Esztergom és Vidéke, 1897

1897-04-11 / 29.szám

es VÁBOSI ÉS MEGYEI ÉRDEKEINK KÖZLÖNYE. Megjelelik Vasárnap és csütörtököd. J£LŐFIZETESI ÁRAK I Egész évre — — — — 6 frt — kr. Fel évre — — — — — 3 frt — kr. Negyed évre — — — 1 frt 50 kr. Egyes szám ára: 7 kr. Felelős a szerkesztésért: MUNKÁGSY KÁLMÁNLaptulajdonos kiadókért: DR. PROKOPP GYULASzerkesztőség és kiadóhivatal: (hoya a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendők yárost}áz*köz, Spanraft-tyáz. Kéziratot nem adunk vissza. HtfVárosi gazdálkodásunk. Esztergom, ápriris 10. Városunk tekintélyes földbirtok tulajdonosa lévén, a város közönségét nagyon is közelről érdekli az a kérdés, hogy a törzsvagyon eme részét mily módon hasznosítják. Miután pedig a jelen évszakban éppen a város földjeinek bérbeadásáról volt szó, tudjuk tehát, hogy a földek nem házi kezeléssel jövedelmeztetnek, hanem bérbeadás utján hasznosittatnak. Nem mulaszthatjuk el, hogy az értékesítésnek eme módját, annak káros voltát a nagyközönséggel meg ne ismertessük. A város földjei nem egy tagban feküsznek, hanem — kivált a szomszédvárosoktól örökölt ingatlanok — az egész határban szerteszét, ezek három, esetleg hat évi tartamra szokták bérbeadatni, árverés utján. Midőn az árverés megkezdődik, a földet bérelni mindenki szeretné, akinek arra szüksége van. Ámde ép ez az ok nagyban hozzájárul a város károsodásához. Arra ugyanis, vájjon az árverezőnek van-e megfelelő biztositéka, tehát ingatlana, semmi gond sem fti „Esztergom és Vidéke" tárcája. glanchc. Díszes sétatéren, virágok közt járok. Körültem mosolygó, összebújó párok . .. Zeneszót hoz a szél valahonnan távol, Útjában elvegyül rózsák illatával. És egy virágágyban, kivül a gyepszélen Egy szál margerita megvon ul szerényen... Egyebet se látok, csak azt az egy szálat — Rád gondolok és a szemem kónybe lábad. Mezarthim. jordiltattik. Hogy a bérbevevő tisztességes egyén-e, az kérdés tárgyát nem képezi. Arra, hogy a bérlet tárgyát képező ingatlan kezelése a bérlő kezeiben szabályoztassék, hiányzik a helyes, előrelátó szakértelem. Mert ha a bérlőnek a bérlettel szemben biztositéka nincsen, mi következik be a szerződés lejártával: — a hiábavaló pörösködés, később a követelésbe vett törzsvagyon hátraléknak törlése. Tehát az ingatlan mitsem jövedelmezett. De nem tekintve ezt az már igen sokszor előfordult eshetőséget, nézzük a bérlők egyéniségét. Itt, tisztelet a kivételeknek, lehet olyan bérlő is, aki a bérlet tárgyát csak egy másik egyén részére veszi ki, hogy azt albérletbe adja, esetleg némi províziót kapjon. A felelősség őt terheli ugyan, de van rá eset, hogy a bérlet megkötése után pár hó múlva jelentkezik a városnál azon kérelemmel, hogy a szerződést ruházzák át X — Y.-ra, mert ő annak teljesítésére képtelen ez, vagy amazoknál fogva. Ha — ez pedig rendszerint megtörténik — a szerződés a kijelölt II tömegen kivül. — Az >Esztergom és Vidéke« forditása. — Irta: GYP. (2. folytatás.) Madame Lonville: Senki sem érti jobban, hogyan kell vendéget fogadni, bált rendezni és ebédet összeállítani. Szereti a szórakozást ez a gyermek ! Dulac : (udvariasan) Igaza van ! (magában) Nagyon mulatozónak hisz engem ez a mama ! Madame Lonville: Azt lehet mondani, hogy Heléne okos, ügyes ... és minden, amit tesz, oly természetes, oly keresetlen . . . Dulac: (magában) A gyermekek kedvesek, hanem az anya rettenetes ! (felkelve hangosan) Asszonyom, ajánlom magamat. Madame Lonville : Már ?! Dulac: Át kell öltözködnöm a tennishez. Madame Lonville : Heléne végtelenül sajnálni fogja, hogy nem láthatta önt, — de hátha találkozik vele . . . mert biztosan visszatérőben lesz, mint mindig, mivel ez a gyermek soha sem fáradt — mintha ércből volna ! Dulac: (magában) Na most meg az egészségét is dicséri. Ez ugyan nem felejtett el semmit. Istenemre, ez az anya nem fog velünk lakni, ha elveszem a leányát! . . . (búcsúzik és elmegy.) Madame Lonville: (Jacqueshoz, ki Dulac-ot kikísérte és visszatért) Te egy szót sem szóltál egész ittléte alatt! Jacques: Hisz folyton beszéltél, anyám ! Madame Lonville: Iparkodtam Heléne-t dicsérni . . . Jacques: Túlságosan is tetted, ami ügyetlenség volt. Madame Lonville: De mikor anynyira szeretném, hogy elvegye ! Jacques : Én is ! ! Madame Lonville: (nyugtalankodva) Mit gondolsz, elveszi ? egyénre átiratott, az megkezdi a földek kizsarolását. Tennie kell pedig ezt azon okból, mert annak, akitől a bérletet átvette, tetemes províziót adott, a bérletet is fizetnie kell s végre pedig e kettő beszámításával hasznot is akar, de arat is, mert a szerződésben bizonyos kezelési módozatok megállapítva nincsenek ; tehát szabad keze van ugy gazdálkodni, amint azt a maga hasznára legjobbnak látja. Ezeknek a kezelési feltételeknek pedig a szerződésekben okvetlen benne kellene lenniök. Igy kikötendő volna, hogy a bérlet tárgyát képező ingatlan legalább minden második évben trágyáztassék és pedig bizonyos előirt mennyiségű trágyával, hogy a bérlő ne tetszése szerint vessen,-ültessen oda, amit ő akar hanem, hogy ugyanazon földbe egyik évben gumós, másik évben pedig egyéb veteményt, harmadik évre pedig ismét más növényt legyen kénytelen ültetni, hogy igy a talaj egyoldalulag ki ne használtassék. Sajnos, a most bérlet tárgyát képező földek mind ki vannak zsarolva s tapasztaltatott, hogy több csak az előbbi bérösszegen alul volt kiadható. Miért? — Mert az ilyen földeket már senki sem veszi ki szívesen, hanem a megélhetés hajtotta kényszerűségből oly emberek, akik annak a földnek még a munkáját sem képesek megadni. Különösen számtalanszor hangoztatják azt a megjegyzést: minek a városnak igás fogatokat, ezekhez teljes felszerelést, cselédséget tartani, akkor, ha a majorban, vágóhídon, az utcákon és közhelyeken összegyűlő trágyát és szemetet nem a város földjeire hordják ki, hanem árverésen adják el ? . . Az az indokolás ezzel szemben, hogy a városnak rétjei vannak, -tehát a széna és a takarmány magától jő, nem helyes, mert habár a takarmányt a város által tartott igás és nem igás állatok fogyasztják is el, mégis nem megy az elfogyasztott takarmányból trágyaképen arra a földre semmi sem vissza. De meg, — és most az igásfogatokról szólunk, — mit látunk a gyakorlatban a város által házilag tartott igák körül ? Azt, hogy a Jacques: (elgondolkodva) Ezt kérdem én is gombjaimtól. II. Dulac: (magában, midőn a tengerpart- j hoz megy) A bátyja hallgatag, — ő' legalább nem dicséri az árut. De az anya, menynyi mindent beszélt! Tud reprezentálni, fogadni, szereti a sportot, énekli Wagnert és Yvette dalait egyenlő sikerrel. Vas egészsége van stb. stb. de miért nem volt ott a kicsike ? — (Észreveszi Heléne-t, aki vele szemközt jön) — Ah, nagyszerű ! Ugy teszek, mintha véletlenül találkoznánk — (Megáll és köszön.) — »Madmoiselle!« Heléne : (meglepetve, mintha sajnálná, hogy meg kell állnia — közönyösen — de illedelmesen) Jó napot! Hogy van uram ? Dulac : Ugy, amint lehet valaki, aki önöktől jön és nem volt szerencsés önt otthon találni . . . Heléne: Ah, ön tőlünk jön ! Nagyon sajnálom, hogy nem voltam otthon. (Oly mozdulatot tesz, mintha folytatni akarná útját) Dulac : (bizalmasan) Tudja, mit tenne ha irántam kedves akarna lenni ? Heléne : (tartózkodva) Ugyan mit ? Dulac: Megengedné, hogy együtt kissé sétálhassunk itt a tengerparton. Heléne: (meglepetve) De . . . Dulac: (hamisan) Fél, hogy kompromittálja magát ? Heléne: (büszkén) Oh, épen nem ! Dulac : (felháborodva) Ah ! (magában) Mintha lenézne, nagyon kedves (hangosan) Hát miért nem akar ? Heléne : Mondtam én, hogy nem akarok ? Szavamba vágott, anélkül hogy időt engedett volna a feleletre. Dulac : Pardon ! Féltem, hogy megtagadja. Más leány nem akart volna egyedül sétálni egy fiatal emberrel. Heléne: Én nem ellenkezem — én rosszul vagyok nevelve. Dulac : Rosszul nevelve ? s miért ? Heléne: Például, mert egyedül sétálok magával. Dulac: Parisban nem mondanám, de itt-: . . Azt hiszi, édes anyja haragudna ezért, ha megtudná ? Heléne: A mama ? — el lenne ragadtatva ! Dulac : (magában) Kitűnő, mily őszinte némelykor! Heléne : (folytatja élőbbről) De hisz nem a mamáról van szó. Mi, azaz ő és én — nem egyformán Ítélünk . . . Dulac : Nos ebben az esetben hogyan itél ön ? Heléne: Hogy egészen inkorrekt, abszurd dolgot követek el. Dulac: De csaknem kompromittálót ? Heléne : Nem, azt nem. Különben attól függ . . .