Esztergom és Vidéke, 1897

1897-05-06 / 36.szám

es ^^1^ i^^li •^i^i^S VÁROSI ÉS MEGYEI ÉRDEKEINK KÖZLÖNYE. MeáJeteDik Vasárnap és csütörtökön. LŐFIZETÉSI ÁRAK I Egész évre — — — — 6 frt — kr. Fél évre— — — — — 3 frt — kr. Negyed évre — — — 1 frt 50 kr. Egyes szám ára: 7 kr. Felelős a szerkesztésért: MUNKÁCSY KÁLMÁNLaptulajdonos kiadókért: DR- PROKOPP GYULASzerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendők) Városi} áz^köz, Spanraft-tjáz. Kéziratot nem adunk vissza. »-^~ Dorogh, vagy Esztergom ? Esztergom, május 5. Tisztelt Szerkesztő úr ! A napokban kezembe került a Magyar Királyi Államvasutak nyári menetrendjének rózsaszín füzete. Kezembe került és nem éppen rózsaszínű hangulatba ringatott, arról győzvén meg, hogy az igen tisztelt intézmény nem a legatyaibb jóindulattal viseltetik városunk iránt. Arról nem is akarok szólani, hogy miért kellett az esti budapestbécsi gyorsvonatnak megállását éppen Párkány-Nánán megszüntetni. Ami különösen visszatetszett, az az uj intézkedés volt, hogy vasárnaponkint kiránduló vonatok fognak közlekedni Budapestről Pilis-Csabán át Esztergomig ? - . . Oh nem, Dorogig! . . . Hogy azonban teljesen igazságos legyek, be kell ismernem, hogy megütközésem és bosszankodásom nagyobb részben nem az államvasuti intézőséget illeti, mint inkább városunknak azokat az intéző embereit, akik a buda-esztergomi vasút alakulásának idejében feleslegesnek tartották, hogy a fővárossal direkt Iz .Esztergom és fiié" tárcája, Ne hagyj magamra. Ne hagyj magamra, maradj vélem, Az élet legszebb pereit élem, Oly drága minden pillanat, Ne hagyj magamra, óh maradj! Tavaszi nap jár fenn az égen, Felhő kiséri, űzi régen, Most eltakarja a ború . . , Nap nélkül élni olyan szomorú. Palágyi Lajos. Levél Izához. — Az >Esztergom és Vidéke« eredeti tárcája. — Kedves Iza ! Megengedi, hogy utoljára igy szólítsam, mert azt valószinüleg fogja sejteni, hogy ez az utolsó levelem. E bizalmas megszólításért kedves vőlegénye okvetlenül levagdalja a füleimet, lévén neki kardja és sarkantyúja s igy szörnyű vitéznek érzi magát. De nem tehetek róla. A tollam le nem írja a nagysád — szót s inkább a füleimet áldozom fel Igaz ni! Önnek vőlegénye van ! Szépmagas fiu, dísze az egész ezrednek, aki büszkén csörömpölteti végig az aszfal összekötő pálya Budáról egészen az >Esztergom* állomásig fusson be s mindegynek találták, ha az csak Doroghig építtetik ki. A vállalkozók annak idején megkészítették mind a két irányban a trace-t s azért a harmincezer forintért, amelylyel a város a vállalatot támogatta, készségesen hajlandók lettek volna a vonalat a Strázsa-hegy alatt vezetve egészen a városunkig, mint elsőrendűt kiépíteni. Persze amikor ezt senki sem kívánta tőlük, ők is az építkezés olcsóbb módját választották. Nagyon jól tudom, hogy többen akadtak, akik annak idején figyelmeztették az ez ügyben eljárt városi bizottságot, első sorban a város akkori polgármesterét, hogy mi lesz a következménye Dorogh végponttá tételének . . . Az, hogy Dorogh emelkedni fog, ott fognak építkezni, ott szaporítják a hivatalnokokat, altiszteket, szóval az egész személyzetet, Esztergom pedig semmiesetre sem fog részesülni előnyökben a hozott áldozatok arányában. Ajóurak akkor mosolyogtak, kissé idegesek is lettek, a felszólalókat ton kardját s feszes atilláján vigan játszik az áprilisi napsugár. Hát nem furcsa ez ? Tegnap még nem volt vőlegénye s ma már van. A lapokban olvastam, mert a nekem szánt eljegyzési kárgya valószinüleg a postán elveszett. Oh, micsoda hálával tartozom én ennek a lapnak! Tegnap még azt hittem, hogy az Ön szivecskéjét csak magam lakom s rajtam kivül nincs albérlő. Ma aztán arra ébredtem, hogy tulajdon kép én vagyok az albérlő és csendes otthonomból stante pede kidobtak. Oh, azért én nem haragszom kedves Iza! Már micsoda dolog volna, ha itt a mi szép Budapestünkön minden lakó haraggal válna meg a házi urától, aki neki felmondott. Nekem is legfeljebb a hurcolkodás kellemetlen, de azért majd csak helyre vergődöm s pár hónap múlva már látni fogom a régi lakásom árnyoldalait is. Akkor Örülni fogok, hogy már kidobtak s hogy más helyen vagyok, ahol jobban megbecsülnek. Nem is azért irom ezt a levelemet kedves Iza, hogy Önnek bánatot okozzak. Oh dehogy! Csak Örüljön a boldogságának kedve szerint. Es ha éri is Önt holmi kis búbánat, majd elfeledteti azt az Ön délceg vőlegénye. Hanem hát tetszik tudni kedves Iza, nagyon jól esik az embernek elmerengeni a múlton, ami igy távolról mindig nagyon szépnek tűnik fel. > érdekeltséggel* vádolták s azt modották nekik, hogy igy csak azok beszélhetnek, akik nem értenek a dologhoz. Nos, hát a következmények azt mutatják, hogy az akkori intézők nem értettek. A vasut-társaság egészen természetszerűleg Doroghot tekinti végállomásának, azt fejleszti, épiti s városunk lakosainak jövedelmét nem csak nem növeli a hivatalnokok idetelepítése által, de sőt csökkenti, amennyiben a már régebben ide helyezett tiszteket és altiszteket szépen átköltözteti . . . Doroghra ! Rövid néhány hó leforgása alatt tiz család ment át Esztergomból Doroghra s ezeket fogja követni rövid idő alatt a vasúti osztálymérnökség is. S mindezek betetőzéséül megjelenik a tavaszi menetrend, amely még világosabban Doroghot veszi j atyai pártfogásba. Semmiesetre sincs | ellene kifogásunk, sőt csak öröműnkre szolgál, ha a megye köz-1 ségeinek is módja nyilik a nagyobb \ boldogulásra, de annyi önzésnek kell | bennünk lenni, hogy nem nézhetjük j Ön talán még fog emlékezni arra az ábrándozó gimnazistára, aki órákig tartotta önnek a pamutot s ilyenkor nem foglalkozott egyébbel, minthogy bámulta az Ön csodaszép szemeit. Talán arra is emlékezik, hogy ez a bolond gyerek egyszer lopva levágott egy fürtöt az Ön szöszke hajából s ezt az imakönyvébe rejtette s ahhoz imádkozott. És mikor a gyereket szülői elküldték a városba, hogy szedje magába a sok lélekölő tudományt, az édes anyja átkutatta az otthon maradt holmit s töméntelen szalagot, csipkét, félkeztyüt és lepattant gombot talált. Ezek a semmiségek, kedves Iza, mind Öntől valók. Ennyi ismertető jel után, kedves Iza, ha egy kicsit töri a fejecskéjét, rá fog jönni, hogy az az ábrándozó gymnazista én voltam. Es most megengedi, hogy valami másra emlékeztessem. Emlékszik még a tanyai kútra ott künn a pusztán. Oh, hogyne emlékeznék! Egy nyári napon ugy alkony tájban történt, hogy ott sétáltunk a kút mellett ketten. Nem beszélgettünk, hanem sokat néztünk egymásra s azok a pillantások ama bizonyos példabeszédbeli tettek voltak, a melyek minden Demosthenesnél szebben beszélnek. Egyszerre valami melegséget éreztem a szivemhez futni s én magam sem tudom, hogy vettem bátorságot, de hevesen megragadtam a kezét. Szólni közömbösen, mikor ez a boldogulás a mi rovásunkra és a mi hibánkból történik. A buda-doroghi vonal mentén fekvő községek tehát szépen kifognak rándulni vasárnaponkint Dorogra, ahonnan aligha lesz kedvük begyalogolni, vagy a rettenetes uton bedöcögni Esztergomba. Ml pedig megelégedhetünk azzal, hogy valami maliciózus szellő idáig hajtja a kiránduló vonat lokomotívjának néhány füstfoszlányát. Azt hiszem, ezt az eljárást a harmincezer forintot áldozó város mégsem szemlélheti Pató Pál-os nyugalommal. Éppen ezért figyelmeztetni akartam ez uton azokat, akik nem vették még észre a rózsaszínű füzet fekete maliciáját, tegyenek lépéseket a sérelmes intézkedések megváltoztatása iránt. A közügyek iránt érdeklődő férfiak között bizonyosan lesznek olyanok, akik habozás nélkül vállalkoznak erre, habár újra akadhatnak | olyanok, is akik »érdekeltséggel« váI dolják őket. j Kiváló tisztelettel Peregrinus. ! jnem tudtam a felindulástól, hanem csak | szorongattam a kezét s a szemébe néz; tem. Ön, kedves Iza, megértett. Zokogva j borult a keblemre s én vagy fél percig tartottam átkarolva. Azóta, becsületemre mondom, az a kabátom nem volt rajtam. Eltettem jól s ' s ha Önről akartam gondolkozni, akkor ! elővettem s némán néztem arra a helyre, ! ahol valamikor régen, nagyon régen az • Ön angyali fejecskéje pihent. | És e jelenet folytatására emlékszik j kedves Iza ? Emlékszik arra, amikor ha

A ' talmas esküt esküdtünk, hogy egymáséi i leszünk. S ha Önt kényszeríteni akarjják, hogy máshoz menjen nőül, akkor ' meghalunk együtt s ha már az életben nem lehettünk egymáséi, legalább kihűlt | poraink kerüljenek egy koporsóba. Hát ! nem lett volna ez szép ? A lapok irtak : volna rólunk vagy hat sort, sokan meg; könyezték volna esetünket s ami szii veinkben pedig örökre elnémult volna a I féltés. De nem igy történt. Eljött az a kor, hogy én letettem a matúrát s felkerültem ide Pestre jogásznak. Akkor a kedves mamája — nagyon I derék asszonyság s én máig is tisztej lem — kereken kitiltott a házukból. Ugy I gondolkozott, kedves Iza, hogy mit bolondítom én kegyedet és mit bolondítom magamat. A házasságra csak nem gondolok, hisz m^g a fejem sem kopasz ?