Esztergom és Vidéke, 1896

1896-06-28 / 52.szám

es magasztos, mint egy poéta álma. Büszke, erényes, okos, szellemes, sugárzó — csak egy hibája van, hogy — nem létezik. Es ennek az egy hibának is én vagyok az oka. Szivarra gyújtott és beszélt, anélkül, hogy rám nézett volna. Mintha hiáiv°san gondolkodnék. — Kele Margit az én hősnőm. Hogy mi­kor látta meg először a lelkem, arra nem emlékszem. Nagyon fiatal lehettem még akkor. Afféle süldő diák, aki a helyett, hogy az iskolai feladatait készí­tené el rendesen, versfaragással lopja a drága időt. Hogy milyen volt akkor, — azt se tudom, de sejtem, hogy szőkének kellett lennie, nagy kék szemekkel, leomló napfényes fürtökkel. Azt tudom, hogy nem hasonlított egy­hez sem azok közül a kisasszonyok kö­zül, akik akkoriban minduntalan uj lángra lobbantották az én fogékony és csapodár szivemet. Rendkívül állhatatlan és sze­relmes természetű siheder voltam, irigyelt és körülrajongott lovagja a felsőbb leány­iskolák üde és bohókás hadának. De mai­akkor ott volt a lelkem közepében a Kele Margit képe. Azt hiszem, csak ha­tározatlanul, elmosódó vonalakban, de megvolt. Amit iránta éreztem, az is ilyen határozatlan, elmosódó érzés volt. Va­lami különös, tisztelettel teljes vágy vonzott feléje, olyan, aminőt más iránt akkoriban éppenséggel nem éreztem. Sokszor megesett, hogy elhúzódtam a társaságtól, hogy egyedül legyek vele. Azt hiszem, olykor meg-megkapott a vágy, hogy megénekeljem, — de valami mindig visszatartott. Mig az én szaporán váltakozó ideáljaimat egyre-másra vetet­tem meg, minden gondolkodás és min­den kímélet nélkül, — világosan és meg­alázkodva éreztem gyöngeségemet, amint őt akartam megénekelni. Azt hiszem tisztán, világosan, a való­ság határozottságában akkor jelent meg előttem először, mikor az első komoly érzés reszkettette meg a szivemet. Nyú­lánk, erőteljes, csodálatosan tiszta arcú, szőke leány volt, álmodó, ártatlan, nagy szürkéskék gyermekszemekkel. Azt hiszem, máig is meg van egy pár strófája annak a verses elbeszélésnek, amelynek ő lett volna a hősnője. Közbejött egy kis malheur. Az ideá­lom férjhez ment. Természetesen nem én hozzám. Akkoriban eldobtam egy időre a tol­lat. Hideg idők jártak. Az én vándor­madár természetem nem birta ki és me­legebb vidékre vágyott. Elkerültem innét és egyebet se csináltam, mint vénültem. Eleibe vágtam az időnek. Letagadtam a tavaszt és ugy látszik, a sors elhitte nekem, mert fekete hajamra sürün hul­lott a hó. Ebben az időben nagyon sokat járt hozzám Kele Margit és én bizony nagyon sokat köszönhetek neki. Amilyen bolond fráter voltam, még elpusztultam volna, ha egyre körülöttem nincs. De ott volt. Alomteremtő lelkem, amely előtt ki­halt az egész világ, köréje szőtte ál­mait. Neki álmodott, vele álmodott, róla álmodott. És az álom csak — álom maradt. Ha megírtam volna azt a regényt, amelyet irni akartam róla, ha a felét meg tud­tam volna irni annak, amit szerettem volna, akkor ma más vagyok. Valami buta önzés állította meg a kezemben a tollat, azután valami kishitűség. Sajnál­tam a világtól az én csodálatos szőke Kele Margitomat és silánynak tün föl előttem minden keret, amelybe foglalhat­tam volna. Azután meg kötelességeim is voltak. Dolgoznom kellett. Hát dolgoztam. írtam mindent, hosszút és kurtát, sok cikket, sok száz novellát. Olvasták, dicsérték, de én tudtam, hogy mindez semmi, mindez jelent éktelen. Mikor valami olyan fogam­zott meg \az agyamban, a szivemben, amitől éreztiem, hogy valami, ami nem közönséges, ném göröngy, nem útszéli kavics, — mohó féltékenységgel raktam fé're, mi ' a ral >?• Iga a talált kincs­Si^.^cket, hogy a vii&Ágityét öss:. ­kuporgassa. Megloptam minden alko­tásomat ezért az egyért, ezért a szőke leányért. És amint halomba gyűjtöttem neki a kincset, ő róla magáról szinte-szinte meg­feledkeztem. Különben is a kor, amelyet megelőztem, lassankint mégis csak utói­ért. Bizony kissé megfásultam. A teg­napra nem akartam gondolni, a holnapra még kevésbbé. A ma lett az életem, a mesterségem, — múlttal, jövővel nem igen volt idŐPi törődni. De Kele Margit néhanapján mégis csak felkeresett. Esős időben jött rendszerint vagy olyankor, mikor gyöngélkedtem. A haja kissé meg­barnult, a szeme nézése valamivel hide­gebb lett, a vonásai élesebbek. Komoly, hideg és csüggedt volt mindig. Amit éreztem ilyenkor, az inkább olyan ké­nyelmetlenségféle volt. A késedelmes adós röstelkedése, aki érzi, hogy a ka­matok nagyon is felszaporodtak. Elhatároztam, hogy drámát fogok irni róla. Lehet vagy tizenöt esztendeje. Egyetlen betűt se irtam meg. Lassankint egészen elmaradt Kele Margit. Mintha éreztem volna, hogy ter­hemre van. En meg megöregedtem és el is felejtettem apránkint, hogy ifjúság is van. Hozzászoktam, hogy megírjam nap nap után azt a thémát, amit a redakto­rom feladott és ezen az egy thémán ki­vül nem is érdekel más semni ezen a kerek világon. A félrerakosgatást is meg­szüntette sőt költögetem az összekupor­gatott tőkét is. Az ember megszorul, hát lop, ha magát lopja iís meg . . . Elhallgatott és nagyot sóhajtott. Le­hajtotta fejét és két kezébe fektette a homlokát. Haiálos csönd volt a kávéi láz­ban, Nem hallottam mást, csak az öreg ember szakadozott, nehéz lihegését. A luszterek fénye sárgás párázatba szövő­dött körülöttünk és én mégis ugy érez­tem, mintha lassankint az éjszaka hideg, nedves feketesége borulna ránk. Ez a dohos, fojtó csönd a mellemre neheze­dett, mint a lidércnyomás. Az öreg em­ber sajátságos, bizarr elbeszélése lekö­tötte a lelkemet és megszédítette a fe­jemet. Néztem szorongva, félig öntudat­lanul, ^t-elmetlenül, aggódva és sür­getve, amig azután megszólalt nagyon halk, bánatos, akadozó és kétségbeesett hangon : — Az éjszaka azután megint eljött hozzám Kele Margit. Nagyon megválto­zott, sőt egészen más lett, mint amikor utoljára láttam. És mégis ráismertem azonnal . . . Megvénült. A haja nem szőke már, hanem fehér. A szemeiből is kihamvadt a tűz. Az arca ráncos, a ter­mete megrokkant. A kezei aszottak, resz­ketnek. És ugy nézett rám, mintha tő­lem követelné vissza ifjúságát, a szemei tüzét, az arca rózsáit, a haja szőkesé­gét. Igaza van, én sikkasztottam el őket. Tartozom velük, fizetnem kellene . . . De hogyan ? A kezem reszket, ami lel­kemben volt, elpocsékoltam. Semmim sincs. Öreg és tehetetlen vagyok. Honnan vegyek én ifjúságot ? . . . Honnan ? . . . Miből ? Kétségbeesetten nézett rám. Szőllősi Zsigmond. 3<T3rilttér, * Nyilatkozat. Az „Esztergom* helyi hírlap f. évi június 21-én megjelent számában, ' orv­támadás czini keretében dr. Hutt Árpád ügyvéd ur által közölt, a m. kir. bel­ügyminisztériumhoz és Esztergom vár­megye alispánjához benyújtott kérvé­nyekben leirt eset és tényállásra nézve kijelentem, hogy az teljesen elferditve és valótlknul adatott elő. Az eset nem úgy történt; a tényállás nem az. A fo­lyamatban levő vizsgálat kifogja t deri­teni az eset egész lefolyását. Éppen ezért dr. Hutt Árpád ügyvéd úrral e téren s különösen az ő modorában nem szándékozom vitába elegyedni. De mert az esetet hírlapban szellőztette, ugyanitt kell kijelentenem, hogy a vizsgálatnak és feljelentő eljárásnak, — mely utób­bira nézve Dr. Hutt ur ellen a vádin­ditványt én is befogom nyújtani — tel­jesen nyugodtan nézek elibe, és ugyan­itt kell a nagyközönséget tisztelettel kérnem, hogy dr. Hutt Árpád ur által előadott eset fölötti ítéletét, a vizsgálat befejezéséig, illetőleg eredményének köz­zétételéig és az ezen ügyben a helybeli kir. jbiróság által hozandó Ítélet kihir­detéséig, vissza tartani méltóztassék. Esztergom, 1896. jun. 22-én. Nozdroviczky Miklós erdőmester. *) Éten rovatban közlöttekért nem vállal felelős séget a szerkesztőség. Krondorfi savanyúvíz. Stefánia trónönökösné forrás. Kitiinö gyógyii«, kedvelt asztali viz. Budapesti főraktár: V. Széchenyi-utca 3. sz. Nagyvárosi búcsú lesz 1896. június hó 29-én a Porubszky­féle NYÁRI-VIGADÓBAN igen kitűnő tűzoltó zenekar közreműkö­désével, mely alkalommal alulirt ven­déglős a legjobb és legízletesebb étele­ket, továbbá a legfrisebb italokat fogja a n. é. közönség részére készen tartani. Számos látogatásért esd, alázatos tisztelettel Porubszky József vendéglős a Nyári-vigadóban. Felelős a szerkesztésért: MUNKÁCSY KÁLMÁN. Laptulajdonos-kiadókért: Dr. PROKOPP GYULA. Hagy érdemű közönség! Alázatos tisztelettel köztudomásra hozom, hogy a n. é. kö­zönség igényeinek megfelelőleg, pazar fényűzéssel és fővárosi legelőkelőbb kávéházak mintájára berendezett Központi Kávéházamat f. hó 28-án vasárnap, délután I órakor JÓNÁS PÁL zenekara közreműködésével ünnepély csen mcgnyilcui. Támaszkodva az e téren számos éven át ugy a* ország, mint a külföld leghíresebb üzleteiben szerzett szakértelmeidre és miután semmi anyagi áldozatot sem kiméivé, a legköltségesebb kiadástól sem riadtam vissza, kérem a n. érdemű közönség töme^ es ^ szíves pártfogását és maradok alázatos tisztelettel HAVFUÁIW FEREIC, kávéháztulajdonos. A legfigyelmesebb s igen gondos kiszolgálásról kellőleg gondoskodtam. Törleszt, kölcsön földbirtokokra. Kölcsön a valódi becsérték 3 / 4 részéig 20—50 év közti időre készpénzben. Birtokos felmondhat bármikor, pénzintézet nem mondhat fel. Csekély kamattal tőke is törlesztetik. Lebonyolítás legrövidebb idő alatt. — Convertálás bélyeg- és illetékmentes. — Semmi előleg-es Isöltség*. Minden felvilágosítás díjtalan. Beküldendő csakis: telekkönyvi kivonat és kataszteri birtokiv másolat. Ingatlan- és Jelzálog-Forgal mi-Intézet Budapest, Váczi-körut 30. Legnagyobb Ingatlan- és Jelzálog-Forgalmi-Intézet a monar­chiában, egyedüli, mely hatóságok és a legtekintélyesebb föld­birtokosoktól okmányszerüleg ajánlva van. Rit^r-féle Horgony-Pain-Expeller Liniment. Oapsici comp. Ezen hírneves háziszer ellentállt az idő megpróbálásának, mert már több mint 25 év óta megbízható, fájdalomcsillapító bedörzsölésként alkalmaztatik köszvé­nynél, csúznál, tagszaggatásnál és meghűléseknél ós az orvosok által bedörz­sölésekre is mindig gyakrabban rendeltetik. JL valódi Horgony-Pain-Expeller gya­korta Horgony-Liniment elnevezés alatt nem titkos szer, hanem igazi népszerű háziszer, melynek egy háztartásban sem kellene hiányozni. 40 kr., 70 kr. és 1 frt. üvegenkénti árban majdnem minden gyógyszertár­ban készletben van; főraktár: Török József gyógyszerésznél Budapesten. Bevásárlás alkalmával igen óvatosak legyünk, mert több Jrisebbértékü utánzat van forgalomban. Ki nem akar megkárosodni, az minden egyes üveget „Horgony" védjegy nélkül mint nem valódit utasítsa vissza Richter F. Ad. és társa, osász. és kir. udvari szállítók, Rudolstadt (Thüríngia).

Next

/
Oldalképek
Tartalom