Esztergom és Vidéke, 1896

1896-12-25 / 103.szám

Sándor és Szalay Fruzina, mind a há­rom régi, kedves ismerősünk. S ha si­került az ő megszólaltatásukkal, mellék­leteinkkel olvasóinknak az ünnepek csöndjében néhány kellemes órát sze­rezni, bőven kárpótolva vagyunk mind­azért a fáradtságért, amelybe mai szá­munk összeállítása került. Boldog ünne­peket kívánunk! — Többeknek. Tiszteletpáldányaink egy részének beszüntetését a munkál­kodás hiánya okozta. Január i-től csak azok részére küldünk tiszteletpéldányt, kik buzgó munkatársaink voltak. — A prímás adománya. Vaszary Kolos hercegprímás főegyházmegyéje szegény sorsú káplánai segélyezésére ujabban ismét 10,500 forintot adományozott. Az egy­házfejedelem ez összeggel együtt az idén már 150,000 forintot adott jótékony célra. — Személyi hir. Boronkay Ignác kir. ítélő táblabíró, a karácsonyi ünnepekre, családjával együtt, Sárkány-ba érkezett. — Áthelyezés- A kultuszminiszter Deszáth Anná-t, városunk leányát a po­zsonyi felsőbb leányiskolától saját kérel­mére rendes tanítónői minőségben az újpesti állami elemi iskolához helyezte át. — m Karácsonyi ünnepélyek. Minden évben megújul a szeretet ünnepe a városháza tanácstermében. Az a sokak által fölpanaszolt pótadó talán egy mozzanatban sem hull vissza oly gyümölcsözőleg a közönségre, mint akkor, midőn a nagyközönség szegény­sorsú mindkét nembeli gyermekeit a város kasszájából kiutalt kegy adomá­nyok összegével felruházva látjuk. Eb­ben Esztergom a többi városokéhoz ké­pest igazán tütídöklik, mert nemes pél­dáját a fővároson kivül — legjobb tu­domásunk szerint — egy magyaror­szági város sem követi. Nálunk nem­csak a város, mint erkölcsi testület, rója le e téren évenkint jótékonysága és nemeskeblüsége adóját, — hanem vele versenyre kel a nagy közönség körében élő nemesszivü adakozók szép számú serege is, — kiknek élén áldo­zatkész főpapjainkból néhányat, továbbá két humánus pénzintézetünket méltán a jótevők közé sorozhatjuk. December 23-án d. e. 120-nái több gyermek szo­rongva álldogált a tanácsterem patkó­alaku asztala körül s a hálás, derült arcú gyermek-csoportot élénkítették az iskolaszék megjelent tagjai, azonkívül az örvendőkkel örvendeni akaró szülők és vendégek. Tizenegy órakor kezdő­dött az ünnepség, A fiuk és leányok kara rázenditette a karácsonyi szent éneket, mely csengő harmóniájával könyeket csalt a szemekbe. Ez után sorra kerültek a meghatóbbnál megha­tóbb szavalatok és alkalmi gyermek­beszédek, melyek Összeségükben véve, valóban emelték a kis Jézus születésé­nek emlékét. Maiina Lajos polgármes­ter, iskolaszéki elnök, terhes functiói között, bizonynyal ebben találhatott leglélekemelőbb jelenetet, midőn a hála és köszönet koszorúját, melyet a gyer­meki ártatlan szivek fűztek, — a sze­retet nevében eléje helyezték. Az ünnepély és a velejáró hatás varázsa megszólaltatta a polgármestert, aki a gyermekeknek megmagyarázta a mai nap jelentőségét s egyúttal szorgalomra serkentve buzdította, hogy a vett jóté­temények fejében nincs más kötelessé­gük, mint iparkodásukat annyira fo­kozni, hogy vallásos, törvényeket és elöljárókat tisztelő hasznos polgárokká és polgárnőkké váljanak, amire a hazá­nak és városnak igen nagy szüksége van. Ugyanekkor köszönetet mond dr. Fehér Gyula iskolaszéki előadónak s a tanítótestületnek, hogy a jelen ünnep­ség sikerében fáradozni szívesek voltak. Fehér Gyula megköszöni a feléje irá­nyuló nem várt figyelmet s azt hang­súlyozza, hogy egyedüli óhajtása az, hogy a vezetésére bizott népnevelés ügye oly virágzasi fokra emelkedjék, ami minden szülőt és minden iskolaba­rátot egyáltalán kielégít. Végül Klinda Rezső és Halmay János énekvezetőket éltették, akik Zsakovecz Nándor IV. oszt. fiu pompás hegedüjátékával is emelték a gyermekek által előadott s ünnepély­záró énekdarabot. Az Esztergomi Kisdedóvó Tár­sulat, türelmetlen kis védenceire való tekintettel, már kedden délután meg­tartotta szokásos karácsonyfaünnepé­lyét. A nagyszámban megjelent ér­deklődő közönség mosolyogva gyö­nyörködött a hatalmas bébéseregben, amely ennivaló nyugalommal ült helyén a sok ékességgel és édességgel megra­kott karácsonyfa közelében, amíg az óvó bácsi »állj«-t nem parancsolt. Az ünnepséget a betegeskedő Pór Antal el­nök fölkérésére Meszéna János nyitotta meg, köszönetet mondván a kis gyerme­kek jótevőinek és minden jóra intvén a kicsikéket, akik erre kedves, fejletlen hangúkon elcsicseregték a > Menny­ből az angyalt* t. Azután fölkapaszkod­tak a magas pódiumra az ünnepi szónok urak és szónoknők s többé-kevésbbé hi­bátlan kiejtéssel, ami nagyrészben a de­rék, szakavatott óvó bácsi érdeme, el­mondották versikéiket. Sőt a milléniu­mot is megünnepelték csinos verssorok­ban, amelyeket legnagyobb megelégedés­sel a polgármester bácsi hallgatott vé­gig. Azután következett az ajándékok kiosztása, egy baba, egy puska, egy bárányka, egy marék édesság valameny­nyinek jutott és valamennyi mosolygó megelégedéssel tipegett haza. A szép ünnep rendezői voltak Kaán Jánosné úrhölgy elnöklete alatt: dr.Föld­váry Istvánné, Frey Ferencné, Marosy Jó­zsefné, PfalczJózsefné, Schmiedt őrnagyné, Reviczky Gáborné és Szvoboda Romáimé úrnők. Babákat igen díszesen öltöztettek: Nagy nővérek, Dóczy nővérek, Pach Jo­lán, Frey Berta, Perényi Árpádné, Kaán Károlyné, Bellovits Lincsike, Perényi Irmácska, Szalkay Mici és Margitka, Magurányi Gizike, Mezey Ilonka és Man­cika, Mezey Arthurné, Pfalcz Józsefné (egy kedves dédmamát), Brenner Erzsike és Margit, Mattyasovszky Marianné, Mattyasovszky Olga és Margit, Magos Erzsike és Mariska, Nozdroviczky Olga, Bleszl Erzsike és Margit, Grosz Mariska, Hübschl Erzsike, Szecskay Margit, Re­viczky Erzsike, Bartha Ilonka és Fáy Rózsika. — Fölruházva lett tizenkilenc szegénysorsu gyermek. A karácsonyfá­hoz adakoztak: A Jótékony Nőegylet 20, Pór Antal apátkanonok, elnök 10, Simor Teréz urnő 5, és dr. Fehér Gyula igazgató 5 frtot. Ajándékoztak továbbá Pfalcz Józsefné ruhaneműt, Buzárovits Gusztávné képeskönyveket, Kecskeméthy János játékokat és képeskönyveket, Weisz Mihály 160 db cserépjátékszert, Brutsy Gyula játékszereket és Kitzinger József mézeskalácsot. • A Tarkaság vasárnap, a Circiter pe­dig hétfőn ruházta fel alkalmi ünnepség kíséretében az ő kis védenceit. — Fenyüvásár. A tűlevelű örökzöld szép fák a hét első napjaiban érkeztek meg. Ott feküdtek szép sorba rakva a piacon és kíváncsian várták, milyen uj kvártélyba kerülnek. Csillogó, tarka-barka karácsonyfadíszektől, avagy csak egy­szerű aranyozott almától lesznek-e terhe­sek ágaik . . , Ma már elfogytak vala­mennyien ! . . . S akárhova jutottak, mindenütt jó helyre jutottak, mert csak a szeretet angyala állit karácsonyfát, a gyűlöleté soha! Oh, tűlevelű Örökzöld szép fák, csak susogjatok vigasztaló szót azoknak, akik rászorultak a vigaszta­lásra ! — A CSacai választás- A csacai vá­lasztás január 5-ikére van kitűzve. Dr. Csernoch János néppárti programmal újra föllép, ellenjelölte a szabadelvüpárti Milec János zsolnai ügyvéd lesz. — Kérelem. A következő sorok köz­lésére kérettünk fel : Van szerencsém a Régészeti Társulat mindazon tisztelt tag­jait, kik tagdijaikat mindezideig még be nem küldöttek, e helyütt is felkérni, hogy azt f. hó 30-áig beküldeni szíves­kedjenek, nehogy az egyesületi év lezá­rása ez által késedelmet szenvedjen. Dr. Prokopp Gyula pénztárnok. — Uzsonna-étlap. Nagyon célszerű újí­tást hozott be Schleifer Lajos, hotelier premier a »Fürdő* szállodában. Az úgy­nevezett uzsonna-étlapot, amely napon­kint a délutáni órákban jelenik meg s csupa könyü, étvágycsináló ételt tartal­maz, amelyre a sör pompásan izlik s a vacsora még jobban. Ez a praktikus ujitás megkétszerezte a belső szobák délutáni és esti forgalmát. — Halálozás. Galambos Béla, m. kir. közalapítványi budapesti központi főer­dész, aki városunknak is gyakori ven­dége volt, hosszas betegeskedés után 31 éves korában Budapesten elhunyt. — Delikatesz Üzlet fog nyilni nemso­kára városunkban. Schalkáz Ferenc ter­vezi, aki tudvalevőleg megvásárolta a Sztojánovics-féle házat. Újjáépítteti azt, s abban rendezi be nagyszabású delika­tesz-kereskedését, amely — egész fővá­rosiasan — uzsonnázó- és kóstoló szo­bákkal lesz kapcsolatos. — Addig, amig az építést megkezdeti, a Mezey-féle volt üzlethelyiséget Klein Gábor kereskedő­nek adta bérbe. — Hatalmas harangzugás jelentette ma délután három órakor, hogy a plé­bánia templom harangállványai elké­szültek s a harangokat újra meghúzhatták. Az állvány hivatalos átvétele ugyanis már megtörtént. — A póruljárt jelölt ur. Olvasóink még emlékezni fognak reá, hogy az ok­tóberi képviselőválasztások idején néhány lelketlen ember fölbiztatta Wizinger János süttői iskolamestert, hogy a hon­atyai dicsőség elérhetése reményében itassa el egy tehénkéje árát. A hiszé­keny ember meg is cselekedte ezt, anél­kül, hogy fölebbvalóinak merész vállal­kozását bejelentette volna. Rövid pün­kösdi királyságának következménye az volt, hogy a központi főszolgabíró 20 írt pénzbüntetésre ítélte. Az Ítélet jog­erős. — Elragadott kocsi. Koditek Károly kocsijának lovai a piacon ma megvadul­tak, de az általános ijedtségnél nagyobb bajt nem okoztak, — DinamitOS bányász. Láncra verve hozták be tegnap a csendőrök aTrifaeü­bányatelepről Nóvák József munkást. Az a bűne, hogy jó kedvében dinamitpatró­nokkal kezdett lövöldözni, miközben egyre hangoztata, hogy vért kivan. Ma már inkább szabad levegőt kivan. = Köhögés, rekedtség és elnyálkáso­dásnál, a torok és légzési szervek min den zavarainál, melegen ajánljuk tisztelt olvasóink figyelmébe Egger kitűnő ha­tású mellpasztilláit. Kaphatók 25 és 50 krajcáros eredeti dobozokban minden gyógyszertárban és nevesebb gyógyfü­szerüzletben. Fő- és szétküldési raktár Egger A. fia Nádor-gyógyszertára Bu­dapesten, Váci-körut 17. = A legalkalmasabb karácsonyi és uj évi ajándékok rendkívül jutányosán sze­rezhetők be Kemény Lajos uri divat és nő pipere üzletében Esztergomban Kis piac 16 szám alatt. A közönség köréből. A kutyapecér. Nem a legideálisabb théma ugyan, amelyet fölszólalásomnak cimül adtam, de nagyon időszerű most, hogy egyre­másra gyanús kutyaharapásokról hal­lunk. Mert véleményem szerint e ma­rások elmaradnának a sokat emlegetett állatkínzó szájkosár alkalmaztatása nél­kül is, ha a pecér lelkiismeretesen tel­jesítené kötelességét. Azonban mit cse­lekszik? Nem az adójegy nélkül való, kóborló, elhagyatott, gyanús ebeket fogja össze, amelyekről tudja, hogy ki nem váltatnak, hanem a jól táplált, gondozott kutyákat, amelyekről tudja, hogy kiváltatnak. Sőt magam láttam, hogy a pecérkocsi előtt sihederek jár­nak, magukhoz csalják az adójegyes kutyákat és a rézszámot leoldják nya­kukról, ugy, hogy mire a pecér hozzá­juk ér, elfoghatok. A pecér megrend­szabályozását kéri Egy ebtulajdonos. ^éle-lv£éle. Hányat ütött az óra? — Párbeszéd 1 jelenetben. — /. holló. Személyek: (?) f/ ^ — Színhely: az öregtemplom tornyának a belseje. Idő: bizonytalan. — I. holló: (tollászkodik, közben nagyo­kat ásit) Hány óra ? II. holló: Előbb ütött háramfertály tizenkettőt. I. holló : Az lehetetlen, alig 10 perce, hogy itt vagyok s amikor megérkez­tem, háromnegyed 9 mult 10 perccel. II. holló : (Pár libbenéssel leröpül, megnézi az órát) Csakugyan három­negyed 9 mult 10 perccel! /. holló : (Méltatlankodva) Már megint becsaptak bennünket! (Kopogatásszerü harangozás a toronyban ; mindkét holló idegesen összerezzen.) 77. kolló : Ugy látom dél van ! I. holló : Az ám, én is ugy hallom, de nem látom. II. holló : Hogy-hogy ? I. holló : Már öt-hat kongatás is el­múlt, de sem a kőművesek, sem a vá­rosi ... De mégis dél van ; a tanácsos ur most lejtett be a városházára. Az óráját nézi. II. holló: Az ám, a kőművesek is le­tették a kanalat, meg az írnokok is hazafelé indulnak ! Persze, az Írnokok­nak nincs órájuk. I. holló: Á. tanácsosoknak sincs. //. holló : Már hogyne volna? I. holló: No, hivatalos órájuk ! //. holló : Vagy ugy. Hanem ez még­is szörnyűség ezzel a toronyórával. Mindennap mást mutat és mást üt. I. holló: Akárcsak egy vívómester. S fogadni mernék, hogy a város atyái megint minket okolnak. II. holló: Vagy a szélvihart, mely Erdélyben olyan pusztításokat okozott. I. holló: Már az öregapám sokszor említette, aki pedig sokat tapasztalt holló volt, hogy ennek a toronynak az órája hamis jószág. Azt is többször em­iitette, hogy már azokban az időkben is a város és a vármegye urai minket okoltak az óra hibájáért. II. holló: Hogyan, a vármegye urai is? I. holló : Természetesen ; a város je­lentette a vármegyének, hogy hollók ül­nek az óramutatókra, — innét van a hiba s a vármegye . . . //. holló: Elhitte? I. holló : El; de mindig csak hivata­losan. 1831-ben aztán hogy bekövetke­zett a nagy kolera... Ah, micsoda pom­pás falatok ! Még most is hallom, amint az öreg ilyenkor csettentett a csőrével. Elég az hozzá, valamennyi holló vala­hol Bukovinában volt elfoglalva s mivel dacára annak, ez az óra akkor is rosz­szul jánt . . . II. holló: Akkor kezdték a szelet okolni. I. holló : Igen s azóta, ha az öreg­templom tornyának az órája másképpen mutat és másképpen üt, már nem ál­lunk egyedül az óra csinálásban. Ha­nem, hogy az óra már megöregedett, hogy a kerekei elkoptak, azt a város­házán ma se bánja senki. II. holló : Persze nincs nyugdijalap ! I. holló : No, az nincs. II. holló : Szegény óra ! Ilyenformán tehát ő ebben az egész dologban ár­tatlan ? I. holló: Akár a város atyái a vágó­hid kérdésében. II. holló: No, de az utóbbit csak nem hiszi el a vármegye ? I. holló: Már miért ne hinné el; de persze megint csak hivatalosan. Ha­nem . . . II. holló : Nos ? I. holló: Azért mindig tudja, hogy hányat ütött az óra! (A két holló ha­miskásan Összenéz, meglibbenti a szár­nyát s a vágóhid felé elrepül.) Hamlet. Apróságok a tudomány köréből. (Vége.) Berlinben, Strassburgban. Parisban és Szentpétérvárott eresztettek fel szeptem­ber végén egy-egy léghajót, ember nél-

Next

/
Oldalképek
Tartalom