Esztergom és Vidéke, 1897
1897-12-05 / 97.szám
sem korlátokkal körül nem vehető. A katonaság ezért a területért 900 frt évi bért fizet, ha már most ez a terület korlátokkal háloztatik be, természetesen gyakorló térnek többé nem használható és a város elveszti a 900 frt évi bérösszeget. Hogy a katonaság miért fizeti ezt az összeget, mikor kint a legelotérségen bőven találna helyet, annak egyszerű magyarázata az, mert ez az úgynevezett kis gyakorló tér közel esik a városhoz. Bizonnyára a városnak sem az nem áll érdekében, hogy a béröszszeget elveszítse, sem az, hogy a katonaságot ezen előnyeitől, — t. i. hogy közel találja meg a gyakorlóteret — megfossza. Akkor tehát, midőn arról van szó, hogy a városnak rendezett vásártérrel kell bírnia, midőn az ezzel járó kiadástól nem menekülhet, ily körülmények közt természetszerűleg és a város jól felfogott érdeke szempontjából is oly helyet kell keresnie, a hol nemcsak megvan az az állandóság, mely szerint hosszabb ideig mentve van a tova hurczolkodástól, hanem a mely fekvésénél, a forgalmi eszközök közelségénél fogva a vásárok emelésére, azok fejlesztésére is alkalmas. A doroghi vámháznál lévő városi földek, t. i. a doroghi országút, a vasúthoz vezető út, és a vasúti töltés által határolt terület, mint az ezt megszemlélő állami állatorvos mondta: > vásártérnek született'.* Úgy van már ez időszerint is elhatárolva, hogy annak berendezése minden más területnél sokkal olcsóbb lenne. A vasúti állomás közelsége, a helynek könnyű megközelithetése, a városhoz való közelsége mind oly előnyök, a melyek vásáraink látogatottságát csak emelnék. Az országos vásárok a városra nézve oly jövedelmi objektumok, a melyeket nem elhanyagolni, hanem fejleszteni kell, fejleszteni olykép,hogy úgy a vevő, mint az eladó vidéki közönség megtalálja az ő szükségletét. Csak néhány évvel ezelőtt, midőn sem vasutunk, sem állandó dunai hidunk nem volt, álom volt előttünk abbeli vágyakozásunk, hogy Bars, Hont, Nógrád és Nyitra megye közönségét valamikép hozzánk édesgettük, ma már jó lesz, ha a reánk nézve előnyösen megváltozott viszonyokkal szemben eszünkjárását, gondolkozásunkat a változott viszonyokhoz idomítjuk és magunk hasznára fordítjuk. Vásárterünk jövedelmezőségét nézetem szerint úgy érhetjük el, ha első sorban is az országos vásáraink számát megszaporítjuk. Ez a kívánalmunk a felsőbb hatóságoknál, azt hiszem, egyáltalában nem fog akadályokba ütközni, ha figyelembe vétetik az, hogy megyénk egyikmásik községének több vásárja van, mint Esztergomnak. Másodsorban nagyon üdvösnek látnám, ha ismét] állami méntelep létesíttetnék Esztergomban, s az a vásártér szomszédságában helyeztetnék el. A ki csak egy kissé is figyelemmel kiséri az évenként megtartatni szokott katonai lóvásárokat, melyek az utóbbi időben rendeson a »Sas« épület hátulsó udvarán folynak le, örömmel tapasztalhatta, hogy vármegyénknek különösen párkányi járásában a nemes fajú lovak nevelése nagy mérvet öltött, nem ritkaság látni, hogy a katonai kincstár háromszáz forintért vásárolja a lovak darabját az egyes gazdáktól. Ezek a kellemes állapotok a mi országos vásárainknak kiváló jelentőséget adhatnak, ha ezen gazdákat hozzánk tudjuk csalogatni olykép, hogy drága lovaikat vásárainkra bevezessék. Hogy ez mikép történjék, megtanít Győr városa. Győr város hatósága hét országos vásárral' bir, mindegyik két napig tart, ezek közül kettőt lő- és szarvasmarha dijjazással kot egybe és pedig a juniüs 6. és 7, továbbá az október 10. és 11-én tartatni szokott országos vásárok alkalmával. Hogy a díjazásra kiadott csekély össszeg mily sokadalmat idéz elő, azt igazolja azon nagymérvű jövedelem, melyet Győr városa a vásárok után bevesz. A kosárfonásról jövőben. N. J. „Egy főpap nyomorban." Esztergom, december 4. Czibulka Nándor, főkáptalanunk tagja, még pedig régebbi és érdemes tagja, előkelő modoránál, egyéni szeretetreméltóságánál fogva egyik legkedveltebb alakja volt helyi társadalmunknak, amig mint szemináriumi igazgató közöttünk időzött, épugy mint a budapesti papnövelde spirituálisa az egész főváros előkelő köreiben mindég a legszivesebben látott vendég volt. S városunk szegényei — akik, fájdalom, nagy számban vannak, valósággal rajongtak érte, mert alamizsnaosztó bőkezűsége még talán a méltatlanokat is hozzájuttatta a heti koronákhoz. Azután elvitték közülünk. Bécsbe vitték a Pazmaneumba. Bár fájó szivvel váltunk meg tőle, mégis örültünk annak, hogy igazi européer, szívből magyar férfiú képviseli odafenn a császárvárosban a magyarságot. Azután jöttek a szomorú hirek. Hogy a főpap beteg, nagy beteg s nehéz és komoly feladatának teljesítésére immár képtelen. Majd később jött a hir, hogy saját kérelmére állásától felmentették s igy minden idejét gyógykezeltetésére fordíthatja. A legjobb reménységgel vártuk a további fejleményeket amig az «Országos Hirlap>-ban, Mikszáth Kálmán uj napilapjában mult hó 26-án meg nem jelent a következő hir : — Egy főpap nyomorban. Már régen sugták-bugták Esztergom városában, ma pedig már egész nyíltan beszélik, hogy a főkáptalan egyik nagy vagyon.nal biró cagja — nyomorog. Ez a kanonok : Czibulka Nándor, a bécsi Pazmaneum rektora, akit súlyos betegsége miatt csak az idén mentetettek fel ez állástól. Több évvel ezelőtt szélhűdés érte s azóta egészen tehetetlen. Ez állapotában rokonai kierőszakolták beleegyezését ahhoz, hogy vagyonát ők kezeljék, kanonoki jövedelmeit ők vegyék át s ennek fejében Ülő cllátásásáról gondoskodnak. Gondoskodtak pedig aképen, hogy bedugták Salzkammergut egy harmadrangú szanatóriumába, ahol érette és inasáért teljes ellátás és gyógykezelés fejében negyven forintot fizetnek. A szegény beteg aki életében a legnagyobb fényűző kényelemhez volt szokva s annak idején a budapesti főúri szalonok rendes, ked veit látogatója volt, mai nyomorúságos helyzetében napról-napra megtörik, de rokonai keserves panaszaival nem törődnek. A főpap baráti és tisztelői azon igykeznek, hogy az elhagyatott ember érdekében maga a főkáptalan, amelynek Czibulka régi tagja, mielőbb a legcrélyesebben lépjen fel. Ez a hir természetesen szenzációt, még pedig szomorú szenzációt okozott mindenütt, ahol a kiváló kvalitású, nagy tehetségű férfiút ismerték. És éppen ezért közmegelégedést és megnyugvást okozott az a másik hir, amely ugyanazon fővárosi napilap f. hó 3-án megjelent számában látott napvilágot s amely következőképpen hangzik : —- A beteg kanonok. Dr. Czibulka Nándor esztergom-egyházmegyei kanonok már huzamosabb idó óta súlyos idegbeteg s családja egy salzburgi szanatóriumban gyógyíttatja. A napokban azt irták Esztergomból, hogy a vagyonos főpappal a családja egyezségre lépett, melynek értelmében a vagyont a család kezeli. Egyben azt is megírták, hogy a család oly szegényes ellátásban részesitteti a beteg főpapot, hogy valósággal szükséget kell szenvednie. Erre vonatkozólag ma esztergomi tudósítónk a következőket irja : Az esztergomi főkáptalan tegnap ülést tartott, amelyben elhatározta, hogy felszólítja a salzkamraerguti szanatórium igazgatóját, hogy dr. Czibulka Nándor kanonokot állásához és tízezer forint évi jövedelméhez képest megfelelő tisztességes ellátásban részesítse. A káptalan egyúttal értesítette a beteg főpap családját, amely a magával tehetetlen emberrel meghatalmazást íratott alá, hogy dr. Czibulka Nándor nyolcvanezer forintnyi vagyonának és évi jövedelmének kezelésére az illetékes birói hatóságtól gondnokot kért. Utána jártunk a dolognak és teljesen megbízható forrásból informálhatjuk olvasóinkat arról, hogy a fentebbi hir megfelel a valóságnak, csak annyiban téves, hogy a főkáptalan nem most, hanem mihelyt értesült érdemes tagjának szomorú állapotáról, intézkedett sorsa javítása érdekében. Most csak megsürgette annak idején az illetékes hatóságoknál tett kérelmét. És igy a jövőben már nem fog előállhatni az az eset, hogy a szegény vagyonos főpap, mint barátainak elpanaszolta, azzal legyen kénytelen elutasítani egy koldust: — Magának, barátom, bizonyosan van a zsebében husz fillér. Nekem az egész lakásomban nincsen. ' —er. produkált jövedelmekben. Az esztergomi káptalan sohasem gondolkozott igy s ennek most csak ujabb tanújelét adta. A főkáptalan elhatározása külömben a gazdatisztek körében nagy és általános örömet keltett s amint halljuk, hálájukat ünnepies módon óhajtják kifejezni. § A káptalan a gazdatiszteknek. Röviden emiitettük már, hogy az esztergomi főkáptalan, amely nemes, jótékony gondolkozásának és minderre kiterjedő figyelmének s körültekintésének már annyi jelét adta, elhatározta, hogy az uj magyar katonai hadapródiskolában egy helyet alapit, még pedig gazdatisztjeinek fiai részére. Az alapítvány, mint értesülünk, már meg is tétetett. Különösen említésre méltónak tartjuk az alapitványtételt azon okból, mert azzal a földesúr gazdatisztjeire gondolt. A gazdatisztekre, akiket uraik — kevés kivétellel — csak szükséges rossznak tartanak, akik iránt mindég bizalmatlanok, s akiktől rendesen sajnálják a száraz kenyeret is, amig maguk dúskálnak a gazdatisztek által lep es varos. O Városi költségvetés. A pénzügyi bizottság szerdai és csütörtöki ülésében véare sok hosszadalmas vita után befejezte az 1898. évre szóló költségvetés tárgyalását. A rendőrség tételénél elhatározták, hogy a még betöltetlen alkapitányi állás sürgős betöltését javasolják, mert a rendőrség ügyköre folytán tágul — eddigelé közel 10000 száma van s igy a betöltés az ügymenet hátránya , nélkül tovább nem halasztható. Ugyancsak a rendőrségnél a nagyszámú fogalmazó személyzetre való tekintetből szükséges egy díjnok tartása. Nagyobb vita folyt a tűzőrség tételénél, mert az tény, hogy a hajléktalanná vált tűzoltóság ily bomló állapotban nem maradhat, annál kevésbé mert nyilvánvaló, hogy az esetben, ha az önkéntes tűzoltó intézmény megszűnnék, e tételre a közönségnek ezreket kellene áldoznia. Elfogadtatott tehát egy új tűzőrségi főtanya építési terve a dunautcai sarokra — a mi 17000 frtba fog kerülni s évi részletekben fog törlesztetni. Az új laktanya vizemelő gépezettel lesz ellátva, mi által a nyári, utcai öntözés kérdése is biztosítottnak tekinthető. Ez a két tétel hatalmasan megemeli a költségvetést, a bizottság azonban a parancsoló szükség elől nem tudott kitérni. Volt ugyan egy javaslata a polgármesternek, a Komáromban már gyakorlatilag is megvalósított »kötelező tűzoltói intézmény* alakjában, melyet e lapok legutóbbi száma bőven ismertetett, mely szerint minden 18—40 év közötti férfi, vagy tűzoltó vagy 2 frt évi váltságot fizet, ezt azonban, mint uj adónemet, mely csak a közönség egy részét sújtaná, ! a tűzeloltást pedig éppen nem biztosítaná, mint nem alkalmast a bizottság egyhangúlag mellőzte. A polgármester különösen azon okból akarta volna azt behozni, — a mint ki is fejezte, —• hogy igy a pótadó nem látszanék olyan soknak. A bizottság azonban ezen naiv tervet és felfogást nem osztotta. A bevételi tervezeten nem sokat változtatott a pénzügyi bizottság, mert a jövedelmek elég erősen vannak már számba véve. A homok és kavics tételét emelte és ezt rendszeresebben kezelni javasolja, továbbá sok panaszra és vitára adott okot az ominózus hídmérleg, amelynek bérlőjével máig sem birt a számvevő leszámolni, — továbbá, hogy a törzsbárcák kitöltetlenek, sőt felmutattak több kiadott bárcát is, melyben a mérési dij kiírva nincsen. Felolvasták a vonatkozó szerzédést, melyben a bérlő kötelezettségei pontosan elő vannak irva s kitűnt, hogy még a szerződéses óvadék sincs letéve. A zavaros szabálytalanságok következtéaen a tanácsot felhívták, hogy a jövőre javaslatot adjon, mert a Schönbeck Imrével kötött szerződés jövő évben úgyis lejár. A rendkívüli jövedelmek tételét 6000 frtról 7000 frton felemelték, hogy igy az igazán enormis pótadó valahogyan leszálljon. Még ily terhes költségvetése Esztergomnak nem volt, a pótadó meg fogja közelíteni a ioo°/ Q 'Ot, különösen a földadó után 130—40 % f °g esni » "~ ámde ez előre látható volt, mert oly fejetlenség, oly laza és cél nélküli vezetés és gazdálkodás mellett nem is volt más remélhető.
