Esztergom és Vidéke, 1897

1897-02-11 / 12.szám

leszólna abba a telefonba, haszontalan kérdezgetésekkel unszolná a társulat közegeit, és egy telefon tetemes több kiadást róna a társulatra ? Hát azt, ami a közönségnek előnyt nyújtana, nem volna célszerű a csász. és királyi dunagőzhajózási társulatnak megszívlelni ? Mi azt hisszük, de többet mondunk : határozottan megvagyunk győződve a felett, hogy a közönségnek nyújtandó és a társulatra nézve vajmi csekély kiadással járó eme kényelem, hogy ugy mondjuk, előzékenység, csak hasznára vállnék a társulatnak. Igazán bámulatos, hogy manapság midőn az utolsó községet is a telefonhálózatba kívánják belevonni midőn egy magán ember is szükségét látja a távbeszélőnek, hogy akkor egy társulat, mely ezreket és ezreket szed be a közönség szeöéből, mely a polgárságnak minden egyesét adófizetőjének ismeri, ettől az adófizetőtől megvonja még azt is, ami a kölcsönös érdekek kielégítésére szolgál. Ily nyilatkozatok után jó lesz, ha a közönség a csász. és kir. dunagőzhajózási társulatot minél kevesebbet bolygatja kérdezgetésekkel különösen illyen formában »mit fizetek*, mert ezeket a társulat haszontalan unszolásoknak tartja. Senex. Budapest mint primási székhely. Esztergom, ftbruár IO. A főváros, querens, quem devorat, ismét városunkra, illetőleg a primási székre vetette szemét. A budapesti napilapok — nem tudjuk, milyen alkalomból — újra foglalkozni kezdenek a primási székhely Budapestre való áthelyezésének kérdésével. A >Pesti Napló* például február 3-ik számában közöl egy katolikus pap tollából erre vonatkozó cikhelyt, amelyből közöljük a beiejező részt: A fővárosnak nem püspökre, hanem az ország prímására van szüksége. S ezt is könyen elérhetjük, mihelyt komolyan akarjuk. Régente a prímások ott laktak, ahol a királyi várak voltak. Az esztergomi székhelynek tehát csak történelmi alapja van. Mikor a prímást innen kiszorították, Pozsonyba ment. Miért ne tehetné éppen ugy székhelyét Budapestre ? Hiszen a főváros éppen ugy tartozik az ő egyházmegyéjébe, mint akár Pozsony, akár Esztergom ? ! Az áthelyezésnek tehát semmi akadálya nincsen. Ez a dolog szóba került már 1891. február 18-án a képviselőházban is. Gróf Csáky válaszában az ügyet oly egyszerűnek és tisztának találta, hogy rögtön kijelentette : 1. Régóta az a meggyőződése, hogy az esztergomi érsek székhelyének áthelyezése ugy az állam, mint a katolikus egyháznak jól felfogott érdeke ; 2. hogy e székhely áthelyezése a legcélszerűbben és a legkönyebben éppen sede vacante oldható meg ; 3. hogy e kérdés tanulmányozását elrendelte. Sajnos, hogy az 1891. november 7-én bejelentett megoldás nem felelt meg ama reményeknek, amelyeket a kormány lépéséhez fűztünk. Csak anynyit tudtunk elérni, hogy jövőre a prímások kinevezési okmányában a huzamosabb budapesti tartózkodás ís föl lett véve. Mikor pedig a primás ninct itt, érseki helynök rendezi az egyházi ügyeket. Én ezt végleges rendezésnek nem tekinthetem. De ezt a modus vivendit is jobbnak tartom, mint ha egy suffraganeus püspökség felállításával útját vágnánk a primási szék jövendő áthelyezésének, amely szerintem csak rövid idő kérdése. És ha már az esztergomi egyházmegye nagyságára való tekintettel csakugyan kell egy uj püspökséget felállítani, már csak a méltányosság szempontjából is helyezzék azt inkább Esztergomba. A prímás pedig udvarával s megosztott káptalanjával jöjjön a fővárosba, hogy ez a magyar katolikus hitélet központja is legyen, mert a magyar katolicizmus nyolc százados egyházi szervezetének záróköve csak a primási méltóság lehet. Ccak ez lehet méltó a magyar fővároshoz ! * A cikkíró igen sok jóindulatot tanúsít városunk iránt, még püspökséget és félkáptalant is adna. De mi, akik érezzük, hogy menynyit vészit városunk jelenteségéből, vonzóerejéből már csak az által is, hogy a hercegprímás állandóan nem tartózkodhatik közöttünk, alig lehetnénk hálásak ily könyöradományért. Közöltük a fenti sorokat, mert tudjuk, hogy a főváros ha valamit el akar érni, szivósann, buzgóan, fáradságot nem ismerve küzd annak kivívásáért. Közöltük a cikkelyt, hogy városunk lakosága tudomást vegyen a fenyegető veszedelemről és még idejekorán lépéseket tehessen az újból megindult mozgalom ellensúlyozására. Néhány szó a vetőmag termelésről. Esxtergom, február 10. A vetőmag termelést a legtöbb gazda oly felesleges valaminek tartja, melylyel foglalkozni nem érdemes. Minek bíbelődjön ő még ily csekélységgé is, — gondolja magában — mikor a mag ugy is meghozza a termést, csak csiraképes legyen; sőt tovább megy : a magnak javát inkább eladja s fölhasználja a maradékot, a szemetes, silány minőségűt, melyet a piacon jól ugy sem értékesíthetne. S mi lesz ennek következménye ? Az, hogy beteljesedik ama régi, de igaz közmondás, hogy: >ki mint vet, ugy arat.« Elvetette a selejtes magot, learatja a még silányabbat. S ha eszébe jut e rossz eredménynek okát kutatni, azt nem saját hibájában fogja keresni és megtalálni, hanem kívüle eső tényezőkben, legtöbbször az időjárásban. Tagadhatatlan, hogy az időjárás kedvezőtlensége sokszor gyakorol hátrányos befolyást a termelés eredményére; de viszont tudva azt, hogy az időjárás szeszeszélyein nem áll hatalmunkban közvetlen változtatni, iparkodni kell közvetett uton annak káros eshetőségét leküzdeni, iparkodni kell azon tényezőkre figyelmünket fordítani, melyekkei módunkban áll a bajon segíteni. A vetőmag termelés terén sok ily tényező játszik szerepet, mely tényezőkben együtt véve, meg van oldva a lehetőség arra nézve, hogy a kedvezőtlen időjárás által előidézhető hátrányokat némileg ellensúlyozhassuk. E tényezők következőkben foglalhatók össze : minden gazdának már a növény tenyészideje kezdetén ki kell jelölni azt a helyet, ahonnét a vetőmagot nyerni óhajtja. E hely megválasztásánál az illető növény fejlődési állapotát nézi s ott állapodik meg, ahol az legszebb, legerőteljesebb. Ezen területrészt kiváló gondozásban részesíti, a gyomoktól teljesen tisztán tartja, a lehetőséghez képest meg is kapálja. — Aratását a teljes megérés előtt néhány nappal eszközli; a letakarított terményt gondosan szárítja, a cséplés idejéig a külső káros befolyásoktól védi; cséplését a felesleges vízmennyiség elpárolgása után foganatosítja, a kicsépelt terményt pedig a szükséghez képest rostálja, tisztítja, különös gonddal osztályozza s időnként megforgatja. Ezekben nyilvánulván a vetőmagtermelés alapelve, láthatjuk, hogy az semmi különös nehézséggel nem jár. — Egy kis jó akarat, egy kis utánnézés, meghozza a maga gyümölcsét s feltéve, hogy külső tényezők tényleg közreműködnek a termelés eredményének sikertelenségében, ez még sem fog oly mérvet Ölteni, mint akkor, ha a vetőmagtermelést egészen a természetre bízzuk. Ha azonban a vetőmagtermelés terén már magasabb célokat tüzünk ki, nevezetesen azt, hogy valamely növénynek jó tulajdonságát állandóan megtartsuk, fokozzuk, sőt utódaikra átörökökitsük, úgy a jelzett eljárás nem fog elegendőnek bizonyulni. — Ily esetben az úgynevezett rendszeres tenyészkiválasztást kell alkalmaznunk, melynek legegyszerűbb módja az, midőn aratás előtt kiválogatjuk azon növény-egyedeket, melyek — nem véletlen körülmény folytán — jegszebb fejlődést mutatnak s a fajta lelleget leginkább magukon viselik. — A következő évben e legszebb növények magvait vetve el gondosan előkészített talajba, a kiválogatást ismét folytatjuk mindadig, míg a jó tulajdonokat állandósítani képesek vagyunk. E tenyészeljárásnak van még egy másik, kissé több bajjal járó neme is, mely nél a kiválogatást a nagyság, suly, s egyéb tulajdonok szerinti osztályozással kapcsoljuk össze, mely eljárás azonban bonyodalmasabb lévén, megfelelő szakértelmet igényel. Az ismertetett tenyészeljárásokat követik Németország számtalan helyén, hol személyesen is volt alkalmam meggyőződést szerezni azon fényes eredményről, melyet a megtenyésztéssel foglalkozók elértek. A hadmerslebeni, schlanstedti, quedlinburgi uradalmak valóságos specialitások e téren. Utóbbi helyen a Dippe testvérek gazdaságában több mint 2000 hektár terület szolgál kizárólag vetőmag termelésére, s e terület túlnyomó részén a cukor-répamag tenyésztése kultiváltatik a következő eljárással: — a legjobb minőségű répa után nyert magot 40 cm. sor és 25 cm. növénytávolságra vetik el, s kiváló gondos ápolás után aratás idejekor, illetve a répáknak a foldböli kiszedésekor kiválogatják a répa alakja és levélzete szerint a leglnegfclelőbb egyedeket, s ezeket a földtől megs leveleitől — a szivlevelek kivételével megfosztva, egy körülbelől 0'5 m. széles s ugyanolyan mély verembe fejjel felfelé bevermelik oly módon hogy minden répa külön-külön lesz földdel körülvéve. — A tél folyamán fajsulyát s cukortartalmát vizsgálják meg, osztályozzák s a legjobb eredményt feltüntető egyedeket ültetik el további tenyésztés céljából tavaszszal 80 — 60 cm. távolságú négyzet alakban. Mesés dolgokat lehetne irni azon eredményekről, melyeket a németországi vetőmag-gazdaságok tulajdonosai elérnek. — Csodálatos, s egyúttal eléggé sajnos, hogy hazánkban a gazdaság e jövedelmező ágát alig kultiválják. Gerlóczy Géza. Megye és város. O Városi közgyűlés. A város f. hó 11-én délelőtt 9 órakor tartja rendkívüli közgyűlését, amelyen a hircs munkaprogrammi is napirendre kerül. Tárgysorozata a következő: i. A városi szervezési szabályzatnak a nagyméltótágu Belügyminiszter ur által igényelt átalakítása tárgyában tanácsi javaslat. 2. A szegényes jótékonysági birottság javaslata az Esztergom szab. kir. város szegényügye volt és érzéssel énekelt néhány dalt. Táncot is rögtönöztek. Valleé ur remekül táncolt és meg kell vallani, hogy Róbert Dubois a szakáltalan arcú, a szőke vőlegény nem egészen jól festett a fiatal ügyvéd mellett. Négy óra ! Altalános búcsúzás. A vendégek eltávozása után mért marad Lucie oly végtelen szomorúan egy pamlag szögletében elgondolkozva ? — Menjünk, kedves, el vagy fáradva, ideje hogy pihenésre térj! A gyermek — hisz alig tizennyolc éves — megmarad szoborszerű mozdulatlanságában. — Jöjj, szólt az anyja, biztos vagyok benne, hogy alig bírsz már a lábaidon állni. Lucie piruló arcát kezeibe rejtve zokogva, fuldokolva rebegi: — Jobban szeretném a szomszédot! A szülők hüledeznek. Egek! megőrült az ő leányuk ? — Jobban szeretném a szomszédot. — zokogja szegényke még erősebben. A megrémült szülők melléje ülnek, fogják a kezét s szelíden beszélnek hozzá. Igyekeznek őt észre téríteni. — Hisz ez lehetetlenség. Hová gondolsz ? Róbert jó fiu, — nem valami szép, de szelid ; nem igen finom — hanem derék. A másikat nem ismerjük. Szellemesnek látszik, — de ... de hisz a házas életben nem a szellemesség teszi, adja a boldogságot. Lám jöjj, aludni, holnap már nem gondolsz erre a balgaságra. Erős csengetés hallatszik. Egy inas levelet hoz, levelet a szomszédtól. Uram, Ön azt fogja mondani, hogy őrült vagyok. Egy óra óta magam ís azt hiszem. Önöknél hagytam az eszemet. Jól tudom, hogy eljárásom őrült színezettel bir, de még sem tudok ellenállani. Az Ön leányát meg kell kapnom feleségül. Ha menyasszony is, de még nincs megesküdve — tehát még megnyerhetem a kezét. Mellékelve egy csomó irat, mely íelvilágositást ad személyem és családomról. Ne vessen meg uram, de hallgassa meg kérdésemet. A levél kiesett Darien apa kezéből, meglepetés mintha kövé változtatta volna. Bizonyos, hogy a fiatal ember is őrült! De a világ véleménye nem ez volt. Aki boldog embereket akar látni, menjen január 26-kán 11 órákkor a Saint Lonis d'Antin templomba, hol Philippe Valleé ur Lucie Darien kisasszonynyal az esküvőjét tartja.