Esztergom és Vidéke, 1896

1896-02-23 / 16.szám

1896. február 23. KS^TEÍfcöJVr* és VIDÉKE. (16, s&átóS t almás küzdelem, mely a napirenden levő tárgyak megvívásában kifejlődött úgy pro mint kontra az érvek igaz fegyverével lett eldöntve. A közgyűlést délelőtt pont kilenc órakor szép számmal megjelent képviselők jelenlétében Maiina Lajos h. polgármester nyitotta meg, a megvitatás alá kerülő első tárgy a város által iskola céljaira megvenni célzott telkek, illetve házakra vonatkozó tanácsi és pénzügybizottsági vélemény volt. A vitát dr. Fehér Gyula plébános nyhotta meg, ki szép és átgondolt beszédben kiterjeszkedett a duna-utcai megvenni célzott házak, illetve az ott építendő leány és elemi fiúiskola helyéül kiszemelt területnek úgy előnyös mint hátrányos oldalára s végül is a megvételt javasolta. Dr. Földváry István a helynek különösen egészségügyi szempontból való megvilágítását tartja kívánatosnak s e végből a városi főorvos véleményét kívánná hallani. Dr. Feichtinger Sándor erre csakugyan nyilatkozott is, és pedig oly kimondhatlanegészségesnekdéklarábaa szóban forgó helyet, hogy épen ezért sokan nem hitték el a nagy dicséretet. Mindjárt utána teleszí Ferenc nem is tartja szerencsésnek a vételt iskolai célra, mert azt hiszi hogy a városeszek egye sitése' következtében, a városnak nem a szélén és nem is a Dunaparton, hanem annak központján sokkal előnyösebb hely és terület volna található, egyébbként a vételt nem ellenzi. isiedrem&im József á kiszemelt területet iskola céljaira nem tartja jónak és ma .ához a vételhez sem járul hozzá, azzal érvelvén, hogy a mennyiben a reáliskola a szenttamisi városházába helyeztetik, ezzel legalább egy rövid időre a tisztviselők elhelyezése is megoldást nyer. Dóczy An'al szintén nem látja célszerűnek az elemi iskolát a Duna-utcára vinni, különösen a nagy költségek pzemponljából nem tartja helyesnek, hogy az építkezésbe azonnal belemenjütik. Maiosi József a vétel melleit van. azonban csakis a fiu-gyermekek elhelyezésére kívánna egy földszintes épületet megépíttetni. Dr. Csernoch János szintén a megvétel és az építkezés ellen érvel. Dóczy Ferenc nem látja a kérdést kellőleg előkészítve, miért is eziránt a tanácsot vélné megkeresni. Ily értelemben nyilatkoznak Ehucsi János és dr. Walter Gyula. Szenttam'ísi Béla a már kialkudott telkek megvételét ajánlja, mig ellenben Tátus János még egy emelettel a városházát javasolja felépíttetni. Végre is határozathozatalra került a sor s ekkor dr. Hele Antal oda nyilatkozik, hogy ha úgy tétetnék fel a kérdés, vájjon a telkek megvétessenek-e vagy sem, ő nemmel szavazna, miután előbb meggyőződést kivan szerezni aziránt, hogy a reáliskolának a szenttamási városházán való elhelyezése a tisztviselők elhelyezését lehetségessé teszi-e, ha igen, úgy ő a vételhez nem járulhat, egyébiránt hozzájárul, hogy a 30 napra kitűzendő közgyűlés tárgysorozatába a kérdéses vétel kitüzessék. Ily értelemben is lett a határozat kimondva Hasonló vitára adott alkalmat a Lőrincutcán kisajátított telkekből fönmaradt részletek felhasználására vonatkozó pénzügyi bizottsági és tanácsi javaslat. Dr. Hele Antal, Wimmer Ferencz, Waldfogel József, dr. Földváry István és ti inka Ferenc a mellett szólaltak fel, hogy az építkezést a város saját rezsijére eszközöltesse. Ellenben Mattyasóvszky Lajos, Brenner József, Brucsi János, Marosi József és Brucsi Gyula azt vitatták, hogy az építést megelőzőleg próba eladás tartassék, s csak azután ha az árverés kellő e.edmé: yre nem vezetne, határoztassék el az építkezés. A lia ározat hozatala felállás utján történt és a nagy többség ellene nyilatkozott az eladásnak. És e helyütt — annak dacára, hegy mi is az eladás melelt foglaltunk állast, — nem tartjuk helesznek a kisebbség azon eljárását, hogy a már kimondott határozat ellen, névszerinti szavazást akartak mintegy kierőszakolni. Hiszen éppen abban fekszik az alkotmányosság, hogy a kisebbség meghajol a többség akarata előtt, ne n zárja ki ez, hogy a fokozatos fellebóvítel igénybe ne vétessék. Utolsó nap A négy napig tartott heves viták a pénteki üléssel értek véget. A tárgysorozat előtt dr. Fehér Gyula szóllalt fel, utalván arra, hogy az ,Esztergom és Vidéke

1 legutóbbi számában »egy apa« aláírással a »közönség körébőh cimü rovatban egy cikk jelentt meg, melyben egy apa azt panaszolja, hogy a leányiskolában több tanuló difteritiszben van, és hogy ennek dacára semmi intézkedés nem történ^. Nem akar úgymond hírlapi polémiába bocsátkozni s azért a közgyűlési termet választja fórumul a válasz adásra. Beismeri, hogy gyanús tünetü betegedések fordultak elő és annak igazolására, hogy mulasztás nem történt, utal arra, hogy február 7-iki kiléttel a betegedésekre nézve írásbeli jelentés ment a főorvoshoz, majd arra, hogy ujabbi eset alkalmából ugyancsak ment jelentés a főorvoshoz. Dr. Feichtinger Sándor ezek igazolásául felmutatja a két Írásbeli jelentést, s az ügyről megnyugtatólag referált a közgyűlésnek. Felemlíti továbbá dr. Fehér Gyula, miszerént van eset arra, hogy egy gyermek difteritiszben fekszik s a szülők oly gondatlanok, hogy az egészséges testvéreit a beteg gyermeknek iskolába küldik. Ez úgymond csak a szülők gondatlansága, mi ellen az iskolai hatóság mit sem tehet. Ha tudomására jön az iskolai hatóságnak a betegedés, úgy a jelentés megtétetik, de képtelenség, és nem lehet feladata az iskolai hatóságnak, hogy midőn miről sincs sejtelme, ő nyomozzon. Egyben kikelt a helyi lapok szerkesztői ellen, kiknek, nézete szerént kellene annyi qualitikációval birniok, hogy a közlemény valódiságáról meggyőződést szerezzenek. Méltányoljuk Dr. Fehér Gyula úr érzékenykedését, mint ki azon iskolának igazgatója, de észrevételeinket felszóllalására a következőkben adjuk meg. Lapunk a közérdek szolgálatában áll, és a «közönség köréből* cimü rovatunk közérdekű, és személyeskedéstől ment felszóllalások közlésére, mindenkinek díjtalanul rendelkezésére áll. Hogy a közlemény tartalma való-e, annak nyomozása hatáskörünkön kivül áll, már csak azon indokból is, mert a közlem íny tartalmáért a felelősség a beküldőt terheli. Készséggel adtunk volna az igazgató úr cáfolatának helyet, de tőlünk még orvosrendőri functiókat is követelni, túlzás. A qualificatióra vonatkozólag, — tekintettel az igazgató urnák ez ügybeni nagymérvű érdekeltségére és elfogultságára — részünkről ez alkalomból csak az megjegyzésünk, hogy a példabeszéd azt tartja : »aki haragszik annak nincs igaza.« Felolvastatott és tárgyaitatott a miniszter leirata, melyben dr. Feichtinger Sándor kórházi főorvos nyugdíjaztatására vonatkozó közgyűlési határozatot jóvá nem hagyja, melyre vonatkozó tanácsi és pénzügyi határozat az volt, hogy ujabbi informáló felirat intéztessék a belügyminiszterhez a határozat elfogadása tárgyában, ki közlött intézvényét érthetetlenül téves .informáíió alapján hozhatta. Dr. Berényí Gyula méltatva egyrészt a főorvos érdemeit, másrészt pedig erősen bírálgatva a belügyminiszteri intézvényf, főleg indokaiban ajánlja a tanácsi határozat elfogadását. Bártfay Géza utalva a kórházi szabályokra azt. javasolja, hogy hivassak fel a kerházbizo tság előterjeszés megtételére, s csak annak alapján tés kapcsán intézzen a közgyűlés feliratot a miniszterhez. Dr. Fehér Gyula a miniszteri intézménynyel nemcsak a főorvossal szemben lát meg nem érdemelt és kíméletlen bánásmódot, de a közgyűlés tekintélyén is érzékeny csorbát lát ütve. Dr. F'öldváry István nem annyira a nyugdíj megvonása kérdéséből foglalkozik a leirattal, mert hisz úgymond ha a miniszter nem is hagyná jová, hogy a főorvos nyugdija a kórház terhére essék, úgy még mindig fog találni a közgyűlés módot arra, hogy annak kiérdemelt nyugdiját miből födözze, de nézete szerént itt az erkölcsi oldala az ügynek a fő. A közgyűlés a tanács határozatát egyhangú lelkesedéssel fogadta el, egyúttal pedig a főorvosnak kérelmére két havi szabadságidőt adott. Majd Dr. Mátray Ferenc helyettes kórházi főorvos fizetése tárgyában érkezett ministeri intézvényt tárgyalta a közgyűlés, melybea a belügymínister a helyettes főorvos részére megszavazott 1200 forintot 900 írtra redukálta, mint amennyi a főorvos fizetése eddig volt. Sajnálattal vette tudomásul a közgyűlés Dr. Mátray Ferencnek állásáról való lemondását. Dr Földváry István előadta, hogy ő úgy van értesülve, miszerint Dr. Mátray Ferenc nem a ministeri leirat következtében, hanem a végből mondott le, mivel az általa felkarolt uj kórház építése a napirendről levétetett. Indítványozza, hogy kéressék fel dr. Mátray Ferenc, miszerint állásában továbbra is maradjon meg, mi elfogadtatott. Végül a városi rendőrkapitányi hivatalból kiadott lólevelek kiállításánál előfordult szabálytalanságok tárgyában tett polgármesteri jelentés vétetett tárgyalás alá. A pestvidéki törvényszék ugyanis egy büntető per iratait azzal tette át a polgármesteri hivatalhoz, hogy a vizsgálat folyamán az lett megállapít/a, miszerint a helybeli rendőrkapitányi hivatalban néhány lólevél kiállítása körül szabálytalanság fordult elö. Niedermann József rendőrkapitány ezen ügynek a közgyűlés elé vezérlésében személye ellen támadást látott, s igy közte és a h. polgármester között heves szóharc fejlődött ki, mely azonban a főkapitány jelentése után csakhamar békés mederbe terelte tett. A főkapitány előadta, hogy a szabály* talanság az egyik díjnok tudatlanságából keletkezett, melyéit őt okozni nem lehet. Ezrekre megy úgymond és sokszor oly tömeges a marha levelek kiállítása, hogy azt egy embernek végezni, fizikailag lehetetlen, s igy kényszerülve van díjnok segédkezését igénybe v(nn

;

. Magos Sfndor és dr. Földváry István hozzászó-, lása után a közgyűlés egyhangúlag elhatározta, hogy az ügyet a napirendről leveszi, azzal tovább foglalkozni nem óhajt, s az iratokat visszaküldi a törvényszéknek. mellett ment el. Amint "meglibbent szoknyája az egyik vasoszlopot súrolta, egyszerre kibukkant a vörösödő vadszőlíö indák közül a fekete ember. Arca még barnább volt, mint rendesen, vagy talán csak sápadtabb. Ijedten, szinte öntudatlanul kérdezte tőle : — Hát mama nem ment be a városba ? — De bement és én éppen ezért maradtam itt. Mert beszélnem kell önnel. Ha édes anyja itthon van, ugy sem tehetem. Nagyon óvatos, nagyon szigorú mama. Hát most beszélek, ha megengedi, Ugy emlékezik, hogy biccentett a fejével kérésére. Megállott, könnyű cipője mintha oda tapadt volna a kavicsos útra. A férfi lázasan, szaggatottan beszélt. — Szeretem Liza, végtelenül szeretem. Napok óta félek már, hogy ez a hatalmas érzés őrültté tesz. Tudnom kell a sorsomat. Határozzon Liza ! Bronz arca lángba borult és a nagy férfi reszketett. Amint a lebukó nap vörössárga sugarai ráhullottak fekete alakjára, mintha a legenda sátánja állott volna előtte misztikus tüzfelhőben. Félelmet és undorodást érzett egyszerre és még sem felelte azt, ami szinte eiőszakosan tolakodott elő ajkaira. Valami benső, titkos erő mondatta vele: — Engedje meg, hogy gondolkozzam szavain. Mindenben nehezen tudom elhatározni magamat. Merán könyörgött a szemével. —• De ne várakoztasson sokáig. Hol napig . . . — Holnapig, mondotta és befutott a házba. És az éjjel nagyon sokat, végtelen sokat gondolkozott. Mint gyermek feküdt le és amikor fölébredt, nő volt, kinyílt szemű, megtört nö. A tízórás nyári éjszaka örökévalóság volt neki. De reggelig határozott. Azt hiszi még sem volt igaza Harvigh Annusnak. Anyja nem rossz asszony, de már közel áll hozzá. És ime a válságos percben a sors kezébe szolgáltatta az egyetlen módot, amelylyel még megmentheti őt. Összébb húzódott a padon. És mintha a nyári este csendességében valaki melléje telepedett volna. A haja szőke volt, a hangja szelid es aranyos csengésű. Édes kék szemével sokáig nézte őt szomorúan, elmerülve de elégedetten: — Jól cselekedtél, becsületesen cselekedtél. Isten veled, mi elválunk. A szivünk vérzik, de majd csak elvérzik egyszer. És azután a szőke árnyék eltűnt mellié. Ö meg erőszakosai! felszakította letapadt szemhéjait. A fekete ember állott előtte és két sárga rózsát nyújtogatott feléje. Mosolyogva vette át tőle az erős szagú virágokat. — Miről gondolkozott, Lizuska ? — Tegnapi szavairól. — Hát határozott? . . Ez a kis fehér kez . . . — Magának adom. A bronzember összerezzent és ajkához emelte hideg kezét. A csók forró volt, hosszú volt, rettenetes volt. Elszakította ajkáról a kezét és felugrott a padról. Belekapaszkodott a karjába. — Jöjjön velem. A papához viszem. Szótlanul, gyors lépésben mentek előre a százados fasorban. A naptányér már félig alábukott a messzi kék hegyek mögött. A kis tó úgy csillogott, mint egy óriás könnycsepp. A fényes víztükör mohon falta magában az utolsó sugarakat, a mig egészen megtelt velük. Akkor elsimult, megnyugodott, mint jóllakott gyermek. A kerekes szék most is ott állott a jázminbokrok között. A vén ápolónő köhécselve kötögetett mellette. Liza hangos szava hirtelen megzavarta az öreg urat örökös gondolat nélkül való mélázásában. — Apa, édes apa újságot mondok. Menyasszony vagyok, — és Meránra mutatott. Az öreg ur ráemelte merev, üres szemét s ő úgy látta, hogy pillanatra élet, világosság lopózott a homályos, megtört szempárba. — Szeresd, ha szeretted, modotta reszkető gyönge hangon. Odabukott sovány, kiszáradt nyakába, forró arcát ezüstszínű hajába temette. — Szeretem, apa, szeretem és mosolygott, nevetett, kacagott, mig a könye kicsordult bele. A terrász széles lépcsőin éppen akkor jött le az asszony lassú, ringó járással, szoknyáját kecsesen felfogva, valami tejszinü, könnyű felhőbe burkolódzva. És azóta Liza menyasszony. Az aranyoshaju, nevető szemű Liza. Amint mondják, csöndes, halavány menyasszony és a szeme sem nevet többé. Hanem azért sietve, szorgalmasan dolgozik a fehér menyasszony-ruhán. Júniusban megtartják az esküvőt. MUNKACS Y KÁLMÁN. — Országos csavargók, Á belügyminister a következő országos csavargókat tiltotta ki az ország valamennyi kórházából r Szentes recté Szveteiz József csavargó, Brerina József asztalos, Drugics' Miksa búvár, Folusz János kereskedő, Higer Ferenc napszámos, Hibancs Béla molnár, Kohn Milán, Popovics István kőmives, Pidve Mile erdész, Vabus József gyári munkás. Ezek olyan emberek, akik egész életüket kórházban töltöttek. E& ís élet.