Esztergom és Vidéke, 1897

1897-11-11 / 90.szám

ESZTERGOM es VIDÉKE VÁEOSI ÉS MEGYEI ÉRDEKEINK KÖZLÖNYE. Megjelelik Vasárnap és csütörtökön. jiLŐFIZETÉSI ÁRAK I Egész évre — — — — 6 frt — kr. Fél évre — — — — — 3 frt — kr. Negyed évre — — — 1 frt 50 kr. Egyes szám ára: 7 kr. Felelős a szerkesztésért: MUNKÁCSY KÁlxMÁNLaptulajdonos kiadókért: DR. PROKOPP GYULASzerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendők Széchenyi-tér, 330. szánj. Kéziratot nem adunk vissza. Városi egyesület. Esztergom, november io. Körülbelül egy évtizeddel ezelőtt indult már nálunk mozgalom egy városi egyesület létesítése céljából, amely egészen odáig haladt, hogy alapszabályai a belügyminiszter elé kerültek. Az akkori belügyminiszter azomban elvi ellensége levén ily egyesülésnek, az alapszabályokat me£ nem erősítette. Igy születése órájában meghalt az embrió-egyesület, amely iránt különben akkor általános érdeklődés nem is mutatkozott, nem levén a nagy közönség egészen • tisztában annak céljai felől. Azóta sok minden megváltozott. Uj belügyminiszter jött, aki inkább barátja, mint ellensége a városi egyesületeknek, meg alakult az egyesült Esztergom s kegyetlenül elégtek összes reményeink, amelyeket ez egyesüléshez fűztünk. Több, nagyobb feladat várt az uj emberekre, akik számban megsokasodtak, növekedtek az igények és a jogos követelmények, s növekedett első sorban az adóző polgárság immár horribilis megterheltetése. A megsokasodott vállak pedig már az első időben megroskadtak a reájuk nehezedett teher alatt, a nagy feladatokból és b .Esztergom és Vidéke" tárcája. Roinánc. A nagy nyárfa alatt ültek nyári éjjel, Kósza szellő játszott egy nyárfa levéllel, A levélke hajlott, a szellő letörte, Busán haloványan hullott le a földre. Lejárt a nyárfához a lány minden este, De a boldogságát hiába kereste, Szép piros arcáról lehullott a rózsa, Gyilkos harmat a köny, az mosta le róla. Mégis a nyárfának édes az emléke, Ugy kívánta a lány, oda fektették le. Oda jár ki hozzá gyászos édes anyja, Kiszáradt a nyárfa — levelét siratja. Dayka Antal. Egy asszony. — Az ^Esztergom és Vidéke« fordítása. — Mielőtt elszánta magát, hogy megrántja a csengőt saját háza kapuján, a félelmes izgatottság néhány percig a kapu előtt marasztotta. Lelkiismeretében a vad féltékenység követelményekből nem valósult meg; semmi s ma odáig jutottunk, hogy maguk azok, akik bennünket a mai adminisztrációval megajándékoztak, a szombati értekezleten beismerték, hogy a tizenkettedik órában vagyunk s csak az «ultimum remedium* van hátra. Az ujabb egyesülési mozgalom kezdeményezői ilyennek tartják a «városi egyesület »-et. Mi, bárha e tekintetben nem értünk velük egyet s mint már többször kifejtettük, a végső kibontakozást egyebütt kéressük, szintén nem idegenkedünk a;', egyesület létesítésétől. Mint első sorban a fővárosban s azután a vidék több nagyobb váró- j sában látjuk, igenis lehet létjogosultsága, haszna, eredménye az ily I egyesületnek. Alkalmas eszköz a; jótékony közszellem ébrentartására, I vagy ha ilyen — mint nálunk — nin- I csen, annak felébresztésére. I Alkalmas terrénum a várost ér- ( deklő kérdések felvetésére, meg- j beszélésére, propagálására, a bajok ; orvosszereinek kutatására, megtalálására, minden üdvös mozgalom; megindítására és azok stagnálásának megakadályozására. Különösen al- j kalmas arra, hogy egy-egy városi j közgyűlés tárgyai az egyesületi tagok által kellőképpen megvitassanak, előmindinkább megszelídült arra a gondolatra, hogy hátha nevetségessé válik. Most már elhitette magával, hogy eddigi gyanúi is tán alaptalanok voltak. Igen csúfos felsülés volna, ha sikertelenül rendezte volna ezt a meglepetést. Otthon azt mondani, hogy elutazik s a pályaháztól lopva titkon hazajöni: csakugyan nevetséges ! És ha csukugyan találna valakit a feleségénél, mit tenne? Ha pedig nem talál, mit mondjon a feleségének ? Most már őszintén sajnálta, hogy ezt a badar utazást olyan Ggy^gy^ ésszel kitervelte. Legjobban szeretett volna csakgyan elutazni, ezzel az átkozott bőrönddel együtt, mely mázsás sulylyal húzza le karját és vállát, szüntelen az utazás ostoba tervére emlékeztetve. De már nem utazhatik el: mert hátha meglátta egyik cseléd a lebocsátott ablakredőnyön át. Ej, megrántotta hát a csengőt! a következő pilanatban egy szolgáló kinyitotta az ajtót, és olyan feltűnően fejezte ki a gazdája váratlan haza érkezte miatt való meglepetését, hogy a férjet ismét megszállta a gyanú ördögöge. Igen gyanús, mesterkélt ez az álmélkodás. Lelkendezve az izgatottságtól, sápadtan készítessenek, ugy hogy a városi képviselők már az ügyek minden fázisának ismeretével léphessenek a tanácskozó terembe. Erre pedig eminens szükség van nálunk, ahol csak ezer sürgetésre tartanak érdemleges közgyűlést, amikorra a tárgysorozat rendkívül felszaporodik s a képviselők a meghívót csak néhány órával a közgyűlés előtt veszik kézhez, ugy hogy a legjobb akarat mellett sem ismerkedhetnek meg kellőképen a napirendre tűzött ügyekkel. E szisztéma eredménye azután, hogy az első tárgynál mindenki el akarja mondani, ami hónapok alatt lelkében összegyülemlett akár tartozik a tárgyhoz, akár nem s mert a közgyűlési elnök tehetetlen, rendesen el is mondják a legjelentéktelenebb s felesleges dolgokat is, ugy hogy mikor a rendesen a napirend végére sikkasztott fontos tárgyak (eklatáns példa a vágóhíd) sorra kerülnek, már csak a*tisztviselők ülnek a rettenetes levegőjű tanácsteremben. A követett szisztéma eredménye, hogy egy-két képviselő kivételével tájékozatlanok levén a tárgyalt ügyek iránt, acceptálják véleményét az első oly felszólalónak, aki — akár igaza van, akár nem — tetszetős érveket hoz fel. De megrohant fel a lépcsőn; kalapját kiejtette a kezéből a bőröndöt elfeledte letenni s cipelte magával a nehéz terhet. Berontott az asszony hálószobájába. Az asszony egyedül volt s a diványon feküdt. A szőnyegén nyitott könyv hevert, a szép asszony bizonyára olvasás közben aludt el. A neszre az asszony fölvetette szemeit ; kissé fölemelkedett s csodálkozva kérdezte : — Itthon vagy ! mi történt ? — Semmi! — felelte a férj zavartalan és sápadt arcát szégyenpír borította el. A zavartsága olyan kinos volt, hogy e pillanatban jobb szerette volna, ha tetten éri vala. — Nos, mi történt ? kérdezte újra az asszony és vizsga fürkésző tekintettel nézett férjére. — Lekéstem a vonatról. . . Istenem, hát csak értesz . . . — Lekéstél a vonatról ? ... Ez nem igaz ! — Hogyan ? — Nem igaz ! A szolga, aki kikisért a vonathoz, hazajött s azt mondta, hogy jókor érkeztél. O maga megváltotta a jegyedet s bekisért a váróterembe. változtatják véleményüket nyomban, ha pl. a következő szónok, bár egész ellenkező irányban, de szintén kellő hatással tud beszélni. Az értekezlet egyik szónoka azonban nagyon helyesen jelezte meg, hogy a tervezett egyesületnek célja nem csupán a város adminisztracionális ügyeivel való foglalkozás volna, hanem a város érdekeinek társadalmi uton való előmozditása is. Mi részünkről az egyesület működésétől eredményt ha nem is kizárólag, de nagyrészt csupán e téren reménylünk ; alább kifejtjük miért. Amig a városházának mai becses tartalma megmarad, bizony nem lesz gimnáziumunk, se világitásunk, se kórházunk, ha csak valamelyes társadalmi mozgalommal nem teremtjük meg magunknak. Hogy az egyesületnek azonban nemcsak ne legyen kártékony, de sőt jótékony hatása, nagyon is szükséges, hogy ennek szervezete, korifeusai olyanok legyenek, amilyeneknek az összehívó levél óhajtja. Vagyis ugy az egyesületnek, mint a tagoknak bizony az ajtón kivül kell hagyni minden magánérdeket, minden pártérdeket, ami — sajnosán kell bevallanunk — Esztergomban nagy és merész kívánság. Meg kell ott szűnni minden személyi kulA férj összerezzent. Agyát hirtelen ujjabb gyanú járta át. | — Ah ... a szolga mindezt elmondta ? j . . . Ez azt bizonyítja, hogy kérdez'ted. — Természetes. Kérdeztem, mert a 1 dolog érdekelt — felelte az asszony kej gyetlen gnnnyal — tehát csak rajta: ' mond meg röviden nyíltan miért/: nem utaztál el ? — Majd megmondom . . . Én . . . itthon felejtettem . . . — Mit ? — A fontos iratokat. — Hazugság. A fontos iratokat éi magam tettem a tárcába. — Igen figyelmes és óvatos voltál ! — Hogyne! Bizonyos akartam lenni a felől, hogy nem fordulsz vissza. — Nina . . . Nina ... ez rossz tréfa ! — Nincs tréfáló kedvem ! Te se tréfáltál, mikor elhatároztad, hogy >meg fogsz lepni« s e szavaknál a szőke aszszony különben szende szemei vadul villogtak. — Beszéljünk nyíltan, Francesco, ismét félékenységi rohamod volt, sőt mi több, rút gyanú szállott meg. No köszönöm szépen! Nem azt, hogy házas-