Esztergom és Vidéke, 1897

1897-05-06 / 36.szám

II Lorinc-utca. Esztergom, május 5. Legutóbbi számunkban megemlí­tettük már, hogy a romokban he­verő Lőrinc-utca felépítésére tize­negy pályamunka érkezett. Nem túlságosan nagy szám s amint hir­telenében megítélhető, kvalitás te­kintetében sem nyújt semmi rend­kívülit. Annyi azonban kétségtelen, hogy igen tetszetős, érdemes, ko­moly megfontolásra érdemes tervek vannak közöttük, amelyek a további akciónak bízvást alapjául szolgálhat­nak. Külömben sem kidolgozott, végleges terveket kivánt a pályázati hirdetmény, inkább csak skizzeket, amelyekből azután a végleges terv megállapítható legyen, erre mutat már az a körülmény is, hogy a pályatervek 1:200-as lépték szerint voltak összeállitandók. A tervek legnagyobb része a fővá­rosból érkezett s a felületes szemlélő is megnyugvással láthatja, hogy azok szakemberek lelkiismeretes munkái. Csak egy, legfeljebb két pallérmunka akadt, amelyek egyikéhez mellékelt műszaki leirás komikus nagyképű­séggel osztogat tanácsokat Eszter­gom városának, amelynek szerinte >nem skizzekre, hanem okos taná­csokra van szüksége.* A legtöbb terv alternatív, illetőleg egészen emeletesre, vagycsak részben emeletesre vett s a szerint költség­vetésük is ingadozik 60—120,000 forint között. A stylus legtöbbnél a budapesti bérházak jelenlegi komp­likált, nem tiszta stylja, amely leg­töbnyire a korai, francia és olasz renaiöance hoz áll legközelebb. A francia manzardtetők is erősen sze­repelnek. Kettőnek van a földszin­tes részén cementterrász tervezve, amely egészségügyi szempontból mindenesetre előnyös s e mellett olcsó lenne s a kőhomlokzatos díszí­téssel tetszetős is. Ha az épületet nem egész hoszában építenék emele­tesre, ez a lapos tetővel való meg­oldás, azt hiszük, sok pártolóra fog akadni. Hogy azonban az építésnek ezt a megoldását választanák, a tervek megszemlélése után nagyon valószí­nűtlennek tartjuk. Az egész emele­tes épület mindenesetre inpozánsabb egyöntetűbb és aránylag, jövedel­mét tekintve, olcsóbb is volna a földszintéi megszakitotténál, amely­nél a drága telek megfelelőképpen alig használható ki. A tervek az épületben huszon­négy üzlethelyiséget — kisebbet — nagyobbat — s a kís-dunai részén vendéglőt terveznek, amelynek azon­ban, mint többen kontemplálják, nagyszabásúnak alig szabad lenni, nagyon kevés kilátás lévén annak kielégítő értékesithetésére. A pályá­zók nagyrésze felvette az épület emeletes részének közepére tervezett fényképész-ateliert is. Ezt a tervet azonban feltétlenül el kell ejteni, mert a skizzek nagyon is bebizo­nyítják, hogy annak oda való he­lyezése megrontaná az épületnek monumentális jellegét, egész har­móniáját, Az egyes üzlethelyiségek között levő pilléreket a legtöbb tervező oly keskenyre veszi, hogy azok legfel­jebb vasból készülhetnének, ami nagyon megdrágítaná az építkezést. Hibának tartjuk, hogy majdnem valamennyi tervnél a három, vagy négy kapu egyáltalán nem emelke­dik ki a boltablakok és ajtók kö­zül. Az udvar valamennyi tervnél három-négy részre szakított s igy is természetesen — a telek keskeny­sége miatt — meglehetősen szük. — Szerencsés az egyik tervezőnél az a megoldás, hogy az első ka­pun kocsik is mehetnek be, úgyhogy részben a nyilt udvaron, részben boltozatos átjárókon áthaladva egész a harmadik kapuig eljuthatnak. E közlekedési mód tüzveszedelem ide­jén megbecsülhetetlen lenne. A földszinti részeken természete­sen nincsenek lakások tervezve, legfeljebb a vendéglő mellé. Ellen­ben raktáraknak elég hely van. Az emeleti részen, részint egész, vagy három kis emeletet terveznek (kö­zépen és a két sarkon)-, 3—8 között variál a lakosztályok száma. Egy terv mutatja, hogy az építkezés a szécsenyi-téri sarok tompítása nél­kül is megoldható lenne. Némely terven igen szép erkélydiszt látunk. Az egyik tervező három bérhá­zat kontemplál egymás mellett kü­lömböző kiképzéssel. S bár az épü­letek között nincs bántó stylkülömb­ség, mégis kétségtelennek látszik, hogy csak az egy ház felelne meg az aesztetikai követelményeknek. A terveket Tiefenthal Gyula városi mérnök vette beható tanul­mányozás alá, hogy azután az épí­tészeti bizottság előtt véleményét előadja. Ha majd odáig jut az ügy, mi is alaposan, szakszerűen fogunk a tervekkel, a költségvetésekkel s az azokhoz mellékelt jövedelem­előirányzatokkal foglalkozni. Most csak arról az első futólagos, imp­ressziókról óhajtottunk beszámolni, amelyeket a rajzok megtekintése bennünk keltett. — er. Építkezéseink. a nyerskő belső szerkezetétől és az ége­tés módjától függ, Ha az égetés magas hőfoknál történt, akkor gyakran csak hetek múlva, mutatkoznak a habarcson puffadások és repedések, melyeket Hau­enschild az erősen égetett részek utóla­gos vizfelvételéből magyaráz meg; ha ellenben a dolomitot csak gyengén, de gyorsan égette ki, akkor egy lassan kötő cementet nyert, mely még állítólag másványimitatiokra is alkalmas volt. Ugy látszik ezekből, hogy a dolomit al­katrészét képező megnésia, égetés után csak akkor képes megkeményedni, ha már a nyerskőben, mint amurf, szén­savas magnesit volt jelen. Erre utalnak azon kisérletek eredményei, melyeket tiszta magnesittel nyertek, — ekkor is csak akkor állott be keményedés, ha amorph magnesit lett kiégetve. A szén­savas magnésia szénsavát már 400 C°-uél veszti el, és úgy látszik, hogy magasabb hőfoknak kitéve közömbössé válik a víz­felvétel iránt, — azaz a vizzel megke­ményedő habarcsot nem alkot. Megismerve ilyképen a nyers anyagot nézzük most már miként készül belőlök a román cement ? A román cement gyártása. Az első román cement Angliában ké- ; szült. Parker János gyártotta a London melletti agyagban talált septáriákból. O ezeket kiégetésük után megőrölte és 1796-ban forgalomba hozta »Román Ce­ment t nevezet alatt. Nevét onnan nyerte, mert nagyon hasonlított a rómaiak viz­álló habarcsához, — Franciaországban 1802-ben Lesage készítette először a Boulogne sur mer septáriáiból és elne­vezte platre — cementnek, nem azért, mintha gypszből lett vona égetve, ha­nem, miután ehhez hasonlóan, igen gyor­san kötött. Németországban és Ausztriá­ban csaknem egyidejűleg, 1840-ben kezd­ték el a román cement gyártást, Nálunk az első volt a beocsini az ötvenes évek­ben, azután keletkeztek a mogyoróskai, lábatlani, nyergesujfalusi, budai stb. mig a lédeci gyár kizárólag portland cemen­tet készit. Ámbár nálunk a román cement gyár­tása a külíöldi, különösen a kufsteni versenye folytán nagyot haladott eredeti kezdetleges állapotából, mindemellett, csakis a mióta a magy. mérnök egylet bizottsága, főleg dr. Nagy Dezső műe­gyetemi tanár által nagy fáradsággal megalkotott »szabványok t állapították meg a román cement tulaj donképeni ér­tékét, — lendült fel a román cement gyártása, hogy ma már úgy minőség, mint mennyiség tekintetében némely gyár sikeresen állja ki a versenyt a kül­földdel. De dacára ennek, még ma sem érte el azt a fokot, a melyet okvetetle­nül el keli érnie, hogy a technika mai követelményeinek teljesen megfeleljen. En­nek okát mi ré szünkről abban látjuk, hogy dacára a föntemlitett szabványok­nak, a különböző gyártmányok megítélé­sénél még mindig nem járnak ell a kellő rigorozitással és részrehajlatlansággal. Innen van azután, hogy gyakran a notóriusán rosszabb anyagot irják elő, mert az illető gyáros olcsóbban szállitja azt. Ezt az anomáliát csakis úgy fogjuk kiküszöbölni, ha az illető cementet tény­leges értéke szerint taksáljuk, és külö­nösen nyilvános munkálatoknál, a hol a cement megbirálására szükséges minden eszköz rendelkezésre van, — tehát fel­tétlenül meg is bírálható — mindig a legjobbat irjuk elő, ha esetleg nem is volna legolcsóbb. Mert hiszen világos, miszerint a pontos, szakszerű gyártás, soha sem lehet annyira olcsó, mint az ollyan, a melyet szakértelem nélkül, hogy ugy mondjuk parasztmódra ve­zetnek. Ha tekintettel vagyunk arra, hogy a nyersanyag mily változatosan Az csak nem kvalifikáció, hogy jogász vagyok ? Azt mindenki elmondhatja ma­gáról, aki nyolc gimnáziumi osztályt végzett. És az csak nem jön tekintetbe, hogy komoly, szorgalmas ember vagyok, aki szivembe zártam az Ön iránti sze­relmet ? Oh, a tizenkilencedik században a mamák nagyon jól tudják, hogy ke­nyéren és vizén nem lehet élni, hanem kell hus, tej, tojás. Télen meleg szoba, cipő, ruha, kalap, mázsaszámra csipke, szalag és mit tudom én, hogy még mi. Annyit azonban láttam, hogy a ked­ves mamájának nem kellek. Máig ma­gammal hordozom azt a két krajcáros levelező lapot, amelyen megírta nekem a megföllebbezhetlen ítéletet. Sokszor elolvastam s mindig megmosolyogtam. Ugyan mit tehetsz te jó mama, ha a kis Iza szive velem van. Avagy le tu­dod te csillapítani a háborgó tengert; tudsz parancsolni a fergetegnek ? Ugye nem ? Nos hát hogy akarsz parancsolni a mi sziveink háborgó viharainak, mikor ahhoz képest a vad tenger háborgó hul­lámai csak lágyan zsongó habok s a legvadabb orkán csak a bölcsőben ringó kis gyermek mosolya. Mondom, akkor még igy gondolkoz­tam, mert a szivem tele volt idealizmus­sal. Az az >akkor* tegnap volt s mégis oly messze tűnik fel, hogy elfárad a képzeletem, mire odaér. Tegnap óta megváltoztam. Ma csak árnyék vagyok akit itt felejtett a kor. Nem tudom meg­érteni, hogy mért vigak az emberek, mért zöldülnek a fák, mért csicseregnek a madarak s mért van minden a régiben, mikor a kis Iza férjhez megy egy egyen­ruhás, kifent bajszú úrhoz. Néha fel-fel­villanik a fejemben, hogy nagyon jó volna most romba dönteni a világot, de aztán elmosolyodom a bolond ideán. Ugyan mit használna az ? A megtörtén­tet nem lehet már meg nem történtté tenni. Ön kis Iza mást szeret és punk­tum. Az a más, és valószínűleg On is nagyon boldogok. Hát ki törődne azzal, hogy egy bolondos, szegény sziv vonag­lik valahol, akinek nagyon, nagyon fáj az, hogy két ember boldog. Egy sziv csak egy sziv s ha még ugy tele van érzelmekkel, nem ér fel kettővel. De lássa, kedves Iza mégis illet volna, hogy külön is értesítsen, Legalább láttam volna, hogy gondol még arra, a kinek nem is olyan régen örök hűséget eskü­dött ott künn a tanyai kútnál. Most egy hasonló esküt fog esküdni az oltár előtt. A kedves vőlegénye két­ségkívül nagyon hisz benne, de én — bocsássa meg — csak mosolyogni tudok rajta. És ha nekem esküdne is még egyszer hűséget, akkor is csak moso­lyognék és nem hinnék benne. De ez nem zárja ki, hogy On kedves Iza, mintaképe legyen a hű feleségnek és a jó háziasszonynak. Majd szaporán ellátogat Önökhöz a gólya hol egy kis fiúval, hol egy kis leánynyal s megnépe­sül a ház. A nagy lármában, a sok gond közt senki sem veszi észre, hogy Ön hervad, hogy arcocskája ráncosodik. És elkövetkezik az az idő is, amikor majd a leánykájának udvarló gymnazis­tát ép oly kegyetlenül kitiltja a házából, mint hogy engem kitiltott a kedves ma­mája. És mikor mind ezt végig gondolom, az egykori melegség helyett kihűl a szivem s oly nyugodtan tudok Önre gondolni, mint egy halottra, akit ötven évvel ezelőtt temettek el. Azt hiszem, a szivecskéjéből alaposan kihurcolkodtam. A boldog főhadnagy ur bátran beköltözhetik; majd nagyon jól érzi magát. A levelemet még bizalmasan kezdtem — köszönet az elnézésért — de most már nem végezhetem ugy. Föl kell vennem a feszes udvariasság álarcát s csak ezzel búcsúzhatom : Isten Önnel Nagyságos asszonyom ! Grammling Kornél. A habarcs. Esztergom, május 14. A dolomit, A másik kőzet, amelyből egyszerű égetés által készíthetünk ce­mentet, a dolomit. A dolomit, amennyi­ben mint önálló kőzet lép föl, a szén­savas mésznek és szénsavas magneziá­nak egyesülése, vagy határozottan kris­tályos, hasonló alakulásban mint a mész­pat, és ekkor normál dolomit, — va gy alaktalan anurph tömegekben egész hegységeket alkotva, mint közönséges dolomit fordul elő. Összetétele: 54*3% szénsavas mész és 457% szénsavas magnésia. A szénsavas mésztől nagyobb keménysége (3*5—4*5) által különbözik. Fajsúlya 2*85—2*95. Savak nehezen oldják, azért nem pezseg annyira mint a mészkő. Talán egy kőzetre, vonatkozólag a cementgyártásra, sem térnek el egymás­tól annyira a nézetek és tapasztalatok, mint a dolomitnál, Mig némely faja ki­tüuő, kiadó kövér habarcsot szolgáltat, addig máshelyen a vele eszközölt min­den illyen kísérlet dugába dőlt. Hauens­child cementtechnikus ezt a belső szerke­zetből magyarázza, amenyiben tapasztalat szerint a durvaszemü kristályos dolomi­tok nem adnak jó habarcsot, ellenben a finom, földes szerkezetűeké kitűnő. Sze­rinte gyors, rövid ideig tartó égetés ál­tal a dolomit nagy köterejü habarcsot szolgáltat, melynek kiválósága azonban egyszer hűséget, akkor is csak moso­lyognék és nem hinnék benne. De ez nem zárja ki, hogy Ön kedves Iza, mintaképe legyen a hű feleségnek és a jó háziasszonynak. Majd szaporán ellátogat Önökhöz a gólya hol egy kis fiúval, hol egy kis leánynyal s megnépe­sül a ház. A nagy lármában, a sok gond közt senki sem veszi észre, hogy Ön hervad, hogy arcocskája ráncosodik. És elkövetkezik az az idő is, amikor majd a leánykájának udvarló gymnazis­tát ép oly kegyetlenül kitiltja a házából, mint hogy engem kitiltott a kedves ma­mája. És mikor mind ezt végig gondolom, az egykori melegség helyett kihűl a szivem s oly nyugodtan tudok Önre gondolni, mint egy halottra, akit ötven évvel ezelőtt temettek el. Azt hiszem, a szivecskéjéből alaposan kihurcolkodtam. A boldog főhadnagy ur bátran beköltözhetik; majd nagyon jól érzi magát. A levelemet még bizalmasan kezdtem — köszönet az elnézésért — de most már nem végezhetem ugy. Föl kell vennem a feszes udvariasság álarcát s csak ezzel búcsúzhatom : Isten Önnel Nagyságos asszonyom ! Grammling Kornél.

Next

/
Oldalképek
Tartalom