Esztergom és Vidéke, 1897

1897-07-25 / 59.szám

idén alkalmazásba hozott felsőbb rendelet szükségességéről, arra nézve két körülményre kell utalni. A kó­.coltatatás terhe azért esett a te­nyésztők terhére, mivel tavaly több száz métermázsa gubó vált haszná­latlanná a gubóraktárakban, mert a gubók gyors száradását a rajt levő kóc akadályozta, s igy megpenészed­tek és az intézet rendkívül sokat károsodott. Az osztályozás pedig azért történt, mivel az I. rendűnek beváltott gubókból pl. a kettős gu­bókra — amelyekben két bál van — az intézet kilónkint io krt ráfize­tett, de igy történt a silányabb ki­nézésű, vagy a durva szövésű gu­bókkal is, melyeknél az intézet szin­tén jelentékenyen károsodott, — a mennyiben még azon árban sem értékesithette külföldön, amennyit értök a tenyésztőknek kifizetett. Ily kényszerhelyzetben jött létre az osztályozás szüksége, mely csak azon tenyésztőket érintette érzéke­nyen, akiknek terméke nem ütötte meg az I. osztálynak mértékét. Nagyon természetes dolog, hogy az intézet a változó külföldi gubó­árak behatása alatt állván, erejét túlhaladó igyekezet mellett sem ké­{)es a tenyésztők igényeit minden­ben kielégiteni. Más volna, ha ugy volnánk beren­dezkedve, mint Olasz- és Franciaor­szágban, ahol a községek úgyszólván szederfaerdőkkel vannak ellátva, sőt Olaszországban minden gazda sző­lején néhány sor szederfa vonul végig, melyre a szőlőindája felkú­szik és az ilyen természetes lugason egyrészt szőlőt termeszt, másrészt pedig selyemtermelésre kihasználja a többszörösen megbotozott szeder­fákat. Itt persze szó sincs róla, hogy a tenyésztési vállalat még szederfa­telepitésekről is gondoskodjék nagy költséggel, mint Magyarországon, avagy azzal, hogy a szerfölött drága körutakkal, melyet a felügyelők vé­geznek, drágítsák a helyzetet és szaporítsák a tenyésztési kiadásokat, mint nálunk történik. Sajnos, hogy a községi hatóságok nem igen bírnak belemelegedni abba, hogy a községi dülő utak stb. haszontalan terek, be lennének sze­derfával fásitva. Akácfa az van elég mindenfelé, pedig ha azoknak he­lyet szederfa foglalná el, kétszeres haszon háramolnék a tenyésztő köz­ségekre. Mint fa, anyagát tekintve, tüzelő és szerszámfának épp ugy megjárja, mint az akác, hát a lomb mit vétett ? A szederfa-lombból pén­zelni lehet a tenyésztőnek, ákácfa­lomb pedig az apácapajzstetű-féle rovarnak nyújt csak táplálékot, leg­föllebb virága hasznos a szorgalmas méhecskének. Minthogy a selyem­tenyésztési országos felügyelőség tengernyi gonddal, akadálylyal küzd, nem csoda, ha az üzleti zavarok is néha beköszöntének, melyek az in­tézet passzíváit idézik elő. Oly lelki­ismeretes egyértelműséggel a te­nyésztők javára talán sehol sem dolgoznak ugy, mmt a selyemte­nyésztésnél. Erre nézve példa lehet az 1893. év. Ez évben ugyanis felszöktek külföldön a gubóárak, rögtön eltér­tek az eddig adott gubóáraktól s 1 frt 20 krt. állapítottak meg ki­Ionként. Pedig óriási beruházások voltak azon évet megelőzőleg s az előnyös gubóárakat a fenforgó pas­sivák eltüntetésére lehetett volna fordítani. >Nem inkább a tenyész­tők tegyék zsebre* gondolta Beze­rédy Pál miniszteri meghatalmazott, semhogy az intézet terhei gondjai apadjanak. Azt tudjuk, hogy a selyemte­nyésztésnek sok ellensége van, — de hiszszük, hogy ezek pár év múlva fogyni fognak, midőn a te­nyésztő község száma a fokozódó szederfa telepítéssel egyöntetűen emelkednék. Á nép igyekezete igen jó fok­mérő. Tessék Ebedet a selyemter­meléstől elidegeníteni, a vagy Bács­kában, Tolnában, Torontálban. A magyar Kánaánban amint évről évre fokozódik a tenyészteők létszáma, ép ugy fog ez Esztergom és szomszé­dos megyékben is történni, ha a fő-fő tenyésztési érdek .* a szederfa­telepités általánossá válik. —y. Szemelvények „Az Esztergomi Takarékpénztár ötven éves története" cimü müböl. 11. Ezen alapvető intézkedések után már 1844. dec. 14-én Héya Imre királyi taná­csos elnöklete alatt ismét tartatván köz­gyűlés, ebben kimondatott, hogy : a szer­vezet költségei az aláirt részvénytőke csonkittatlanul hagyásával a részvénye­sek által részvényeik arányában fedez­tessenek. Az alaptőke csonkittatlan fenntartá­sára irányult azon további intézkedés, hogy a kezdetben csak kevés teendőt igénylő pénztárnoki és ellenőri állásra megválasztandó egyének részére — bár azok a társaság hivatalnokainak tekin­tettek, — az első évben rendes fizetés nem biztosíttatik. Ellenben kimondatott, hogy ténykedésük az üzlet eredményé­hez képest az év végével közgyülésileg megállapítandó díjazásban fog részesit­tetni. Elhatároztatott végül, hogy az intézet igazgatói, a pénztárnok és ellenőr, va­lamint az intézet választmányi tagjai az 1844. december 19 én kitűzött közgyűlés­ben fognak megválasztatni. E közgyűlés tényleg megtartatván, első tárgyát azon bejelentés képezte, hogy petőfalvai Uzovics János ur a nála járt küldöttség előtt oda nyilatkozott, miszerint a takarékpénztári egylet elnök­ségét hajlandó elfogadni oly feltétel alatt, ha teendői elnöki helyettes által könnyittetnek. E jelentés folytán alelnök, illetve el­nöki helyettesül Héya Imre királyi taná­csos, ki az eddigi közgyűlések vezetése körül már is annyit fáradott és a társa­ság iránti meleg érdeklődésének annyi jelét adta, egyhangúlag megválasztatván, megválasztását annak kijelentésével, hogy a társulat érdekeit a legjobb akarattal igyekezendik előmozdítani, elfogadta. Az ezek után megejtett névszerinti szavazás utján igazgatókká: Nitter Fe­renc ni ; és Deininger Ferenc 83 ; péz­tárnokká : Frey Vilmos 77 ; ellenőrré : ifjú Rédly Károly 98 szavazattal lőnek megválasztva. E gyűlés folytatásául tekinthető az 1844. december 20-án tartott közgyűlés, mely tudomásul és átvette Frey Vilmos megválasztott pénztárnok által kiállított azon okmányt, melylyel a kezelésére bí­zott pénz és egyéb értékekért nejével együtt jótállást vállalnak és kötelezik magukat a takarékpénztári üzlet meg­kezdésére egy alkalmas szobát és zálog­raktárt saját házukban átengedni, illetve építeni. Elhatároztatott ujabban is, hogy azon részvények, melyeknek fele a kitűzött határidőre be nem fizettetnék, a társulat rendelkezése alá jönnek. Végül e gyűlésben ügyészszé Meszéna Ferenc választatott. Az alapszabályok szerint ekként telje­sen szervezett társaság igazgatósága ko­molyan hozzáfogott teendőihez. Még 1844. december 23-án tartott vá­lasztmányi ülésben intézkedett a részvé­nyek és a betéti könyvek nyomtatása iránt; beszereztetett egy pénztartó vas­szekrény; elrendeltetett, hogy a választ­mányi tagok naponkint felváltva, az ellenőri teendők teljesítése céljából napi biztosi minőségben megjelenni tartoznak. 1844. december 30-án tartott választ­mányi ülésben Nitter Ferenc igazgató egy hivatalszolgának 2 frt havi fizetés mellett leendő felfogadásával megbiza­tott; az eddigi alakulási költségekből 66 frt. utalványoztatott. Ugyanekkor bejelenti a megválasztott pénztárnok Frey Vilmos, hogy a rész­vény-befizetésekből befolyt 2175 frtot az ideiglenes pénztárnoktól átvette. Végül hirdetniényileg közzétenni ren deltetett, hogy a takarékpénztár műkö­dését 1843. január i-én megkezdendi. Ily előintézkedések után a tulajdon­képpeni üzleti élet 1845. január 2-án tény­leg megkezdetett. Ugyanezen napnak délutánján Nitter Ferenc igazgató elnöklete alatti választ­mányi ülésben a pénztárnok bejelenti, hogy a részvényekre 6400 frt fizettetett be s igy a 300 db 50 pfrtos részvényre részvényenkint befizetendő 25 frt után várt 7500 írtból még 1100 frt, — tehát 44 részvény után a befizetés váratik. Bejelenti továbbá az első üzleti napon két betétből eredő 45 frtnyi pénztári gyarapodást. Ezen első betevőknek különös hálával kell adóznom azon bizalomért, melylyel a zsenge intézethez közeledtek, mely bi­zalom kétségkívül útmutatásul szolgált azon szegényeknek és a vagyonosabbak­nak egyaránt, kik utóbb filléreikkel, pén­zeikkel intézetünket felkeresték s felvi­rágzásának alapját megvetették. E hála teszi kötelességemmé, hogy e két első betevő nevét megemlítsem. Ezek egyike Békey Anna, ki 20 frtot helyezett el az 1. számú betéti könyvre ; a másik betevő pedig közéletünk egyik kiváló alakja Palkovics Károly ur, ki a 2. számú betéti könyvre 25 frtot bizott az uj intézet kezelésére. Igen Örvendek, hogy az előttem is­mert s utóbb nevezett betevő irányában egyébként is táplált benső tiszteletemet fennjelzett hálámmal kapcsolatosan ki­fejezést adni szerencsés lehetek. Ugyanezen gyűlés szavazá meg az első kölcsönt 1200 frtnyi összegben Szóda Mihálynak 3600 pfrtra értékelt ingatla­naira. A fent leirt első választmányi ülést követte 1845. február 9-én egy ujabb ülés, mely a pénz gyors forgalmának előmozdítását az akkor már hatályban állott váltótörvénynyel körülirt üzletek utján óhajtá elérni. Az alapszabályok szerint a társaság ügykörébe bevont leszámítolási üzletre nézve azonban ama megszorító intézke­dés tétetett, hogy a váltók lejárata 3 hónál hosszabb időre ne terjedjen, ösz­szegük pedig 50 frtnál kisebb és 5 00 frtnál nagyobb ne lehessen. A leszámi­tolhatásra nézve különösen kiköttetett, hogy az elfogadón kivül legalább még egy teljes biztonságot nyújtó egyén által legyenek aláírva. A váltóüzlet terjesztésére irányult figyelem nemcsak a pénzforgalom élén­kítése iránti törekvésnek, hanem annak tanujeléül szolgálhat, hogy városunk akkori kereskedelmi viszonyai már is a kereskedelmi hitelre alapított üzletek fejlesztésére utaltak. A kereskedelmi hitel érdekében tör­tént ez intézkedés szükségessé tette az üzletek gyors megkötését és e célból a váltó-hitel utján kért kölcsönök elbírá­lására egy évnegyedre terjedő megbízás­sal váltó-vizsgáló választmány alakítta­tott. Az első e választmány a helybeli ke­reskedelem és iparnak azon időben első rangú tagjaiból állott, kik időközönként az igazgatók egyikének meghívására egybegyűlvén a bejelentett váltókat aláiró egyének hitelképességét megbírál­ták, s a váltó leszámítolása felett hatá­roztak. E váltó-vizsgáló választmány intézke­désének korlát szabatott abban, hogy : 500 frtnál nagyobb összegeket nem utal­ványozhatott ; 500 frtnál magasabb ösz­szegű, avagy oly váltó-hitelnél, melyet bármi okból saját hatáskörében engedé­lyezhetőnek nem vélt, köteles volt a teljes választmányhoz előterjesztést tenni. (Folyt, köv.) BneBt IBHSB HŐBB •WlttfMBa •BBSBBBJSB BBBBBJ ffiKXEB JBBTÍ I 1 VBBLBBBBIBBBWSÍ^­Esztergom, július 24. — Személyi hirek. Burány Gergely, a keszthelyi főgimnázium tudós igazga­tója, rokonai látogatására városunkba ér­kezett. — Dr, Gönczy Béla kórházi fő­orvos és dr. A/dori Mór rangidős városi orvos kórháztanulmányozási célból Ér­sekújvárba utaztak. — Reviczky Győző központi főszolgabíró augusztus hó i-én kezdi meg hatheti szabadságidejét. — Házi ezredünkből. Rimler őrnagy­hadbiró, már befejezte a szerencsétlenül járt Mikus Sándor ügyében a vizsgálatot és visszatért Komáromba. — A székesegyházi kórusból. Szkla­dányi Nándor, nevelővé hivatván meg, a székesegyházi kórusban viselt állásáról lemondott. — A főkáptalan Sztraka Iván kartagriak egészsége helyreállítására hat hónapi szabadságot engedélyezett. — Annuskák napja a hétfői nap. Az ország sok ezer Ninája, Nacája, Pannája mind-mind ünnepel és ünnepelt. S bár hagyományos ünnepséggel már csak a fürdőhelyeken ünneplik meg július 26-át, e nap még mindig kedves, poétikus dá­tuma a fiatalságnak és a — háziuraknak. A mi Annáink közül legtöbb gratulánsa bizonyára alispánunk kedves nejének: Andrássy Jánosné úrhölgynek lesz. — Katolikus autonómia. A2 autono­mikus világi képviselő választása a kir. város területén ma vette kezdetét és ugyanott három napig fog tartani. Sza­vazók az első napon nagyon gyéren je­lentkeztek s kétségtelen, hogy a legtöbb vasárnap fog leszavazni. A várbeliek és a vízivárosi plébániához tartozók hol­nap szava?.rak. Időközben Frey Ferenc­nek ellenjelöltje is támadt Reviczky Győző központi főszolgabíró szemé­lyében, akit hívei maguktól kandidáltak. — Új tanítónő. Ebed községe egyhan­gúlag tanítónővé választotta Békássy Rezső rendőrbiztos leányát : Tinit. — Tanácsülés volt szerdán a Város­házán, amelyen a szenttamási iskola át­alakítására vonatkozólag csatlakoztak az iskolaszék véleményéhez, amely szerint az idén csak a legszükségesebb építke­zést foganatosítják, vagyis két szobát egy uj tanteremmé egyesítenek. Java­solni fogják a közgyűlésnek egy uj tan­erő alkalmaztatását is. — Grósz István rajzolónak, aki a mérnök távolléte alatt a mérnöki hivatalban dolgozik, havi 15 frt tiszteletdijat állapítottak meg s Haj­nali Gyulának a kért szabadság — meg­hosszabbítást engedélyezték. — A Müller-ház lakói. Porgesz Béla vendéglős 950 forint évi béréit kibérelte az Esztergomi Takakarékpénztártól a Müller-féle ház földszinti helyiségeit, ahol sörcsarnokot" fog nyitni, amelyet egyelőre csak egyszerűen rendez be. Birja ugyanis a pénzintézet igéretét, hogy ha egy év alatt üzletét fel tudja virágoztatni, az in­tézet maga fogja a helyiségeket a leg­újabb, legmodernebb luxussal berendezni. Az emeleti helyiségekben meg valószínű­leg a Kaszinó fog uj otthont keresni, amennyiben jelenlegi helyiségére már a közel jövőben a pénzintézetnek lehet szüksége. — A következetes polgármester. Meg­írtuk annak idején, hogy a rendőrkapi­tány és dr. Aldori Mór rangidős orvos

Next

/
Oldalképek
Tartalom