Esztergom és Vidéke, 1897

1897-07-25 / 59.szám

2 . ESZTERGOM ég VIDÉKE. (59. szám.) 1897. július 25. anyagi viszonyaink között semmit sem cselekedhetünk. Akik ily ké­nyelmes indokolással minden alko­tás, minden kötelességteljesítés alul kibújni akarnak, vegyék csak ke­zükbe a főgimnáziumi idei értesí­tőjét és olvassák el benne a gim­názium történetét. Bizony sokkal nehezebb körülmények között^ sok­kal válságosabb helyzetekben a vá­ros intézői a polgársággal karöltve, mindég tudtak módot találni, hogy a o-imnáziumot városunknak biz­tositsák s amikor ez első kulturintézetünkről volt szó, bár­mily anyagi voszonyok között is voltak, soha semmi áldozatot nagynak nem találtak. A közönség gondolkozása e te­kintetben azóta sem változott; nincs aki büszke ne volna kitűnő taninté­zetünkre, csak a város vezetői változtak. Tarkovics Vazulok, Falk Jánosok, Palkovics Károlyok után következett — Maiina Lajos & Comp. Mi tehát ehhez a derék, áldozat­kész, meg- nem változott közönség­hez fordulunk teljes bizalommal, első sorban a képviselőtestület tag­jaihoz, hogy találjanak módot meg­oldani a kérdést, ha a város jelen­legi fejével nem lehet, hát nélküle. Találjanak módot a városi tisztvi­selő kar jobbjai, hogy morális ere­jükkel kényszerítsék a polgármes­tert a becsületes cselekvésre, amit ha el nem érthetnek, tudják akkor is kötelességüket! Mindenekelőtt pedig a városnak kell kimondani, mennyit áldoz min­den körülmények között az újjá­építésre ; akkor majd határozottab­ban nyilatkozhatnak azok is, akik­től adományt kérünk s ez az eljá­rás sokkal tisztességesebb is. Azu­tán meg kell kezdetnie azonnal a bontást, a kultuszminiszteri rende­let feljogosít erre s még azt sem mondhatják, hogy nincs pénz reá, a takarékpénztári ezresek befizetöd­vén a városi kasszába. Ha a közönség, ha a városi tisz­tikar, ha a képviselőtestület teljesiti kérelmünket, akkor hamarosan és si­keresen meg kell oldódnia ez égető kérdésnek. Árgus. tegyen vele egy sétát a fedélzeten a holdvilágban. — A mai vihar rendkívül nagy volt, szólt Gordon, de ön ugylátszik mégsem szenvedte át a tengeri beteg­ség keserveit, mint mi ? — Nem. Én kitűnően'bírom a tengeri utazást. — Mondja csak kérem, rendesen egye­dül szokott étkezni ? — Igen. Én jobban szeretik egyedül enni. — És nem gondol ön arra, hogy ez túlságos Önzés ? A tengeri utazás oly vég* telén unalmas, ha nélkülözzük a bájos höl­gyeket ! — És nem vagyok bájos hölgy, uram és a társaságot sem mulattatnám, ha részt is vennék benne. Keveset járok most emberek közé és ezért nem is ér­zem ott jól magamat. Gordon nem merte kérdezni : miért él oly visszavonultan, de érzé, hogy őszin­tén beszélt és ez jól esett neki. Gordon napról-napra jobban érdeklő­dött a szép hölgy iránt, kit oly titokza­tosság környezett. Egyszer igy szólt hozzá : — Ne menjünk le a hajó másodosz­tályába a kínaiak játékát megnézni ? Épen a hajó végéhez értek, hol egy nyilason az alsó társalgóba lehetett látni, hol a kínaiak ültek. A leány keze az ő karjába volt fűzve, midőn a kérdést in­Bartal Rezső nyugdíjban. Esztergom, július 24. Fenti cimen hozott vezérközlemé­nyünkre vonatkozólag Bartal Rezső kir. tanácsos, tanfelügyelő ur a kö­vetkező levelet intézte lapunk szer­kesztőjéhez : Tekintetes Szerkesztő Ur ! Becses lapja f. hó n-iki számá­ban szíves volt nyugdíjaztatásom alkalmából jóakaratulag megemlé­kezni tanfelügyelői működésemről. Engedje meg Tekintetes Szer­kesztő ur, hogy irányomban érdem­men fölül tanusitott jóindulatú cik­kére válaszolhassak. Erdemeimet túlbecsülte Tekinte­tes Szerkesztő ur, mert érzem, hogyj többet is tehettem volna, ha eré­lyesebben léptem volna fel, de ki tudja, nem kockáztattam volna-e azt az ébredező érdeklődést amit enge­dékeny eljárásommal talán itt-ott ébreszthettem ; a hivatalos tekintély latbavetése helyett tehát inkább kéréssel iparkodtam elérni az ered­ményt és jólélekkel mondhatom, hogy az igen sokszor sikerült is. Csak az fáj, hogy Esztergomnak tervezett nagyobb mérvű eszméimet könyörgéssel sem tudtam megvaló­sítani, nemcsak a kormány által ter­vezett állami vincellér-iskola felállí­tását nem tudtam kieszközölni, de az állami polg. leányiskolát sem, a melyre évi 4700 frt fedezetet is ki­tézte és érezte mint rendült meg az egész teste a váratlan kérdésnél. — Oh — kérem ne ! — Nem szereti őket ? mondja ! hisz oly festőién néznek ki. Nézze csak azt Öreget amint ott ül, hímzett selyem kön­tösébe burkolva, mint tisztitja ópium pipáját. Ugylátszik ő csak kibicel a töb­biek játékánál, mert viaszarca mozdulat­lanul marad. Volt-e már valaha Kíná­ban ? Vagy most megy először Hong­1 Kong-ba ? Rettenetesen ijedség kifejezése tükrö­zött arcán, mely halottas halvány lett. — Igen. Néhány évig éltem Kínában. Most is oda megyek. — És rendkívül érdekes országnak tartom. Miért nem szereti Kinát ? — Az összes nemzetek közt őket utá­lom legjobban. De kérem ne beszéljünk róluk. És elfogult vagyok. — Pedig mily vig saison elébe nézek én most Kínában! A bátyámhoz megyek, aki az ottani követségnél titkár. Azt hiszem Hong-Kongban minden müveit európai ember ismeri egymást. Remélem, sze­rencsés leszek önnel a követségi bálon találkozhatni,- és kérem legyen ott ke­gyes hozzám, hisz teljesen idegen va­gyok ! (Vége köv.) Angolból fordította : Inconnu. eszközöltem. Minden tényező egyén­nél formálisan könyörögtem, hogy csak egy ideiglenes szobát adjanak az iskola megnyitásához. Hasztalan volt, azt mondották hogy most a szt. Háromság szobrára kell a pénz, pedig azt nem is kértem. Azonban ezzel nem akarom azt mondani, hogy Esztergomban nincs érzék a népnevelés iránt, mert a népiskolák, különösen a leányiskolák példányszerü szervezése elévüíhetlen érdeme a szab. kir. város nemes képviselőtestületének és különösen a nemeslelkü, minden jóra és szépre finom érzékkel biró dr. Helc Antal volt polgármester urnák, aki, meg va­gyok győződve, hogy hazafias lelke egész melegéve.1 szeretné szép vá* rosunkat egy kis Athénné varázsolni, amiről én némelykor álmodoztam. Azon nézetét a cikkíró urnák, hogy a kir. tanfelügyelőnek a kép­viselő-testületben kellene lennie, olyan természetesnek tartom, hogy számtalanszor csodálkoztam magam­ban, hogy abba be nem választot­tak, illetékes helyen fel is említet­tem ennek szükségességét, mire [azt a választ kaptam, hogy én ma­gam vigyem keresztül í eváíasztatá­somat. Nohát tekintetes Szerkesztő ur, ha egy önérzetes tanfelügyelő akkor lesz csak képviselő-testületi tag, ha maga jár utána, akkor nem hiszem, hogy valamikor meginter­pellálhassák a gyűléseken a kir. tanfelügyelőt. Itt reflektálok az »Esztergom« cimü tisztelt helyi lapban időközben megjelent cikkre is, mely szinte ér­dememet meghaladó elismerésben] részesiti 21 évi szerény ittmüködé­semet, különösen azon soraira, me­lyek hithű vallásosságomra vonat­koznak. Erre csak az a válaszom, hogy az nem érdem, hanem az em­ber első és legszentebb kötelessége és hogy anélkül, nézetem szerint, nem ér az ember egy pipa dohányt sem. Kiváló tisztelettel Belehád Bartal Rezső, kir. tanácsos, tanfelügyelő. Esztergommegye seljemiermelése 1197-ben. Esztergom, július 24. Midőn a selyemgubó termelés kezdetét vette, már akkor meg­ígértük, hogy a beváltás végével annak eredményéről be fogunk szá­molni. Amint a gazdaközönség széltében panaszkodik, hogy a fennforgó búza­árakkal szemben az idén nincs a piacra hozni valója, az idei selyem­gubótermelésnél is megtörtént, hogy a hernyópusztulás itt-ott, a tartós májusi esők és az ezzel karöltve járó hidegség következtében, be­ütött ; s a termelők reménye és néhány heti fáradozása dugába dőlt. Azonban — mégis örvendetes je­lenségként konstatálható, hogy a hernyópusztulás okozta veszteség csekély körre szorítkozott s az át­lagos terméseredmény az előző éve­két jóval felül haladta. Mert mig tavaly és az előző évben az évi átlag 1400 kilo selyemgubóra emel­kedett, addig a folyó évben 2400 kilogramm hozatott beváltásra. Eb­ből I. osztályú gubó, melyért kilón kint 1 frt jár: 1878 kilo 10 deka-,' II. osztályú, melyért kiíonkint 50 krt fizetnek, 480 1 kilo 10 delta; végre a III. osztályú, mint haszna­vehetetlen gubóért, amiből 1 kilo csak 5 krajcárjával váltatott be, 56 kilo 40 deka hozatott beváltásra. E termés-eredmény nem sok ugyan, de az adott viszonyokhoz mérve mégis kielégítő. Az idén ismét Ebed községe tett ki magáért, ahonnét 24 tenyésztő 725 kilo gu­bót szállított. Ezek között kertaljai Góra József egymaga 80 kilo 90 deka gubót termelt. Ebed községen kivül Muzsla, Bajcs és Haraszt-puszta tenyésztői, továbbá Neszmély, Duna­almás, Csuz községek szintén az első rendű termesztők közé soro­zandók. Bajcs és Haraszti-puszta tenyész­tői, az úgynevezett: dohányosok, kezdetben félénk egykedvűséggel fogtak a tenyésztéshez s mint min­den újdonsült, keletkezőben levő gazdasági ágnak igen sok csufo­lója, ocsárlója lévén, ugy ennek is sok kerékkötője akadt, azért a te­nyésztők felig kedvetlenül, félig próbaképen immel ámmal végezték a tenyésztési munkát. De midőn szépen bekötöttek s a beváltásra megérettek, már akkor megszűnt az ócsárlás, hanem annál nagyobbra nőtt a vágy a telepen levő összes alkalmazottaknál, hogy jövő évre tenyésztők leendenek. Főleg fokozta ezen kedvet egyrészt a siker, más­részt a nem remélt kereset. Sehol Magyarországon nem lehet oly ked­vező a tenyésztés, mint Bajcson és Haraszton, mert a dohány,száritó pajták fűthető termekkel vannak ellátva, ahol az üres tér szinte kí­nálkozik a selyemtenyésztésnek, mert a tenyésztési idő —42 nap — ép akkora esik, mikor a dohánynak nincs ott helye. Legnagyobb sze­rencséjük ezen kivül az, hogy a szederfa állomány tengernyi meny­nyiségü, ugy annyira, hogy nem 20 tenyésztő, hanem 150 is termel­hetne ott gubót. Jövő évre legkeve­sebb 1840 gramm petéből fognak Haraszton egyedül tenyészteni, s ha fáradozásunk sikerrel végződik, ők képezhetik a tenyésztési közpon­tot, mely eddigelé Ebed község volt. Az idei tenyésztők sok panasz­szai voltak a gubók kóczoltatása és osztályozása miatt. Mindanyian be­lenyugodtak ezen intézkedésbe, mely, az intézet szegzárdi fővezetőségé­nek szigorú felelőségterhes megha­gyásából történt, — csak egy in­telligens tenyésztő akadt, aki a helyi beváltó hivatal önjogú intéz­kedését vélvén benne föllelhetni —• azért panaszszal élt, melyben meg­gondolatlanul gyanúsító tendenciát árult el az itteni felügyelő ellen. A bámulatos gyorsasággal megejtett vizsgálat a felügyelő áláspontjának helyességét fényesen fogja beiga­zolni, ellenben a feljelentő azon biztos következménynek nézhet eléje, hogy a felügyelő indokolat­lan meghurczolásaért a fenyjtő j bí­róságnál kell az ügy befejezését várnia, ha ugyan az országos /köz­pont a terhelő kitételekkel j biró vádiratot rendelkezésre bocsátja. Hogy a közönség tájékozvja le­gyen a gubók kócoltatásáy'al és osztályozásával járó és csuppn az

Next

/
Oldalképek
Tartalom