Esztergom és Vidéke, 1897

1897-01-17 / 5.szám

ESZTERGOM es w TIME VÁROSI ÉS MEGYEI ÉRDEKEINK KÖZLÖNYE. Megjelelik Vasárnap és csütörtökön. ^LŐFIZETÉSI ÁRAK '. Egész évre — — — — 6 frt — kr. Fel évre — — — — — 3 frt — kr. Negyed évre — — — 1 frt 50 kr. Egyes szám ára: 7 kr. Felelős a szerkesztésért: MUNKÁCSY KÁLMÁNLaptulajdonos kiadókért: DR- PROKOPP GYULASzerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendők) Bottyán János'-ütca, Spanraft-tjáz. Kéziratot nem adunk viasza. KJ— A duna-utcai iskolatelek kérdése. Esztergom, január 16. Mindössze három, négy nap választ el már csak attól a pillanattól, melyben az üres frázisok és capacitálások után, nagysebtiben újból fog határozni a képviselőtestület, a dunautcai iskolatelek kérdésének ügyében. Es az eddigiek után félő, hogy határozata, egy ujabb határozatnak csiráját fogja magában rejteni, mely ujabb határozatot akkor lesz majd kénytelen hozni a város, midőn a tapasztalati tények arra fogják utalni, hogy az iskola áthelyezésének kérdésével sürgősen foglalkozzék. Mert ha van a városban hely, mely közbiztonsági, közegészségügyi, terep, talaj s egyébb tekintetekből a legalkalmatlanabb iskolateleknek, ugy az, bizonyára nem más, mint az a telek, melyet a képviselőtestület már egyik közgyűlésén megvenni határozott, vagyis a dunautcai telek. Hogy mégis micsoda ellenállhatatlan erőhatalom befolyásolja a képviselők egy részének itélő képességét, az megmagyarázhatatlan. Mintha csak erőnek erejével veszedelembe akarnák sodorni a várost, oly SZÍVÓS kitartással törnek lándzsát — a rossz mellett. A harcban figyelmen kivül marad a városnak eklatáns érdeke, háttérbe szorul maga az iskola kérdése, s előtérbe lép egy, minden tekintetben kifogás alá eső telek megvétel ráoktroálásának kísérlete. Mert az igazat megvallva, ma már az egész kérdés a körül forog csak, hogy miért ne legyen a dunautcai telek az, hova iskolát építsünk, s nem az, hogy egy kifogástalan helyet keressünk, s ejtsük el azt a szerencsétlen eszmét, melyet nagy pénzünk bánthatja meg. Nem az első eset, hogy midőn egy középület emelésének szándékai szárnyra kelnek, már is bizonyos kicsinyes önérdekek ügyesen, és észrevétlenül szőtt szálai, hálójukba igyekszenek keríteni a higadd ítélőképességet, és habár sokszor volt már alkalmunk a saját kárunkon tanulhatni, mégis csak egyre tűrjük azt a hólyagot szemünkön, mely elzárja előlünk a valót, a szabad látást. Mert nem hihető és tehető fel, hogy a helyi viszonyokkal csak egy kissé is ismerős, és a város érdekét, jövőjét szivén viselő, és minden önérdektől ment polgára e városnak oly helyet válasszon iskolaépítés céljára, mely telek, elsősorban is a jelzett célra kicsi, min, ha további házhelyek vásárlásával szándékoltatnék segíteni, úgy elesvén még a telek vételárának olcsósága is, a telekhez való ragaszkodás eo ipso, s végleg indokolatlanná válik, mert rendes árak mellett bárhol is szerezhető telek, a város legmélyebben fekvő pontján, oly ártéren fekszik, mely már a kissé nagyobb vízállásnál, sőt nyári áradásoknál is, vízzel van körülvéve, oly helyen fekszik, melynek talaja 3—4 méternyire lefelé tisztán szemét töltelék, talaja, a csak most jelzett okból, és a Dunához való közelségénél fogva laza, vizenyős, s igy az alapozás tömérdek pénzébe jönne a városnak, mely telek mellet levő kisdunai ág vize, az év legnagyobb részében oly sekély, hogy abban a viz megáll, mely álló viz a hőségben megposhad, s amelynek megromlását fokozzák a Duna felső végén levő bőrgyár által szolgáltatott szerves hulladékok, majd az abba szakadó földalatti csatornák, melyek a mindenféle szerves hulladékokkal telitett házi szenyvizet vezetik le, s amely telek végül a többek közt, a Dunához való közelségénél fogva, minden valószínűség szerint sokszor adna egyik, másik szülőnek aggodalomra okot, és az ifjúságnak életveszélyes pajzánságra alkalmat. Hogy az építészeti-bizottság mindezek dacára iskolai célra alkalmasnak véleményezte a helyet, annak részben a tanács egyoldalú és szűkszavú határozata, részben pedig az építészeti bizottság elnökének ragaszkodása a tanácsi határozat szavaihoz szülte, s nagyrészben, — mondjuk meg az igazat — az az ellenállhatatlan erő, mely tiszta itélő képességünket, akaratlanul is hatalmába keríti, s tartja, és amelynek ha kútfejét keresnők, ugy azt, a capacitatiók, kicsinyes önérdekek megvesztegetési kísérlete által praeoccupált itélő képesség elfogultságában kellene keresni. A tanács 1896 év november 24-én hozott határozatával avégből kereste meg az építészeti bizottságot, hogy >a megvásárolni célzott telkek terep, mint talaj visszonyairól, a kivánt közegészségi és közbiztonsági szempontból adjon mielőbb véleményes jelentést.* A építészeti bizottság 1896 év december 16-án tartott ülésében anélkül, hogy a kérdés tanulmányozásával előzőleg foglalkozott volna — mit ugylátszik azért nem tett, mert a kérdéses területet nagyon is jól ismerte — kimondotta, hogy • egészségügyi és közbiztonsági szempontból iskola céljaira alkalmas* a telek, mely vélemény megszülemlésénél az a nevezetes, hogy mindazok, még az orvosszakértő is, kik e vélemény szülésénél segédkeztek, tudatában voltak annak, s előre is bocsájtották, hogy a csak előbb felhozott ellenérvek mind, egytől egyik fennállanak, mégis — volt a refrén — mindezektől eltekintve, véleményezik, mert alkalmasabb hely nincs ez idő szerint, mert a talajnak egy méterrel leendő felemelése által vizmentesitettik az iskola padlózata s elzáratnak a szemét talajból netalán előtörő egészségtelen gázok. Ez igaz, de ha az iskola padlózata ármentesittetik a talajemeléssel, azzal még nem lesz megoldva az a kérdés, hogy az alacsonyan fekvő utcákon át, árviz esetén mikép jut az ifjúság a vizzel körülvett, de a vízből magasan álló iskolába. Csónakon, hidon, avagy a szinte egy méterrel fölemelendő utcákon át ?! s nem lesz fertőtlenítve az a bűzhödt levegő, mely a gyakori kis vízállásnál megmételyezi a levegőt, melyet az északi szél, ha valamerre, ugy egyenesen az iskolának visz. Hogy a bizottság a fölsorolt és előtte ismeretes érvek dacára véleményezte a telket, annak okát — részemről — a már elmondottakban vélem föltalálhatni. Hogy pedig a bizottság, ezúttal a hivatása körébe eső egyébb szempontokból a telekkel behatóbban nem foglalkozott, az, miként említem, az elnöknek a tanácsi határozat szavaihoz való görcsös és mivel sem indokolható ragaszkodásában keresendő, s igy történt, hogy az építészetibizottság, talán akaratlanul, oly véleményt mondott, mely önmagának mond ellent akkor, midőn maga is elismeri, hogy az egész terület talaja hordalékból áll s kijelenti, hogy a tervbe vett föltöltés által, >az altalajból esetleg képződő ártalmas gázok felszállása megakadályoztatik < s midőn a kis vízállásnál előálló bűzös, miazmás levegő ellenérvéül azt mondja, hogy >az északi szél tisztító hatással van a levegőre. * Miért e nagy védekezés a telek mellett ? Hisz a tanács véleményt kér csak, s nem arra kérte a bizottságot, hogy az előtte egészségügyi szempontból nem alkalmasnak ismert telket mikép lehetne javítani, ártalmatlanná tenni, mert a bizottság tényleg csak ez irányban foglalkozott a kérdéssel s ki is hozta, hogy ártalmatlanná lehet tenni a hordalék talaj kigőzölgését stb. A bizottság tehát tényleg tanácsot adott, hogy az iskola célra absolute nem alkalmas duna-utcai telket, mikép lehetne használhatóvá, s igy mégis alkalmassá tenni. Különös, de igy van ! Kíváncsiak vagyunk arra, hogy ha a telek kérdésének alkalmas volta, ily alakban lett volna pl. föltéve : elfogadható-e egy oly telek iskolai célokra, melynek talaja 3—4 méternyire szemét töltelék, mely a város legmélyebb pontján, oly folyó mellett fekszik, melynek vízállása rendszerint oly kicsi, hogy vize áll s amely álló vizbe a város összes csatornái, kloakái ömlenek ? hogy akkor is azt válaszolta volna-e a bizottság, hogy egészségügyi szempontból ajánlja. De más ismét az a kérdés, hogy egy egészségtelen talajt lehet-e, mikép s mily áron használhatóvá tenni. Mint a bizottságnak egyik tagja, ellene szóltam annak, hogy a telek csak a tanácsi határozatban foglalt szempontokból, vétessék bírálat alá, s azon nézetemnek adtam kifejezést, miszerint a kérdéssel az építészeti bizottság, az építésnél tekintetbe veendő egyébb, és minden ezzel kapcsolatos kérdésekkel is foglalkozzék^ azon szempontokból bírálja a kérdést. Előadtam, hogy nem elégséges egyedül a tanácsi határoszat értelmében azzal foglalkozni; mert nem lehet intentiója a városnak, hogy egy, a tanácsi határozatban jelzett kívánalmaknak talán megfelelő telek, ha egyébb épi-