Esztergom és Vidéke, 1896

1896-12-06 / 98.szám

Esztergom, XVIII. évfolyam. 98. szám. Vasárnap, 1896. december 6 ESZTERGOM m es .«»«^XXSX*^XXXXVkXVXXXX\XXXXXXXXXXXXXXXXXvXXXXXXXXXXXXX ! 5 Megjelenik hetenkint kétszer : ^ | • csütörtökön és vasárnap. | \ —m— 1 ELŐFIZETÉSI At\: g I s jj Egész évre 6 fit — kr. ^ I Fél évre 3* — » 5 i Negyed évre t » 50 » $ * Egy hónapra — » 50 » | Egyes szám ára — » 7 » ^ Vv«i^XXXXXXXXXXXXXVvXXXXXxXNXXXXXXVXVXX\XXXXXxVXXxXV VÁROSI ES MEG

YEI ERDEKEINK KÖZLÖNYE. Szerkesztőség: Bottyán János-utcza, Spanraft-féle ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Hivatalos órák : délelőtt 10 órától 12 óráig. Kiadóhivatal: Bottyán János-utcza, Spanraft-féle ház. hová a hivatalos és magáuhirdetések, nyiltterek, előfizetési pénzek és reklamálások is küldendők. —«s TELEFON 59. SZÁM. =— Egjes számuk kaphatók a kiadóhivatalban, Sziklay Nándor, Tábor Adolf papiikereskedésében, a WallÜSch- GS lift ágit * fele dohánvtözsdékbea. í Hirdetések ^ csak a kiadóhivatalban vétetnek fel. | I / i | Minden egyes hirdetés után 30 kr. kincstári $ | bélyegilleték fizetendő. | Nyilttér ára soronkint 20 kr, XXXXXXXXXXXXxXXXxXXXXXXXvXXXXXXXXXXXXVXXXXXNNSXXXXVXxXXVvX^^^^ A legaktuálisabb kérdésekről. Esztergom, december 4. Tisztelt szerkesztő Úr ! Szives volt levélileg megkeresni, hogy irnék becses lapjába valamelyes közérdekű tárgyról vezércikket, még pedig péntek délig, mert különben a vasárnapi számban a cikk már nem jelenhetnék meg. Ez a megtiszteltetés, mely ily módon igénytelenségemet érte, csakugyan arra buzdított, hogy eleget tegyek kívánságának, még pedig oly módon miszerint az »Esztergom és Vidéke* az »Esztergomi Lapok* és a >Szabadság* cimü lapok utolsó számában irt vezércikkekre reflektálva néhány megjegyzést tegyek. Gondolom, elég kemény fába vágom a fejszémet, mikor ily három hatalommal állok szemtől szembe, s hogy mégis meg mertem ezt cselekedni, ez csak onnan van, mert a sok igaz közül a mi ezen lapok vezércikkeiben foglaltatik, azt óhajtom kihámozni, ami talán mégsem egészen igaz és igy miután mindnyájan az igazság felderítésére törekszünk, az ily módon kiderített igazságért mégsem lehet valami nagy bántódásom. Kezdem mindjárt a »Szabaság« »Parturiunt montes . . .« című cikkével, amely bizony, köztünk szólva, sok igazat mond, hanem aligha lapozgatta át a cikk irója a város jövő évi költségelőirányzatát, amely pótadóval fedezendő 80.000 forint deficitet mutat, aztán aligha tudja azt is, hogy a már kölcsönvett 700.000 frt mellé, még vagy 300.000 frtot kell a spórból előkérni, hogy a város előtt álló sürgős építkezéseket foganatosíthassuk. Le kell ugyanis bontani — bár már le volna bontva — a főgymnáziumi épületet, aztán erősebb alapokra fektetve fel is kell építeni, ami bele kerül 100.000 frtba. El lett határozva, hogy a város új vágóhidat épít, mert a jelenlegi a város közepén nem tartható meg tovább ; a jó városi mérnök jobbrabalra igazítja a terveket, és sehogy sem akar kevesebb kijönni 90.000 írtnál. A Lőrinc-utca volt háztulajdonosainak ki kell fizetni 80000 frtot, mert ez már csakugyan oly égető kötelessége a magistratusnak, hogy ennek halogatása nem csak végtelen pazarlás, hanem szinte becsület kérdése. A városok egyesítésével megÍz „Esztergom és fiié" tárcája. A jóltevó'. — Az »Esztergom és Vidéke* tárcája. — — Veron Pierre. — I. Bonnivet Miscopin barátja. Bonnivet gazdag, Miscopin ennek ellenébén épen a tönk szélén áll. Mit tegyen ? • Egyetlen szalmaszálba kapaszkodhatik még. Érzelgős levelet ir Bonnivetnek, hogy ha barátja nem akarja őt a tönkbe szégyenbe, kétségbeesésbe, sőt a halál karjaiba lökni, kölcsönözzön neki postafordultával 5000 frankot, amenynyi épen elég a a megmenthetésére. Miscopin épen másfél órája ül már parázson, mert küldönce még mindig késik a válaszsszal. De hirten megjelen a láthatáron. Miscopin feléje rohan. O nagy ég ! O üdv és hála ! A küldönc hozza a kért 5000 frankot. Miscopin a hetedik menyországban úszik az örömtől. — Amélie, kedves leányom ! . . . Bobonne, drága feleségem ! . . . Milyen nagy sziv ! Az ördögbe is, hol bujkáltok ? Miért nem rohantok ide ? ... Ez a Bonnivet egy igazi mintaember ! Egy gyöngy ; valódi barát ? Amélie, kedves gyermekem ! . . , Bobonne, drága feleségem ! . . . Azt hiszem, hogy álmodom ! Ez a dicső, ez a csodálatra méltó Bonnivet! O segített rajtam ... Itt van, ime itt az 5000 frank, amelylyel megmentett . . . Lépjen csak be Cannivard ur ; jöjjön, kedves szomszéd ! On is hallja meg, amit bárkinek is büszkén elmondhatok: Bonnivet, ez a páratlan jó barát, 5000 frankot kölcsönöz nékem s ezzel megmentette életemet. Itt, a családom s ön előtt esküszöm mindenre, ami szent, hogy ezt a pénzt olyan gyorsan visszafizetem, amnit csak tehetem . . . De Bonnivet a véremet is követelhetné, sőt ha azt kívánná, hogy a hasamat fölmessem, Istenemre, még azt is megteném neki! A becsületem szentségére megtenném ! . . . No majd meglátjátok? . . . Majd meglátjátok ! . . . Bonnivet, mentő angyalom ! . . . No majd meglátjátok ! II. Fél évvel később. Miscopin feleségével cseveg. — Igen, ma fölkerestem Bonnivetet. — Nos, és megfizetted neki az 5000 frank első részletét ? — Csak 4000 . . . — Hisz te mindig 5000 frankról beszéltél. szaporodván a képviselők, meg a tisztviselők száma, ezeket a régi városháza nem képes befogadni, nagyobb tanácskozó teremre és több hivatalos helyiségekre van szükség. Vagy fel kell építeni a városházát még egy emeletre, vagy pe reáliskolát belőle költöztetni, hogy a czél eléressék, A második emelet építésétől fáznak, mert úgy gondolják, hogy a »Bottyán« palota régen épült, majd nem találja mégtartani a második emeletet s lesz belőle egy második főgymnázium. Azt akarják tehát, hogy építtessék egy reáliskolának való új épület, annál is inkább mert ez esetben a vallásügyi miniszter magasabb segélyt helyezett kilátásba. Ez az új reáliskola, mint a már tett számitások igazolják, belekerül 50.000 frtba. Előttünk áll a »Lőrinc*-utca megépítésének kérdése, e részben a vélemények nagyon is szétágazók ugyan, hanem az illetékes factorok közt nagyon sokan abban a nézetben vannak, hogy ezt feltétlenül magának a városnak kell megépíteni, mert ez lenne az egyetlen objektum, mely valóban kifizetné — Tévedsz lelkem. Egyébbként erről nincs is szó. Ha egy jóbarát a másiknak szivességet tesz, az összeg nem jő figyelembe. Én ép olyan hálás vagyok iránta, mintha egy milliót kölcsönzött volna . . . Mégis, mikor ma meglátogattam, kissé meglepett a fogadtatásom. — Hogy hogy? — Nos tudod, őszintén mondva, más fogadtatást vártam. — Talán rosszul bánt veled. ? — Nem épen jól . . . Bár nem mondhatnám, hogy valami rosszul. De ha már oly barátságos volt és fél évvel ezelőtt a zavaromból kisegitett, tudhatta volna, hogy az ilyen csapást nem egy könnyen heveri ki az ember. Becsületszavamra, mikor a kölcsönt lefizettem előtte, szentül hittem, hogy azt feleli: csak tartsam meg. — Igen, de . . . — Nem igaz ? De ő nem igy tett, hanem végig számlálta : egy, kettő, három . . . s aztán elzárta a tűzmentes szekrényébe. De mit is akarhatnál tőle ! Nem lehet mindenki olyan finom lelkületű, mint a kiválasztottak. Ha én egyszer valakivel jót tennék, nem tenném csak ugy félig-meddig . . , No, de mindennek dacára, Bonnivet nagy zavarból segitett ki. Ez már igaz . . . De a mai magaviseletét illeti mégis fájdalom . . . roszszul esett tőle . . . magát. Hát ha ez a nézet találna érvényesülni, úgy e czimen is 100.000 ftra lesz szükség. Az eddigi szükséglet volna tehát nem 300.000 forint, mint amennyit fentebb projektáltunk, hanem summa summárum 420.000 frt, pedig ezzel a várost terhelő kötelezettség nincs kimerítve, mert a felveendő kölcsönből kell fedezni a kaszárnya építésénél felmerült többletmunkáért járó 25000 ftot, az állandó dunai hid építése folytán kisajátított területekért járó 18.000 frtot. A felveendő kölcsönből fedezendő a budauczai kaszárnya körül eszközölt s ideiglenesen a városi alapítványokból kölcsönvett 16.000 frtos kövezési és csatornázási mukálatokért járó díj. Ugyancsak a majd felveendő kölcsön terhére esik a már megépített tűztorony- és jégverem ára. Hát ezeket a nem nagyon kedvező állapotokat tudta a pénzügyi bizottság akkor, midőn előtte feküdt ama kérdés, hogy hol adjon ingyen telket a járásbíróság részére emelendő épületnek. Es ha csakugyan nem valami nagy kedvet érzett az ajándékozásra, hát ezt a fentebb felsorolt numerusok teljesen igazolják, mert azt jó lélekkel nem kivánIII. Egy évvel később. Miscopin a leányával tracscsol. — Papa, talán nem is tudod, hogy ma van a nevemnapja ? — Dehogy nem, hisz ebből az alkalomból fényes ebédet adok. — És a jótevőnkről nem feledkeztél meg ? — Kiről ? Bonnivetről ? . . . Isten mens ! Egyébként ha én nem is gondoltam reá, ti bizonyára megteszitek. Nem is hall itt más nevet az ember, mint egyre csak az övét. — Hisz oly jó volt hozzánk ! — Oly jó ? Azért a 3000 frankért, amit . . . — Azt hittem 4000 ... — Kisasszonykám, ismétlem, hogy csak 3000 frank. — Istenem, papa, csak nem izgatod föl magad ! — Én ? O, épen nem ! De ami igaz, az igaz, egyebet se hall az ember, mint Bonnivet itt, Bonnivet ott! Még csak a tányéromat se érinthetem, gyertyát se gyújthatok, annélkül, hogy ezt a refraint a fülembe ne fújnátok. — De papa ! — Talán meg is szidsz érte! O miatta még viszálykodás tör ki a családomban ! Egy percig se tagadom, hogy köszönettel tartozom neki, de . . . Az ör-