Esztergom és Vidéke, 1896

1896-09-20 / 76.szám

Ma már nem kell korteskedni a választásokra, a polgármester is már egész testével beült a polgármesteri székbe, a tisztikar létszáma teljes, hát fogjanak hozzá legalább most a munkához s ne várják be, amig a közönség türelme végleg kimerül, ne terheljék lelkiismeretüket to­vábbra is a városnak, amely ke­nyerüket adja, és polgártársaiknak m e gfkár ositásá val. Maiina Lajos, polgármester ur, Ön ugyebár babérkoszorút akar ma­gának szerezni szép állásában ? íme csak a kezét kell kinyújtani az első levélért: vigye dűlőre a Lőrinc-utca kérdését! Mert mi készségesen babérral jutal­mazzuk még a kötelesség-teljesí­tést is ! A—n. ? ? Lőrinc-utca ? ? Megye és város. O Jegyzó-gyülós. Az «Esztergom­megyei Jegyzőegylet* ma tartotta köz­gyűlését, amelyen az egylet feloszlatásá­ról kellett határozni. A közgyűlés egy­hangúlag elhatározta, hogy továbbra is fennmarad s egyúttal megejti a tisztújí­tást, mely a következő eredménynyel folyt le: Megválasztatott elnöknek : Berényi József. Alelnöknek: Fischer Dezső. Pénztárnoknak Báthy Béla. Első jegyzőnek: Hegedűs Béla. Másodjegyzőnek ; Balassa Antal. Választmányi tagoknak : Porubszky Károly, Nagy Móric, Benedek József, Andréká Gyula, Hertelendy Gyula és Szvoboda Sándor. — A választás befe­jezte után Berényi József az elnöki széket elfoglalta és kifejtette a jövendő felada­tait s egyúttal azt az inditványt terjesz­tette elő, hogy az egylet a vármegye közgyűlését kérje, hogy e millenáris év a nyugdij tekintetében három évnek számittassék. A közgyűlés ez inditványt egyhangúlag elfogadta. O A megyei virilisták névsorába, Riedly István töröltetvén, Leitgéb János bevétetett. O A fogyasztási adóhivatal már be­költözött új helyiségébe, a Városházára. O Villamos világítás. A Gans és társa cég elokróteknikai osztályának iroda­főnöke : Gélyi A. és a Hitelbank igazga­tója : Gulássy Kálmán pénteken városunk­ban jártak, hogy személyesen, szerezze­nek adatokat benyújtandó ajánlatukhoz. A helyi viszonyok igen megnyerték a kiküldöttek tetszését, kiket Niedermann János képviselő, a villamos világítás buzgó apostola kalauzolt. Meglátogatták a pol­gármestert és a főügyészt, mint az ez ügyben eljárt bizottság elnökét s beha­tóan értekeztek a vállalat felöl. A Gans gyár 200.000 frt. befektetéssel kívánna nagyobb üzemet létesíteni, mely a dunai hidra és Párkányra is kiterjeszkedne. A financirozást maga végzi, csak oly szer­ződést kivan, mely egészséges alapjait képezze egy nagyszabású üzletnek. Örven­detes, hogy ily világcég kezd komolyan foglalkozni az ügygyei s kíváncsian vár­juk az ajánlatot. O A kaszárnyabizottság mai délutáni ülésén foglalkozott az épitővállalkozók ama kérelmével, hogy mivel a kikötött két év szeptember 26-án letelik, a csa­patkórház utófelvizsgálata megejtessék. Kisebb bizottságot küldtek ki az épület előleges megszemlélése végett s a felül­vizsgálat napjául szept. 26-át tűzték ki. Egyúttal elhatározták, hogy felhívják a katonai hatóságot a megtérítési összegek végleges fixirozására. O A nyugdíj forintok. A város azzal a kéréssel fordult a kultuszminisztérium­hoz, hogy engedje el azokat a három forintokat, amelyeket a tanári nyugdij­alap javára a mult esztendőben a reál­iskola tanulóitól fejenkint beszednie kellett volna. A miniszter megtagadta e kérést és igy most a város a saját pénztárából lesz kénytelen pótolni a nyugdijforintokat. (! !) Az idén persze már beszedi a ta­nulóktól. O Interurbán-telefon. Mióta Walther Károly felügyelő ur áll táviró- és posta­hivatalunk élén, azóta igazán minden megtörténik, ami csak e téren a közön­ség kényelmére megtörténhetik. Az ő buzgó utánjárásának eredménye az is, hogy a kereskedelmi miniszter jövő évi költségvetésébe már felvette azt az ösz­szeget is, amelybe városunknak az inter­urbán telefon-hálózatba való bekapcso­lása kerül. S igy csak hónapok kérdése, hogy bécsi barátainknak, az Unter den Linden kávéházaiban sakkozó ismerőse­inknek telefon utján kívánhassunk >jó napot.« — A csomagok és a pénzes utalványoknak a házakhoz kocsin való szállítása valószínűleg még ez évben szin­tén megkezdődik, ami újra nagy kedvez­mény a kényelemszerető közönség ré­szére. S ha felépül az uj postapalota, — Igen, egyetlenem, ismét az én édes viruló feleségem leszesz. Az a vidám egészséges asszonyka, akit mindenki bámult, akit mindenki szeretett . . . — Ugy lesz drágám suttogja a beteg halvány asszony, ismét a régi leszek. Érzem, hogy jobban vagyok, minden nap erősebb leszek . . . S ugy-e, e so­vány karok újra teltek lesznek, arcom visszanyeri régi szinét, azt az üde, piros színt, amelyet te ugy szerettél ? . . . Oh, érzem, hogy egészséges leszek ismét, hisz még oly kevés ideig voltam bol­dog!.. . — Ne beszélj annyit édes, mert ki­merülsz. Nem szabad magadat felizgatni, kérleli a szerető férj. — Oh, hagyj beszélni! Oly nagyon jól esik, ha arról a végtelen boldogság­ról beszélhetek, amelyet együttlétünk alatt átéltem. Emlékszel, hogy minő volt az életünk, mig ez a csúf betegség az ágyhoz nem kötött ? — Hogyne emlékezném, te drága mindenem. Te voltál nekem a tavasz derűje, az élet édes, gondtalan álma, a boldogság maga ! — És te is az voltál nekem. És ismét oly boldogok leszünk, csak jobban le­gyek . .'. S jobban leszek nem sokára, érzem. Majd újra ott kezdjük azt az édes életet, ahol elhagytuk. Szeretni fog­juk egymást, nagyon . . . igen na­gyon . . . — Csitt, egyetlenem. Ne beszélj to vább. Nagyon kimerültél, az arcod egész kipirult, egy szót sem szabad többet beszélned, — Ne félj édes, ez a jobbulás jele.. . Emlékszel még, mikor először láttuk egymást ? . . . Gyönyörű este volt, egy kirándulásról jöttünk haza éppen, s te vártál reánk fivéremmel. Első látásra megszerettük egymást. — Igen, egy egész életre . . . — Nem csak itt, de a tul világon is szeretni fogjuk egymást, ugy-e egyetle­nem ? . . . — Igen, ott is . . . De most már iga­zán nem szabad többet beszélned. Pihen­ned kell. — Jól van, szót fogadok. De hidd el, semmi bajom . . . Nagyon jól érzem magam. Aludni fogok egy kissé . . . Hagyj magamra drágám! A férj odahajol a fehér vánkoson nyugvó szép fejhez, forró csókot lehel a márvány simaságú homlokra, mosolyogva szorítja meg a nedves, forró kezet, lá­gyan, szerelmesen suttogja: — Pihenj jól drágám, én édes min­denem. — Szeretlek, nagyon, igen nagyon, leheli vissza a beteg. A férj halk léptekkel kisiet a szobá­ból, a szerető asszony szemeivel kiséri az ajtóig, ahonnan a férj még egyszer bizony elmondhatja az ambicizus posta fő­nök ur a város urainak : — Dolgoztatok volna fele annyit mint én, akkor is ti is tudtatok volna valamit produkálni ! ÖA VágÓhid-ügyi bizottság Niedermann József kapitány elnöklete alatt tegnap délután ülést tartott, melyben Schatz bpesti szakértő, a * Mészárosok Lapja*, szerkesztője is résztvett. A bizottság a már elkészített terveket vette ismét tár­gyalás alá mert az eddigi tervek költ­sége 100,000 frt körül járt s ily összeg­ben lehetetlennek látszott az építés megvalósítása. A bizottság tetemes le­szállítást eszkölt s most a terveket új­ból át kell dolgozni, amivel Tiefenthal Gyula városi mérnök bízatott meg. O Párkány fellebbezése. Párkány község megfellebbezte a legutóbbi városi közgyűlésnek azt a határozatát, amely a reáliskolába való beiratkozás diját az egyesitett városrészek területén kivül lakó szülők gyermekeire 21 forintban állapí­totta meg, még pedig megfellebbezték azzal a kissé arrogáns indokolással, hogy a közgyűlési határozat a párkányi szülok?iek nem kézbesittetett. A felleb­bezők ugy vélekednek, hogy a reáliskola államsegélye oly tetemes, (?), hogy ott még a külföldi tanulók beiratási dija sem lehetne magasabb a helybeliekénél. Ki­jelentik, hogy ők hasonló díjemelésről még sohasem hallottak, (ugy látszik, sok egyébről sem) s éppen ezért kérik az alispánt, hogy a beiratási dij felét fizet­tesse vissza a várossal a párkányi szü­lőknek. Az alispán kiadta hozzászólás végett apolgármesternek a szokatlan hangú és szokatlan érvelésű fellebbezést, amely­lyel legközelebbi számunkban bővebben is foglalkozunk. O Kimondott felelősség. A közigaz­gatási bizottság legutóbbi ülésén, mint megírtuk, a pénzügyigazgató javas­latára kimondotta a felelősséget a nagy adóhátralékos községek elöljáróságával. A leghátralékosabb Esztergom városa volt. A polgármester tegnap kapta meg a közigazgatási bizottság felelősséget ki­mondó határozatát, amely Bottyán János palotájában nagy lehangoltságot keltett. HÍREK. — Rovataink és cikkeink egy része térszüke miatt mai számunkból kimaradt. — A hercegprímás itthon. Vaszary Kolos kercegprimás dr. Kohl Medárd titkár kíséretében a mai délelőtti gyors­vonattal Budapestről városunkba ér­kezett és délután az árvaházat megtekin­tette. mosolyogva visszanéz, aztán bezárja maga utan az ajtót. Ott, a másik szobában, ahol nem lát­hatja már az az édes, szerető asszony, leroskad egy kerevetre, kezeibe temeti arcát és zokog keservesen. Tudja, hogy az az édes, hű feleség már nem so­káig lesz az övé, itt a földön már nem sokáig szerethetik egymást. A szép beteg is zokog csendesen, ván­kosába temeti arcát, hogy annál halkabb legyen a zokogása. Kis sovány kezeit szivére szorítja, mert oly végtelen fáj ott, fáj az a tudat, hogy már nincs sok ideje szeretni, nem lehet sokáig csalni. Csalni őt, az édest, a szerető férjet, aki­ért oly édes volt élni . . . De érzi, hogy nem sok ideje van már. Pedig, hogy szeretne még élni, élni igy betegen is. Csalni minden nap szeretet­ből, gyöngédségből. Másnap újra lejátszódik ez a jelenet, mosolygó arccal beszélnek szerelemről, arról a soha nem muló édes szerelemről s igy csalják egymást nap-nap után mind addig, még az a kérlelhetetlen halál fel nem fedezi csalásukat és csontos kar­jaival magához öleli azt a szép lehelet­szerű asszonyt s elviszi magával oda, ahonnan nincs többé visszatérés . . . Bártfayné Róza. — Királyi kitüntetés. A hivatalos lap tegnapi száma közölte, hogy a király sárfalusi Héya Tivadar ügyvédnek, a köz­ügyek terén szerzett érdemei elismeré­séül, a királyi tanácsosi cimet adomá­nyozta. A «Budapesti Közlöny* e kis komünikéje osztatlan, egyhangú örömet keltett mindenütt, ahol Héya Tivadart ismerik. Az ő érdemei sokkal ismereteseb­bek, semhogy azok felsorolása szükséges volna. Kora fiatalságától kezdve mindig buzgó, önzetlen munkása volt közügyeink­nek, előharcosa minden nemes eszmének, úttörője mindég a haladásnak s amit dolgozott, cselekedett, mindig a közügy érdekében cselekedte. S mi, akik min­denhol örvendő figyelemmel kisértük hasznos, hatásos működését, most igaz örömmel vagyunk krónikásai jól meg­érdemlett kitüntetésének. Fogadja szí­vesen a mi szerény, de őszinte üdvözle­tünket is. —• Uj mise. A pápa, mint ismeretes, a magyar papságnak a millénium alkal­mából uj misét s uj imát engedélyezett. E misét s ez imát az ország összes kat­holikus templomaiban október 2-án mu­tatják be. A budavári székesegyházban ez alkalommal fényes segédlettel maga Vaszary Kolos hercegprímás fog ponti­fikálni. — Személyi hir. Dr. Csányi Iván betét­szerkesztő bíró Nyergesujfaluról, ahol a nyár folyamán a telekkönyvi betétszer­kesztéseket végezte, városunkba vissza­érkezett. — Orvosi kongreszszus. Városunkból mint már emiitettük, dr. Lipthay dr, Aldori és dr. Fődi képviselték az orvosi kart s ezzel kapcsolatban örömmel emel­jük ki, hogy a kongreszszus harmadik szak­osztályának elnöke dr. Niedermann Gyula jeles szaktudósunk, városunk fia volt. — EskÜVÖk. Ma volt Füzes-Abonyban Czakó Gábor kataszteri nyilvántartó, egyik legképzettebb és legszorgalmasabb fiatal városi tisztviselőnk esküvője Pap Ilonka kisasszonynyal. idősb Pap János földbirtokos leányával. Az esküvőn mint násznagy Bedő József árvaszéki jegyző, mint vőfély Horváth Lajos tanácsjegyző szerepelt. A fiatal párnak sok boldogsá­got kívánunk. — Pénteken esküdött örök hűséget Zerna Mihály pilis-szentlászlói kántortanító Dudás Máriának, Dudás János városi képviselő leányának. — Hétfőn tartja esküvőjét a tölgyesi kat­holikus templomban Jancsó Kálmán kiskeszii káptalani ispán Kleinkauf Gizella kisasszonnyal, Kleinkauf Károly letkési földbirtokos szép és müveit leányával. — Házi ezredünkből. Az ellenőrző szemlékre városunkból Nóvák kapitány és Mack főhadnagy mennek. — Az idei pozsonyi főhadnagyi kurzuson a mi fő­hadnagyaink közül Alézi, Mráz, Peyr, és Szames fognak résztvenni. — Hanisch Konrád kapitány nahány heti vasúti tanfolyamra az ősz folyamán Érsekújvárba megy. — A „Katholikus Legényegylet" ház­avatása. A Katholikus Legényegyesü­let újonnan épült házát f. hó 27-én avatja föl. A felavatási nap programmja nagyon változatos s őszintén sajnáljuk, hogy tér­szüke miatt mai számunkban egész ter­jedelmében nem közölhetjük. A egyesü­let x / 2 11 érakor misét hallgat a belvárosi plébániatemplomban, 1 / 4 12-kor díszköz­gyűlést tart az uj házban. A megnyitó beszédet dr. Csernoch János egyesületi elnök mondja, a házépítésről dr. Anhau­pel György m. elnök tesz jelentést. Két szavallat is lesz, Wargha Bertalan el­szavalja dr. Földváry István »Szent Istvánt-át, Velebni János. Csepreghy Imre: »A munkásokhoz* cimü versét. Egy órakor társas ebéd lesz, este 7 órakor színielőadás, utánna tánc világ­póstával. Előadásra kerül Csepreghy Fe­renc három felvonásos vígjátéka : a >Ma­gyar fiuk Bécsben.* — Önkénteseink vizsgája. A házi ez­redünkhöz tartozó önkéntesek vizsgája f. hó 22-én kezdődik Komáromban, ahol már valamennyien együtt tanulnak és együtt drukkolnak. Amint a beavatottak beszélik, a legtöbb közülük sikerrel fog levizsgázni. — Egy főhadnagy balesete. Kellemet­len baleset érte báró Gudenus Arthur szentszéki jegyző testvérbátyját, aki Bécsben draganyos főhadnagy. Az ungar­gassei lovagló iskolában lova ugratás közben levetette s a falhoz szorította. Igazán szerencse, hogy csak a karja fica­modott ki, amelyet a katonai kórházban

Next

/
Oldalképek
Tartalom