Esztergom és Vidéke, 1896

1896-12-25 / 103.szám

Sándor és Szalay Fruzina, mind a három régi, kedves ismerősünk. S ha sikerült az ő megszólaltatásukkal, mellékleteinkkel olvasóinknak az ünnepek csöndjében néhány kellemes órát szerezni, bőven kárpótolva vagyunk mindazért a fáradtságért, amelybe mai számunk összeállítása került. Boldog ünnepeket kívánunk! — Többeknek. Tiszteletpáldányaink egy részének beszüntetését a munkálkodás hiánya okozta. Január i-től csak azok részére küldünk tiszteletpéldányt, kik buzgó munkatársaink voltak. — A prímás adománya. Vaszary Kolos hercegprímás főegyházmegyéje szegény sorsú káplánai segélyezésére ujabban ismét 10,500 forintot adományozott. Az egyházfejedelem ez összeggel együtt az idén már 150,000 forintot adott jótékony célra. — Személyi hir. Boronkay Ignác kir. ítélő táblabíró, a karácsonyi ünnepekre, családjával együtt, Sárkány-ba érkezett. — Áthelyezés- A kultuszminiszter Deszáth Anná-t, városunk leányát a pozsonyi felsőbb leányiskolától saját kérelmére rendes tanítónői minőségben az újpesti állami elemi iskolához helyezte át. — m Karácsonyi ünnepélyek. Minden évben megújul a szeretet ünnepe a városháza tanácstermében. Az a sokak által fölpanaszolt pótadó talán egy mozzanatban sem hull vissza oly gyümölcsözőleg a közönségre, mint akkor, midőn a nagyközönség szegénysorsú mindkét nembeli gyermekeit a város kasszájából kiutalt kegy adományok összegével felruházva látjuk. Ebben Esztergom a többi városokéhoz képest igazán tütídöklik, mert nemes példáját a fővároson kivül — legjobb tudomásunk szerint — egy magyarországi város sem követi. Nálunk nemcsak a város, mint erkölcsi testület, rója le e téren évenkint jótékonysága és nemeskeblüsége adóját, — hanem vele versenyre kel a nagy közönség körében élő nemesszivü adakozók szép számú serege is, — kiknek élén áldozatkész főpapjainkból néhányat, továbbá két humánus pénzintézetünket méltán a jótevők közé sorozhatjuk. December 23-án d. e. 120-nái több gyermek szorongva álldogált a tanácsterem patkóalaku asztala körül s a hálás, derült arcú gyermek-csoportot élénkítették az iskolaszék megjelent tagjai, azonkívül az örvendőkkel örvendeni akaró szülők és vendégek. Tizenegy órakor kezdődött az ünnepség, A fiuk és leányok kara rázenditette a karácsonyi szent éneket, mely csengő harmóniájával könyeket csalt a szemekbe. Ez után sorra kerültek a meghatóbbnál meghatóbb szavalatok és alkalmi gyermekbeszédek, melyek Összeségükben véve, valóban emelték a kis Jézus születésének emlékét. Maiina Lajos polgármester, iskolaszéki elnök, terhes functiói között, bizonynyal ebben találhatott leglélekemelőbb jelenetet, midőn a hála és köszönet koszorúját, melyet a gyermeki ártatlan szivek fűztek, — a szeretet nevében eléje helyezték. Az ünnepély és a velejáró hatás varázsa megszólaltatta a polgármestert, aki a gyermekeknek megmagyarázta a mai nap jelentőségét s egyúttal szorgalomra serkentve buzdította, hogy a vett jótétemények fejében nincs más kötelességük, mint iparkodásukat annyira fokozni, hogy vallásos, törvényeket és elöljárókat tisztelő hasznos polgárokká és polgárnőkké váljanak, amire a hazának és városnak igen nagy szüksége van. Ugyanekkor köszönetet mond dr. Fehér Gyula iskolaszéki előadónak s a tanítótestületnek, hogy a jelen ünnepség sikerében fáradozni szívesek voltak. Fehér Gyula megköszöni a feléje irányuló nem várt figyelmet s azt hangsúlyozza, hogy egyedüli óhajtása az, hogy a vezetésére bizott népnevelés ügye oly virágzasi fokra emelkedjék, ami minden szülőt és minden iskolabarátot egyáltalán kielégít. Végül Klinda Rezső és Halmay János énekvezetőket éltették, akik Zsakovecz Nándor IV. oszt. fiu pompás hegedüjátékával is emelték a gyermekek által előadott s ünnepélyzáró énekdarabot. Az Esztergomi Kisdedóvó Társulat, türelmetlen kis védenceire való tekintettel, már kedden délután megtartotta szokásos karácsonyfaünnepélyét. A nagyszámban megjelent érdeklődő közönség mosolyogva gyönyörködött a hatalmas bébéseregben, amely ennivaló nyugalommal ült helyén a sok ékességgel és édességgel megrakott karácsonyfa közelében, amíg az óvó bácsi »állj«-t nem parancsolt. Az ünnepséget a betegeskedő Pór Antal elnök fölkérésére Meszéna János nyitotta meg, köszönetet mondván a kis gyermekek jótevőinek és minden jóra intvén a kicsikéket, akik erre kedves, fejletlen hangúkon elcsicseregték a > Mennyből az angyalt* t. Azután fölkapaszkodtak a magas pódiumra az ünnepi szónok urak és szónoknők s többé-kevésbbé hibátlan kiejtéssel, ami nagyrészben a derék, szakavatott óvó bácsi érdeme, elmondották versikéiket. Sőt a milléniumot is megünnepelték csinos verssorokban, amelyeket legnagyobb megelégedéssel a polgármester bácsi hallgatott végig. Azután következett az ajándékok kiosztása, egy baba, egy puska, egy bárányka, egy marék édesság valamenynyinek jutott és valamennyi mosolygó megelégedéssel tipegett haza. A szép ünnep rendezői voltak Kaán Jánosné úrhölgy elnöklete alatt: dr.Földváry Istvánné, Frey Ferencné, Marosy Józsefné, PfalczJózsefné, Schmiedt őrnagyné, Reviczky Gáborné és Szvoboda Romáimé úrnők. Babákat igen díszesen öltöztettek: Nagy nővérek, Dóczy nővérek, Pach Jolán, Frey Berta, Perényi Árpádné, Kaán Károlyné, Bellovits Lincsike, Perényi Irmácska, Szalkay Mici és Margitka, Magurányi Gizike, Mezey Ilonka és Mancika, Mezey Arthurné, Pfalcz Józsefné (egy kedves dédmamát), Brenner Erzsike és Margit, Mattyasovszky Marianné, Mattyasovszky Olga és Margit, Magos Erzsike és Mariska, Nozdroviczky Olga, Bleszl Erzsike és Margit, Grosz Mariska, Hübschl Erzsike, Szecskay Margit, Reviczky Erzsike, Bartha Ilonka és Fáy Rózsika. — Fölruházva lett tizenkilenc szegénysorsu gyermek. A karácsonyfához adakoztak: A Jótékony Nőegylet 20, Pór Antal apátkanonok, elnök 10, Simor Teréz urnő 5, és dr. Fehér Gyula igazgató 5 frtot. Ajándékoztak továbbá Pfalcz Józsefné ruhaneműt, Buzárovits Gusztávné képeskönyveket, Kecskeméthy János játékokat és képeskönyveket, Weisz Mihály 160 db cserépjátékszert, Brutsy Gyula játékszereket és Kitzinger József mézeskalácsot. • A Tarkaság vasárnap, a Circiter pedig hétfőn ruházta fel alkalmi ünnepség kíséretében az ő kis védenceit. — Fenyüvásár. A tűlevelű örökzöld szép fák a hét első napjaiban érkeztek meg. Ott feküdtek szép sorba rakva a piacon és kíváncsian várták, milyen uj kvártélyba kerülnek. Csillogó, tarka-barka karácsonyfadíszektől, avagy csak egyszerű aranyozott almától lesznek-e terhesek ágaik . . , Ma már elfogytak valamennyien ! . . . S akárhova jutottak, mindenütt jó helyre jutottak, mert csak a szeretet angyala állit karácsonyfát, a gyűlöleté soha! Oh, tűlevelű Örökzöld szép fák, csak susogjatok vigasztaló szót azoknak, akik rászorultak a vigasztalásra ! — A CSacai választás- A csacai választás január 5-ikére van kitűzve. Dr. Csernoch János néppárti programmal újra föllép, ellenjelölte a szabadelvüpárti Milec János zsolnai ügyvéd lesz. — Kérelem. A következő sorok közlésére kérettünk fel : Van szerencsém a Régészeti Társulat mindazon tisztelt tagjait, kik tagdijaikat mindezideig még be nem küldöttek, e helyütt is felkérni, hogy azt f. hó 30-áig beküldeni szíveskedjenek, nehogy az egyesületi év lezárása ez által késedelmet szenvedjen. Dr. Prokopp Gyula pénztárnok. — Uzsonna-étlap. Nagyon célszerű újítást hozott be Schleifer Lajos, hotelier premier a »Fürdő* szállodában. Az úgynevezett uzsonna-étlapot, amely naponkint a délutáni órákban jelenik meg s csupa könyü, étvágycsináló ételt tartalmaz, amelyre a sör pompásan izlik s a vacsora még jobban. Ez a praktikus ujitás megkétszerezte a belső szobák délutáni és esti forgalmát. — Halálozás. Galambos Béla, m. kir. közalapítványi budapesti központi főerdész, aki városunknak is gyakori vendége volt, hosszas betegeskedés után 31 éves korában Budapesten elhunyt. — Delikatesz Üzlet fog nyilni nemsokára városunkban. Schalkáz Ferenc tervezi, aki tudvalevőleg megvásárolta a Sztojánovics-féle házat. Újjáépítteti azt, s abban rendezi be nagyszabású delikatesz-kereskedését, amely — egész fővárosiasan — uzsonnázó- és kóstoló szobákkal lesz kapcsolatos. — Addig, amig az építést megkezdeti, a Mezey-féle volt üzlethelyiséget Klein Gábor kereskedőnek adta bérbe. — Hatalmas harangzugás jelentette ma délután három órakor, hogy a plébánia templom harangállványai elkészültek s a harangokat újra meghúzhatták. Az állvány hivatalos átvétele ugyanis már megtörtént. — A póruljárt jelölt ur. Olvasóink még emlékezni fognak reá, hogy az októberi képviselőválasztások idején néhány lelketlen ember fölbiztatta Wizinger János süttői iskolamestert, hogy a honatyai dicsőség elérhetése reményében itassa el egy tehénkéje árát. A hiszékeny ember meg is cselekedte ezt, anélkül, hogy fölebbvalóinak merész vállalkozását bejelentette volna. Rövid pünkösdi királyságának következménye az volt, hogy a központi főszolgabíró 20 írt pénzbüntetésre ítélte. Az Ítélet jogerős. — Elragadott kocsi. Koditek Károly kocsijának lovai a piacon ma megvadultak, de az általános ijedtségnél nagyobb bajt nem okoztak, — DinamitOS bányász. Láncra verve hozták be tegnap a csendőrök aTrifaeübányatelepről Nóvák József munkást. Az a bűne, hogy jó kedvében dinamitpatrónokkal kezdett lövöldözni, miközben egyre hangoztata, hogy vért kivan. Ma már inkább szabad levegőt kivan. = Köhögés, rekedtség és elnyálkásodásnál, a torok és légzési szervek min den zavarainál, melegen ajánljuk tisztelt olvasóink figyelmébe Egger kitűnő hatású mellpasztilláit. Kaphatók 25 és 50 krajcáros eredeti dobozokban minden gyógyszertárban és nevesebb gyógyfüszerüzletben. Fő- és szétküldési raktár Egger A. fia Nádor-gyógyszertára Budapesten, Váci-körut 17. = A legalkalmasabb karácsonyi és uj évi ajándékok rendkívül jutányosán szerezhetők be Kemény Lajos uri divat és nő pipere üzletében Esztergomban Kis piac 16 szám alatt. A közönség köréből. A kutyapecér. Nem a legideálisabb théma ugyan, amelyet fölszólalásomnak cimül adtam, de nagyon időszerű most, hogy egyremásra gyanús kutyaharapásokról hallunk. Mert véleményem szerint e marások elmaradnának a sokat emlegetett állatkínzó szájkosár alkalmaztatása nélkül is, ha a pecér lelkiismeretesen teljesítené kötelességét. Azonban mit cselekszik? Nem az adójegy nélkül való, kóborló, elhagyatott, gyanús ebeket fogja össze, amelyekről tudja, hogy ki nem váltatnak, hanem a jól táplált, gondozott kutyákat, amelyekről tudja, hogy kiváltatnak. Sőt magam láttam, hogy a pecérkocsi előtt sihederek járnak, magukhoz csalják az adójegyes kutyákat és a rézszámot leoldják nyakukról, ugy, hogy mire a pecér hozzájuk ér, elfoghatok. A pecér megrendszabályozását kéri Egy ebtulajdonos. ^éle-lv£éle. Hányat ütött az óra? — Párbeszéd 1 jelenetben. — /. holló. Személyek: (?) f/ ^ — Színhely: az öregtemplom tornyának a belseje. Idő: bizonytalan. — I. holló: (tollászkodik, közben nagyokat ásit) Hány óra ? II. holló: Előbb ütött háramfertály tizenkettőt. I. holló : Az lehetetlen, alig 10 perce, hogy itt vagyok s amikor megérkeztem, háromnegyed 9 mult 10 perccel. II. holló : (Pár libbenéssel leröpül, megnézi az órát) Csakugyan háromnegyed 9 mult 10 perccel! /. holló : (Méltatlankodva) Már megint becsaptak bennünket! (Kopogatásszerü harangozás a toronyban ; mindkét holló idegesen összerezzen.) 77. kolló : Ugy látom dél van ! I. holló : Az ám, én is ugy hallom, de nem látom. II. holló : Hogy-hogy ? I. holló : Már öt-hat kongatás is elmúlt, de sem a kőművesek, sem a városi ... De mégis dél van ; a tanácsos ur most lejtett be a városházára. Az óráját nézi. II. holló: Az ám, a kőművesek is letették a kanalat, meg az írnokok is hazafelé indulnak ! Persze, az Írnokoknak nincs órájuk. I. holló: Á. tanácsosoknak sincs. //. holló : Már hogyne volna? I. holló: No, hivatalos órájuk ! //. holló : Vagy ugy. Hanem ez mégis szörnyűség ezzel a toronyórával. Mindennap mást mutat és mást üt. I. holló: Akárcsak egy vívómester. S fogadni mernék, hogy a város atyái megint minket okolnak. II. holló: Vagy a szélvihart, mely Erdélyben olyan pusztításokat okozott. I. holló: Már az öregapám sokszor említette, aki pedig sokat tapasztalt holló volt, hogy ennek a toronynak az órája hamis jószág. Azt is többször emiitette, hogy már azokban az időkben is a város és a vármegye urai minket okoltak az óra hibájáért. II. holló: Hogyan, a vármegye urai is? I. holló : Természetesen ; a város jelentette a vármegyének, hogy hollók ülnek az óramutatókra, — innét van a hiba s a vármegye . . . //. holló: Elhitte? I. holló : El; de mindig csak hivatalosan. 1831-ben aztán hogy bekövetkezett a nagy kolera... Ah, micsoda pompás falatok ! Még most is hallom, amint az öreg ilyenkor csettentett a csőrével. Elég az hozzá, valamennyi holló valahol Bukovinában volt elfoglalva s mivel dacára annak, ez az óra akkor is roszszul jánt . . . II. holló: Akkor kezdték a szelet okolni. I. holló : Igen s azóta, ha az öregtemplom tornyának az órája másképpen mutat és másképpen üt, már nem állunk egyedül az óra csinálásban. Hanem, hogy az óra már megöregedett, hogy a kerekei elkoptak, azt a városházán ma se bánja senki. II. holló : Persze nincs nyugdijalap ! I. holló : No, az nincs. II. holló : Szegény óra ! Ilyenformán tehát ő ebben az egész dologban ártatlan ? I. holló: Akár a város atyái a vágóhid kérdésében. II. holló: No, de az utóbbit csak nem hiszi el a vármegye ? I. holló: Már miért ne hinné el; de persze megint csak hivatalosan. Hanem . . . II. holló : Nos ? I. holló: Azért mindig tudja, hogy hányat ütött az óra! (A két holló hamiskásan Összenéz, meglibbenti a szárnyát s a vágóhid felé elrepül.) Hamlet. Apróságok a tudomány köréből. (Vége.) Berlinben, Strassburgban. Parisban és Szentpétérvárott eresztettek fel szeptember végén egy-egy léghajót, ember nél-