Esztergom és Vidéke, 1896

1896-05-07 / 37.szám

Esztergom, XVIII. évfolyam. 37. szám. Csütörtök, 1896. május 7. ESZTEK60M es VÁROSI ES MEGYEI ERDEKEINK KÖZLÖNYE. Szerkesztőség: Bottyán János-utcza, Spanraft-féle ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Hivatalos órák : d. e. 9— H-ig, d. u. 3—5-ig. Kiadóhivatal: Bottyán János-utcza, Spanraft-féle ház. hová a hivatalos és magánhirdetések, nyiltterek, előfizetési pénzek és reklamálások is küldendők. —== TELEFON 59. SZÁM. ==— Egjes szamok kaphatók a kiadóliivatalbau, Sziklay Nándor, Tábor Adolf papirkereskedésében, a Wallíisch- PS Hailgll-féle dohánytőzsdékben. Hirdetések a kiadóhivatalban és Tábor Adolf könyvkereskedésében vétetnek fel. Minden egyes hirdetés után 30 kr. kincstári bélyegilleték fizetendő. Nyilttér ára soronkint 20 kr A piac rendezése. 11. Esztergom, május 6. A piac elhelyezése kérdésénél első sorban is nem szabad a bizottságnak megfeledkeznie arról, hogy ma már egyesitett város vagyunk és ugyancsak a kényelmi szempontok mérlegelésénél arra kell törekedni, hogy a piacok a város minden részéhez a lehetőségig egyenlő távolságra essenek, másrészt azonban figyelni kell arra is, miszerint azok egymástól szétszórva ne legyenek, mert ellenesetben a rendőri felügyelet nehezittetnék meg. Ugy véljük, hogy a bizottság akkor tenne leghelyesebben, ha a buza-piacot a Simor János-utcára helyezné át. Sajnosán tapasztaljuk ugyanis, hogy a Dunántúlról a mi hetipiacainkra gabona nem hozatik, a megyének esztergomi járása az, melyből piacunkra kevés gabonát szállítanak, ezek részére a Simor János-utca mig egyrészt elég térséges arra, hogy kényelmesen elhelyezkedhessenek, másrészt annak megközelítése sem ütközik akadályokba és a mi fő, hogy az utca szélességénél fogva a azabad közlekedés biztosítva van. A Szent-Háromság-térre, a kispiacra az iparosok és gyolcsosok helyezkednének el, még pedig ugy, hogy szombatokon a zöldségpiac is itt maradna, ellenben a halászok a Dunaparton foglalhatnának helyet. A szárnyas-állatok, mint csibe, liba, pulyka, bárány stb. a Káptalan-téren találna elhelyezést. Hátra van még a sertés-piac kérdése, fiaelyre Szent-Györgymező városrész közönsége reflektál. Valóban óhajtandó volna, hogy a városrészek mindegyike, ha arra alkalmas tér kínálkozik, piacot kapjon, mert hisz bizonyos, miszerint a pénzforgalomomnak egyik kútforrását képezi a piac és különösen Szent-Györgymező városrész az, mely a forgalom utvonalából mintegy kivül esik, de éppen ezen helyzete és fekvésénél fogva lehetetlenségnek tartjuk, hogy a sertéspiac oda helyeztessék. Tudjuk azt, hogy piacunkra a sertések legtöbbnyire a dunántúli vidékről hajtatnak, sőt az utóbbi időben Zemplénmegyéből és Nagyvárad tájékáról falkaszámra vasúton szállitttatnak, s az esztergomi vasutállomáon rakatnak le. Hogy az oly meszszevidékről lábon idehajtott, vagy a vasútról kirakott s elfáradt sertések még Szent-Györgymező városrészre hajtassanak tovább, no ezt lehetetlennek tartjuk. Az ily intézkedéssel csak azt érnénk el, hogy az oly szép virágzásnak induló s nagy forgalmat előidéző sertéspiacunk arra a nivóra szállna le, a milyen volt nyolc—tiz év előtt. Szent-Györgymező városrész terére a fa- és a széna-piacot kell elhelyezni, amennyiben ez valósággal természetes helye. Pilis-Maróth és Dömös község lakosai azok, kik legtöbb fát szállítanak eladás végett Esztergomba, ezeknek tehát utjokba esik SzentGyörgymező, a vevő közönség pedig, habár egy kissé távolabb is lesz a piac, hozzá fog szokni a kijelelt helyhez, annál is inkább, mert e tekintetben a forgalom, illetve a vétel nem oly nagy arányú és nem képez oly szükségletet, melyért mindennap a piacot felkeresni kellene. Megye és a város. Városi szabályrendeletek. VII. A rendőrség szervezetéről. (Folytatás.) 44. §, Katonai egyének bekisérése. Miután a rendörök szolgálatban ugyanazon joggal birnak, mint a katonai örök, ezért kötelesek a katonai egyének is a rendőri közegeknek feltétlenül engedelmeskedni. Ha egyenruházott katonák lesznek bekísérve, úgy ezeket ahhoz képest, hogy melyik esik közelebb, a rendőri, vagy katonai hatósághoz kell kísérni. Ha verekedés, vagy más ily alkalommal katonai egyén ily polgári egyének ellenében fegyverét használná iparkodnék, a rendőr azt tőle elvenni és biztonságba helyezni köteles, az ily tárgy is ott adandó át, hová a katona bekísérve lett. Ugy ezen esetben, valamint akkor is, ha a fegyver a rendőr ellenében használtatnék, fel van az utóbbi arra hatalmazva, hogy más, vagy saját védelmére a fegyver használatáról rendelkező cikben körülirt módon fegyverét használhassa. 45. §. Segélynyújtás más hatósági közegnek. A rendőri hivatal meghagyása nélkül más hatósági közegnek segédkezet nyújtani csak akkor szabad, ha az illető Írásbeli utasítása bebizonyítja azt, hogy ő valamely hivatalos eljárás foganatosítására ki van küldve, vagy a pénzügyőrök kérésére, de csak akkor, ha az elhalasztás netán veszélylyel járna. Ha ezen esetek nem forognak fenn. úgy segélynyújtás végett az illető rendőrfőkapitányhoz utasítandó. 46. §. Vásári felügyelet. A piacra kiküldött rendőrközeg folytonos felügyeletet gyakorol arra, hogy a megromlott, vagy egészségre és életre, közvetlen használat által veszélyessé válható élelmi szerek és italneműek közeladásra ne bocsáttassanak. |fZ „Esztergom és fiié" tárcája, A despota. f —'Az »Esztergom és Vidéke« tárcája. — Irta: MUNKÁCSY KÁLMÁN. I. A boríték gyűrött volt s nagy, piros ostyával leragasztva ; a címezés kusza, zavaros. Az őrnagy boszusan tépte fel. Egyszer sem akarta elolvasni, hanem azután háromszor is elolvasta. Amit az tartalmazott, két esztendő óta a második hir volt Öcscsének leánya felől. Az elsőben a férj tudatta, hogy leánya született és a felesége meghalt, most a budai házmester írja, hogy a férj is követte a feleségét, mit csináljon az egy esztendős babával ? Mogorván dobta az asztalra a levelet s félhangosan fakadt ki : — Ostoba kérdés ! Mire való az árvaház ? Én nem dajkálhatom. Azután lerohant a lépcsőkön s kiment a sétatérre. A hadnagyocskák ijedten tértek ki útjából s még akkor is súgva jegyezték meg, amikor hatalmas termete eltűnt a fasor kanyarulásánál: — A vén emberevő megint éhezik ! Es sietve menekültek be egymásután a kis kioszk legsötétebb fülkéjébe, bár felesleges volt ijedt visszavonulásuk. A haragos őrnagy ma nem tette meg a rendes tízezer lépést. Hazasietett, egy ideig kerülgette íróasztalát, azután szinte lopva felkapta arról a boszantó levelet. Csöngetésére betipegett vén gazdasszonya. Az ablakhoz fordulva feléje dobta a rongyos szélű papirost és türelmetlenül dobolt az üvegtáblákon, amig a ráncosképü nénike kihalászta zsebéből rengeteg pápaszemet, megtörülgette az üveglapokat rajta s az egymás fölé ágaskodó görbe sorokat kibetűzte. — Hazahozzuk ? — kérdezte az aszszony halkan. Az őrnagy szeme szikrázott s elfúlt a hangja. — Maga is megbolondult, Rézi $ Ha ide hozzák hozzám, az ablakon dobom ki a porontyot. A gazdasszony nagyon jól ismerte a Dienstreglementet, nem felelt semmit. Az őrnagy szólott hozzá újra, amikor a vacsoráját eléje tette. Dühösen kaszabolta a puha filét s kéjes gyönyörűséggel szúrta villájára a burgonyadarabokat, de nem nézett fel a tányérjáról, — Hát menjen el holnap érte ! Úgyis szívtelennek mondanak az emberek, nem akarom, hogy a csőcselék újra piszkolódjék. A gőgicsélő kis Létai Margit igy hát bekerült a Rohrbach-házba, ahonnan anyját egy szál ruhában lökték ki két évvel ezelőtt. Azt beszélték a Rohrbachokról, hogy amikor kezük először kikerül a pólyából, az apjuknak szalutál :nak vele. Minden Rohrbach-gyerek legendás félelemmel tisztelte a katonás engedelmességet. Csak Margit anyja mert fellázadni, amikor kijelentette apjának, hogy egy szürke, névtelen professzorhoz, egy hentes fiához megy feleségül. A család nyomban összehívta a hadi tanácsot és egy óra múlva szótlanul kezébe nyújtottak át a lázadó leánynak egy harmadosztályú vasutijegyet Budapestre A kitaszított Dumbar Fanny. két évig paradicsomi boldogságban élt egy budai zöld zsalus házikóban a plebejus proffeszszorral, a patrícius apát pedig az első félesztendőben megölte a szégyen, amely a Rohrabach-ok háromszázados címerén a szárnyas, fehér anygyalt bepiszkolta. Már a harmadik napon hallatszottak be a konyhából idegen, éles hangok, amikor végre az őrnagy íámordult a szobában szorgoskodó gazdasszonyra : — Persze, vöröshaju, csúf, vézna mint az anyja ? . . . A vénségére dajkává vált anyóka félénk dicsekvéssel felelte : — Barna piros, %

erős, mint a bácsikája, — s az ajtókilincset fogva hozzátette : — Hasonlít is hozzá ! A mogorva katona nyomhan elrágta Virginiája szalmáját : — Persze, hogy ezzel is boszantson. Tegyen vele, amit akar, nekem ne beszéljen róla . . . De még az este megkérdezte : '— Hogyan hívják ? — Margitnak . . . Morogva sodorgatta őszülő bajuszát : — Parasztnév ; megilleti ! Egy hét múlva mégis bekukkant a konyha ajtaján s onnan kiabálta be : — Nos, hát eszik az a kölyök ? A második hét végén pedig kipárnázott külön kis szobában, rózsaszín selyemernyős bölcsőben sikoltozott a kis jövevény. II. Az őrnagy ezredessé lett. Rézi aszszony arczán hihetetlenül megszaporodtak a ránezok, amikor egy reggel mosolyogva jelentette urának : — Ma tizenhat esztendős a kisasszonyunk. Rohrbach majdnem hányat esett ijedtségében és együgyű hazugságnak kvalifikálta gazdasszonya bejelentését. Hiszen nem adott annak az apróságnak engedelmet, hogy igy fölcseperedjen. A vén gazdasszony azonban, aki az idők fo Megjelenik hetenkint kétszer : $ csütörtökön és vasárnap. j ELŐFIZETÉSI ÁÍ^: \ Egész évre ó frt •— kr. 5 Fél évre 32 — » * Negyed évre 1 » 50 » 5 Egy hónapra — » 5° » $ Egyes szám ára — » 7 » J s