Esztergom és Vidéke, 1897

1897-06-06 / 45.szám

es VÁROSI ÉS MEGYEI ÉRDEKEINK KÖZLÖNYE. Megjelenik Vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre — — — — 6 frt — kr. Fél évre — — — — — 3 frt — kr. Negyed évre — — — 1 írt 50 kr. Egyes szám ára: 7 kr. Felelős a szerkesztésért: MUNKÁGSY KÁLMÁNLaptulajdonos kiadókért: DR- PROKOPP GYULASzerkesztőség és kiadóhivatal: (hoYa a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendők) Városház-köz, Spapraft-tyáz. Kéziratot nem adunk vissza. HgPünkösdi elégia. Esztergom, június 5. Pünkösd vasárnapja: rózsanyilás piros ünnepe, a felvilágosító Szentlélek leszállásának magasztos dátuma, az éjjel reánk köszönt. Odakünn a természetben, akár mint évszázadokkal ezelőtt, magba fut a virág, mindenütt érlelő hő, áldásos termékenység. A természet megmaradt olyannak, amilyen volt századokkal ezelőtt, csak a szálló lángnyelvek csodája nem ismétlődik többé. A szálló lángnyelveké, amelyektől az Istenember országának vezető bajnokai felvilágosodának, megerősödének és megtelének buzgósággal és bölcseséggel ... A virágok a mi kis országunk : ban: városunkban is pirosok, magbafutók, sárgul az érő kalász, a természet termékeny, tevékeny, ámde — haj ! — a megerősítő, felvilágosító, böcscsé tevő égi lángnyelv ami országocskánk élére választott apostolok fejére nem akar alászálIani ! És ezért az ünnepnap előestéjén nagy a mi lelkünk szomorúsága ! Amíg a természetben életet, békét, folytonos pezsgő munkásságot, ami apostolaink által vezetett országban iz .Esztergom és fiié" tárcája. UTOLSÓ GSOK. Ne még! Csak egyszer átölellek, Szemedbe nézek csendesen, És hagyj el aztán búcsú nélkül, Egy sóhaj nélkül nesztelen. Ameddig csókod itt fog égni Remegő, szomjas ajkamon, Ameddig érezem varázsod S szived verését hallgatom. Bűbájos álmot hints előbb rám, És részegítsd meg lelkemet, Ne tudjam azt a szörnyű percet Amikor elveszítelek. s Oh, ne zavarja azt a percet Se köny, se sóhaj, sem panasz, Maradjon szivembe temetve Örökre tisztán, szűzen az . . . Ne kisérjen a feledésbe Se bús emlék, se fájdalom, Mindössze annyi, hogy örökre Egy édes csókról álmodom. Szentessy Gyula. — Az ^Esztergom és Vidéke« eredeti tárcája — Irta: KÓBOR TAMÁS. Nénje esküvőjén Stella ott állt a lányok között, fehér arca kiviláglott a viruló sokaságból. Kék nagy szeméből mesét olvastam: >Edes anyám harmatot ivott, mikor születtem. Az égben meg kellett halni egy angyalnak, hogy lelke belém költözzön. Hajamat a szőke Meluzina gondozta, arcomat a vizi sellők mosdatták. A világot álmaimból ismerem és olvasni a csillagos égből tanultam. Csak arra várok, hogy szárnyaim megnőjenek és akkor elrepülök.* Az oltárnál nénje térdelt, fehér menyasszonyi ruhában, fehér fátyollal, szőke hajában a narancsvirág-koszorú. A fehér fátyol alól a Stella fehér arca ragyogott ki, a Stella álomlátó, kék gyermekszeme tekintett rám. Csak egy negyedórával volt idősebb húgánál, szakasztott mása testben, lélekben. De ő már nem vár szárnyai nőttére, asszony lett s a földön marad. Ott voltam a szükkörü családi ebéden is, Stella mellett ültem. Nem beszéltünk egymással. A válás érzetének nyomasztó hangulata borult a társaságra. Dóra, a menyasszony, uti ruhájában ült az ura mellett. Széles vállú, férfias arcú ember, ragyogó barna körszakállal, nyugodtan, világosan néző barna szemekkel. Kevés szavú, komoly férfiú volt mindig, most sem látszott rajta semmi változás. Ebéd után búcsúztak. Stella az ablak fülkéjéből nézte, mint csókolódzik Össze Dóra szüleivel, rokonaival. Utolsónak maradt ő. Dóra oda lépett hozzá, hoszszan megölelte. — Isten veled, Stella, mi most már elválunk. Stella ráemelte tiszta kék szemét. — Miért? — Mert én asszony vagyok és a férjemmel megyek. — Mikor jösz vissza ? — Nem jövök vissza. — Éjszakára sem ? — Éjszakára sem. — Miért? Az uj asszony elpirult. — Mert . . . mert ez igy szokás. — Ugy! Elgondolkodva, akadozva mondta ezt a rövidke szót s gyermeklelke kutatva vesztegelt a titokzatos, zárt ajtón : Ez igy szokás ! Ha a leány férjhez megy, akkor elhagyja ikertestvérét, akivel mindig együtt volt és nem jön haza éjszakára sem. terveket, teljes elismeréssel adózván a városi mérnök szakszerű és nagy munkával készült előadói javaslatának. Nagyon sikerültnek találták az épitészeti bizottság által megjutalmazásra ajánlott mindkét pályamunkát s acceptálták azokat. Voltak ugyan, akik a második dijat a »Szép csak a célszerű« pályamunkának óhajtották odaítélni, mely nagy fáradtsággal készült és igen becses szerkezeti előnyökkel bir, mindazáltal csatlakoztak az általános véleményhez, nem akarván felülbírálni az épitészeti bizottség ítélkezését. A pénzügyi szempontra áttérve Dóczy Antal számvevő kimutatta, hogy házi épités esetében a városnak mintegy kétezer forint tiszta évi jövedelme maradna, Eladás esetén pedig, figyelembe véve a magasabb építési költséget, amely körülbelül 130,000 forintot tenne ki, to. vábbá a megajánlott magas vételárt, azt találták, hogy kamatokban és adókban a város körülbelül háromezer forintot kapna minden munka és kockázat nélkül. Tehát ezer forinttal többet, mintha házilag építkeznének. A házi épités volt előharcosai: a főügyész, a számvevő s egyáltalán a tanácstagok a megváltozott számtételek következtében, úgy látszik, elállottak eredeti eszméiüktől. A jutalmazára ajánlott két pályamű különben úgy külső képében, mint szerkezetében nagyon tetszett s most már csak az kivánatos. hogy a megjutalmazott terv meg is valósittassék, amit a pénzügyi bizottság javasolni fog. Egyébként a Takarékpénztár utóajánlatában Midőn a fiatal pár kilépett az ajtón, Stella néhány lépést utánuk sietett, majd hirtelen megállt: — Dóra ! A fiatal asszony visszasietett hozzá. — Mi kell, édes ? Stella átfonta a nyakát. — Veled megyek. Dóra zavartan nézett körül. — Édes, ez . . . ez . . . nem lehet. — Miért? — Mert . . . mert ... ez nem szokás. — Ugy ! Tűnődve, mozdulatlanul állt. Dóra felhasználta az alkalmat, még egyszer megcsókolta és elsietett férjével. Stella pedig némán kereste fel szobáját, * Egy kitépett lap valami régi képes meskönyvből a Stella szobája. Az ablak előtt vasrács, fülkéjében magaslábu gyermekszék. A fal mellett csipkefüggönyös bölcső és állvány, telve gyermekjátékokkal. Selyem paplan alatt az alvó baba a falnak támaszkodva a báliruhás baba, békességesen egymás mellett egy óriási nyul és egy icipici oroszlány. Egy róka* család, hátán fickándozó szürke porcelán cica. Kicsi körhinta, melynek egyes páholyaiból fakult pirosságu apró porszomorú tespedést, áldatlan háborúskodást, kárhozatos tétlenséget kell látnunk. Mintha szürke vakság borulna szemünkre ! Vakok vagyunk a közérdek, vakok egymás érdeke iránt. Kicsinyes viszálykodásokkal, meddő kerékkötéssel, folytonos porhintéssel töltik ela hétköznapokat és az ünnepnapokat apostolaink és azok, akiket rezetniök kellene, apatikus nyugalommal szemlélik működésüket. Nem keresnek utat — módot, hogy a felvilágosodás, megerősödés, a bölcsesség ideje végre közénk is elérkezzék ! . . Nagyot fordult az idők kereke •, hozzánk is elérkezett a fejlődés, gyarapodás, előrehaladás korszaka. Adtak módot a nagyobb boldogulásra és még sem gyarapodunk és még sem fejlődünk, mert hiányzik hamis apostolainkból a bölcsesség, lelki erősség és igazi buzgóság, belőlünk meg a kitartó harc érdekeink mellett, érdekrontóink ellen. Es ezért szomorú piros pünkösd virradatán ami szivünk ! E nagy ünnepen azonban nem akarunk panaszkodni s vádolni, inkább csak imádkozni akarunk. Könyörögni, hogy: Felvilágosodás jöjjön el a te országod ! Jöjjön a béke, amelynek nyomán fakad az összetartás. Az összetartá , amely biztositéka az erőnek, ahogy az erő a sikernek! ; Ma csak imádkozunk, de ha azt ! akarjuk, hogy imádságunknak foganatja is legyen, holnap már dolgoznunk is kell. Es találnunk kell ! oly apostolokat, akikben meg van • a bölcsesség, a lelki erősség és az igaz buzgóság ! Ha keresünk, nem nyugszunk, meg is találjuk őket és akkor jövő pünkösd virradatján nem elégiát, hanem hozzannát fogunk Írhatni. Teljes szívből kívánjuk, hogy ugy legyen ! Árgus. A lorinc-utcai telkek. Esztergom, június 5. A pénzügyi bizottság csütörtöki ülésén két fontosabb ügygyei foglalkozott : a térképezés és lejtmérezés-, és a lőrincutcai telkek kérdésével. Az elsőre nézve úgy határoztak, hogy mivel annak megvalósítása közel húszezer forintba kerülne s mivel még fontosabb és égetőbben sürgős kérdések is megoldatlanok, tekintettel a szomorú anyagi viszonyokra, a kérdést egyelőre a napirendről leveendőnek véleményezik. Azután végigtárgyalták a lőrinc-utcai telkek beépítésére érkezett összes pálya-