Esztergom és Vidéke, 1897
1897-12-05 / 97.szám
és VÁROSI ÉS MEGYEI ÉRDEKEINK KÖZLÖNYE. M e áí c ^ ei ^ík Vasárnap és csütörtökön, jlLOFIZETÉSI ÁRAK Egész évre — — — — Fel évre— — — — — Negyed évre — — — Egyes szám ára: 7 kr. 6 frt — kr. 3 frt — kr. 1 frt 50 kr. Felelős a szerkesztésért: MUNKÁCSY KÁLMÁNLaptulajdonos kiadókért: DR. PROKOPP GYUIxASzerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendők Széclteqyi-tcr, 330. száiq. ~J>r Kéziratot nem adunk vissza. ;<r~ Nyílt levél a szerkesztőhöz. Esztergom, december 4. Kedves Szerkesztő Barátom / Lapod mult számában *Egy életre való terv* cim alatt szives voltál rólam, mint olyanról megemlékezni, ki a legutóbb tartott gazdasági ülésben indítványoztam, hogy a város kérjen a kormánytól alkalmas szakembert, ki a népet kosárkötés munkájára megtanítaná. Engedd meg, hogy a lapodban hozott ezen közlemény folytán a gazdasági bizottságban előfordult mindkét ügyről egyet-mást elmondhassak. Ez a két ügy volt pedig a tárgyalás sorrendjénekmegfelelőleg : az egyik a marhavásártér rendezése, a másik a kosárfonásnak a földmiveiő nép közötti meghonosítása. I. A helyi lapok majdnem mindegyikéből tudomást nyert a közönség arról, hogy a vármegye alispánja, — támaszkodva az állategészségügyi törvény végrehajtása tárgyában kibocsátott 40.000/88 számú miniszteri rendelet 50 és 5 i-ik szakaszára — elrendelte, hogy az állatvásártér olykép rendeztessék be, mint ahogy azt a most hivatkozott Az „Esztergom és Vidéke" tárcája, ÉDES ÁLOM— Francois Coppée. — Emlékszel még azokra a napokra ? Künn a mezőkön jártunk andalogva Virágot szedtél s szórtál szerte széjjel, S megkoszorúztál engem játszi kézzel. Miért, hogy minden oly gyorsan elilla n ? Azóta fényes nappal és éji setéibe, Mig halkan egyesül szivünk verése: Örökké téged látlak álmaimban. Puck. A sötét és a rózsás á — Az sEsztergom és Vidéke« fordítása. — Messziről jött az egyik, éjnek éjfelén, és a másik még távolabbról. Almok, melyek még nem kezdek meg a jelenésüket, misztikus káprázatok, a melyeket 'szeszélyes Morpheus vigasztalására szánt a méltatlanul sújtott igaznak, a boldog jólétben kevélykedő gonosznak megkinzó gyötrődésül. Amazt a menyei boldogság reményével nyújtja meg a szép álom, ezzel előre éreztetik a kinjait a gyötrő káprázatok. utóbbi szakasz megköveteli, t. i. hogy a a vásártér korlátokkal, vagy árkokkal körülvétessék s az állatok csak az e célra hagyott bejárókon át közlekedhessenek, hogy a téren belül a helybeli állatok felállítására szükséges terület korlátokkal elkülönittessék és a marhalevelek kezelésével járó írásbeli teendőknek elláthatása céljából fedett s zárt helyiség rendelkezésre álljon; végre hogy a vásártér közelében elzárható helyiség jelöltessék ki, hol 1. a ragadós betegségben szenvedő, 2. egészségi szempontból egyébként kifogás alá eső, 3. tulajdonjogi szempontból gyanús állatok külön külön elhelyezhetők legyenek. Városunkban, hol a szarvasmarhák oly nagy számban vannak és oly nagy értéket képviselnek, szinte csodálatos, hogy a vásártér rendezéséhez alispáni utasításra volt szükség; csodálatos, hogy már rég neiu jutott eszébe a marhatartó gazdáknak követelni a vásártér rendezését, mert hisz mi másra céloz a rendelet intézkedése, mint arra, hogy az állati betegségek különféle neme a szarvasmarhák közt el ne harapozhassék. Rózsás szilfíd szárnyon lebegett az egyik, de a másik nehézkesen csapkodta ijesztően fekete szányait. És amint összejöttek, szólt a rózsás álom : — Milyen sötét és félelmetes vagy te. Melyik alvó léleknek viszed a borzadályt és a megdöbbenést ? — A megdöbbenést és borzadályt egy megrögzött gonosztevőnek viszem, hogy bűneiért legalább álmában vezekeljen és mire bevilágit hozzá a hajnali napfény, tehetetlenül, vétkeinek gyötrő tudatában fetrengjen fekvőhelyén . . . De amilyen sötét vagyok én, olyan kedves és vonzó vagy te rózsaszárnyu álom Melyik alvó léleknek viszed a bájt és a boldog megnyugvást ? — A boldog megnyugvást és a bájt egy ártatlan leánykánnk viszem, akinek naphosszat nem ment ki a fejecskéjéből egy aranypaszomántos ur, aki a reggeli mise alatt mosolyogva nézte őt. Viszem neki a leányábrándokat és a szerelem titkos varázsát, hogy reggelre kelve boldog bágyadtságban találja őt nyoszoláján a hajnali napfény. A sötét álom lehorgasztotta ijesztő szárnyait, azután ismét zokogott a leveEzt a kérdést: a vásártér rendezését tárgyalta tehát a gazdasági bizottság, amely bizottsági ülésre igénytelenségem is meghivatván, ott azt a javaslatot tettem, hogy a vásártér helyeztessék át a doroghi uti vámház mellett elterülő és a város tulajdonát képező kurialis földekre és pedig azzal a modalitással, miszerint nehogy a város pénztára az ilykép elfoglalandó és müvelés alatt levő földek utáni béröszszeget elveszítse, a legelőre járó marhák a doroghi uton hajtassanak! ki, a táthi ut melletti csapás pedig egész a kőlábi folyóig müvelés alá vétessék, amely nagyobb területet j képez. Megmondom az okát annak is, hogy mi okból tettem ezen propoziciómat. Eltekintve attól, hogy az állami állatorvos — kivel kint jártunk a helyszínén — a mostani vásárterülete t alkalmatlannak és olyannak találta! amely e felsőbb rendelet követel- \ menyeinek megfelelőleg be nem rendezhető, áthelyezendő a vásár-. tér : 1. tüzrendőri szempontból, a meny- j nyiben a széna- és szalmakazlak J közelségénél fogva valóságos Isten csodája, hogy eddig is valami nagy j szerencsétlenség nem történt. Tudnivaló hogy a vásárra jövők egyikemásika beszokott ugy pityizálni, sütik a cigánypecsenyét, csak egy szikra akár a tűzhelyekről, akár a pipából, meg a szivarról, hozzá a város felé lengedező szél és készen van egy oly óriási szerencsétlenség, melynek következménye lehet egy egész városrész elpusztulása. A tabáni szalmafödeles házak a tüz tovaterjedésére nagyon alkalmasak. Ily esetleges szerencsétlenségnek a várost továbbra is kitenni aligha szabad. 2. Áthelyezendő a vásártér azért, mert ha a jelenlegi terület csakugyan berendezhető volna, vagy tényleg berendeztetnék, ugy a szerűkhez való hozzájuthatás lenne megakadályozva. Ott, ahol jó szélesrerakott szekerekkel történik a közlekedés, amelyeknek meg, — vagy befordulásához széles utakra, sőt terekre van szükség, keskeny utakat hagyni nem lehet, pedig berendezkedés esetén csakis keskeny utak volnának hagyhatók, mert egyébbként nem volna meg a szükséges térség, 3. áthelyezendő a vásártér azért,, mert a mostani területet a katonaság bérli és gyakorló térül használja és ekként az sem árkokkal, gőbe. A rózsás álom folytatni akarja útját. — Megállj, kérlek, megállj ! — Nos, mit akarsz, hirnöke a megdöbbenésnek ? — Arra akarlak kérni, rózsaszárnyu álom, hogy légy könyörületes. — Én ? Hogyan ? — Igaz ugyan, hogy súlyos bűnök terhelik az én gonoszomat, de már oly sok éjszakán át gyötörtem őt, hogy megérdemelne szegény egy kis vigasztalást. Cseréljünk hát hivatást. Te elmégy megnyugtató varázsoddal a gonoszhoz, én meg förtelmeimet elviszem az ártatlan leánykának. — De miért szenvedjen az a kis lány igaztalanul! — Kevesebbet fog helyette gyötrődni az agyonkinzott gonosz. — És mit szól majd hozzá az örök igazság, ameíynek szolgálattevői vagyunk ? — Az örök igazság maga a jóság és bizonyára helyeselni fogja, hogy egy kétségbeesett halandónak egyszer a megnyugvás örömeiből is juttatunk, ha mindjárt egy boldog teremtés pillanatnyi keserűsége árán. Megegyeztek. És azon éjszakán tündérálmot látott a goonosz, a lányka pedig ijesztő rémeket. A mélyresülyedt ember, Karácsonyi kiállítás. ( Műipar-ujdonságok és gyermekjátékok ezernyi választékának szives megtekintését tisztelettel kéri BRUTSY GYULA műipar és gyermek játékáru raktára. aki megroskadt a lelki furdalás súlyától, | álmában újra gondatlanul futkározó gyer| meknek érezte magát és végtelen rózsaligetekben kergette a szines lepkéket. Az i a szegény ártatlan teremtés azonban, ; akit az álom megilletett volna, egész ; éjszaka torzalakokat látott maga körül és meggörnyedve botorkált egy izzó kö| vekkel kirakott uton, a hol az elkárhoj zottak véghetetlen sora tüzes lámpanyel' vekkel nyaldosta puha testét. De amikor a hajnalpir elöntötte a I látóhatárt és a gonosz ember fölébredt, j a szép álom emléke még csak keserve| sebbé tette előtte bűneinek vigasztalan I öntudatát, a lányka pedig megszabadulva a gyötrő lidércztől még szebbnek és boldogitóbbnak találta a zavartalan jelent. Mert a rémkép nem változtatja meg a valóságot és a lélek az izgalmak tüzében is olyan marad, milyen volt. Ha az isten egyszer megcsalatkoznék és tévedésből kiválasztottak közé sorozna egy érdemtelent, az ártatlant pedig kárhozatra Ítélné, a vétkes ugy érezné magát a mennyben, mintha pokolban volna és az ártatlan a gyehennában is a paradicsom üdvét találná fel. Catulle Mendés.
