Esztergom és Vidéke, 1896

1896-02-23 / 16.szám

ESZTERGOM é£ VIDÉKE (16. szám. 1896. február 23. osztozom, s argumentumait helyesnek kell mindenkinek elismerni, ki a viszonyokkal tájékozott; de mig cikkíró leginkább a judicatura szempontjából tartja szükségesnek a járási székhely áthelyezését; addig közigazgatási szempontból nem kevésbé fontos és szükséges volna e kérdés tisztázása. Már maga a körülmény, hogy a párkányi járás főszolgabírajának M u z s I a a székhelye, oly anomália, mely semmivel sincs indokolva s a közigazgatásnak feltétlenül megkívántató gyors menetére határozottan káros. Ugyanis fekvésénél fogva Muzsla községben a postai közlekedés épen nem felel meg a kor követelményeinek. A postai küldeményeket tudvalevőleg mindig kocsin szállítják a párkány-nánai állomásra s innen továbbítják rendeltetési helyükre, s viszont. Ha tehát például Szölgyén, Ölved, Farnád községek hivatalos leveleiket a főszolgabíróhoz intézik, az kocsin először Kőbölkutra kerül, innen vasúton Párkány-Nánára s kocsin Muzslára s viszont. S igy két sőt néha három nap is bele telik, mig a hivatalos iratok rendeltetési helyükre jutnak, minélfogva nem ritkán megtörténik, hogy a kitűzött határidők a közlekedés lassúsága miatt be nem tarthatók. Igaz ugyan hogy a legutóbbi időben megnyílt táviró hivatal némileg közelebb hozta Muzslát a járás községeihez, de köztudomású, hogy a táviró hivatalos célokra csak rendkívüli esetekben használható fel, mig másrészről a táviratozás ákíásait csak a vasutmelléki községek: Köhidgyarmat, Kéménd, Bény, Párkány és Köbölkút élvezhetik. Ue más szempontból is kedvezőtlen Muzsla fekvése; amennyiben nemcsak a járás szélére, de félre is esik; a hozzá vezető utak többnyire rosszak, s a főszolgabírói hivatalhoz ügyes-bajos dolgaiban járó közönség sok kellemetlenségnek van kitéve. Míg ellenben Köbölkút vasúti állomás lévén a póstaközlekedés a lehető leggyorsabb, naponkínt négy postavonat közlekedik; útai pedig minden irányban jók, s igy minden oldalról könnyen elérhető. A nyári menetrend szerint reggel fél kilenckor érkezik a községbe egy személyvonat s délután három órakor indul visszafelé — a többi 4 vonatot nem is számítva, — s igy a közönség néhány óra alatt kényelmesen elvégezhetné dolgait, üe egyébként is Köbölkút inkább fekszik a járás közepén s igy a községek legtöbbjéhez közelebb esik, mint Muzsla. Véleményein tehát az, hogy ne csak a járásbíróság, hanem a szolgabírói hivatal is helyeztessék át Kőbölkutra s meg vagyok győződve, hogy az áthelyezés létesítése tekintetéből Köbölkút község nagyobb áldozatoktól sem riadna vissza. De ne hogy valaki azt gondolja, hogy az önérdek adta kezembe a tollat, sietek megjegyezni, hogy tudomásom szerint a párkányi járás községeinek többsége azt is szívesen venné, ha úgy a járásbíróság mint a szolgabírói hivatal Párkányba helyeztetnék át ; mert a járás legszélén levő Párkány is sokkal jobban megközelíthető, posta s kocsi közlekedése sokkal jobb, mint Muzsláé. A kérdésnek ily értelemben való megoldását is a közérdek szempontjából, bár saját községem hátrányára, örömmel üdvözölném. Legyen tehát a járás székhelye akár Kökölkut, akár Párkány ; csak Muzslán ne maradjon. Köbölkuti. Megye és vám?. § Uj polgármester eimü hirünk több oldalról félreértést keltvén, sietünk kijelenteni, hogy csupán egy közszájon forgó versiónak adtunk formát, amely részleteiben nem a jelenlegi helyettes polgármester személyére, de az általános kellékekre vonatkozik. A mostani helyettes polgármesternek munkásságát és szorgalmát mindenki elismeri és méltányolja. Ugyancsak e hírünkre vonatkozólag dr. Földváry István ur annak kijelentésére kért fel, hogy Ő sem nem kivan, sem nem akar polgármester lenni. Mindkét megjegyzés mellett azonban fenntartjuk, hogj a versio napok óta közszájon forog s igy kötelességünk volt arról mint közérdekű dologról számot adni. § Megyei diszbandérium. A vármegyei millenáris bandériumának az erre hivatott közreműködők indegenkedése miatt magfeneklett ügye ujabb stádiumba lépett. Ugyanis engedélyt fog a törvényhatóság a belügyminisztertől kérni arra, hogy az e célra szükséges összeget valamelyik vármegyei alapból vehesse föl. Ily módon aztán lehetséges volna az, hogy az ország legrégibb vármegyéje is méltóan lenne képviselve. § Elhalasztott tanulmányút. A villamosan világított városok tanulmányozása kiküldött bizottság mára tervezett elutazását — egyes tagjainak nagy elfoglaltsága miatt — elhalasztotta. § Milánovics Antal felfüggesztett m. kir. állatorvos helyére a földmivelési miniszter Soós Károly állami állatorvost tette, aki már a napokban fog jelentkezni az alispánnál, hogy hivatalát átvegye. § Nyergesujfalusi körorvossá a tegnapi választáson egyhangúlag dr. Deutsch Ármint választották nng. § Milléniumi díszközgyűlés. A vármegye milléniumi közgyűlésének ha'árnapjául fjlyó évi május 13-ika most már véglegesen megállapittatott s ő eminenciája a hercegprimás azon Ígéretet tette a főispán úrnak, hogy ha e napon ő felsége a király nem rendelkezik vele, úgy az ünnapségnek a vármegye tanácskozó termében lefolyó hivatalos részében részt fog venni. íme az ünnepély programmja: 1. Gyülekezés a vármegye székházának üléstermében. 2. Tiz órakor az alispán megnyitja a közgyűlést s indítványára a hercegprímásért s a főispánért küldöttség megy. 3. A főispán megnyitja a folytatólagos diszkozgyülést. 4. Bessenyői Szabó Mihály a vármegye főjegyzőjének megemlékező beszéde az ezredik évről. 5. Az alispán dicsbeszéde a királyról, a legalkotmányosabb uralkodóról. 6. Üdvözlése a herceg-prímás ő emineuciájának, mint az ország első zászlós ura s Esztergom vármegye örökös főispánjának 7. Dr. Földváry István beszéde az ország alkotmányos kormányáról. 8. Indítvány, hogy ez alkalomból Ó felségéhez ós a miniszterelnökhöz hódoló, illetve üdvözlő távirat intéztessék. 9. A díszközgyűlés berekesztése. 10. Bánkét a Fürdő vendéglőben délután egv órakor. 11. Este kivilágítás, a vár- és Szenttamáshegyen örönitüzek ; fáklyásmenét á hercegprímáshoz, a főispánhoz és a vármegyeházára. § Az új kórház ügyére vonatkozóiaga kórházi bizottsághoz közel álló kézből a következő sorol at kaptuk, amelyeket —mivel legközelebb az ominózus ügygyei bővebben akartunk foglalkozni — ezúttal megjegyzés nélkül közlünk: »A lapokban is hangoztatott azon vád, hogy a hatóság az uj kórház építésének ügyét elhanyagolja, onnan származbatik, hogy a kik a vádat hangoztatják, nem ismerik a viszonyokat és a létező akadályokat s csak arról beszélnek, a mit egyoldalú forrásból hallanak, A kik az uj kórház építési ügyét napirendre hozták és annak financiális oldalaival foglalkoznak, ugy vannak meggyőződve, hony mielőtt a közönség filléreit igénybe veszik, minden eshetőséggel számot kell vetniök és minden bekövetkezhető akadály ellen már előre is meg kell tenniök a szükséges előintézkedéseket s csak ha a kórház érdeke minden irányban biztosítva van, szabad ily monumentális épület létesítésére a döntő lépést megtenni. Ha ama nehézségek, a melyek ma fenforognak, elenyésznek, az eszme kivitele iránt az illetékes faktorok a szükséges intézkedéseket haladék'alanul meg fogják tenni. De saját lelkiismeretük megnyugtatása követeli, hogy a tetszetős és népszerűség teremtésére nagyon is alkalmas azonnal való épités kérdésében óvatosan járjanak el«. § Fürdő telep Esz'ergcmban. Most, hogy nemsokára nagyobb szabása városi építkezésekre van kilátás városunkban, a magánosoknak is kedvük jön az építkezéshez. Már régebben merült fel az az eszme, hogy hévvizforrásaink felett, amelyeknek gyógyhatása semmivel sem kissebb a Császár-fürdő forrás inál, nagyszabású fürdőhelyet és gyógyintézetet létesítsenek. Mint lapunkat értesitik, a terv legutóbb újra felelevenedett s a vezető férfiaknak immár van remenyük arra, hogy a részvénytársaságot megalkothatják. Városi közgyűlés. Esztergom, február 22. A városi közgyűlés csütörtökön délelőtt folytatta és pénteken délelőtt fejezte be tanácskozásait. Tudósításunk a két utolsó napról a következő: Harmadik nap. A Bottyán-ház tanácstermében csütörtök délelőtt lezajlott közgyűlés arról marad mindenkor nevezetes, hogy a haSzerette a máriás-amulettet, a sárga ringlót, a fehér bóbitás tisztelendő nénéket, Jani puha haját, de legjobban Harvigh Annuskát szerette. A mikor még maguk is csak babák voltak, mindég egyforma babák után sóvárogtak, s hogy felcseperedtek egyformán festett az az aranysisakos kirátyfi, aki bizonyosan útban van már érettük a piros csófáros paripákon. Már a hatodik osztályba jártak, amikor Annus egyszer behúzta őt a vén zárda-folyosó egyik sötét fülkéjébe. — Rossz asszony az anyád, azt mondják. Igaz-e Liza ? Ugy érezte, minlha a folyosó kőboltozata szakadt volna rá. — Az anyám szent, mondotta és téged nem szeretlek többé. És nem szerette többé. A leányka sírt, hízelkedett, azután visszahúzódott tőle. Elmenjek egymás mellett, mint az idegenek. Janija maradt meg csak ezután és Jani nem is haragudott a változáson. Együtt kergették a lepkét a rózsaszín baltacim-táblták és a kék lucerna között, epret, málnát böngésztek a kertben és egyszer Jani kötötte meg a kibomlott pántlikát félcipőjén. Régen volt, de jól emlékezik, hogy a Jani keze reszketett belé. Es multak az évek, Egy szép napon végleg ki nőtt a nagy skót kockás zárdaruhából és a négy sárga fal közül. Biri r.éni hazavitte. A néni azon a reggelen] rózsaszínű fátyollal ajándékozta meg, este meg a fia rózsaszínű boldogsággal. Egyedül voltak az öblös, homályos ebédlőben. Ö a nagy pohárszékhez támaszkodott és a szép sorban felállított kristálypoharakat nézegette. Jani meg az uj piros babos battiszt ruhát rajta. — Hát levetetted régi ruhádat ? — kérdeztezte szomorúan és még szomorúbban súgta utána : Minket is elhagysz nemsokára ! Nem tudott neki felelni. Jani odasimult hozzája, hogy a válluk és a karjnk egészen összeért. A kezük egymásba csúszott. Röviden, egyszerűen beszélt, de édes hangon. — Szeretlek Liza, gyermekségedtől szeretlek. Három évig tart, mig álláshoz jutok. Vársz-e addig, fogsze-e szeretni addig ? Gvönyörüség volt felelni neki: — Mindig szeretni foglak, Jani. Azután úgy érezte, mintha csőkot váltottak volna, édes végtelen csókot, pedig csak a lelkük ölelkezett össze. Szemük egymásba veszett és mikor később a tükörbe nézett, egészen elcsodálkozott, hogy a szemük meg nem cserélődött. Akkor is az övé volt fekete, Janié meg kék maradt. Azután hazautazott. A vasúti állomáson senki sem várta. A mikor a kocsi a fedett feljáró alatt megállott vele, magas szikár férfi jött eléje. Soha sem látta és mégis mindjárt félelem fogta el tőle. Aj mesebeli fekete embert hozta az eszébe, a kivel dajkája a bölcsőben ijesztette. A háziorvosuk volt, Merán Leó. Az emelte le a magas kocsiról. — Isten hozta haza Liza kisasszony, mondotta — mintha mindig ismerték volna egymást. Az első perc benyomása állandó maradt. Borzongást érzett mindig ennek az embernek a közelében, pedig egész lénye kellemetlenül forró volt. A karja, a szava a lehellete. És apró zöld szemével az aranyos cvikkeren át egyre őt vizsgálta. — Miért néz engemet ez az ember ? kérdezgette ír agától egészen kétségbeesetten, Merán Leó majdnem az egész napot náluk töltötte, rendesen ott is vacsorázott. Az atyja szomorú állapota kívánja a folytonos éberséget, mondotta az anyja és mégis többször megesett, hogy a mikor kérte az orvost, töltse az éjszakát a házban, mert a férje nagyon nyugtalan, az ingerülten felugrott és szinte nyersen mondotta : — Nem maradok. Szükségtelen. Különben ugy viselkedett a házban, mintha ő volna az úr. Az inas előtte hajolt meg legmélyebben, anyja még a gorombaságait is szótalanul tűrte. A mikor csak tehette, menekült előlük. Bántotta az a kábító, erős árnbra-szag, amely a férfi ruháiból áradt és az egész házat betöltötte. enekűlt a kertbe, atyjához a jazmin-lugasba. Lekuporodott a kerekes kocsi mellé, a melyen az öreg ápolónő tologatta a szegény élőhalottat. És boldog volt néhány percig, a mig együgyű kopott meséket mondott el neki, amelyeket még a dajkájától tanult. És a nagy gyermek esengve kérte: — Mesélj még egyet Lizike! Vagy a kis narancserdőbe húzódott. Sokszor órákig álldogált az illatos, pirosszemű lombernyő alatt. Egyszer pár fehér virágot tépett le róluk és kicsike koszorút fűzött belőlük. Senki sem volt a közelében, de mélységesen elpirult, mikor a fejére tette. Ha hosszabb időre szabadulhatolt, bement a városba barátnőihez, de egy idő óta oda is ritkábban. Észrevette, hogy különös, félig lenéző, félig szánakozó tekintettel néznek rá valamennyien. Tegnap pedig Vallner Katica nyíltan rá támadt: — Hát te még nem vagy szerelmes az ámbra-szagu doktorba ? — Miért lennék ! — Az alkalom meg volna hozzá. Hiszen mindig nálatok lakik. Vette kalapját, köpenykéjét és ott hagyta ,az egész társaságot. Miért van nálatok mindég Merán ? kérdezte tőle Vallner Katica. Miért van mindig nálunk Merán? kérdezte magától az egész uton. És mikor végre talált egy feleletet, halálosan belesápadt. Hogy kifulladva, pihegve hazaért, a kertbe futott ki. A kis vas-gloriette