érdekét tekinti egyik legfőbb hivatásának, s rá nézve nagyon is másodragu kérdés az, hogy a magyar ipar és kereskedelemnek is hasznos szolgálatot tehessen. Nekünk esztergomiaknak ez a vád idegenszerűnek tetszett, s úgy tudjuk, hogy az ipar és kereskedelemmel foglalkozóknak sem volt panaszuk, legalább valamellyes érdemleges panaszuk nem a dunagőzhajózási társulat s annak helyi ügynöksége ellen, — mert egyrészt bizonyos, hogy iparosainkra és kereskedőinkre nézve nyáron át a vizi út még mindig a legolcsóbb, hozassák azt az árút akár Bécsből, akár Budapestről, másrészt pedig a helyi ügynökség alkalmazottjai még mindig olyan derék uri emberek voltak, akikkel szemben csakis elismeréssel kell adózni. Ugy látszik azonban, hogy Budapesten az igazgatóságnál az esztergomi ipar és kereskedelem fejlődése és előmozdítása, egyrészt az iparosok és kereskedők, másrészt pedig a helyi ügynökség közti érintkezés megkönyitése, az áruk szállítása körüli kérdések és ügyek könyü és minden idővesztegetés nélküli lebonyolítása iránt nem valami nagy érzékkel bírnak. Pedig úgy tudjuk, hogy a csász. és kir. dunagőzhajózási társulatnak a helyi ipar és kereskedelem jó nagy számot tevő áruszállítást biztosit, úgy hogy városunk a dunamelléki provinciális városok közt e részben nem utolsó helyen áll, sőt dacára az ujabban épült közlekedési vonalaknak, a Budapest felé irányuló személyszállítás is olylyan, mely a társulatra nézve még mindég örvendetesnek mondható. Ugyanis úgy vagyunk értesülve, hogy a város rendőrkapitányi hivatala még a mult év folyamán aziránt kereste meg a csász. és királyi dunagőzhajózási társulat budapesti igazgatóságát, hogy a hajóállomásnál telefon állíttatnék fel persze a közrendészet érdekében, de hát ez az érdek számba snm jöhet azzal az érdekkel szemben, a mely a helyi ipar és kereskedelemre háromolnék azzal, ha távbeszélő-összeköttetés létesülne. A kereskedőnek, az iparosnak mindég drága az ideje, ügyét szivesebben intézi el néhány perc alatt, minthogy azzal fél napokat veszítsen el. Aztán az esztergomi kereskedők és iparosok a csász. és kir. dunagőzhajózási társulattol csakugyan nem érdemlik meg azt az előzékenységet, hogy egy telelőn állomást létesítsen ? Mit is mond az igazgatóság ? Azt mondja hogy* nemcsak miszerint szolgálati éz üzleti érdekeink nem kívánják meg, de határozottan hátrányos befolyással volna érdekeinkre, ha esztergomi állomásunkkal a telefon összeköttetnék, amenynyiben egyrészt feleinknek ügyleteik lebonyolítása, végett üzletünk terméI sz éténél fogva — ugy az áruk feladása, mint azok kiváltása és átvétele alkalmával összes állomásainkon, tehát Esztergomban is okvetlenül személyeseit megjelenniök kell, a telefonnak tehát nem vehetik hasznát, — másrészt pedig alkalmazottjaink, a telefonnak hivatalba való bevezetése következtében ilyen körülmények között egész napon át csak haszontalan kérdezgetésekkel unszoltatnának, vagyis feltartóztatnának munkájukban, mi megint a munkaerőnek megszaporitásával, vagyis reánk nézve kikerülhető tetemes több kiadásokkal járna. Nekünk tehát nem nyújtana semmi előnyt a telefon, hanem csak költségekkel járna.« Ha olvassa az ember ezt a nyilatkozatot, hát valósággal szégyenkeznie kell a felett, hogy egy társulat, mely ezistenciáját, a közönségét első sorban a kereskedőkben találja fel, ezt a közönséget, melynek pénzét éppen nem utasítja vissza, oly semminek tekinti. Hát csakugyan az a kereskedő, az az iparos, ki üzleti érdekből beAz ^Esztergom és fiié" tárcája. Dalok a nagyságos asszonyhoz. II. Nagyságos asszony, gyenge tollú Lovagja, látja, nagy beteg. Nem látja őt sok napja már és Még soká nem láthatja meg. Izzóra fűtött zárt szobában Kórágyon nyugszik szótlanul, Beszélnek hozzá, ő sóhajt és Csak könyje hull, csak könyje hull. Orvosfejek egymásra dugva Susognak és töprengenek. Mindegyik a másiknak int, hogy Amit gondol, hát irja meg. Egykedvűn nézi küzködésük És felsóhajt a szenvedő: Egy orvosság van a világon, Mit más uem irhát meg, csak ő ! Nem kell azt vinni gyógyszerészhez, Csak ide, ide szaporán ! Ajkamra tenném s szemlecsukva Ott rátapasztva tartanám, Zzongitó álom jönne tüstént És meggyógyulnék, mondhatom, Mert azt képzelném szemlecsukva, Hogy ajkamhoz most az ön csókjaTapad, nagyságos asszonyom. Adamich Lajos. A fordulat. . — Mario Donal. — — Az »Esztergom és Vidéke« fordítása. —> A keleties berendezésű kis szalon félretolt ajtófüggönyein át a nagy ebédlő látszik. Villanyfény árasztja el az illatos virágokkal teleszórt hófehér abroszt és a finom kristály poharakban, meg az asztal végét diszitő művészies kivitelű két nagy vert ezüst korsóban vakitó fény tükröződik. A feszes, fehér nyakkendős »maitre d'hótel« egy utolsó megfigyelés alá vesz mindent, mielőtt kimondaná a szertartásos » Madame est servie«-t. Eljegyzési ünnepély lesz ma. Lucie Darvien kisasszony és Róbert Dubois ur a boldogok. Egy letelő félben levő gyász miatt a meghivottak kis számban vannak. Csak a rokonokból és a legbizalmasabb barátok közül tizenketten. Egy öreg néni megérkezését várják még elég nyugtalanul, hogy az asztalhoz ülhessenek. Csengetés. Ez O! Es csakugyan belép a várva várt valami ötven|| év előtt divott ruhában. Egy tizennégy év körüli hosszú vékony tanuló kiséri őt, ki rendkivül zavartnak látszik. — Ez az én kis unokaöcsém, mondja a néni, a fiút a háziaknak bemutatva. Ez Jules ! Régen nem láttátok őt, nagyot nőtt; ugye, mégsem ismertétek volna ? Képzeljétek, a Szent Lajos Liceumban a vörheny ütött ki, s azért hazaküldték a növendékeket. Amint látom, várakoztattalak benneteket lelkeim, de annak oka Jules, ki éppen abban a percben érkezett hozzám, mikor ide készültem. Nem akartam, hogy otthon a vén Charlotteommal unatkozzék, hát elhoztam magammal. Nemde jól tettem ? Alig észre vehető zavarodott udvariassággal »igent« bólintottak. A nénike késedelmét igazoló élő bizonyíték mint nem várt vendég a tizenharmadik lett volna az asztalnál. Ez pedig szerencsétlen szám, és hozzá az eljegyzés napján ! Istenem mit tegyünk ! A gondos jó nagymama ezt észre véve nem akarta Lucie-t a babona veszélyének kitenni és gyorsan elhatározva magát, odasúgja a fiának: — Fiam! én visszavonulok migraine ürügye alatt. S lehetetlen volt a jó nagymamát ezen elhatározásától eltéríteni, Minden okoskodás hajótörést szendéd ezzel az ijesztő ténynyel szemben : — A tizenhármas szám szerecsétlen, valaki közülök meghal még ebben az évben. A háziúrnak, kit a dolog rendkivülien bántott, egy mentő gondolata támad. Lemegy és becsenget az első emeleti nagy lakásba, mely csak egy hó óta volt kiadva és melynek ismertetlen lakóját még nem volt alkalma látni. Egy inas bevezeti és bejelenti gazdájának. Egy huszonnyolc — harminc éves barna, csinos bajszú, elegáns mozdulatú fiatal ember fogadta őt — és kissé meglepettnek látszik a soha sem látott ven• dég érkezése által. | — Bocsánatot kérek uram, szólt Da' rien, oly szivességet jöttem öntől • kérni, amelyet mint szomszédom nem | utasithat vissza. Ugyanis férjhez adom a ! leányomat. Az eljegyzést ma tartjuk. I Boszantó véletlen folytán tizenhár' man lennénk a diner-nél. Anyám rend; kivül babonás, és amiatt vissza akar vonulni, elmaradását azonban észre vennék ! és az kellemetlen hatást idézne elő. Kérem tehát önt, uram, legyen szives bennünket mai estélyükön kedves nejével . együtt szerencséltetni. Í — Uram, szólt mosolyogva a fiatal ember, részemről lényeges nehézség i ütközik szivélyes meghívásának teljesítésébe : ugyanis nőtlen vagyok, tehát nem ! mehetek önökhöz a feleségemmel, de j magam szivesen elmegyek. Néhány pilj lanatot kérek csak kellő átöltözésemre és rendelkezésére állok. Tiz perccel később Philippe Valiié, a nagy jövőjű és tehetségű ügyvéd az orgonaillattal telt szalonba lépett, hol a társaság egybe volt gyűlve. Kölcsönös bemutatás után azonnal az asztalhoz ültek. A diner vig volt — de az estély még annál is vigabb, hála a számos barátnak, kik még későbben jöttek a fiatal párnak szerencsekivánataikat kifejezni. Zenéztek. Valeé urvak kellemes hangja