Esztergom és Vidéke, 1897

1897-06-17 / 48.szám

ESZTERGOM es VÁROSI ÉS MEGYEI ÉRDEKEINK KÖZLÖNYE. ]\jejgjcicáik Vasárnap és csütörtökön. ^LŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre — — — — 6 frt — kr. Fel évre— — — — — 3 írt — kr. Negyed évre — — — 1 frt 50 kr. Egyes szám ára: 7 kr. Felelős a szerkesztésért: MUNKÁCSY KÁLMÁNLaptulajdonos kiadókért: DR- PROKOPP GYULASzerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendők) VárosJ}áz>köz, Spanraft-ijáz. Kéziratot nem adunk vissza. Városi gazdálkodás. Esztergom, június 16. Bottyán ősi palotájában, hol mindig sok a dolog — persze mert keveset tesznek — végre is megkezdődik a komoly munka. A jelszó : reformálni! Uj alapokra fektetni a városi gazdálkodást, szakítani az ósdi rendszerrel. Az eszme szép, de bármily optimisták lennénk is a városi dolgok birálgatásában, az értékben mégis kételkedünk. Előhírnökül megjelent a város erdészetéről irt kis füzet, melynek célja egyrészt az erdészet ismertetése, másrészt pedig az uj irány megjelölése. A füzetről megírtuk már véleményünket, s igy e helyütt azzal nem foglalkozunk. De, most jön a hadd-el-hadd! Ugy értesülünk, hogy legközelebb a város egész gazdasági rendszeréről, gazdálkodásáról fog egy kis füzet megjelenni, melynek célja lesz ismertetni az eddigi gazdálkodást ? és útmutatást adni, miként lehessen helyesebb ? — tehát ilyet is Iz „Esztergom és Mta

1 tárcája. Rózsa a porban. Hervadt virág hever az útfélen Lehajtok érte és fölemelem : Könnyelműen vetették félre, Utána köny hullott talán t Egy boldog percnek drága bére, S most itt hever az ut porán f Minden virágnak bus regéje van Mit női kéz dob el haszontalan. Szivemben is bus emlék éled; Egy régi. régi, seb sajog! Hisz ily megtiprott, Összetépett Virágot én is siratok. Akkor lökték el büszkén, ridegen, Mikor a rózsán fordult mindenem. Egy hitvány kártyalapra téve Mindent mi boldoggá tehet, — Vakon biztam a sors kegyébe

t S a játszma mégis elveszett! Siraki. JL padlások* — Az »Esztergom és Vidéke« tárcája. —(Folytatás.) Villásreggeli után csónakázni mentek. Ella kormányzott és csevegett Erikkel, aki stroke lévén vele szemben ült, mig Marica, a csónak csúcsán evezett. Ella a fajta leány volt, akit az asszonyok — és a férfiak is — igen kedvesnek szokfelfedeztek már — gazdálkodási rendszerrel, a város jövedelmét szaporítani. A gondolat fönséges, de gondolkozóba ejtő. Mi oka, háttere lehet az ön- és kötelesség érzet eme megnyilatkozásának ? Timeo, Damaos et dona ferentes. Félünk, hogy a jótékony eső szele, nem hoz nekünk esőt, hanem csak port hint szemünkbe. Fokozni akarják a város jövedelmeit, célszerűbb gazdálkodással, hogy meglegyen a jogcím a botor pazarláshoz. Ugy látszik, az uj irányzatnak köszönhető, hogy a lőrinc-utcai telek kérdése és a gimnázium épitése két év után annyira eljutott, ahol két év előtt már lennie kellett volna. Két éve foglalja el a város iskolai célokból, a barátok épületét, s fizet évenkint százakat rá a járásbíróság helyiségeire, s hagyja e mellett üresen a gymnáziumot, s két éve fizette az amortisationális kölcsön és a háztulajdonosoknak járó vételár kamatai közötti kutak nevezni; okos volt, jó nevelésű és kitűnően tudott beszélni, de Werner Eriknek valahogy még sem tetszett; egy kissé önhittnek találta és semmiképpen sem Marica méltó versenytársának, noha ez utóbbi tulszerénységében és elfogultságában barátnéját sokkal külömbnek tartotta magánál, Az éleseszü, kevés szavú, de mindent jól megfigyelő Erik csakhamar észrevette, hógy Weszt kisasszony maga is egy véleményen volt barátnéjával a saját értékét illetőleg. Estefelé esősre fordult az idő, hát a szalonban kellett mulatságról gondoskodniuk. Weszt kisasszony zongorázott és énekelt, még pedig szépen énekelt és Erik forgatta a kottáit, azután együtt sakkozott a kettő és végül Erik fotográfiákat mutogatott neki, amelyeket utazásaiban gyűjtött halomra. Weszt Ella azok közé a lányok közé tartozott, aki teljesen le tudja foglalni a körülötte forgolódó férfiakat. Marica nem bánta, sőt boldog volt, hogy Ella teljesen bitorolta Eriket. Azt hitte, hogy megtetszett neki Ella és a féltékenységnek egy árva gondolata sem fészkelte magát ártatlan bongyor fejecskéjébe. Mikor lefekvés előtt búcsúztak, Mica szokása szerint csókra nyújtotta száját »pajtikájának«, de mikor már feleúton a lépcsőn fel szobájába kisérte barátnéját, az öreg néni már előre ment, még egyszer visszaszaladt, annyira szerette volna tudni, hogy ' Erikre milyen lömbséget, s hevertette parlagon a drága telkeket a Lőrinc-utcában, melyek, hogy most jó árban keltek el, kisütik, hogy azért huztákhalasztották, mert ezelőtt ennyit megnem kaptak volna, ergo, jól gazdálkodtak. Gazdálkodni, a jelszó. S mig látszólagos törekvéssel azon gondolkodnak, hogy a jövedelmeket miként fokozzák, tényleges semmit-1 tevéssel nem gondoskodnak arról, hogy az indokolatlan kiadásokat apasszák. Nem akarunk azok felsorolásával! ez alkalommal bővebben foglalkozni, j majd sort kerítünk alkalmilag azokra, j most csak azzal a könnyelmű eljá- j rással akarunk foglalkozni, mely szerint nálunk az a divat a középitkezéseknél, hogy elszámolást vagy egyáltalán nem, vagy csak akkor látunk, midőn az össz akták a hivatalos kezelés alatt ugy össze vissza, szana széjjel kezeltetnek, hogy végre is nincsenek meg, mint ez a kaszárnya elszámolási aktákkal megtörtént. A februári 11 -iki közgyűlés tárgybenyomást tett az ő szeretett Ellája. Erik már eloltogatta a gázt, épp az utolsó lángot csavarta le, mikor Mica megjelent. Megállt, a félig lecsavart lángot ugy hagyva, hogy a szoba majdnem teljesen sötét maradt. — Mi az, Marica, mi kell ? — kérdezte. — Erik mondd meg egészen őszintén, hogy mit gondolsz Ella felől ? kérdezte Mica egészen közel állva hozzá. Nem látta Erik arcát, összehúzott homlokát vagy a fájdalmas harag fellobbanó pírját rajta, különben megijedt volna. — Remélem, hogy nem nagyon fontos, akármit gondolok is felőle, — felelte nyersen. Mica sértődötten hallgatott. Erik qlfordult, mintha a gázt véglegesen elakarná oltani, ezzel értésére adva, hogy nincs több mondani valója. — Nem tudtam, hogy olyan nagy vétek valamit kérdezni, szólalt meg Mica remegő hangon és könyes szemmel. — Marica ! drágám. Erik elhallgatott, megijedve a saját hangjától, de karjaiba kapta a kis lányt és egy percig szorosan ölelve tartotta, nem merve megszólalni, mig egy kissé erőt nem vett indulatán. — Soh se bánd Erik, suttogta Mica, két karját pajtija nyaka köré fonta. Ostobaság volt részemről megsértődni. — Nem drágám ; nekem nem szabadott volna olyan gorombán felelnem. Nos, hát tetszik a barátnéja ! Megelégszik ennyivel ? sorozatába felvették a kaszárnyakérdést, gondolván majd csak valahogy átsiklik a közgyűlésen, de a közgyűlés érdeklődvén a végleszámolás iránt, kisült, hogy a leszámolási akták nincsenek meg. Az egyik negyven, a másik ötven, a főszámvevő pedig ötvennégy ezer forint többlet munkát emiitett fel fejből, s midőn az aktákba beakart tekinteni a kíváncsi képviselő testület, a számvevő constatálta, hogy a végleszámolás megtörtént, s a polgármesternek adatott át, a polgármester kénytelen volt kijelenteni, hogy nála az akta nincs, a főjegyző pedig indignálódva hozta fel, hogy ő már eleget kutatta azokat, s a közgyűlés kimondta, hogy a legközelebbi ülésen az akták bemutatandók. A városra szomorú játéknak vége az, hogy február n-ike óta az akták bemutatva, de talán meg sincsenek, hogy mibe jött a kaszárnya, dacára a jól dotált hivatalos apparátusnak, csak sejtjük, mert tudnunk nem lehet. De még csak ki sem fizethető a többlet, ! mmmmma

^_

mmmmm

_____ | — Meg Erik. Jó éjszakát! { Csókra nyújtotta az arcát. Erik lehajolt és homlokon csókolta, nem merte ezúttal a száját megcsókolni. — Jó éjszakát! — felelte és eleresztette : de mikor már elment, jó ideig a helyén maradt Erik a szivére szorított öklével. Mica pedig Ella szobájába sietett egy kis tereferére. — Te és Werner ur valósággal édes testvérek vagytok egymással, — jegyezte meg Ella mosolyogva, mig a haját kefélte ; hanem azért alattomban élesen megfigyelte Micát, — Oh igen — felelte emez. — Noha nem hiszem, hogy sok olyan kedves fivér volna a világon, amilyen Erik. — Borzasztóan megsinylenéd, ha egyszer csak megházasodnék. — Bizony alighanem, — felelte. Marica vontatottan — alighanem, de azért azt hiszem, hogy valamikor mégis csak meg kell házasodnia, — Persze hogy meg. Jóságos ég, milyen gyerek még ez a Mica — gondolta magában okos barátnéja: — no de legalább ugy látszik, hogy nem szerelmes Werner Erikbe. Pedig már attól tartottam, hogy igen. Amiből kitetszik, hogy Werner Erik sokkal jobban megtetszett Weszt Ella kisasszonynak, mint az neki. . Néhány nap csendes szórakozások közt telt el, legtöbbet csónakáztak és Ella igen figyelmes gavallérnak tapasz-