Esztergom és Vidéke, 1897

1897-06-06 / 45.szám

kötelező ígéretet tesz, hegy a megjutalmazott terv kivitelére is kész. Azt hisszük, ez az ígéretet döntő momentum lesz a közgyűlés előtt. A bizottság felhívta a számvevőt, hogy most már csak a jutalmazott két tervre vonatkozólag dolgozza ki a számtételi tervet, az épület köbméterét 80 forinttal, a Milánovics féle sarkot 13,000 és a többi telekrészt 44,000 forinttal vévén számításba, nem . feledkezvén meg az adómentesség megszűntével beállandó több kiadásról sem. Ezek alapján szerkeszsze meg a javaslatát. A Takarékpénztár utóajánlata tekintetében a bizottság egyhangúlag azt határozta, hogy az Iparbank további szándékát bevárja, illetőleg annak tudomásul adására június 8-ig határidőt enged, mikor is e tekintetben is konkrét javaslatot ad. A város tehát semmiesetre sem vallotta kárát a versenynek s igazuk volt azoknak, akik a pesszimistákkal szemben 40—50,000 forintra becsülték a telekrészek értékét. Itt emiitjük meg, hogy a döntő közgyűlésen azok a közgyűlési tagok, akik szorosabb Összekötetésben vannak a kétpénzintézettel, saját iniciativájukból a szavazásról tartózkodni fognak. A Takarékpénztár által beadott >Kérvény és utó ajánlat* főbb pontjaiban a következő : Hivatkozván benne arra, hogy a mult hó 25-iki árverésen mind a három telekdarabra egyszerre az ingatlan az Iparbank ajánlatával szemben a legtöbbet ígérő Takarékpénztár javára lett leütve, amig később, a parcellás árverésnél az Iparbankéra, amely árverésben az intézet részt nem vett, szabálytalannak vélvén azt, hogy amidőn mind a három részlet egyszerre javára már leüttetett, arra az árverést újra kezdje, nem hallgathatja el azon észrevételét, hogy szabályos eljárás mellett hasonló esetekben mindig a részletes árverésnek kell az együttest megelőzni. Felhívja a képviselőtestület figyelmét arra a körülményre is, hogy hosszú évtizedek óta üzleti összeköttetésben áll a várossal, amelynek ez idő alatt nem csekély szolgálatokat tett. Továbbá, hogy az intézet megszakítás nélkül évenkint ezreket áldoz városi közhasznú célokra és jótékony adományokra, ez idő szerint pedig egy 15,000 forintos alapitványnyal lép a nagy közönség elé. Felemlíti, hogy mint a Milánovits-féle saroktelek tulajdonosának, módjában van az igért Lőrinc-utca hosszában egy, ugy a város közönségét, mint az érkező idegeneket gyönyörködhető és városnak díszítését és emelkedését nagyban előmozdító egyöntetű, díszes bérházat építhetni. E cél érdekében készségesen kötelezi magát arra, hogy a város rendelkezésére álló tervekből a város által legszebbnek, legjobbnak talált akár részben, akár egészben emeletes terv szerint fogja az építkezést elrendelni és rövid, záros határidő alatt foganatosítani. Mindez indokok alapján reményű, hogy a közgyűlés méltányossági szempontból és a város jól felfogott érdekében az eladásnál a Takarékpénztárnak még az esetben is előnyt adna, ha 42,001 frtos ajánlata mellett megmaradna, mindazáltal tekintettel arra, hogy szabálytalan árverésben hagyatott ben s igy morális kötelessége nyilatkozni s mert a Milánovits-féle telket, amelyet a város részére, több városi képviselő buzdítására vett meg, egymagában értékesíteni alig lehetne, a szóban forgó telkekre 44,000 forint vételárt ajánl meg. * Amint lapunk zártakor értesülünk, az Iparbank igazgatósága legutóbbi ülésén eredeti szándéka ellenére elhatározta, hogy felül fogja ígérni a Takarékpénztár utóajánlatát. —cr. celánarcok tekintenek ki, épitő kövek, gyermekszinház és a baba-garderób. A szoba háttérében egy gyermek-szalon berendezés, kicsi kerek asztal körül apró világos selyem fauteuilök és egy parányi diván. Itt üldögéltek gyermekkorában a Stella uzsonna-vendégei. A gyermekszobából nem hordtak ki semmit, csak ugy került hozzá, ami a felnőtt leányra vall. Körös-körül a falakon a Stella berámázott rajzai, dór oszlopfejek, egyptomi korsók, klasszikus profilü íérfi és női fejek. Piros peluchekeretben pedig az akvarellek, tájképek, gyömölcs- és virág-csendéletek. Egy kis toillette-asztal az egyik sarokban, aranyozott roccoco állványok apró csecsebecsék, parfümös flaconok, fölötte a faIon diszes táncrendek. A gyermekszalon mellé került néhány nagy selyem fauteuil festő-állvány, zongora. Megmaradt ebben a szobában az egész mult és békességesen fér meg a jelennel. A szoba tul van tömve s mégis sok benne az üres hely. Dóra elköltözött s magával vitte gyermekholmiait. Elkerült az ő játékszeres állványa, el az ő festményei, csecse-becséi. Még a gyermekszalonból is magával vitt néhány széket. Stella a gyermek-divánon ül, én az egyik nagy zsölyében. Igy beszélgetünk. A kárházak egyesítése. Esztergom, június 5. Ezt a cimet ezúttal utoljára irtuk le, amennyiben a Közkórház és a Vörös Kereszt Kórház egyesítésének szerencsétlen eszméje immár véglegesen letűnt a napirendről, amit kellőképen megmagyaráz a következő átirat, amelyet Vaszary Kolos hercegprímás május 31-iki kelettel küldött Balaton-Füredről a polgármesteri hivatalhoz : 3142. szám. Tekintetes Polgármester Ur! 3040. szám alatt folyó évi május hó 23-áról keltezve az Esztergom város által építtetni szándékolt uj kórháznak és a már létező érseki kórháznak egyesítése tárgyában tett felterjesztésére van szerencsém Tekintetes Urat értesíteni, hogy ez ügyet ez évi február hó g-én a főtisztelendő káptalannal ott, Esztergomban tartott tanácskozmányban kérdés tárgyává tettem és ugyanott határozatképen ki lett mondva, hogy a kórházak tervezett egyesítése elvileg is mellőzendő. Azaz ő beszél, én hallgatok. Majd ő kérdez és én felelek. Mindig Dóráról beszél. Minden Dórára emlékezteti. Szeret most is régi játékszereivel babrálni, sorra veszi a babákat és nézegeti, illegeti őket. — Dórának is ugyanilyen babái vannak, de azok mégis szebbek. Minden szebb, ami a Dóráé Az mindent jobban tud nála. A képei is szebbek, zongorázni is jobban tud, énekelni is szebben tud. — Mert ő az idősebb, mondja hozzá magyarázóan. Akármit játszik a zongorán, minden eleped, ellágyul ujjai alatt. Keringőket, fugákat, rapsodiákat mint ugyanabban az ábrándos lágy andantéban játszik. Legszívesebben kotta nélkül zongorázik egyes akkordokat, skálákat, vagy ami eszébe jut. Es szüntelenül Dórára gondol. Én pedig nézem, hallgatom és felelek kérdéseire. Szivemben mély imádat s áhítatos szerelem a meseszerű gyermekleány iránt, aki álomszerű életében ringatódzik a gyermek- és nővilág között. És fájó türelmetlenséggel lesem, mikor győz majd a nő a gyermek fölött, hogy megfoghatnám kis kezét: édes leányom akarsz-e követni, ahogy Dóra követte az ő urát ? Dóra egészen megváltozott. Most már nem egy negyedórával, de egy egész Ki különben állandó jóindulattal vagyok stb. Ez a főpapi átirat ismét súlyos dokumentum a polgármester, mint a kórházépítő bizottság elnöke ellen. Az ügy érdekében semmit sem cselekedvén, ha kérdőre vonták, nyilt, vagy burkolt szavakban mindig a kórházépítéssel, mint befejezett ténynyel próbált port hinteni a hiszékenyek szemébe. Beszélt, suttogott, cikkeket íratott az eszme mellett, annyi fáradtságot azonban nem vett magának, hogy illetékes helyen legalább annyit megtudakolt volna, vájjon egyáltalán lehetséges-e az egyesítés. Mikor végre kény szeritették (elég későn !) az épitőbizottság tagjainak összehívására és ott nyíltan szemébe vágták (elég későn!) taktikázását, súlyos mulasztásait, rászánta magát, hogy a hercegprímásnál ez ügyben kérdést tegyen, saját külön Journaljában előre megíratván, hogy a prímás írásbeli beleegyezésére immár csak lormai okokból van szükség. Azután megjött a hercegprimási átirat, mely elárulta, hogy a hercegprímás, minden megkeresés nélkül, már februárban foglalkozott a kérdéssel és! a polgármester ur, ha csak tudakozódik, már akkor megtudhatta volna a nemleges választ. A legtürelmesebb ember vérének is fel kell lázadni ennyi hanyagság és ennyi kétszinüség láttára. Mindenesetre örülünk, hogy a hercegprímás átirata tisztázta a szándékosan bepókhálózott ügyet és éppen ezért nagyon kérjük a képviselőtestület és az építő-bizottság tagjait, hogy hasonló szemfényvesztő kísérletekkel a jövőben magukat kielégíteni ne engedjék és most már kíméletlenül kényszerítsék a polgármestert a további komoly, becsületes akcióra. Esztergom város erdészete. Esztergom, június 5. Megtiszteltetvén a városi erdőmester ur nagy terjedelmű hivatalos jelentésének egy nyomtatott példányával mint szaktárs, kedves kötelességemnek ismerem, hogy arról szerény véleményemet írásban is nyilvánítsam. Igen kellemes meglepetés volt reám nézve nemzetgazdaságunknak sokat nélkülöző mostoha gyermekét, az erdészeélettel idősebb Stellánál. Asszony! Kacagó, pirosajku, nedves szemű asszony, vérében mintha elektromos áram keringene, szenvedélyes, ideges, makrancos. Férje nem válozott. Mint egy tiszteletreméltó családi kép, oly nyugodt. Szüntelenül dolgozik. Tekintete megenyhül, ha neje a nyakába szökik, de arezra komolysága megmarad. Dóra ilyenkor merően néz a merev szép arcza, aztán kedvtelenül elfordul tőle s néz ki az ablakon. Kacér, nyugtalan. Szobája egy sarkában állvány babáival, de sohasem nézi őket. Várok, várok. O, ez a lány nem lesz soha olyan mint a nénje, A külömbség közöttük nőtton nő. Stella mintha viszszafejlődnék. Elgondolkodva veszi sorra ölébe a babákat s tekintette könyekbe ful: nem tudja elviselni a válást, szüntelenül Dórára gondol s babáival babrálva, átéli újra meg újra a gyermekkort, a mikor testvérjével együtt volt, A zongoránál ült esti félhomályban; én hallgattam. Egyszerre elhallgat a zene, felém fordul. — Én is férjhez fogok menni, mint Dóra ? A szivem nagyot dobban. Talán most ébredez benne a nő ? — Igen, Stella, a leány hivatása a szerelem, ön is férjhez fog menni, — Kihez ? (Vége köv.) tet oly tisztes öltözékben látnom, minta minővel az terdőmesterünk tiszteletreméltó érdeklődése megajándékozta. Kétségtelen bizonyítéka ez az illetékesek felvilágosultságának, ügybuzgóságának, de egyszersmind a nyilvánuló üdvös törekvések jogosultságának is. Törekvésről beszélek csupán, mert amint a jelentésből látom, városunk erdészete is az átalakulás korszakát éli. Ezzel azonban nem akarom azt mondani, hogy jelen stádiumában hivatásának megfelelni képtelen volna, hanem azt, hogy működésének keretéből hiányoznak még azon eszközök, melyek productumait a legcélszerűbb és legbiztosabb alapokra helyezik. De nem lehet egyszerre mindent, s >ami halad, az el nem marad.* Esztergom város erdészete pedig halad elég gyorsan ahhoz képest, hogy hivatásának minden tekintetben megfelelhessen. Csak akadna a város igen tisztelt Tanácsában minél több olyan pártfogója a közügyeknek, aki nem sajnálná a fáradságot az erdészet nagy fontosságú rendeltetésének tanulmányozásától s aki szívesen emelné szavát, s ha kell munkára hivatott kezeit is a közérdek gyámolitásában fáradozók segítségére, Esztergom városának nagyon is alapos oka van arra, hogy bizalommal tüntesse ki erdészetét s ha bizalmában nem csalatkozott, úgy törekedjék minél szilárdabb erőhöz juttatni önnön maga támogatására hivatott eme törekvő gyermekét. Nyugodt lehet az iránt, hogy az erdészet nem lesz háládatlan, s ha a túlkövetelők igényeit nem elégíti ugyan ki, de kamatozik úgy, mint a jól biztosított tőke. Pártfogást érdemlő a városi erdőmester úrnak azon törekvése, hogy megszüntetvén a birtokosnak kétségtelenül kárával járó, eddig divott értékesítési szokásokat, házi faraktárt létesítsen. Ez a leghasznosabb és legtisztább kezelési módja az értékesítendő erdei faterményeknek. És koránsem jár oly nagy nehézségekkel, mint azt bizonyára sokan képzelik; a város lakosságára nézve pedig határozottan előnyösebb, mint a jelenlegi állapot. Ezt tapasztalataim alapján állítom. Épen azért tanácsosnak vélném, hogy a hivatottak e téren némi tanulmányokat tegyenek olyan városolban, melyek már régóta házi faraktárakból értékesitik faterményeiket. Nem kell messze menniök, mert Hont, Bars és Nyitra megyék minden nagyobb városaiban feltalálják azt. • A helyet illetőleg mindegy volna, akár a téglaháznál lenne az, akár a városban ; erre nézve csupán az a megjegyzésem, hogy nem szükséges ahhoz 5 kat. holdnyi tér. — mint az erdőmester ur jelentésében tervezve van, — egy kat. hold is elég, mert annyi fát sohasem keresnének egyszerre, amennyi egy kat. holdra elhelyezhető, s a raktárt következetes felszereléssel folyton telve lehet tartani a kétségtelenül megszerezhető, szerződtetett fuvarosok által. Hogy pedig az erdőből nyáron is lehessen fuvarozni, — ami különben törvényellenes dolog volna — ennek elérhetése céljából a nyári idényre praelíminált tüzifamennyiséget még télen az utak mellé kell rakásoJni, ahonnan az bármely időben tovább szállítható. Igy szokás ez minden nagyobb erdőségben, ahol oly s ok tűzifa kerül ki a vágásból, hogy azt a tél folyama alatt nem lehet kiszállítani. Különben a raktári kezelés rövid idő alatt elérné szabályszerű kifejlődését, csak a kezdet nehéz ennél is különösen városokban, ahol száz és száz ember megannyi igényeit kell kielégíteni. Vessen számot a város anyagi érde-