Esztergom és Vidéke, 1896

1896-12-25 / 103.szám

nincs írott adatunk. Erre szükség sin­csen, mert a mai szent koronába bele vannak foglalva a pápai korona zomán­cos részletei. E zománcosképek techni­kája, szinei, latin feliratai fényesen iga­zolják, hogy nem byzanti, hanem olaszor­szági eredetűek. Azt aligha merné valaki állítani, hogy csak ugy véletlenből fog­lalták volna belé ezen képeket. Hisz az alkotó mesternek nem lehetne megbo­csátani, hogy a mai szent koronán Krisz­tus alakja kétszer fordul elő, de a ke­gyeletnek igen, mely a pápai korona ereklyeszerü részleteit ennyire meg­becsülte. Eleinte megelégedtek e zo­mánclemezek kereszt alakú csoportosí­tásával, később a megváltás jelét a többi keresztény fejedelmek koronáihoz hasonlón láthatóbban kívánták alkal­mazni, s ekkor történt, hogy a pápai korona legfontosabb zománcképét, mely a Megváltót ábrázolja, kíméletlenül ke­resztül fúrták és beleillesztették a mai durvább művű aranykeresztet mely esés vagy ütés következtében egészen elha­jolt. Tiz év előtt Ipolyi váradi püspök irt a szent koronáról. S müve fényes mümellékleteit Parisban készítették, sze­rinte a szent István-féle korona a négy apostol elveszett képével kiegé­szítve zárt föveg alakú volt. Adja rajzát e reconstructiójának. Csakhogy az a baj, hogy e combinácio a koronák lényeges részét, az abroncsot hagyta figyelmen kivül. Ipolyi nézetével teljesen ellentétben a szt. István-féle ko­ronát nyilt abroncs idomúnak vélem. A Dukasz féle koronán ábrázolt Géza fején szintén abroncskorona van. Megmértem a fönmaradt zománcos lemezeket és hozzá vettem az elveszett 4 apostol-alakot s az igy nyert méret a megfelelő foglalat­tal együtt a fejbőségnek teljesen megfe­lel. Szerintem a pápai korona homlok része közepén nagyobb aranylemezen mintegy kimagaslón Krisztus alakja volt alkalmazva körülötte tizenkét apostolá­val. Ipolyit tévútra vezette a megma­radt zománcos lemezek foglalata, melyet ő tizedik századbelinek vélt, holott az a XIII. századból való. A művészettörténeti congressus tagjai jókat a kis Geduly-palota márványfolo­sóján és látod a sokágú agancsokat a méltóságos férjed szobájának fegyver­posztóján. Hízelegsz a csillagkeresz­tes, pergamentarcu leendő nagynéninek, akinek solitairjeinél csak a családfája csillogóbb . . . Beismerem, hogy a kioszk gömbaká­cai alatt, a főurak tarka zsivajában, a kamarás ur karjában sem feledkeztél meg egészen rólam. Hivtál minden év­ben. Az elsőben azt irtad: „Sirok, ha nem jösz." A másodikban^ Haragszom, ha nem jösz." Az idén : „Jöjj !" Hát én nem megyek, én kis arisztok­ratám ! A cipőm durva bagaria-bőr, a szakállamat megnövesztettem, a kezemet a nyáron az alföldi nap forrósága feke­tére égette a buzapetrencék aljában, a ti filigrán, rococó-szalónotokban meg­botlik, szánalmasan ügyetlen a magam fajta vadember. Én mindenütt dicseke­dem százszorszép hugocskámmal, miért szégyenkezzék ő miattam ? Hanem meg­kérlek valamire. Édes anyám meséli, hogy amikor az első karácsonyfát megkaptad, nem örültél a hab cukorkának, a sok mindenféle já­tékszereknek, a kis viasz-Jézuskának, csak az aranyos dióknak estél neki. A despota ridegségével gyügyögted: — Az arany mind az enyém . . . Es amikor Laci bátyádért jó anyád gyászruhába járatott, letépted a szom­szédból áttévedt Juhász Juliska nyaká­ról a piros szalagot . . . Dühösen to­porzékolva jelentetted ki: számára a kultuszminiszter költségén magyar és francia nyelven sikerült helió­gravürökkal egy diszmü jelent meg, melyben nézeteimet kifejtenem szeren­csém volt. Ez a rcproduktió háromszáz év óta, amióta a szent koronával az irodalom foglalkozik, a leghitelesebb, Jubileum. Dorogh, december 15. A politikai lakomák országos érdek­lődéstkeltő zaja most hangzik el min­denfele, a nyomukon támadó ujabb meg ujabb vitákból, sőt tán önmagukból sem háramlik annyi haszon az emberiségre mint azokból a csendes, kedélyes ün­nepélyekből, mily eket pl. a Drasche-féle társulat tisztikara ez évben már har­madízben főtisztviselőnek 25 éves szol­gálati jubeliuma alkalmából ül meg. Ezen ünnepek a hazára és az emberi­ségre egyaránt hasznot hozó munkák diadalünnepei, buzdító jelei egy ket­tős ipar sikerdus tevékenységének. Talán helyén való is volna ép manap­ság a szó legnemesebb értelmében vett munka érdemében elmélkedni, mert íme a politikai^herce-hurcák között ra­gyogó példaként állanak elénk azon egyszerű munkások, kik az ujabb — a modern — Magyarország kiépítéséhez eszük és kezük munkájával valóban hozzájárultak. A millénium évében többszörös ér­tékkel bir az ipar e kitűnő munkásai­nak megbecsülése. Ezen vidék bánya­és hazánk téglaipara az ő nevükkel szorosan Összeforott, mert nem az az agyagdarab, melynek kocka formát ad a kéz, hanem a paloták és építmények, melyek abból támadnak s az utcatáblák melyek díszt és kényelmet nyújtanak a közlekedésnek, bírnak értékkel; — nem az a széndarab, mely alaktalanul került ki a fold üregéből, hanem a benne rejlő erő, mely a világot moz­galomba hajtja, alkotják és alakítják át a társadalmat. Ha majd kisebb sulylyal birnak és hatnak reánk a politikai har­cok, és élesebb figyelmet szentelünk a társadalom valódi kiépitőinek, akkor a meddő vitákat a munka buzgalma váltja fel és az ipar csendes munkásai előtt is illő tisztelettel és nagyobb figyelemmel hajlunk meg. Nemrégiben Lővy és Osterreicher igazgatók és f. hó 25-én ép oly lelke­— Ó se viseljen olyat, ha nekem nem szabad . . . Arra akarlak kérni, hugocskám, vedd elő azt a kartonpapirra nyomott német mesekönyvet, amelyet Lenci bácsi ho­zott egykor Stutgartból. Tudom hogy a mamád megőrizte. „Lavina" a cime, sokszor nézegettük a hosszú téli esté­ken tarka-barka képeit. Egy kis svájci falu tragédiáját illusztrálja az. Az első képen fenséges fehérségben csillog a vén gletscher orma, a másikban a hegy­csúcs tetején kis, ökölnyi madárka egy buzaszemet ejt ki a csőréből a hóme­zőre. A piros mag gurul, egyre gurul és folytonosan növekedik. Mire leér a hegy lábához, rettenetes lavinává kövéredik és elpusztisja a virágzó kis falut egé­szen. A morál is oda van irva szép versekben az utolsó kép alá. A versi­kéket elfeledtem, de a tartalmukra em­lékezem. A mesemondó bácsi azt mondja bennök, hogy az életben is vannak ilyen lavinák, amelyek csekély okból keletkezve rettenetes pusztítással vég­ződnek. Vedd elő ezt a könyvet, Liza baba és ha végig forgattad fakó, megsárgult lapjait, jusson az eszedbe, hogy voltak már olyan lavinák is, amelyeket a mo­hon megkívánt aranydió, vagy a más­tól megirigyelt piros szalagocska indí­tott meg . . . Fornarina szép kezét csókolja : Bencze. sütlen ós kedélyessen ültük meg Schiller Ede főtiszt jubiliumát. A Dréher-féle kávéház I. emeleti terme zsúfolásig telve volt a Drasche társulat igazgatósági,-bánya- és tégla­gyári tisztjeivel és ezek családjával. S mig az ünnepeltet a társulat is gazda­gon megjutalmazta, addig kollegái sem maradtak el őszinte szeretetük- és ra­gaszkodásuk nyilvánulásával : művészi kivitelű kronométer aranyórát és aranyláncot, továbbá értékes sorsje­gyeket nyújtott át az anynyira kedveltje barátnak. Megyénk bányatisztikarából is többen vettek részt a kedélyes lakomán, mely ről biz csak a reggeli szürkület birta nehéz távozásra a pályatársakat. G. Á. Megye és város. O A közigazgatási bizottság jövő évi üléseinek sorrendje a következő : január 12., február 9., március 9., április 13., má­jus ii,, június 8., július 13., augusztus 10., szeptember 14., október 12., november 9.-én december 14-ik napján. O A tanítók karácsnya. A városi ta­nítók éppen karácsonyra kapták meg a fizetésjavitásuk esedékes összegét még pedig a tanítónők 66, a tanítók 33 frtot O A Villamos Világítás. Csütörtökön egész napon át tartott az értekezlet a Ganzgyár és a Hitelbank képvislőjével és megállapították mindazon módosításo­kat, amelyeket az ajánlaton tenni szük­ségesnek tartottak. Hogy az égési óra ára 5 krról 4 1 / 2 krra szállitassék le, az a két vállalat igazgatóságától függ. A válalkozók még ez évben beadják módo­sított ajánlatukat, úgy hogy az a január 21-i közgyűlésen már tárgyalható lesz. O Az iskolaórák kezdete. Dr. Fehér Gyula a városi elemi iskolák igazgatója elren­delte, hogy az első és második elemi osztályok halgatói a téli hónapokban 8 óra helyett csak 9-kor jöjjenek isko lába. Aki a korán reggel dideregve, el­kékült arcai szállingózó kis tanulókat látta, bizonynyal örömmel és megelége­déssel értesül e humánus rendeletről s nagyan óhajtandó volna, hogy a kisded­ovók igazgatói is mielőbb kövessék az adott jó példát. O Utóállítás. A hétfői utóbbiutóálitá­son nyolc hadköteles közül egy vált be, munkaképtelenséget 13 jelentkezőnél ál­lapítottak meg. R társaságbúi. * Dr. Czobor Béla felolvasása. Az »Esztergommegyei Régészeti és Történelmi Társulat*, vasárnapi hangversenye nem nagy, de igen distingvált közönséget ho­zott össze a »Fürdőt vendéglő nagy termében s ez a szép közönség egy min­den izében sikerült, kellemes és élveze tes est emlékével oszlott szét. A prog­ramm legérdekesebb része minden­esetre" dr. Czobor Béla egyetemi magán­tanár stb. felolvasása volt. A milléniumi kiállítás történelmi osztályának műkincsei­ről beszélt, ismertette, milyen nagy mun­kába került azok megszerzése, elmondotta, mily óriás összegre voltak e drágaköbe aranyba rejtett milliók biztosítva s bár témája száraz statisztikai adatok­kal telitett volt, vonzó. lebilincselő, mag­vas előadásával teljesen lekötötte hall­gatói figyelmét. Alig van városunkban valaki, aki a felolvasó által ismertetett megbecsülhetetlen műkincseket a kiállítás tartama alatt ne látta volna s éppen ezért nagyérdekü felolvasásának csak azt a részét közöljük, amelyet szabadon adott elő, s amely új, históriai tekintetben nagy­érdekü adataival mindenkit meglepett: a szent korona törtenetéről szóló részt, amelyet olvasóink lapunk más helyén találnak. Hogy az illusztris, tudós ven­dégnek, aki különben a bencések szék­házának lakója volt, nagy ovációkban volt része, szinte felesleges felemlíteni. — Igen nagy sikere volt vasárnap este főgimnáziámunk dalárdájának és énekka­rának is, amely rövid három esztendő alatt valóban rohamosan fejlődött s méltó büszkesége lehet megteremtőjének : Voj­nics Döme igazgatónak, aki viszont a nagy közönséggel együtt — az énekkar vezetőjének: Schédl Arnulf tanárnak és a zenekar vezetőjének : Borovicska Adolf­nak lehet őszinte hálára kötelezve, mert mindenesetre e két férfiú érdeme, hogy ma első tanintézetünk egy kifogástalan, nagy, pompásan begyakorlott énekes -és zenészcsapattal rendelkezik. — Hogy az előadott nyolckezes zenedarabok művészi magas nivón állottak, az egé­szen természetes, mikor a szereplők : Bellovics Karolina, Brenner Juliska, Perényi Irma kisasszonyok és Felzenburg Gyula s Magurányi József urak zenevi­lágunk legkiválóbbjai voltak. A hangver­senyen megjelent a rendező egyesület elnöke is: Kruplanicz Kálmán főispán. A főpapság tagja közül ott láttuk : Su­jánszky Antal nagyprépostot és Masz­laghy Ferenc s dr. Walther Gyula ka­nonokot. Felülfizettek az est folyamán : Sujánszky Antal 850, Boltizár József 5, Pór Antal 5, dr. Walther Gyula 3, Magurányi Jó­zsef 3-50, Reviczky Győző 2, Reviczky Elemér 50, Czinder N. 1, Fiedler Ferencz 1, Egyházi N. 1, Rudolf István 1, Lőwi Lajos 1, Szabó Szylveszter 2, és Rózsa Vitái 1, összesen 35*50 forintot. * A Kaszinóból. A Kaszinó legközelebbi műkedvelői előadásán a két színdarab között nem férfi-, hanem női monológ kerül színre Asszony szeretnék lenni ci­men s elmondója: Schönbeck Márta kis­asszony lesz. A műkedvelő előadást január 2-án tartják meg. — A Kaszinó rendes évi közgyűlését, tradícióihoz hiven december 26-án, karácsony második ünnepén dél­után két órakor tartják meg. Tárgyai lesznek : I. Titkári jelentés. 2. A szám­vevők jelentése. 3. A költségvetés meg­állapítása. 4. Az alapszabályok módosí­tása. 5. A tisztviselők és a választmányi tagok megválasztása. A közgyűlés igen népesnek ígérkezik. * A Katholikus Kör évzáró estélye f. hó 29-én tartatik meg az egyesületi he­lyiségben. Ez alkalommal többi között Perényi Irma kisasszony bemutatja a »Szép Ilonkac cimü melodrámát, Büttner Róbert úr pedig monológot szaval. * Távozás. Háziezredünk egyik leg­kedveltebb tagja, bár csak ideiglenesen is, távozik körünkből. Karnóth Zdenkó kapitány ugyanis a komáromi önkéntes­iskola parancsnokává neveztetett ki s ez elfoglaltsága április l-ig távol tartja őt körünkből. * Vadászatok. Nagyszabású vadászat volt f. hó 2l-én Usztanek Antal csenkei vadászterületén. Zsákmányul esett 83 nyul, 11 fácán, 3 fogoly és két róka. A puskások között voltak : Madách Emá­nuel kultuszminiszteri osztálytanácsos, Csik Imre erdőfölügyelő, B. Szabó Mi­hály vármegyei főjegyző, dr. Perényi Kálmán főszolgabíró, Frey Ferenc ország­gyűlési képviselő és megyénk, sőt a szomszéd megyék intelligenciájából igen sokan. Vadászat után vidám barátságos lakoma következett Usztanek Antal föl­ügyelő ur vendégszeretetéről ismert há­zában. — Szerdán szintén nagyobb, ér­dekes hajtóvadászatot tartott a kövesdi primási vadászterületen. •B& wdm mmhut aa&m \& sai—1 MfaiSa— — Esztergom, december 24. — Lapunk legközelebbi száma, az ünnepekre való tekintettel, újév nap­ján, azaz pénteken reggel jelenik meg. — Mellékleteink. Lapunk mai, kará­csonyi számához két egészives melléklet van csatolva. Az elsőn találják olvasóink az aranyszájú Hock Jánosnak magvas, sok poézissal megirott alkalmi cikkét, Maca kisasszonynak a jövő századból keltezett levelét, amely a villamos Esz­tergomról regél s amelyhez Lakos és Behr ismert nevü fővárosi rajzolók ké­szítettek humoros illusztrációkat. Jules Lemaitre bájos; harci millieu-je dacára idillikus történetkét beszél el : »Sapkák és főkötők* cimen. Második mellékletünk rövid kivonatban az év történetét adja s bár technikai okokból az utolsó 8—10 nap története hiányzik is, azt hisszük, az olvasó elég hü képét találja benne a haldokló esztendőnek. A száraz statisz­tikai adatok után kellemesen pihenhe­tünk meg Gárdonyi Géza »A virágok virágát cimü cikkénél, amelynél költőiebb, megkapóbb, finomabb munka kevés je­lent meg napjainkban. Lantpengetőink a három mellékleten: Lévay Sándor, Sajó

Next

/
Oldalképek
Tartalom