Esztergom és Vidéke, 1896
1896-05-07 / 37.szám
Mindazon élelmi szereket, melyeket a piacokon közeladásra bocsájtatnak, a rendőrközeg megvizsgálhatja, s a gyanúsnak tetsző tárgyakról a szakértő közeget (fő, vagy alorvos) értesiti, sürgős és különösen feltűnő esetekben a lefoglalását eszközli, s jelentést tesz. A rendőrközeg a lefoglalásnál rendszerint szakértő véleménye alapján jár el. A következő tárgyak minden esetre lefoglalandók: 1. Közvetlen fogyasztásra, tehát nem befőzésre, eltartásra" vagy egyébkénti feldolgozásra szánt, s árúba bocsájtott, azon gyümölcs, mely annyira éretlen, vagy annyira megromlott, hogy az emberi egészségre kártékony lehetne. 2. Azon turó, tej, sajt, kenyér vagy lisztnemü, mely akár magától, akár az előállítás, vagy eltartás helytelen voltától, akár pedig hamisitás következtében az emberi egészségre ártalmassá vált. 3. Mindennemű, ártalmas gomba. 4. Azon ételek és italok, melyek méregtartalommal bírnak. 5. A rothadásnak indult, vagy oly hús és húskészítmény, mely az élő állatban jelen volt betegség következtében azt inficiálásra alkalmassá tehetne. 6. Azon zsir, olaj, vaj, mely annyira megvan romulva, vagy akként van meghamisítva, hogy emberi ételhez használva az egészségre ártalmas lehet. 7. Azon gabonanemüek, melyek közé az emberi egészségre ártalmas növénymagvak vannak vegyülve, vagy pedig azon gabona, liszt és burgonya, mely egyébként annyira van megromolva, hogy felhasználása az emberi egészségre ártalmassá lehet. (Folyt, követk.) tősebb útvonal lenne elnevezendő. Teljesen osztozunk az épitészeti bizottság tagjainak e véleményében. O Utóállitás volt kedden délelőtt a Vármegyeházán. Ez állításon a honvédséget ezúttal először képviselte Sztáray százados. Hatvanhét megyebeli és idegen állitott közül tiz vált be. A legközelebbi utóállitás május 20-án lesz. O Szabadságok. A vármegye főjegyzője június 1-én, az alispán pedig július 15-én kezdi meg hatheti szabadságát. O Felhívás. Az állandó választmány vasárnapi üléséből felhívja a közönséget, hogy mivel az 1897-iki képviselőválasztók névjegyzékének kiigazítására kiküldött bizottság a névlajstrom kiigazítását május 11-én és a következő napokon a hivatalos órák alatt eszközli, mindazok, akik választási jogosultságukat igazolni óhajtják, Írásban, vagy szóban a bizottság elnökénél jelentkezzenek. O Ülés. A' vármegye közigazgatási bizottságának május 12-én, kedden délelőtt tiz órakor ülése lesz a Vármegyeháza tanácstermében. O Utcakeresztelés. Fodor Lajos és társai kérvényt adtak be a városhoz, hogy a Halottak-utcájának neve Kossuth Lajos utcára változtassák át. Az épitészeti bizottság ápril 21-iki ülésében azt javasolta, hogy az utca Malonyai-utcának neveztessék el a hasonnevű hős török harcos után, aki városunk határában esett el, s akinek emlékét az üveggyár közelében oszlop őrizi. Kossuth nagy nevéről adandó alkalommal más, jelenMillenium. * * Millenáris értekezlet. Szombaton délelőtt tiz órakor a millenáris díszközgyűlés ügyében értekezlet lesz B. Szabó Mihály megyei főjegyző hivatali szobájában. — A városi millenáris bizottság pedig holnap délelőtt ülésezik. ** A díszközgyűlés. Lassan már elkészülnek a megyeházának a díszközgyűlésre való kicsinositásával. A portaié már egészen visszanyerte eredeti jellegét, a feljáró folyosóját halvány kékfehér színekre festették, a teremben most emelik a pódiumot és a hallgatóság tribünjét. A diszgyülésre az alispán a következő meghivót bocsátotta ki: Meghívó. Magyarország sok küzdelemmel és dicsőséggel teljes múltja immár ezer esztendőt számlálván, Esztergom vármegye 1896. évi május hó 13-án reggel V 2 10 órakor a városi plébánia templomban mondja el hálaimáját az Isten azon véghetetlen kegyelmeért, hogy e napot a szabad Magyarországban megérnie engedte. — Ezt követőleg megdicsőült őseink szokásaként s alkotmányos jogai alapján székházának tanácskozó termében d. e. 10 órakor Magyarország Bibornok Herczegprimásának mint örökös főispánjának ' jelenlétében ünnepélyes közgyűlését tartja, melyre igen tisztelt Uraságodat, mint a törvényhatóság bizottságának tagját ezennel meghívom. Kelt Esztergomban, 1896. ápril 29-én Andrássy János alispán. — Itt megjegyezzük, hogy a diszlakomára május 12-ig még mindég lehet jelentkezni B. Szabó Mihály megyei főjegyzőnél. * * Emlékünnepek. Szombaton lesznek az ország minden résziben az iskolák millenáris emlékünnepei, természetesen nálunk is. A gimnázium ifjúsága délelőtt kilencz órakor résztvesz a hálaadó istentiszteleten a Szent Ferenczrendiek templomában, azután zászló alatt a „Fürdő" vendéglő nagytermébe vonul, ahol az ünnepély tiz órakor kezdődik r a következő programmal: 1. Hymnus. Énekli : az ifjúság. 2. Oda. Pályanyertes költemény. Irta : Gabala J. VIII. 0. n. p. Szavalja: Csernák R. VII. o. t. 3. Ünnepi beszéd. Irta s előadja : Benyő 1. VIII. o. t. 4. Tárogató. Szövege Balog J.-től. Zenéje: Krécsy E.-től. Előadja: a főgymn. ének- és zenekar. 5. A haza. Pósa Lajostól. Szavalja: Hamar Árpád VI. o. t. 6. Fohász Magyarország Pátronájához. Pályanyertes költ. Irta Gabala J. VIII. o. n. p. Szavalja: Csupor J. II. o. t. 7. Magyar dalok. Énekli: a főgymn. énekkar. 8. Pusztaszer. Vécsey S.-tól. Szavalja: Somogyi J. VIII. o. n. p/9. Fohász. Dicséretet nyert költ. Nagyfalusi L. VII. o. n. p.-tól. Szavalja: Müller Gy. I. o. t. 10. Hunyadi János hamvai fölött. Kemenes F.-től. Szavalja : Stróbl Gy. VII. o. n. p. 11. Talpra magyar ! Zenéje — Petőfi kötteményére — Hubay J-.től. Előadja : a főgymn. énekes zenekar. 12. Emlékezés ezer évünkről. Irta Panghy Uzséb főgymn, tanár. 13. Szózat. Énekli az ifjúság. 14. A főgymn. igazgató b7izditó beszéde. — A. királyi tanitóképző-intézet növendékei május 9-én reggel nyolc órakor szintén ünnepi misét hallgatnak a vizivárosi templomban s a mise alatt a tanuló ifjúság vegyes szóiami régi egyházi dalokat énekel a kóruson. A templomból az intézeti helyiségbe vonulnak, ahol a növendékek a gyakorló iskola tanulóival együttesen matinét rendeznek az alábbi változatos és gazdag müsorozattal: 1. Zsasskovszky: Insurgensek riadója. Ének zenekisérettel. Előadja az intézeti ének- és zenekar. 2. Emlékbeszéd az ezredéves évforduló alkalmából, mondja az intézeti igazgató. 3. Erkel F. : Hymnus. Énekli az intézeti énekkar. 4. Inczédy L. : Ezer év. Szavalja Kovács Ödön II. é. n. 5. Erkel F : Keserű pohár, bordal a Bánk bán operából. 6. Petőfi : Ki volt Árpád ? Szavalja,Estéli Andrási I. é. n. 7. Schumann: Élj őseink hazája, induló, előadja az ifjúsági dalárda, 8. Bartók L. : Munkács, szavalja Lukácsovics Sándor III. é. n. 9. Erkel F. : Ima Bánk bánból, énekli a dalárda. 10. Földváry István : Szt. István, szavalja Pleyer Hugó János III. é. n. 11. Kücken : Induló, énekli az intézeti énekkar. 12. Tóth Endre : Rákóczy, szavalja Erős Árpád III. é. n. 13. Égressy B.: Szózat, előadja az ifjúsági dalárda. 14. Tóth K. : Ki volt nagyobb ? Szavalja Becker Aurél II. é. n. 15. Erkel F.; Hunyady induló, előadja az ifjúsági zenekar. — A reáliskola ünnepére, amelyre az igazgatóság nemcsak a szülőket, hanem az egész nagyközönséget szívesen látja, a következő meghivót vettük : Meghivó. Az esztergomvárosi reáliskolának 1896. évi május hó 9-én délután 4 órakor a „városháza tanácstermében" tartandó milléniumi ünnepélyre. Az igazgatóság. — A városi elemi iskolák emlékünnepe valószínűleg május 17-én lesz, még pedig a Saskaszárnya udvarán, ahol ez alkalomra sátrakat s egy kis színpadot is állítanak fel. E díszítések azután megmaradnak a tervezett városi népünnepre is. — A zsidó hitközség hálaadó istentisztelete május hó 10-én délelőtt tiz és fél órakor kezdődik az izraelita templomban. Sorrendje a következő: 1. Ma- tévu. 2. A 126. számú ünnepi zsoltár (magyar) 3. Théra kivéted 4. Ünnepi szónoklat. 5, Théra elhelyezése. 6. A 125. számú ünnepi zsoltár (héber) 7. Hymnusz. Az ünnepen a vármegye és a város is képviselteti magát. * * Esztergomi poéták. A miskolci irgalmasnénék felsőbb leányiskolájának szombati milléniumi ünnepén két esztergomi poéta hazafias versét fogják szavalni, még pedig dr. Földváry István „Szent Istváné-ját és Nógrádi Jenő „Ezer év"-jét, amelyek mindegyikét legelőször lapunk közölte. Az esztergomi poéták e méltán megérdemlett kitüntetése mindenesetre a miskolci intézet lelkes és buzgó főnöknőjének, az esztergomi születésű Fray Aegidia nővérnek kezdeményezéséből származik. ** A vasárnapi kivilágítás. A vasárnapi budapesti kivilágítást városunkból is igen sokan megtekintették. Nagyon alkalmas volt e czélra a délutáni hajóval való leutazás. A hajó éppen akkor ért a fővárosba, a mikor a szürkület beálltával egymásután gyúltak ki mindkét parton a lámpaezrek. A kirándulók még ugyanazon az éjszakán az éjféli hajóval vissza is tértek álmosan, fáradtan, de egy szép este feledhetetlen emlékével gazdagabban. HÍREK. — A herczegprimás balatonfüredi nyaralása. Vaszary Kolos herczegprimás az idén nem tölthet annyi időt kedves fürdőhelyén, Balatonfüreden, mint amenynyit rendesen eltölteni szokott. A milléniumi ünnepségek ugyanis megkurtítják az egy háznagy nyaralását. A hercegpimás az eddigi megállapodások szerint, május 10-én fog Balatonfüredre utazni, az udvar is ebben az időben tudvalevőleg Bécsbe megy. A prímás június elejéig marad Balatonfüreden és visszatér a fővárosba, hogy részt vegyen a milléniumi ünnepségek második sorozatán. Az ünnepség után valószínűleg ismét visszautazik Füredre. — Boldoggá avatott esztergomi primás. Meszlényi Gyula szatmári püspök a mult hónapban Rómában járt s a pápánál Hám János volt (1828—1857-ig) szatmári püspök boldoggá avatása, beatifikációja érdekében közbenjárt. Hám, mint ismeretes, Kopácsy József esztergomi primás halála után 1848-ban esztergomi prílyamán nagyobb szabadságot vivott ki magának, önérzetesen vágott vissza : — Bizony nagy leány már Margitka. Ma a miedert is ráadom. Igaza volt : Margitka csakugyan fölcseperedett minden Urlaub nélkül. Egyszer csak kinőtt a bölcsőből, majd a párnás szoba is kicsivé vált s olykor, ha a nagybácsi nem volt otthon, átszökött a szomszédos szobába és tágra nyilt szemmel bámulta a sok piros-kék katonabácsi fakuló képét a falakon. De ijedten visszahúzódott, mihelyt kardcsörgést hallott az előszobából. Nagyon félt a Bácsikájától. Bámulatosan nesztelen léptekkel járt, ha az itthon volt s szinte csak átrepült a szobájában. Hihetetlen kicsire tudott Összezsugorodni előtte s ha kérdezett tőle valamit, öt szónál hosszabb mondatban sohsem mert felelni. Rohrbach a családi tradíciókat nagyon kegyetlenül alkalmazta nevelésében. Alig volt még néhány foga a babának, hússal tömte s belé erőszakolta a savanyu bort. Egyszer a primitív, vászonfejes babaembriót (Rézi munkáját) fedezte fel a szobájában ; kegyetlenül szétnyirkálta ollójával, s nyomban nádparipát és papiros csákót hozatott és azóta mindennap órákig hajszolta és execiroztatta a vézna gyermeket. Pajtásnői közül egy sem jutott be hozzá a vén, mogorva külsejű, mindig zárt házba, a puszta, üres udvar volt az egyetlen hely, ahol a leányka sétálhatott. Valami furcsa uniformis-ruhát is eszelt ki a számára, piros hajtókás katona-bluzt, amilyennek párja még a kinai divatlapokban sem akad ; abban járatta folytonosan. Egyszer vett észre a vállán piros rozettás szalagot, amelyet Rézi aszszony beczéző keze csempészett a perkálegyenruhára. Összeráncolt homlokkal tépte le : — A csótár lovakra való ! És Margitka a perkáluniformis, a nádparipa, a papircsákó daczára sem fejlődött gránátossá, hanem bájos, filigrán leánynyá. Átlátszó bőrével, rizsporos kis fejével, tiszta, kék gyermekszemével olyan volt, mint egy régi pasztelkép. Nem is volt egyéb az egész leány, mint két nagy, félénk szem. Ez a két nagy félénk szem mégis meglátta bácsija adjutánsát, a kis báró Rapp Lacit. Mikor Rohrbach ezredessé lépett elő, vette magához a szőke csecsebecsés katonácskát, aki rokonságban volt a Rohrbtch-okkal. Magához vette, hogy őt is idomitsa. Nagyon megyetette a puha, leányos arcú főhadnagyot ökölnyi sapkájával, élesre vasalt nadrágjával s fényes liszterbluzával együtt. Kidobta a migrainstiftet zsebéből s benzinnel öntötte le mindig parfümös uniformisát. A fiu és a lányka sohsem beszéltek egymással. Ha Rapp jött, Margitot a gyermekszobába internálták. Mégis, valami titkos, soha még nem beszélt megegyezéssel, ugy tudták rendezni a megérkezést és a visszavonulást, hogy egy szempillantásuk mindig találkozzék, később egy óvatos mosolygásuk is. A tizenhatodik születésnapon történt, hogy Margitnak éppen akkor kellett az «lőszoba tükrét tisztogatnia, amikor az adjutáns ur távozott. És amikor ez mellette elsuhant, lángoló arczal, reszketve súgta feléje : — Fog-e járni a májusi ájtatosságokra Margitka ? A tizenhatesztendős gyermek elpirult, de biccentett pici fejével . . . . A. májusi ájtatosság azonban csak rövidke egy hónapig tartott. S júniusban megtörtént az a csoda, hogy a kisaszszony-főhadnagy (ahogy a garnizónban nevezték,) éppen olyan gyakran megfordult az unalmas, szürke Rohrbachházban, amily óvatosan elkerülte azelőtt. Az ezredes elinte csak a szemöldökét ráncolta össze s a fejét rázta, de végre hangosan kifakadt: — Nem tudom, mi történt a selyemurfival. Azelőtt csak zárai Marasqninenel, vagy kegyetlen ukázzal tudtam magamhoz csalni s most napról-napra itt ül a nyakamon. Kedves adjutáns ur, ezentnl csak akkor legyen szerencsém, ha hivatom ! . . . A vén szurágott tölgyfakapu irigyen záródott be a szerelmes fiu mögött, de a szerelmesek nem estek kétségbe. Margitka az ő ártatlan bambinó-szemével egyszerre csak fölfedezte, hogy az udvar hátulsó részén vadszőllővel és paszulylyal befutott kis fafilagória van. Valóságos Robinzon-bódé. A bódén pedig egy alacsony ablak, amely szük, elhagyatott utcára nyilik. A homályos sikátorban este nem jár senkisem . . . De a fölfedezés óta járt . . . Minden szürkületkor gummitalpu cipőben, behúzott nyakkal, kardját óvatosan hóna alá szorítva, megjelent ott a kis adjutáns, a kőrámás börtönablakban pedig a hajporos babafej. A kegyetlen kőfaltól elválasztva sirtak, keseregtek egymásnak, mint a mesebeli gyermekek a gonosz mostoha miatt. A lamentáció refrainje mindig ugyanaz volt : . — Nem birom tovább . . . — Cselekednünk kell mielőbb ! — Holnap beszélek a bácsival. — Én vagyok a férfi; nekem kell beszélnem. Addig töprengtek, alkudoztak, amig
