Esztergom és Vidéke, 1897

1897-06-17 / 48.szám

mert az akta nélkül a miníster nem engedélyezi. De igy van a Lőrinc-utcai csatornával is. Két éve készen van már, de a város még át nem vette, hogy mi okból, nem tudjuk, le még nem számolt a vállalkozóval, csak fizet neki, pedig volna mit leszámolnia, mert ama bizonyos eső alkalmából, midőn az uj csatorna a vállalkozó hibájából el volt torlaszolva, a magánházakba behatolt viz okozta tetemes károk kérdésének megoldása ma sincs rendezve, dacára, hogy már egyesek a járásbíróságnál a kártérítési pert folyamatba tették a város ellen, s dacára, hogy a vállalkozó a fizetésről mit sem akar tudni. Ez az uj gazdálkodási methodus, minek oka ugylátszik abban keresendő, hogy oda fönn Bottyán palotájában szeretnek a zavarosban halászni. Városunk erdotermékeinek értékesítése. Esztergom, június 16. Ismeretes dolog, hogy a régi rendszer az u. n. telekjog következménye-, — vagyis a városban levő házak után egy bizonyos mennyiségű fa volt kiszolgáltatandó. Mivel pedig a múltban a város aránytalanul csekélyebb számú házakból állott, természetes, hogy a termelt famennyiség sem vétetett teljesen igénybe s a fölös készlet értéktelenné vált. Arra is kell hivatkoznom, hogy a régi időben a most jobbára kopaszon álló hegyhátakat őseredetü erdőségek borították s ezeknek pusztítása csak a kultúra terjedésének, valamint az ezzel lépést nem tartott szakértelem hiányának következménye ; — ebből folyólag az erdő lassanként kevesbedvén, természetes, hogy a város terjedése: népességének nagyobbodása és az ekként kiterjedtebb kereslet kielégíthető többé nem volt. Nem tekintve a fentebb elmondottakat, még az is nagy hibája volt a régi rendszernek, hogy az erdőben a termelt famennyiség nem osztályoztatott. Már pedig tekintve azt, hogy az erdőben nem egynemű fák tenyésznek, sem pedig a vágás alkalmával egyforma minőség elő nem állitható, természetes, hogy az erdőben a vágás-területen a vevők azokat az öleket válogatták ki, amelyek lehetőleg egyenlő minőségű hasábokat tartalmaztak, mig a kevert ölek el nem vitetvén, alig voltak leszállított áron is értékesíthetők. A nyolczvanas években végre az osztályozás behozatván, és a minőség szerinti ár külömbözet is meghatároztatván, ez által, mig egyrészről a vevő már előre tisztában lehet \ azzal, hogy mily fát igényel, addig másrészről a szegényebb lakosság olcsób áron szintén megfelelő fát vásárolhat. A régi rendszer a város érdekében azon előnnyel bir, hogy a tavaszi eladásnál a pénztárba jelentékeny pénzösszeg folyik be, amikor pedig erre tényleg szükség is van., mert a különböző nagyobb jövedelmek, mint pl. a pótadó, földbérletek stb. inkább nyár utolján és őszszel folynak be, tehát éppen év elején járul hozzá az erdei fatermésből eredő jövedelem ahhoz, hogy a pénztár elegendő pénzkészlettel rendelkezzék. Magára az erdőmivelésre háruló hátrányokat, milyenek pl. a fahordás későre maradása és az erdei s emélyzetnek közel három hónapon át való folytonos zaklatása stb. már az erdőmüvelés ismertetésénél volt alkalmam fejtegetni. A jövőben az erdei fatermények osztályozási és illetve értékesítési viszonyaira nézve a következő tervezetet óhajtom elbírálás alá bocsátani : felelte Mica, mig pajtása melléje ülve kezébe vette a gyeplőt, noha természetesen én is többet szerettem volna veled lenni. — Es azt gondolod, hogy én nem épp ugy vagyok vele ? — Oh nem ! Minek volnál ? Az már egészen más. — Jó, jó, hát ne vitatkozzunk róla, — felelte Erik az ajkába harapva. — Hanem annyit mégis mondok, hogy ezúttal a hoszabbik, a kerülő uton fogok haza felé hajtani. — Oh Erik ! kérlek ne tedd. — Kérlek ne tedd ? és miért ne tenném ? — Ugy tetszik, mintha azt hinnéd, hogy én mellőzöttnek érzem magamat — felelte a lányka félig nevetve — pedig egyáltalán nem érzem. — Az eszembe sem jutott Mica . . . De hát szivesebben mennél egyenesen haza ? — Nem, a magam kedvéért a lehető leghosszabb utat fogom választani. Mikor haza érkeztek, az öreg néni aggódva kérdezte, hogy valami bajuk esett-e ? — Nem a, — felelte Erik nyugodtan — csak a kerülő utakon hajtottam, azér késtünk. Ella figyelt és keze reszketett, amint hímzése fölé hajolt. Vájjon Marica féltékeny kezd-e lenni és megváltoztatja eddigi taktikáját? (Vége köv.) talta Eriket. Mica mindenütt a háttérbe szorult anélkül, hogy eszébe jutott volna neheztelni. De lassan-lassan megváltozott a helyzet. Valamelyik napon Mica Londonba ment, hogy elbúcsúzzék egy Indiába induló barátnéjától. A délutáni vonattal kellett viss»ajönnie. — Magam jövök érted a vasútra, — mondta Erik, amint a vonathoz kisérték — Nem szükséges Erik, ne fáraszd magadat. A lovászgyerek is értem jöhet, vagy gyalog is haza mehetek. — Csak bizd rám a dolgot, Mica. Erik és Ella számított rá, hogy az idejük szárnyakon tűnik el és Micát el fogják felejteni. De Erik egyszer csak megfordította a csónakot. — Micsoda ? már haza megyünk ? — kérdezte Ella meglepetten. — Nagyon sajnálom, de Micáért kell mennem a vasútra. — Oh, hisz a néni majd elküldi érte a kis kocsit a lovászgyerekkel. — Jobb szeretnék magam menni, — felelte Erik és ez ellen már nem lehetet szólani. Igy aztán mikor a vonat berobogott, Mica Eriket találta a peronon. — Oh Erik, milyen kedves vagy ! hanem azért nem kellett volna eljönnöd. — Jól esett eljönnöm, Mica. — Igazán ? — kérdezte a lányka, kissé bus tekintetét rá emelve. — Talán csodálkozol rajta? kérdezte Erik, a magas ülésbe segítve őt. Mostanában alig lehettem egy kicsit veled. — Nem is igen vártam tőled Erik, a) Készítendő négy faosztály olyképen, hogy annak, minden egyes részlete külön megállapított egység áron legyen értékhesithető. b) rendezendők volnának a kihordási viszonyok olyképen, hogy a vevőfelek a sorrendben részükre kijelelt fát tartozzanak elfogadni. — E tekintetben a válogatás megszüntettetnék, és egyúttal meghatározandó volna azon időhatár, melyen belül a vevő az általa vásárolt fát elhordatni köteles lenne. A fenti okokból az összes fatermés az erdőben külön-külön osztályokban jegyzékbe vétetvén, a vevőfél bárcáján az osztályzati viszony feltüntettetik és annak alapján szolgáltatnék ki. Ennek a módozatnak előnyeire már sokszor hivatkoztam ; mert soh' sem voltam barátja azon eljárásnak, hogy a fa az egész vágásterületen szétszórva adassék el, egyrészt azon okból, mivel igy az osztályzati külömbség nem oly szembetűnő, a vevőfél sokszor megcsalatkozik várakozásában; másrészről pedig azért, mivel a válogatás megengedett dolog lévén, sokszor a selejtesebb fanemekkel kevert ölek a vágásban szétszórtan hagyatnak vissza s azok mig egyrészről a területen rendellenes látványt nyújtanak, másrészről pedig az erdő rovására hagyatnak vissza és magának a városnak kell azokat hazafuvaroztatni és leszállított áron eladni. — Nem mulaszthatom el arra is hivatkozni, hogy a fának egy meghatározott időben való eladása által a szegényebb osztály érdeke is sértve van, mivel nagyon sokan ép a faeladás idejében nem rendelkeznek pénzzel és igy igényeik kielégítve nem lehetnek. Ugyancsak az erdőben való eladásnál egy más mód is volna, amely a városi pénztárra föltétlenül előnyös lenne, mig a nagyközönség aligha nyugodnék bele. — Ez abban áll, hogy az összes évi fatermést minden osztályzatban egyvagy több készpénzfizető vevőnek árverés utján kellene eladni. Ekkor a pénztár a mostani faértékesitéssel eltöltött sok időt megtakarítaná s egyúttal rövid uton nagyobb összegű pénzhez jutna. Miután azonban ennek a módozatnak behozataláról szó sem lehet, e tekintetben a bővebb fejtegetés is elmaradhat. Mindkét fentebbi módozat elejtésével a raktárrendszer behozatala volna legindokoltabb. A raktárrendszer (depót) abból állana, hogy a város határában egy alkalmas helyre hordatnék össze az évi vágásból eladásra kerülő famenynyiség. Ott a fa minőség szerint — fenti módon — osztályoztatnék és beöleztetnék s a venni szándékozók onnan szereznék be szükségletüketNézetem szerint a jelen viszonyok között ez a terv megoldható lenne, mert sok tekintetben segítve lenne különösen a szegényebb osztályon. Előnyei a következők : a) a nagyközönség minden rétegének arányos kiszolgálása ; b) az erdőből a vevőfél által eszközöltetett fafuvaroztatás körüli s ugy az erdészetre, mint a vevőre nézve kellemetlen mizériák meg szüntetése ; c) a fuvarozás kellő ellenőrzése. E cél két érdeket szolgál; az egyik az, hogy kivált a fuvarozás megkezdésének napján több száz fuvaros lepi el a vágásterületet;; hiába van ott minden figyelmeztetés és fenyegetés, felbomlik a rend és a kijelelt ölfát sokszor nem az viszi el, aki magáénak jegyezte,.hanem más ;, itt tehát az erdei személyzetet nagy felelőség terhelitöbb izben tapasztaltatott továbbá, hogy több fuvaros szövetkezik a megvásárolt fa egyrészének behordására* Minthogy pedig azoknak egyébb vállalatuk is van, sokszor a fának az erdőből való elhordása nagyon későn történik. Ezáltal az erdő károsittatik mert a fa a vágásból azonnal ki nem takaríttatván, a késői fahordás alkalmával az uj kelések, hajtások és sarjak elpusztíttatnak. De meg az erdei személyzetnek ügyelni kellv hogy mikor szándékoznak fát vinni, — tehát az erdőnek más helyütt való védelme is kárt szenvedj végre pedig a sügeárverést ugyanezen okból halasztani kell;. d) tűzrendészed. szempontból véve a dolgot, nézetem szerint nem lehet helyes, hogy az aránylag szűk udvarokba a városban is. sok fát rakjanak be a háztulajdonosok ; de meg miután a fában sokféle káros rovar tenyészik, amelyek a< viv szonyokhoz alkalmazkodva a fát ól gyümölcsfákra s az épület farészeibe stb. vándorolván, természetesen tovább tenyésznek s kiszámithatlan károkat okozhatnak; e) végre pedig már az egyenlőség elvénél fogva sem lehet figyelmen kivül hagyni a város szegényebb néposztályát. Ez anyagi tényezőnek hiányában képtelen arra* hogy egész téli szükségletét egyszerre szerezze be s kénytelen a fát drága pénzen kereskedőktől darabonként, sokszor kilóra vásárolni. Igen méltányos dolog volna tehát, ha a szegényebb osztályra tekintettel, a depót rendszer beállításánál, a fa kisebb-nagyobb menynyiségben vásárolható volna, vagyis,, hogy az eladásra kerülő s kiadható mennyiség miniuma i ür-köbméterben határoztatnék meg. Az eredéi famennyiségnek a raktár helyiségbe való beszállítására a pénztárnak a fuvart természetesen előlegezni kell, ámde előre látható hogy a fuvardijaknak csak kis részét kell lefizetni, miután a fuvarosok, — mint adózó polgárok,, esetleg- földbérlők — az általuk követelt összeget nagyrészben fel sem veszik, hanem kisebb-nagyobb köztartozásuk törlesztésére a pénztárban hagyják. Hogy a depotrendszer kifizesse magát s amellett a közönség igé-< nyeit kielégítse, sőt sok tekintetben, kényelemre is szolgáljon, az csak akkor lesz biztos, ha a fa beraktároztatván, az eladásra kerülő famennyiségre tett eddigi kiadások stb. beszámításával az eladási ár arányosan meghatározva leend. Arra nézve, hogy hol állitassék fel a faraktár, szerény nézetem szerint legjobban javallanám az Öreg téglaház mellett egy alkalmas terület kijelölését, azért mivel e hely az erdei területhez közelebb esik ; a befuvarozás is felével kevesebbe jönne, de meg az ott lakó erdővéd egyúttal a felügyeletre is alkalmazható lenne, s a tűzvészéitől sem kellene tartani. Ha pedig bent a városban állitatnék fel faraktár, ugy e célra elegendő hely nem lévén, ismét és legalább is 5 kai. hold terledelmü területet kellene megvásárolni, hol