Esztergom és Vidéke, 1896

1896-12-25 / 103.szám

amilyen a képviselő-testület, olyan a város! A város karácsonyfája, melyen a mult évben hatalmas, szép ajándékok függtek, ez idén üres . . . Csak a tanítók részére akasztott arra a belügyminiszter egy pár régen várt aranyos sort, mely Örömet, megnyugvást okoz ; a többi ág puszta, csakis a már hosszan egybeíüződő reménységeknek színes láncaival tudjuk azokat megdisziteni. Egyelőre ezek a mi ékességeink, de adja az ég, hogy mikorra újra reánk borul e szent este s betölti áhítattal a sziveket, már a megvalósult remények ragyogjanak le városunk közönségére. Közönségünkhöz. Esztergom, december 24. A hatalmasok szeretik a hizelkedőket; a közönség, minden hatalmasok leghatalmasabbika csak azokat szereti, akik kimondják az igazságot. A mi tollúnkat attól a pillanattól kezdve, hogy az ^Esztergom és Vidéket szerkesztését átvettük, nem vezette más, mint az igazság tisztelete, a közérdek . becsületesen őszinte szolgálata, a független meggyőződés szabad nyilvánítása. Amikor ez irányban működésünket megkezdettük, tudtuk, hogy a nagy, független közönség a mi hírlapírói függetlenségünknek leghatalmasabb támogatója és ftre lesz s önállóságunk bátorságát meg fogja jutalmazni mindennél értékesebb szimpátiájával. Várakozásunkban nem csalódtunk. Rövid egy év leforgása alatt olyan sikereket értünk el, amelyekre büszkék lehetünk s amea ketten amig csak bele nem szédültünk. Abban az időben kaptál vállfüzőt, letépted magadról a szobádban ; teljes erőtől duzzadó tested nem tűrte az acélpáncél szorítását. Esténként kisétáltunk a fekete Máriaszobor felé. Te csipegő madárka-hangodon valami együgyű, melankolikus pásztor-nótát dudorásztál; és ez a monoton, siralmas melódia végtelenül megkapott mindkettőnket. Csak egymás kezét szorongattuk, keveset, bolondot beszéltünk Össze-vissza. A fekete szántóföldek közé érve, kivezettél a kígyózó, gránitos országútra, ott tágra nyitottad barna galambszemedet: — Szökjünk meg Bence!... Tétovázó rezignációval válaszoltam : — Majd az érttségi után, Liza baba ! Később a konyhában kezdtél settenkedni és a szakácskönyvből mindenféle csodálatos, poétikus nevű fánkot, exotikus tortellettet próbáltál ki. Teletömted a zsebemet az apró sütemény szörnyetegekkel. - — Neked főztem ! Es én lelkesedve, édes gyönyörüséghabzsoltam a kis tészta-embriókat, bár majd megfulladtam a meg nem hámozott mandula-szilánkokon és a gorombára törött ezukormorzsáktöl rövid idő alatt erős gégehurutot kaptam. Sutba került a rézorru, szélestalpu bocskor, parányi regatta-cipőkbe dugtad lábacskáidat. Mindig imádkoztam, hogy eloldódjék a cipőszalagod. Az én apródi kötelességem volt azt ujta takaros csolyekért mindenkor hálásak maradunk föntartónk: a független olvasóközönség iránt. Elért sikereink nem tesznek elbizakodottakká, csak becsvágyunkat acélozzák meg; nem a hivalkodás érzetét keltik föl bennünk, csak kedvessé teszik reánk nézve a munkát, amelyből függetlenségünk táplálkozik. Csak erősebbé tesznek bennünket az igazság védelmében, csak nagyobbá és elszántabbá teszik kötelességtudásunkat, hogy még odaadóbban, még lelkesebben szolgáljuk vármegyénk és városunk minden komoly érdekét, minden nemes és hasznos törekvését. Az *Esztergom és Vidéket gárdája hűséget fogadott egymásnak a kitartásban, a munkaszeretetben, a kötelességtudásban, a meggyőződés szabadságában. Hogy ezt a fogadalmat megtarthassuk, kérjük a mi nagy és nemes közönségünk további támogatását. Ha ezt megkaptuk, nincs szükségünk más jutalomra, más kitüntetésre, mert ez a mi életünk, büszkeségünk és szabadságunk. A szerkesztőség. ML "VT Előfizetési föltételek: Egy évre — 6 frt — kr Fél éVre — 3 frt — kr Negyed éVre 1 frt 50 kr Egy **óra — — 50 kr Kérjük azokat a tisztelt olvasóinkat, akinek előfizetése december 31-én lejár, szíveskedjenek az előfizetés mielőbbi megújításáról gondoskodni, hogy a lapot akadálytalanul küldhessük tovább. Hátralékos előfizetőinket pedig hátralékaik lefizetésére kérjük. korrá bogoznom. Rendesen reám szólottál : — A másikat is kösd meg ! Az ugyan rendesen nem volt szét bomolva, de én kötöztem, babrálgattam vele szorgalmasan és ugy éreztem, hogy ennek a fekete pántlikának örökös kötözése tiszta üdvösség volna nekem. Mikor a Sacre Coeur nénikék zárdáíjából kikerültél, egyszerre egészen megj változtál. Kifésülted a puha hajkarikáI kat szép istennő-homlokodról, a nyai kádra Máriásamoulett-ot függesztettél i és órákig szűz szent Ágnesről beszéltél ! nekem, én meg áhítatosan hallgattam ! a bájos, naiv legendát. Reád néztem és ' szent Liza-Ágnesről álmodtam azon az j éjszakán. Meg kellett ígérnem, hogy nem fekszem le soha imádkozás nélkül. Én még most is keresztet vetek maI gamra esténkint; de tudod-e még te az ! Ave Mariá-t, szép kis misszionáriusom ? Azután egyszer vége szakadt mindennek. A tavasznak, a csóknak, a süteménynek, a térítésnek. Édes atyád kifáradt a szántóvető munkában, a fehér udvarházba mogorva, a földeken és embereken uzsoráskodó bérlő került, a vén diófa bútorok az Andrássy-ut egyik cifrakőpalotájába költöztek át. Az együttlétnek vége szakadt: akkor még nem tudtam, hogy a barátságnak is . . . * Akkor még nem tudtam, hogy a barátságnak is, de hamar meggyőződtem róla. A metamorfózis gyors volt és csodálatos, amilyenről eddig csak a Mutatványszámokat levelezőlapon nyilványitott kívánatra két hétig ingyen küldünk. kiadóhivatal. A szent korona története. Dr. CZ0B0R BÉLA szabad előadása után jegyezte. A magyar szent korona és a koronázási jelvények a millenium alkalmából nem ugyan a történeti kiállítás területén, hanem a Mátyás templomban három napon kitéve levén, szintén bevonhatók felolvasásom keretébe. A magyar szent korona nem puszta koronázási jelvény, hanem a magyar közjog felfogása szerént a magyar államnak lényeges alkotó eleme. A magyar állam minden szabad polgára egyúttal a szt. korona tagja, membrura sacrae coronae. A szent koronához való ragaszkodás egyesitette a nyelvi, nemzetiségi és vallási, külömbségek dacára a haza polgárait, mert átment érzésükbe, hogy mindanyian a sz. koronának tagjai. Ily jelentőséggel egyetlen nemzet koronája sem dicsekedhetik. Meg is becsülté • királyaink, s az egyetlen fejedelem, aki azt idegenbe szállítva császári kincstárának kiegészítő részéül szerette volna magánál tartani, rövid idő alatt belátni kényszerült, hogy azt mint a nemzet szabadságának biztositékát visza kell szolgáltatnia. O az egyedüli koronázatlan uralkodó, a szent korona pedig továbbra a magyar állam alkotó része maradt, s az ma is. A millenium diadalmenetéből mint az állam alkotó része nem hiányozhatott, fejedelmi pompával jelent meg és elfoglalta helyét a törvényhozás uj palotájában a millenium törvénybeiktatássának emlékezetes actusánál. A szent-korona két részből áll. Az alsót Dukasz bizanti császár (io7i—1078) készítette I. Géza királyunk számára. Remek zománcos képekben a Megváltót látjuk szent Mihály és Gábor arkangyalok, szent György, Demeter, Kozma és Demjén mellképeitől körülvéve, ezeken kivül meg van örökítve rajta Dukasz, va lamint fia Konstantinos Porphyrogenetos a korona donátorai, nemkülönben, ami bennünket leginkább érdekel, I. Géza királyunk képe • »Geobitz despota, hivő királya a turkoknak« görög felirattal. Byzanzban ugyanis a magyarokai ez időtájt turkoknak nevezték. A zomános technika legtökéletesebb és ritka alakítását a korona háromszögű és karajidomokból képezett diadémszerű ékítménye képviseli. E zománcok nem lemezre, hanem rekeszek között a méhek mézzel telt sejtjeihez hasonló áttetszőalakban vannak megalkotva. A byzanti korona mint foglalvány keresztalaku pánton, zománcos lemezeket foglalat gyanánt tartalmaz. Ez a mai korona régibb része, II Szilveszter pápától eredt, aki szent Istvánnak küldé azt. Krisztus és nyolc apostolának zománcozott képe maradt fön belőle későbbi XIII. századbeli foglalatban. Pauler Gyula azon állítása, hogy a szent, koronának, miután III. Henrik azt Aba Sámuel legyőzetése után Rómába a lándzsával együtt visszaküldő, azóta nyoma veszett, biztos adatokkal nem indokolható. A lándzsa, mert a következő évben már Péter kezében szerepel, Pauler állítása szerint nem volt Szent Istváné, hanem Aba Sámuel tnagánlándzsája, a s koronával ezt küldte volna Rómába Henrik. De akkor kérdezem, mint nevezheti a pápai ! oklevél ínsignia regni-nek mind a ket[ tőt ? Bizony Szent Istváné volt a korona ; és a Jánzsa is. Szilveszter pápa utódainak egyikéről sem lehet feltenni, hogy a magyaroknak ajándékozott szent koronát, melyet szent István óta ereklye gyanánt tekintettek, magánál tartotta volna. Visszaküldte mindkettőt s erre volt is egész esztendeje. És igy szerepelhetett Szent István lándzsája Péter kezében. Az nem bizonyít semmit, hogy a visszaküldésről cellán tégelye és az Eau de Beauté ezüst-kupakos sötét kék üvege került. Nem jársz a plebejus-korzóra; rendes asztalod van a kioszkban, azon a kiválasztottak számára fentartott földnyelven, ahol az asztaloknak legalább méternyi távolságban kell egymástól lenniök. A cs. és k. kamarásodat is ismerem, hiszen ott voltam a nevezetes lóversenyen, ahol lefoglaltad őt magadnak. Neked sasszemed van, neki álmos bagoly szeme, amely csak a sötétben lát. Odadülleszkedtél a fehér vaskorlátra melléje és már a nagyvárosiak rafíinált ügyességével, odavetve jegzezted meg. kis hamis : — Ha jól láttam, Gaga győzött . . . A görbeszáju kamarás (megbocsássál: csakugyan görbe a szája) peckesen egyenesedett ki : — Nem, kisasszony: Orient . . . Ha a szilkereszturi kukoricaföldek között láttad volna meg ezt az embert, a szájadat pittyészted el: — Egy majom ! Most a szemed is belecsillogott abba a gondolatba : — Egy kamarás ! Egy parthie ! . . . Tudom, hogy azóta a kamarás ur csak arra jár, amerre mindig excentrikus kalapod tollai libegnek. Nem sietteted a dolgot, hiszen már bizonyos vagy benne. De látod gondolataidban a nagy monogrammokat a drága csipke-fehérnemün, a zöld üléses viktórián és látod a kék harisnyában hajlongó lakágyermekmesékben olvastam, ahol a legközönségesebb potykának sem okoz gondot egy perc alatt allatt világszép királyfivá változni át. A villósszörü cica a kemence kemény vályogpadkája után az első napon otthonosan érezte magát a sálon bársonyvánkosán. A falusi kis kacsáról egy hónap alatt lekopott az aranyszínű puha pihe ; fehér tollú, büszke, fenséges hattyu-madárrá változtál. A szép hattyuleány, mint a léghajós, hogy magasabbra emelkedjék, mindent elhányt magától. A kék karton ruhákat a Máriás-amoulettet, szent Ágnes legendáját — és régi ismerőseit. A darázsok megérzik az édes, egészséges gyümölcs szagát, a sárga cipős Lancelot-k és a smokingos Lohengrinek egy pár hét alatt mint körülötted döngicséltek mézes fiúlánkjukkal. Három év következett. Az első évben meghozattad a Moniteur de la Mode-ot és immár abból nézted ki a toilletteidet. A másodikban már varrónő dolgozott a Singer-gép mellett, a harmadikban Monaszterly probir-mamzeljei hajlongtak előtted áhítatos megilletődéssel, mint a lüster-kabátos színházi kóristák a fehérszegfüs habitué előtt. — Az első évben Török-Bálintra csaltad ki jő mamádat, a másodikban Tátrafüreden volt két, verandás szobátok, az idén Ostende-ben bámultad a totyogós, vén diplomatákat. Ma már nevetsz a márciusi hó naiv legendáján ; kis, márványlapon toiletett-asztalodra a Gold Cream por-