Esztergom és Vidéke, 1897

1897-01-17 / 5.szám

tési okokból, pl. a talaj lazasága folytán előálló lényegesen nagy, és a felépítmények költségeivel arányban nem álló kiadások folytán nem alkalmas, megvétessék. Az ezen, nézetem szerént nagyon is számot tevő kérdésekkel kapcsolatos tárgyalását az ügynek, az elnök úr, a tanácsi határozatra való hivatkozással ellenezte. Annyinak azonban mégis nyoma maradt az ülésről felvett jegyzőkönyvben, mit a városi mérnök is elismert, hogy *az egész terület talaja hordalékból áll, ami az alapozási költségeket lényegesen nagyobbítani fogja.« tizekből mindenki láthatja, hogy az építészeti bizottság véleménye dacára, előnyös-e a kérdéses telek megvásárlása a városra, s joggal kérdheti-bárki is, hogy az alapozással növekvő lényeges kiadásokkal, miért nem keres a város oly helyen telket, mely a felsorolt miseriáktól ment ? A felépítmény ugyanabba fog kerülni, bárhol lesz is az iskola építve, az esetleges telekvételár többletet pedig pénzben dúsan fogja kárpótolni az alapozási kiadások, (felettemélyalap ásása, több falazás, pilotázás, betonirozás, stb.) külömbözete, s emelett egészségügyi és közbiztonsági tekintetekből bizonyára elfogadhatóbb telket fog kapni. Mindezen fölhozottak és figyelembe veendő érvek, kell, hogy nagyobb körültekintésre serkentsék azokat, kiknek kezébe a város lakossága annak sorsát letette. Emeljük le az ékesen szóló érvek előtt a vaskalapot, nem lesz az megalázás. Ne felszínre bukkant eszmék mellett küzdjünk, hanem a város érdeke mellett. Van a városnak szakközege, vannak érdekét szivén hordozó polgárai, kik nem restek fáradni, kutatni, azokból alakítsunk egy, öt, hat tagból álló bizottságot, kérjük fel, bízzuk meg azokat, vegyék kezükbe az ügyet, járjanak utánna, tanulmányozzák a kérdést, s annak utánna terjesszék elő tapasztalataikat, véleményüket. Ilyenekre, s ne munkával túlterhelt tisztekre bízzuk a körültekintő gondoskodást, s meglógjuk látni, hogy ezek többet fognak művelni, mint az udvariasságok szemelőtt tartásával egybealkotott alkalmi bizottságok. Ezek véleményét, javaslatát vigyük aztán a hivatalos alakiságok biráló széke elé. Dr. P. Gy. Dekadencia. Esztergom, január 16. Ha szigorúan mérlegeljük a társadalmi életben fölmerült viszonyokat és azt a berendezést, mely az embereket egymás alá, mellé és fölé állítja: igen sok fajával találkozunk az egész vonalon ama mozzanatoknak, melyek a felületesség bébélyegét magukon viselik. Sokan azt mondják erre, hogy a korszellem hozza ezt magával, s igy abban meg kell nyugodni. Igen ám, ha az emberek életföntartási viszonyai oly nehezek volnának, mint egykoron, ha az önmegtagadás rendszere nem bomlott volna meg oly szertelenül, — ha a becsvágy magára az egyéniségben lakozó természeti észadományra szorítkoznék, — ha a fényűzés theoriája a gyakorlati kivitel felé oly ijesztő mértékben nem sietne, ha a nagyzás hóbortja az emberi gyarlóság szótárát nem gazdagítaná, — ha az ostoba divathaj hászatot kikerülni tudnók, — akkor normális állapotok uralkodnának mindenfelé, nem volna az a szilaj verseny, mely elnyomni iparkodik minden igaz, lelkiismeretes, higgadt törekvést. Szinte elbámul az ember, hogy mennyi az a visszaélés, mely korunkban egyik társadalmi alakot a másik fölé helyez. Persze, mert az egyik szerény önmegadással várja sorsa jobbulását, jámbor önhittség| gel reméli, hogy munkája és szorigalma gyümölcsét majd csak elébe I rakják egyszer, — mert hát szentül | meg van győződve, hogy arra köI vér érdemei vannak. S mikor igy éveken át várakozik, nem látja, nem | veszi észre, hogy körülte szédelgő ! stréberek ólálkodnak, akik léha : nagyképüsködéssel, vagy pedig gör! nyedo alázatosságal, körmönfont ravaszsággal, behízelgő árulkodással romlására törnek és ott feketítenek legjobban, a hol legtöbb tisztaságot találnak, És miért ? — Hogy az igazi érdemet elvonják az érdemestől a maguk jóvoltára és boldogulására, E harc, e küzdelem egyenlőtlen, mert a fegyver is különböző. S mindig az esik el, aki az alávalóság fegyverét nem ismeri. A közélet számos példáját nyújtja az oly embereknek akik a társadalom porondján léhaságuknak köszönik elfoglalt állásukat. Szeretnénk megnevezni ily egyéniségeket, hogy méltó megvetés érje őket, — de hát a kímélet ázsiója sokkal magasabban áll nálunk, semhogy azon alul ereszkednénk. A mi pedig a jelenlegi társadalmat legfőképen uralja, irányítja : az nem más, mint a szertelen pénzimádás, az aranyborjú előtt való kánkán-tánc, melynek rabja a társadalomnak csaknem minden rétege. Üzlet és árucikk ma minden nemesebb fogalom, mely azelőtt úgy a magánéletet, mint az emberi közállapotokat megaranyozta. Ma könyüszivü, tág lelkiismeretű tanférfiakkai találkozunk, akik két heti csupán átolvasásra szánt taniidőt elégnek tartanak arra, hogy azon tanídő egy évi tanfolyamnak vétessék, — mert tudunk eklatáns esetet, hogy egy növendék két heti átolvasás után minden tüzetes tanulás nélkül neki ment a vizsgának és a vizsgája szépen sikerült s igy a vizsgadíj lefizetése nem vált az illetőre nézve haszontalanná, mert semmisnek vehető tárgyi ismerettel két rövid hét alatt egy tanévig tartó nehéz tanulmányt pótolt. Hát ha a tankönyvek roppant számú megjelenését veszszük szemügyre, — ismét a kor felületes iránya jut eszünkbe, mert szinte botrányos, hogy egyes szellemtelen, sivár kapaszkodók mily szemérmetlen tolakodással összefirkált plágiumaikkal lépnek a közönség elé. Nincs nekik egy termékenyítő eszméjük az egész munkában, mely saját eszméjükként szerepelne ; — hanem helyette an| nál folyékonyabban emelkedik ki a frázisos turpisság, mely alattomban bujkál a neves irók eszmeköréből kiszakított, s más szavakba öltöztetett tantételek körül. Ilyeneknek áll a világ ! Mert midőn az egyik a másik tollával ékeskedő müveért az anyagi elismerés méltatlan jutalmára támaszkodik, voltaképen a másolási díjra volna csak jogosult, ugyanakkor érdemetlenül belopódzkodik azon irók csoportjába, a kiknek feje fölé az általános elismerés koszorúját fonták. Tehát szédelgés látható a komoly munkára hivatottak táborában is. Ha ily viszás helyzetek nem volnának, s a diplomák elnyerésében semminemű befolyás nem érvényesülne, s mindenki saját egyéníségégéből kiáradó szorgalom, tevékenység és tehetség mértéke szerint jutna el céljához, vagyis a hívatatlanok minden pályánál ajtón kívül maradnának, — akkor a társadalmi viszonyok egészséges állapotáról és fejlődéséről kellene kifejezést adni. Ha ily egészséges körülményről számolhatnánk, — akkor nem volna jogunk és okunk felemlíteni, hogy ismertünk egy diplomás mérnököt a kinek egy utcakövező nyíltan szemébe vágta, hogy diplomáját — mely a mérésre őt képesiti, — öszszetépve adja vissza annak a bizottságnak, mely azt részére kiállította. Ismertünk egy orvost, aki náthán kivűl nem tudott egyebet gyógyítani. Fiskálist, aki egy tisztességes kérvény feltevésére is képtelen volt. De még mindezek hagyján volnának, — mert elvégre is át kellett ezen állások elnyeréséhez megkívántató iskolák fokozatosságán úgy — a hogy, esniök ; — de mit szóljunk azon abnormis állapothoz, hogy megszületett a tisztviselő minősítéséről szóló törvény 1884ben, s ennek dacára számos bukott kereskedőt láttunk oly tisztviselői minőségben, melyhez a képzett s arra hivattott iskolázottak évek hosszú sora alatt sem juthatnak el. Egy vidéki városban pl. a vagyonbukott kereskedőnek igen sok váltózsiránst sikerült hálójába keríteni, s midőn a csőd szélén állott, — tekintélyes hivatalba szorították a befolyásos váltózsíránsok, nyilván azon alattomos célzattal, hogy legyen egy kis fizetési fölösleg, melly az esedékes váltók lassú kimúlását, az érdekelt feleknek -obligóbul való kiszabadulását eredményezheti. Szép dolog az emberbaráti szeretet, könyörület, s az összetartozóság érzetéből fakadó pályatársi jótékonyság akkor, mikor bukó barátsukat feltartani igyekeznek, — de csak hogy ezt a jótékony közbelépést saját zsebükre — ne egy város mint erkölcsi testület terhére — tegyék: mellőzésével egy csapat várakozónak, akik ifjúságukat hoza város szolgálatába, hogy tartós szolgálatuk arányában annak javadalmasabb gyümölcsét előkelőbb állás betöltésénél — mint hajlottabb korú tisztviselők — élvezhessék. Ha ez nem igy van, ha a fiatalabb tisztviselői nemzedék egy vagy több időközben befurakodott iskolázatlan, tapasztalatlan, protezsált egyéniség által előbbrelépésében meg lesz gátolva, — nem csoda, ha kedvét veszti a további kitartó munkától. Több legyen a méltányosság a tisztviselők elrendezésében, — akkor nagyobb buzgalmat várhatunk tőlük. Legigazságosabb volna, ha maguk a tisztviselők döntenék el előbb, hogy ki melyik állásra érdemes; melyhez csak az illető hatóság jóváhagyó végzése kellene — s ha ez igy volna, akkor a tiszviselők jobban megválogatnák, hogy ki való közéjük, ki — nem ? — és bizonynyal nemigen szorítanának idegennek oly helyet, melyen föléjük helyezkedve, nekik diktáljon, Ezzel eleje lenne véve annak a felületességnek, mely sok város adminisztrációját — főleg Esztergom városáét — oly sanyarú színben tünteti föl. Esztergomi. Megye es varos. O Nem remélt jövedelem. Egyik helyi laptársunk e cimen diadalmasan •hirdeti, hogy egy pénzügyigazgatósági leirat kellemes meglepetést okozott a városházán. Az a leirat, amely tudatja hogy a kormány a megváltott régálejog 1895-ik évi tiszta jövedelmének 2O°/

0át kárpótlásképpen a városnak adta. Csodáljuk, hogy ez a leirat meglepetést okozott s hogy a 1896 frtról, mint nem remélt jövedelemről beszélnek, amikor ez a 2O°/

0 törvényileg biztositva van, a városi költségvetés bevételei között is szerepel. A meglepetés legfeljebb azért lehetett nagy, mert a városnak körülbelül 3000 frtal többet kellet volna kapnia. O A belügyminiszter a muzslai katolikus kör alapszabályait megerősítette. O A polgármester a jövő héten rövid szabadságra megy. Távolléte alatt helyettese Kollár Károly gazdasági tanácsos lesz. O Diamant Bernát beadta kérvényét az alispáni hivalhoz, hogy a városi virilisták lajstromába pótlólag bevétessék. O Városi gyakornokok. A városi gyakornoki állásokra hirdetett pályázat tegnap járt le s összesen nyolc pályázó jelentkezett, akik közül kettőnek nincs meg a szükséges kalifikációja. Névsora a következő: Róth Béla (kereskedelmi akadémia), Koksa Tivadar (joghallgató), Kottra Kálmán (gazdasági akadémia), Katona Jenő (érettségi), Bérczy Edde (alsófokú kereskedelmi iskola), Knöbel Elemér (tanító), Szontágh László (érettségi, felső kereskedelmi iskolai bizonyítvány, öt évi praxis Dobsina városánál) és Lakatos Sándor (érettségi). A három gyakornok megválasztása a legközelebbi tanácsülésen történik meg. Mint halljuk, Koksa Tivadar és Szontágh László megválasztása biztos. O A vadászkutyák. Niedermann József rendőrkapitány, igen helyesen, elrendelte, hogy a pecér a vadászkutyákat nem foghatja el, még ha adójegyet nem is viselnek, ami különben alig fordul elő s különben is oly kevesen tartanak a városban vadászebet, hogy azok adójegyei könnyen nyilvántarthatok. O A sertésvÓSZ városunkban, legalább egyelőre, újra kidühöngte magát. Soós állami állatorvos már a legközelebbi napokban sorra vizsgálja az inficiált telepeket, hogy a zárlat feloldása kimondható és

1 a sertésvásár már a jövő héten megtartható legyen. O A párkányi posta forgalma. Hogy mily élénk üzleti élete van a szomszédos Párkánynak, legélénkebben illusztrálja az ottani posta- és táviróhivatal műit évi forgalma. Feladatott ugyanis ajánlott levelekben 4073 dr., érkezett 3784 drb. pénzes levelekben 878 db. 1.191, 298 frt értékben, érkezett 805 db. 1*896. 954 frt. értékben. Postautalványokban : feladatott 4923 drb. 130,056 frt. értékben érkezett 2414 drb. 103,185 frt. értékben. Postatakarékpénztár beréti üzlet elaring és ceque bevétetett 719887 frt. kifizettetett 14-981 frt. Táviratokban feladatott 3324 drb. érkezett 3681 drb. Kincstári jövedék 5986 frt. — Hogy e nagy forgalom a legsimábban bonyolttatott le az a postahivatal vezetőjének: Istvánffy úrnőnek nem közönséges érdeme.