Esztergom és Vidéke, 1896

1896-06-28 / 52.szám

tékben meglepett. Csak azon csodálkoz­tak, hogy a város vezető emberei közül mindenki hosszúnak tartotta a gyárig vezető utat és nem jelent meg senki sem. Különösen az iskolaszéki elnök el­maradását fájlalták. — A csütörtöki diákmajális hagyomá­nyos szokásához hiven nagyon népes volt a hagyományos rossz idő daczára. A diákság már reggel hét órakor kivo­nult a Kovács-patakhoz zászlók alatt, zeneszó mellett. A délutáni propellerek még csak ugy Öntötték a kÖnnyüruhás lánykákat, mosolygó mamákat, akiket nem zavartak sem a sötét, gomolygó fel­hők, sem a minduntalan meg-megeredő záporeső. Az esteli órákban már körül­belül hatszáz ember volt együtt az uj vendéglő még ugyan meszeletlen, kissé nedves, de kényelmes, tágas helyiségei­ben. A sétákról le kellett mondani, igy annál több dolguk akadt a fehér váll­szallagos leendő ministeri fogalmazóknak, akik a propeller-állomástól a vendéglő teraszáig vezető s lobogókkal, lampió­nokkal pompásan feldiszitett uton vár­ták s üdvözölték az átázott érkezőket. Csak természetes, hogy a tánczosnők nem tudtak annyit tánczolni, amennyi táncra felkérték őket. Az utolsó propel­ler éjjeli két órakor még egészen meg­telt a hazamenőkkel, akik Jónás Pali „Funiculi, fániculá w-ja mellett roppant fumigálták a hűvösséget és a záporesőt. Szép, káprázatos volt nagyon a tűzijá­ték, amelyet esteli kilencz órakor Czig­lényi Lajos ur rendezett. A tánczosnők csinos virágos karton-táncrenden örökít­hették meg táncosaik nevét. A szép estén graciozus uj tánccal is megismer­kedtünk, a pas des quatre-al, amelyet a a beavatottak, szépen lejtettek el Vér­tesy Ilona kisasszony dirigálása mellett. Panasz csak az uj vendéglős ételeinek és italainak kvalitása, a kiszolgálás ellen volt. A sikerült, hangulatos mulatság körülbelül kétszáz forintot jövedelmezett a tervezett tápintézetnek. A négyese­ket 120 pár tánczolta. Ott voltak a mu­latságon : Asszonyok: Bartha Arminné, Bartha Tivadarné, özv. Babinszky Ala­josné, Blumschein Lipótné, Brenner Jó­zsefné, Büttner Róbertné, Borovicska Adolfné, Brutsy Jánosné, Bedross Jó­zsefné, Csupor Istvánné, Özv. Csernák Béláné, özv. Csukássy Lászlóné, Döbrössy Gyuláné, Ekesi Adolfné, Ékesi Józsefné, Etter Ödönné, Farkas Gyuláné, dr. Fóld­váry Istvánné, Francsik Gyuláné. Frey Ferenczné, Fekete Györgyné, Feigler Miklósné, Fiedler Józsefné, Görcz Ar­thurné, Grimm Györgyné, Gruman Lász­lóné, dr. Helc Antalné, Hübsch Sándorné, Hagara Antalné, özv. Horváth Ignácné, özv. Hoffmann Ferenczné, dr. Haugh Lambertné, Hajas Simonné, Koksa Kál­mánné, Krotky Vinczéné, Klinda Rezsőné, Kartaly Istvánné, Kaán Jánosné, Kra­tochwill Rzzsőné, Kelndorfer Arminné, Kecskeméti Jánosné, özv. Legény Ivánné. Leitgeb Jánosné, Mezey Dénesné, Ma­gos Sándorné, Magurányi Józsefné, Müller Gyuláné, Mattyasóvszky Lajosné, Mattyasóvszky Kálmánné, ' Mattya­sóvszky Yilmosné, Munkácsy Károlyné, Németh Józsefné, Niedermann Jánosné, özv. Nagy Lipótné, özv. Pefhes Kál­mánné, Perényi Arpádné, özv. Perényi Henrikné, Perényi Kálmánné, Pfalcz Józsefné, Paitl Agostonné, Petruska Rezsőné, Reviczky Gáborné, Reitter Jakabné, dr. Rédly Sándorné, Rédly Gyuláné, Spanraft Józsefné, Spanraft Tivadarné, Szalkay Józsefné, Szentta­mási Béláné, Schönbeck Mihály né, özv. Somogyi Jánosné, Szőllősy Jánosné, özv. Szmetacsek Béláné, özv. Szvoboda Ro­máimé, Szlávy Istvánné, özv. Tillmann Károlyné, Takács Józsefné, özv. Takács Gézáné, Tiefenthal Józsefné, Usztanek Antalné, Vargha Józsefné, Vantsó Gyu­láné, özv. Vaj and Károlyné, "Waldfogel Józsefné, özv. Zboril Albinné, özv. Zuna Zsigáné, Özv. Zsarnóczay Lászlóné, Zwil­linger Hermanné stb. Leáftyok: Bartha Erzsike és Ilonka, Bartal Olga, Brenner Juliska, Erzsike és Margit, Blumschein Valii és Janka, Brutsy Nelli és Gizi, Csukássy Etel és Erzsike, Döbrössy Erzsike, Dublacek Ida és Szidi, Ékesy Bertike, Ekesy Amanda, Fáy Rózsácska, Fülöp Mariska, Frey Bertike, Fekete Nella, Feigler Irén és Johanna, Görcz Juliska és Er­zsike, Gyurányi Anna, Etelka és Ilonka, Hübschl Erzsike, Horváth Mariska, Haugh Margitka, Hajas Gabika "és Olga, Hagara Erzsike és Etus, Koksa Iza, Krotky Hermin, Kelndorfer Aranka, Kratohwill Aranka, Kecskeméti Jolán Legény Marianne, Mezey Ilonka és Miczi, Magos Emmike és Mariska, Magu­rányi Olga, Mattyasóvszky Marianne, Mattyasóvszky Olga és Margit, Mun­kácsy Sarolta, Nagy Mariska, Németh Ilonka, Mariska és Margit, Niedermann Nelli, Pethes Macza és Ilonka, Perényi Margit, Paitl Jolán és Margit, Reviczky Erzsike, Saághy Agatha, Melanie, Margit és Malviné, Spanraft Bertike, Szalkay Mici, Margit és Félike, Schuhlhof Rozi, Szenttamási Irén, Sára és Panna, Schön­beck Márta, Somogyi Anna, Szőllőssy Margit és Ilona, Sehaller Vilma, Szme­tacsek Ilonka. Szvoboda Ilonka, Szabó Olga, Schéda Ida, Szlávy Aranka, Tillmann Manda, Tiefenthal Szidi, Usz­tanek Szidi és Margit, Vantsó Annika, Vasaly Ida, Vértessy Ilonka, Vargha Mariska, Vass Gizella, Waldfogel Etel, Wohlmann Geraldine, Zuna Henriette, Zsarnóczay Ilonka és Sárika, Zwillinger Mariska stb. stb. = Fölhívjuk a nagy közönség figyel­mét Weisz Mihály helybeli kályhagyá­ros igen szép kivitelű és jó minőségű cserépkályháira, melyek válogatott szí­nekben és mindenféle nagyságban dús választékú raktárából mindenkor meg­rendelhetők jutányos árakon. — ungyilkos szabó. Béres János hely­beli szabó tegnap öngyilkosságot köve­tett el. Házsártos, iszákos ember volt, akinek rossz végét előre megjósolták. Csütörtökön is egész éjjel ivott, reggel támolygott haza s amikor háziasszonya megrótta botrányos viselkedéseért, össze­zúzta a varrógépét, majd bezárkózott a szobájába, azután felment a Kucklander­hegyre s ott felakasztotta magát. Mire tettét észrevették, már nem élt. Holttestét a boncoló házba szállították. Feleségével már régebben nem élt együtt. — Köszönet nyilvánítás. A következő sorok köiirsére kérettünk fel: Az eszter­gomi oltáregyleti hölgyek adománya a vizivárosi zárda-templom májusi oltárára : Dr. Rapcsák Imréné, Tillmann Fanny, Mattyasóvszky Lajosné, Frey Ferencné, Bleszl Ferencé Öt-öt, Kollár nővérek egy, Tónay Terézia, Krébsz Mihályné, Laczkó Pálné, Magurányi Sándorné, Mészáros Ká­rolyné Öt-Öt, Simor Teréz husz és Száj­bsli Angéla tiz forint. Fogadják a nemes­szivü adakozók leghálásabb köszönete­met. Sz, M. Remigia. főnöknő. — Csavargó kutyák. Megírtuk, hogy a napokban Nagysáp községben veszett kutya kóborolt s egy embert meg is mart. A hatóság nyomban intézkedett, hogy a falu összes kutyáit tizennégy napra elzárják, a lakosság azomban nem nagyon respektálja e rendeletet, mert a csendőrök egyre-másra kénytelenek fel­jelenteni az utcákon csavargó ebek tu­lajdonosait. Amint halljuk, a központi főszolgabíró intézkedett, hogy a rendelet megsértői szigorúan bűnhődjenek. — Ellopott takarmány. Folyó hó 12-ének éjszakáján herceg Metternich Sándorné órisápi pusztájáról eltűnt egy baglya baltacin. A baglya helyén egy ócska kabátot, egy botot és egy lepedőt találtak, amelyekben Villám István nagy sági lakos tulajdonaira ismertek. A bűnjeleket Villám acceptálta is, a bal­tacinról azonban nem akar tudni. A vizs­gálat folyik. — A Duna halottja. A vigyázatlan­ságnak keservesen megadta az árát Sólyom Pista pilismaróthi legény tegnap­előtt délután. Sáros István pilismaróthi gazda négy szép lovát vitte úsztatni a szabad Dunába s nem ösmervén a helyet, oly szerencsétlenül úsztatott be a folyó medrébe, hogy az ár a négy lóval együttt magával ragadta s nem is ke­rült felszínre többé. == Központi kávéház. Mint hirdetési rovatunkban olvasható, a Kaufmann-féle pazar eleganciával berendezett Központi kávéház holnap nyilik meg a Lieb-ház­ban. Esztergomnak nagy szüksége volt ily modern, kényelmes helyiségre s éppen azért bizonyosak vagyunk benne, hogy prosperálni is fog. Részletes leírá­sát legközelebbi számunkban hozzuk. — Árlejtés a cs. és kir. katonaságnál. Felhívjuk az érdeklődők figyelmét a la­lapunk 49,, 5a és $1. számában közzétett hirdetésre, mely szerint a komáromi, győr-szabadhegyi és esztergomi cs. és kir. katonaság részére 1896. szept. r-től 1897. augusztus 31-ig szükséges széna, szóró-szalma, ágy-szalma, tüzelőfa és kő­szén szállitására árlejtés tartatik. A kö­zelebbi feltételek megtekinthetők 1896. július 8-ig, [amely napon az árverés meg­tartatik) Komáromban, a cs. és kir. élel­mezési raktárnál, ahol a felvételeket tar­talmazó füzetek ivenkint 4 krért kap­hatók. = A háziurak és sertéseket hizlaló gazdák kiváló figyelmébe ajánljuk a sa­vakkal itatott tőzegalmot, mely ez időszerint az első szakemberek véle­ménye alapján a leghathatósabb meg­semmisítő szere mind azon járványos álatbetegségeket okozó baktériumoknak, melyek a sertésvész, sertésorbáncz és a lépfene baczillusait előidézik, nemke­vésbé mint rendkívüli fertőtlenitö szer­nek bizonyult a tőzeg az árnyékszé­kek, vizeldék, sertés- és baromfiólak, is­tállók, valamint az állatokat szállitó ko­csiknál, amennyiben abszolút szagtalanít, deszodorifikál és minden baktériumot megöl. Az ilyen tőzegből itt helyben olcsó gyári áron (3 nagy zsák 1 mm. 1 frt 50 kr.) Niedermann János szóda­vizgyárosnál folyton nagy készlet van raktáron, a hol egyszersmind a tőzeg­rendszerre vonatkozó felvilágosítás, vagy ismertető füzetek bérmentve kaphatók. Közgazdaság. X „Star" életbiztositó-társaság, Lon­don. A előttünk fekvő 1895-ik jelentés­ből, mely a társaságnak 1896. március 11-én tartott közgyűlésen a részvényesek és biztosított felek elé terjesztetett, következő adatokat emeljük ki : Az 1895-ik évben 6404 biztosítási ajánlat 56,695.975 korona összegről nyújtatott be, melyek közül 1281 részben vissza­utasittatott, részben meg el nem intéz­tetett, 5123 kötvény állitatott ki 43,901.300 korong összegről, melyekért 1,692.784 korona bevételeztetett első évi dij fejében. Azonnal kezdődő 20.693 korona életjáradékért 246.051 korona bevételeztetett. Az érvényben levő biz­tositások összege 364,557.860 koronára rug. A mérleg számla a következő ada­tokat tünteti fel: Vagyon : Jelzálogok 29,963.529, kölcsönök kötvényekre 6,196.722, állampapirok, elsőbbségek és részvények 46,051.319, biztosítékok 1,043.187, ingatlanok 2,523.456, telek­járadék 1,962.364, kölcsönök életjáradé­kokra 1,395.590, künnlevő kamatok 157,947, összegyűjtött kamatok 1,197.538, künnlevő díjkövetelések 4,434.934, kész­pénzben bankoknál 877.500, pénztári készlet 68.633, összesen 95,872.719 korona. Teher : Befizetett részvénytőke 325.000, biztosítási és életjáradék-alap 95,043.366, elismert, de még ki nem fizetett köve­telések 704.353, összesen 95,872.719 ko­rona. A nyereség- és yeszteségszámla adatai: Bevétel: Biztosítási alap az év elején 89,439.115, díjbevétel 11,479.666, bevétel életjáradékokért 246.051, kama­tok és osztalékok 3,391.231, illetékek 7.110. összesen 104,563.173 korona. Kiadá­sok : Esedékes kötvényekért 6,145.768, visszaváltások 612.074, életjáradékok 342.237, jutalékok 1,222.416, igazgató­sági és kezelési költségek 657.868, orvosi tiszteletdijak 118.221, jövedelmi adó 169.106, készpénz-osztalékok a részvénye­seknek 6250, dij levonások osztalék fejé­ben a biztosítottak javára 120.866, biz­tosítási alap 1894. végén 95,168.367, összesen 104,563,173 korona. „A társa­ság magyarországi képviselősége mult év április hóban kezdvén meg működé­sét a magyarországi üzletről külön mér­leget nem készített, mindamellett ezen rövid idö dacára létjogosultságát fénye­sen beigazolta és a társaság az egész országban a legjobb körökben számos felet nyert meg". 2P 6 I 6 SS 8 1 6* Keié Margit. — Az ^Esztergom és "Vidéke« eredeti tárcája. — Tegnap, mikor éjfél után két óra táj­ban bevetődtem a Fiúméba, nagy meg­lepetésemre ott találtam az öreg Csatlóst. Öt esztendeje ismerem az öreg urat, de még soha se találkoztam vele ilyen idő­tájban. A hires publicista, akiről min­denki elismeri, hogy ő irja a legszebb vezércikkeket Magyarországon, nagyon pontos, szinte pedáns nyárspolgár volt, legalább amióta én ismertem, bár a ré­gibb barátai gyakorta emlegették, hogy valamiker nemcsak a lelke, hanem a hangja is volt egy hatalmas bohém-tár­saságnak. Ez a fényes társaság azóta elkallódott innen a minisztériumokba, a parlamentbe, az akadémiába, meg a ke­repesi-uti temetőbe, — a kávéházban közülök jóformán maga maradt az öreg Csatlós. Az asztala köré, a jó isten tudja, hogyan, odakerültünk mi, apró emberkék és bol­dogok voltunk, hogy ott ülhettünk mel­lette és hallgathattuk naponta délután háromtól ötig. Kissé hiu és gőgös volt, velünk ugy bánt, mint véle kibujdosott alattvalóival egy száműzött király. Érez­tette, de éreztük is, hogy leereszkedik hozzánk és mi — hálásak voltunk ezért. Csodáltuk rengeteg tudását és mámorossá tett a beszédje, mely éppen olyan volt, mint az írása, tömör, szikrázó, rajongó, elmés, tele lélekkel és tűzzel. Pontban Öt órakor azután felkelt az asztal mellől és bizonyos megvetéssel mondta: — Megyek a műhelybe. Lediktálta a cikket — évek óta resz­kettek a kezei, ugy, hogy nem volt ké­pes tollat fogni az ujjai közé — azután hazament pontosan, rendesen az ő agg­legényt lakására, ahova látogató soha be nem tette a lábát. A kávéházban kevesen voltak. A bil­liardasztalokon egy pár újságíró karam­bolázott, az öreg ur egyedül ült, tenye­rébe támasztva fehér fejét. Nagyon le­vertnek, vagy betegnek látszott. Fény­telen szemei mereven szegeződtek az asztal eres márványlapjára és fakó, barna arca élesen vált ki bozontos ősz szakálla és tömött haja fehérségéből. A köszönésemet néma fejbólintással fogadta és jó darabig szótlanul ültünk egymás mellett. Valami nyomasztó ér­zés nehezedett a mellemre és a torkomba fojtotta a hangot. Nyugtalanul és szo­rongva néztem az öreg embert, aki most még sokkal idősebbnek látszott. Egy meg­tört aggastyán volt igy, csupa öregség és csupa lemondás. Egyszerre nagyot sóhajtott és meg­szólalt : — A szerkesztőségből jön, öcsém ? — Onnan, bátyám. — Nyirt sokat ? — Dolgoztam. Valami keserű, megvető mosolyféle rándult át az ajkán, azután halkan és nagyon meleg hangon mondta : — Szegény fiu ! — Sajnálom magát. Önkénytelenül vállat vontam. Kelle­metlenül éreztem magamat és alig talál­tam szavakat. Ugy gondoltam, jó lenne távozni innen. — Vár talán valakit, bátyám ? Hátradőlt a székiben és végig simí­totta a szakállát: ' — Nem várok én öcsém senkit, hanem nem merek hazamenni. — Pedig kissé kimerültnek látszik. Sóhajtott, egy darabig a levegőbe né­zett, azután egyszerre felém fordult. A vállamra tette a kezét és gyorsan, izga­tott hangon mondta: — Az éjszaka nálam volt Kele Margit. Elmosolyodtam és zavartan nézte m rá. Az öreg ember maga is elmosolyodott. Szelíden rázta meg a fejét és gyöngéd hangon szólt: — Ne gyanúsítson öcsém. Nem szabad mindjárt a legjobbat gondolni. — Hát ez a Kele Margit nem nő ? — De igen. Nő, még pedig a legszebb, a legdicsőbb minden asszony között. Szép

Next

/
Oldalképek
Tartalom