Esztergom és Vidéke, 1896

1896-10-25 / 86.szám

tásától hazafias érzelmem visszaborzad. Tekintve pedig másrészről azon érdemeket, melyeket a szabadelvüpárt az emiitett üdvös és nagyfontosságú törvények megalkotásának kezdeményezésével, élén az ország kormányával a haza és a rajongó közszeretetben álló koronázott királyunk iránt szerzett, részemről kedves és elutasithatlan hazafias kötelességemnek tartom a szabadelvüpártnak és kormányának támogatását és szivem teljéből kívánom, hogy az országos szabadelvüpárt esztergomi képviselőjelöltje f. hó 28-án megejtendő választás alkalmával fényes diadalt arasson. Hazafias üdvözlettel Esztergom, 1896. okt. 17-én. Havasi Imre. választó. A tizenkettedik órában. Esztergom, október 24. Négyszer huszonnégy óra múlva már tudni fogjuk, ki Esztergom szabad királyi városának öt esztendőre megválasztott uj képviselője. Ez a négyszer huszonnégy óra éppen elegendő idő arra, hogy a választópolgárok, mielőtt az urna elé lépnek, még egyszer jól megfontolják, hogy városunk jövőjének kérdése az ő kezükbe van letéve s amint ide, vagy oda szavaznak, a város felvirágzására, vagy pedig ellene cselekszenek. Fontolják, hányj ák-vessék meg lelkiismeretesen, önzetlenül, minden személyi momentumtól eltekintve, csupán a közjót, (amely úgyis minden egyénre kiterjed) tekintve : mit várhatnak mint képviselőtől: dr. Földváry Istvántól és mit várhatnak Frey Ferentől. Csináljanak higgadt, komoly számvetést, összegezzék a reménybeli egységeket, s akire több egység jut, mint karakteres, tisztességes, jó, városát igazán szerető; polgárhoz illik, arra adják a szavazatukat. Hogy mit várhatnak Frey Ferenctől, e városnak különben igen tisztelt, derék, tekintélyes polgárától, azzal hamar tisztában lehetnek. Csak a lefolyt öt évben általa kivívott eredményeket írják össze. Bizony csak > carte blanche«-ot adnak ki az ő sikerei. Es minden jel arra mutat, hogy a jövőben sem lesz máskép, mert az ember marad az az ember, aki volt, ha megöregszik ís s mert a volt képviselő hosszú beszámolójában sem hallottunk egyetlen tervet, egj^etlen eszmét sem, amelyet városunk érdekében kontemplált volna. Nincs oly politikai készültsége, szónoki tehetsége, sem egyéb szellemi kiválósága, amelylyel bár évtizedek alatt Horánszky Nándoréhoz hasonló pozíciót szerezhetne magának odafenn. S ha már Horánszky nem tudott érettünk semmit sem tenni,, ugyan mit várhatunk az epigontól: Frey Ferenctől ? m Az ő programmja pártjának programmja, óriási, zuhogó szavak, mindig csak szavak, folytonos habozás, huzakodás minden akciótól: a meddőség életképtelen politikája. Legkevésbbé városunkban szabad ujabb tért engedni e politikának, városunkban, amelynek oly nagy szüksége van egy agilis, munkabíró, eredményeket produkálni tudó protektorra odafenn. Frey Ferenc megmarad Frey Ferencnek akkor is, ha a Sándorutcai palotában nem lesz meg a rendes helye. Itthon, ugy mint azelőtt tette, ezután is résztvehet a helyi kérdések elintézésében, megvitatásában, előkészítésében, hasznára válhat polgártársainak, szerepelhet a társadalmi életben és megnyugvást találhat abban a gondolatban, hogy a sikertelen akciók, az elszalasztott állami kedvezmények, a nem fogadott deputációk ezután nem , lesznek az ő rovására betudhatok, amint a lefolyt öt év alatt joggal betudhatok voltak. Őszinte jó barátai vagyunk Frey Ferencnek, a jó barátnak, a derék esztergomi polgárnak, s azért ha idehaza marad, mi fogjuk először üdvözölni » Isten hozott «-tal a város területén belül. Hogy dr. Földváry Istvántól többet, a város javára összehasonlithatlanul többet várhatunk, azzal még azok is tisztában vannak, akik baráti tekintetekből, egyéni lekötelezettség révén, ellenzékeskedési viszketegből jelenleg Frey Ferencet éltetik. Dr. Földváry István életét eddig is városunk szolgálatában töltötte, múltja nyitott könyv s hogy városunk sokat köszönhet fáradhatatlan buzgó, eredményes munkásságának, arra nézve nincs is ellentétes vélemény. Hogy pedig mint leendő képviselőnek mily tervei vannak, azokat nagyon szépen kifejtette a programmbeszédébgn. Lehet-e kétség, hogy aki eddigi korlátoltabb pályáján anynyit használt nekünk, odafenn, ahol sokkal tágabb körben dolgozhat érdekünkben, igazán áldására fog válni városunknak ? Olvassák el a választópolgárok még egyszer a két programmbeszédét, tekintsenek végig a két jelölt életpályáján, kérdezzék meg a szivüket s azután szavazzanak. Ha igy lépnek az urna elé, lehetetlenségnek tartjuk, hogy másra, mint dr. Földváryra szavazzanak, s ebbeli elhatározásuktól könyörgés, fenyegetődzés, ígéretek által magukat eltántorittatni engedjék. Hiszen dr. Földváry István képviselősége a vívmányok korszakának megnyíltát s a frázisok epochájának megdőltét jelentené ! Jelentse is !. . . Aucun. Krausz Izidor kudarca. — Kiküldött tudósítónktól. — Esztergom, október 23. A választási campagne mindenesetre a doroghi választókerületben a legmozgalmasabb és leghullámosabb. A két egyhangú választás után most egyszerre túlságos ott a bőség a jelöltekben. Csütörtöki számunkban öt jelöltről emlékeztünk meg s bár Fleuretné asszony komoly fekete öltönyében lehajtotta fejét s gondolatokba merülve, látszott a játékra hallgatni. Martolle Henrik pedig félhomályban ülve szemlélte az anyát és leányát. .. * Most azzal a szilárd elhatározással jött, hogy nyilatkozni fog, tudatni fogja óhaját s egyszerűen, nyiltan és becsületesen bevallja szerelmét, melyet Lucile iránt érez. Mert szerette a fiatal leányt. Ezt bevallotta önönmagának, mint a hogy bevallotta Lucilenek is a mult este, a virágokkal pompázó, holdfénytől elvarázsolt kertben. Ez a szerelem természetesen támadt, önként nyilt ki, mint a rózsabimbó a tavasz lehellete alatt. Henrik a szünidőre a kis városba jött és ott találkozott Lucile-vel. Elbűvölő kelleme s üde ifjúsága először az ifjú ember érzékeit, majd a szivét is lekötötte. És a mikor másodszor látta a fiatal leányt, tudta, hogy szereti őt. És a kinyilt gyöngédség a nap egy sugarát lopta félig elvirágzott szivébe. Reá, a skeptikus párisira nézve e gyermek gyöngéd, tiszta szerelme lelkének megifjodását jelentette. Mindenféle szépségekkel feldiszité álmát s bizalommal nézett közeli megvalósulása elé. Ez a szerelem mind a mellett nem töltötte be egész gondolkozását, egész szivét. Mert nem ugy szállotta őt meg, mint a szenvedély ama villámcsapása, mely az életet egyszerre átváltoztatja, mely az elsötétült látóhatárt rögtön felderíti, hogy azúrkék eget tárjon fölénk s mely a pokolból csodás paradicsomba varázsol át bennünket. Nem, meggondolt barátság volt ez, mely lassan fejlődik szerelemmé s boldogságra vezet. Azon az estén, melyet sok hasonló látogatás előzött meg, azt az elhatározást hozta Henrik magával, hogy előlép vallomásával és leánykérésével, mely erkölcsileg örökre kötelező marad. És mig Lucile játszott, Henrik bőven időtt vett magának a két nő szemlélésére, kiket élete körébe be akart vezetni. * Fleuretné asszony, bár csak tizenkilenc évvel idősebb a leányánál, az ő negyven évével már ötvenesnek látszott. Mély redők húzódtak végig arcán és homlokán ; a szemek mélyen feküdtek a könnyduzzasztotta gyűrűk mögött. A vastag ajkak bimbóknak néztek ki, melyeket az őszi nap megszárított. Arcának a bőre némely helyütt kiholtnak látszott s ajkán és nyakán sárga foltok látszottak, melyek tisztán jelezték a közelgő vénséget. És a mint Henrik most tekintetét Lucilere irányitotta, rémülten összerezent. Ifjúsága fényét, virágzása üdeséget, arca tisztaságát és nemes vonásait kivéve, meglepően hasonlított az anyjához. Ugyanaz az arc volt, csak más keretben, más díszben ... És néhány év múlva — ez a gondolat villant át hirtelen agyán — Lucile épen ugy fog kinézni, mint az anyja; hajának aranya elhalványul, színtelen szőkévé változik, pirosan virágzó, bársonyfinom arca elhervad, boldogságot sugárzó, nagy kék szemei megzavarodnak, piros ajkai elszintelednek s ez az egész virágzó teremtés rommá válik, hasonló rommá a szegény anyához. Borzalom fogta el. Nem, nem ; nem akarja többé életét a Lucileéhez kötni! Mint eddig ezután is meg-meglátogatja a két hölgyet, mert nagy élvezetet talál családi életükön, szellemes társalgásukban. De ennyiből fog állni az egész ! A barát, a bizalmas ismerős marad; de férj, vő nem lesz. Nem fogja most még vidám életét ehhez a szegény kis leányhoz láncolni, aki holnap oly csúnya lesz, mint az anyja — és hozzá hozomány nélkül!... Észrevétlenül, félig lecsukott szemekkel tanulmányozta Fleuretné asszony e közben a fiatal ember arcát. Olvasta az arcán gondolatainak fordulatait, érezte mindamaz állapotokat, melyeken át lelke e pillanatban mozgott. Ez a tapasztalat mély fajdalommal tölazok kérészéletét előre megjósoltuk, a mogorva őszi szél ma még mindig háromnak lobogóival játszik a kerülethez tartozó községekben. Hogy miképen szaporodtak meg a jelöltek éppen az utolsó napokban, annak könnyen megtaláljuk a magyarázatát. A választási mozgalmak idején fiatalabb és idősebb akarnok urak állandó figyelemmel kisérik az újságok tudósításait az ország Összes választókerületeiből s ha tudomást [vesznek egy olyan kerületről, amelyben csak egy a jelölt, a tizenkettedik órában lezónáznak oda szerencsét próbálni. Igy tudták meg dr. Papp János budapesti ügyvéd és dr. Mike Károly komáromi ügyvéd, akikről mi eddig semmit sem hallottunk, hogy létezik egy doroghi választókerület is amelyről viszont ők nem hallottak eddig semmit. Megtudták és azonnal képviselőjelöltnek érezték magukat. El is jöttek körültekinteni, de vérmes reményeikben nagyon megcsalatkoztak. Látták, tapasztalták, hallották mindenütt, hogy annak az első egyetlen jelöltnek a kerületben olyan hatalmas tömör, lelkes pártja van, amilyet csengő-bongó frázisokkal, üres, csinos szavakkal semmiféle akarnok meg nem bolygathat. Dr. Mike meg is fújta azonnal a takarodót, dr. Papp fiatalabb, hát kitartóbb is, bár amint halljuk, már ő is az idejében való tisztességes visszavonulásról gondolkozik. A pártja is olyan formán gyenge, mint az a bandérium, amelylyel tegnap Párkányból Doroghra vonult: az egy szál borjuszáju ingbe öltöztetett lovas. A süttei iskolamester, Vizinger pedig maga is csakhamar belátta, hogy néhány lelketlen ember csak beugratta abba a szerepbe, amelyre soha sem gondolt, soha sem vágyott s ma már az ő háza fölött is dr. Hulényi zászlója leng. Az utolsó napokban lépett elő a homályból dr. Krausz Izidor kenyérmezei birtokos is abban a hiszemben, hogy majd Caesarként elmondhatja: „veni, vidi, viei ..." Amint azomban a jelek mutatják, csak azt fogja tötte el. Mert Martolle Henrik tetszett neki. Mint komoly és szeretetreméltó ifjú mindjárt kezdettől fogva egész bizalmát megnyerte. S nagyon szerette volna Lucile boldogságát reá bizni, ezét a drága gyermekét, ki még épen nem ismerte az életet, ki csak anyjában hitt és aki még minden vihartól érintetlen maradt. Lucile befejezte a megkezdett zenedarabot. A hegedű már a kis asztalon pihent, az éneklő hangok azonban még ott rezegtek a félhomályos szobában. Édes illat lebegett az enyhe levegőben. Henrik udvarias bókjai után leült a fiatal hegedűs. E pillanatban észrevette a fiatal ember az anya tekintetét, mely telve szeretettel, anyai gyöngédséggel és im adattal, de titkos gyászszal is, — gyermekén pihent. Rögtön megértette a gyöngéd hang bensőségét és az aggodalmat az anya elfojtott sóhajából. És a mint megint szólott hozzá, tudatára jött mindama jóságnak, mely az anyából kiáradt, nemes lelke minden szépségének, mely egy háládatlan élet minden viharai között tiszta maradt. Kitalálta, mit szenvedhetett a gondolatra, hogy talán ő is megveti őket szegénységük miatt, hogy talán kaland okából jár hozzájok, hogy talán kételkednie kell a szerelmében és ő benne magában is. És elgondolta magában, hogy a szegénység nem bün, a tisztaság, ártatlan-