Esztergom és Vidéke, 1896

1896-10-01 / 79.szám

olvasottsága, történelmi ismeretei, vonzó, élvezetes előadó modora minden tanítványa emlékezetében örökre megmarad. Dr. Aschenbrier Antal 1849 február 1 s-én született Szélaknán. Középiskolai tanulmányait végezve a theológiát, mint esztergommegyei növendékpap Bécsben fejezte be. Áldozó pappá 1871 július 31-én .szentelték fel, felszentelése után rövid ideig Selmecbányán tartózkodott, mint segédlelkész, azután theológiai tanár lett a helybeli központi papnevelő intézetben. Innen nevezték ki a budapesti egyetem tanárává. Irodalmi tevékenységét már növendékpap korában kezdette meg s pseudonymja (dr. Hamvas) csakhamar előnyösen ismertté vált. Egy ideig szerkesztőtársa volt a «Katolikus Theológiai Folyóirat»-nak is. Itt és egyéb lapokban igen sok önnálló cikket, magvas értekezést, érdekes könyvkritikát közölt. Értekezései közül nevezetesebbek ; I. A spiritizmusról. Uj M. Sión 1874. 2. Az archidiakonusok. Ugyanott 1874. 3. Bosznia hajdan és most. U. o. 1878. 4. Aritualizmus Angolországban. U.o. 1878. 5. A titulus dioceseos. Religió. 1880. 6. Polgári házasság a szentszék előtt. U. o. 1880. 7. Magyar honos házasságkötése külföldön. Kath. Theol. 1883. 8. Jegyzetek az országházban a kath. kérvények alkalmából mondottakra. Religió. 1883. 9. Az államok keresztény szervezetéről. Kath. Szemle. 1887. Hogy dr. Aschenbrier esztergomi kanonokká neveztetett ki, természetesen nem akadályozza őt abban, hogy továbbra is megmaradjon egyetemi katedráján, amelyen évek hosszú sora óta a legnagyobb lelkiismeretséggel és buzgósággal működik. Dr. Walter Gyula. Társadalmunk minden osztályában általános örömet keltett ama hir, melyet a táviró a jeles férfi kinevezéséről szombaton hozott. Dr. Walter Gyula, Boltizár József érseki helynök bérmautján épp Ipoly-Nyéken volt, midőn az érteigen érdekesen jellemzi az ifjásági regényeket : »Onök nagyobb regényrovatot szándékoznak nyitni ? Ugyan kérem ne tegyék ! A jelenlegi, nézetem szerint teljesen elegendő. Szépek, nemesek, nagyon nemesek az önök regényei. De elvégre is az ifjúsági regények mind egy kaptafára mennek. Ha egyet elolvasott az ember, ismeri mind. A hősnő hosszas megpróbáltatások után végre a boldog házasság révébe evez. S ami az önök regényeinek költői tartalmát illeti, az bizony vajmi kevés. Egyáltalán az igazi költészet teljesen hiányzik az önök lapjából ...» stb. íme, a fiatal leányok nem szeretik azt az ujabban felcseperedett mesterkélt irodalmat, amely sablonos müvekkel árasztja el a könyvpiacot s minden épületes tartalomnak híjával van. S bizony ideje is volna, hogy ez a gyügyögő irodalom végre megszűnjék. Ebben az összes levelek megegyeznek. De már abban nagyon eltérők a nézetek, mivel kellene pótolni ezeket az unalmas ifjúsági regényeket. Az egyik a bohóságokat kedveli. >Még tizenötéves sem vagyok, irja, s ezért ne haragudjanak, hogy jobban szeretek egy pajzán töiténetet, mint száz szomorú históriát. Sőt azt hiszem, egész életemben ilyen fogok maradni, még ha kétszer ilyen idős leszek is.» sités városunkba érkezett, s igy a nevére jött táviratot ide küldöttek utánna, aulabeli tagtársainak üdvözlő sürgönyével egyetemben, melyek azonban őt már ott nem érték, hanem Ipolysághon. Szontág Pál naszvadi káplánt temette épp dr. Walter Ipolysághon, s útközben, a szomorú functióról visszajövet hozta s adta át a sürgöny kihordó az első és kellemes hírt. Dr. Walter Gyula Selmecbányán született 1855 február 17-én. Elemi és középiskoláit Esztergomban elvégezve, hittudományi tanulmányainak végzése végett, a bécsi egyetemre ment. 1877 december 22-én áldozó pappá szenteltetett fel melynek utánna fél évig Börzsönyben, majd fél évig Komáromban működött, mint káplán. 1878-ban gróf Szapáry Gyula gyermekeinek nevelője lett. 188 i-ben Érsekújvárra került, mint segédlelkész, mig 1882ben az érseki tanító képezde tanárává, hol e minőségében 8 éven át működött, és a helybeli felsőleánynevelő-intézet hittanárává neveztetett ki. Képezdei tanárrá történt kinevezésével vette kezdetét nyilvános szereplése. Szivélyessége, megnyerő modora, humánus gondolkodás módja, csakhamar ismert, sőt általánosan tisztelt alakjává tette őt társadalmunknak. 1883-ban a hittudományok tudorává avattatott fel, mig 1884—5 tanév elején az esztergomi papneveldében a paedagia és katahetica tanszékét foglalta el, mellyen 8 éven át volt lelkes előadója e tudományszakoknak. 1890—1893-ig, mint igazgató tanár működött a helybeli érseki tanitó képezdénél, majd ugyanezen időtájban könyvtárnoka volt a főegyházmegyei könytárnak, mig 1893-ban a hercegprímás titkárának nevezte ki. Kanonokká, 1896 év szeptember 26-án lőn kinevezve 41 éves korában, mi mindenesetre a nagy ritkaságok közé tartozik, hogy ily ifjú korban érjen valakit a kitüntető kinevezés, mi nyilván annak jele, hogy Walter Egy másik már kevésbbé joviális : >Jobb szeretném, ugy mond, ha a regények kissé drámaibbak volnának. Még az sem bánnám, ha egészen melankolikusak volnának. Egy tizenhétéves ifjú hölgy nagyon szereti a katonatörténeteket, a harci kalandokat. Egyebekben igen érdekes megfigyelni, miként csökken a romantika iránt való hajlam a kor haladásával. Erről a következő összeállítás fényes tanúbizonysággal szolgál : Tizenötévesek. Szeretném, ha több verset hoznának lapjukban. Regényeki Ízlésesek, de a folytatásokat kissé rövidre szabják. Tizenhatévesek. A húgom folyton a regények és a verseket olvassa ; én bizony jobb szeretem a komoly, tanulságos cikkeket. Tizenhétévesek. Azt hiszem, inkább megszorítani, mint bővíteni kellene a regényrovatot. Az olvasásukra fordított időt sokkal hasznosabban lehet értékesíteni. Tizennyolcévesek. Ha őszinte véleményt kivannak, bizony engem a regények érdekelnek a legkevésbé. Jobb szeretem az alapos cikkeket; de van egy tizenötéves unokahúgom, aki folyton regényeket olvas. Tizenkilencévesek. Miután véleményadásra szólítottak fel, kijelentem, hogy én a komoly cikkekhez ragaszkodom. előtt a kinevezéssel egy uj, és nagyobb pálya kapui nyíltak meg. Kinevezése alkalmából ő Eminenciája a következő sürgönyt küldötte szombaton, e hó 26-án : «Kanonokká történt kineveztetése alkalmából, fogadja legőszintébb üdvözletemet. Vaszary bibornok hercegprímás. > Mint több éven át tanárja és igazgató tanárja az érseki képezdének, majd mint a felső leánynevelő intézet hittanárja, a tanügy terén kifejtett buzgósága és munkásságával mig a tanügynek javára volt, addig magának hervadhatlan érdemeket szerzett úgy, hogy méltán elmondhatta róla egyik szaktekintélyünk, hogy: »alapos és szakavatott ismeretei és ernyedetlen szorgalommal párosult fényes tehetségei nevet és tekintélyt biztosítanak neki, hazánk neves paedagogusai körében, és eme bizonyítványt kiállítják neki midazok, kik az ő működésének tanui valának.* Az irodalom terén állandó működést, mint az uj Magyar Sión és a Hitoktatás társszerkesztője fejt ki. Megjelent müveinek cime a következő : Lelki Harmat. Imakönyv gyermekek számára. (Névtelenül.) Esztergom, 1884. 32-rét. 122 lap. Tót nyelvre is le van fordítva «Rosa dusevna* cim alatt. — A népiskola és az egészségügy. Esztergom, 1885. 8-rét. 150 lap. Több táblával. Dr. Majer Istvánnak ajánlva. — Jubileumi Emlékfüzér. Dr. Majer Istvánnak 1885. szept. 20-án ünnepelt 50 éves Írói jubileuma alkalmából. Esztergom. 8-rét. 47 lap. Üdvözlégy Mária. Imakönyv a bold. Szűz tiszteletére. Emlékül a májusi ajtatosságnak Esztergomban negyedszázados jubileuma alkalmából. Esztergom, 1886. 16-rét, 126 lap. A munka gyors egymásutánban hat kiadást ért. Minden kiadás ujonan lőn átdolgozva és bővítve. Hatodik kiadása 1892-ben jelent meg 32-rétben. 560 lap. — Dr. Zádori János élete. Esztergom, 1888. Buzárovits. 8-rét. 80 lap. Arcképpel, II. kiadása megjelent a bold. halálának első évfordulóján, 1888. dec. 30-án. 8-rét. 128 lap. — Emléksorok az Esztergom-Vízivárosi zárdatemplomban emelt uj főoltár 1889. dec. 22-én tartott fclszentelési ünnepélyére EszterIgen uram, ismertesse meg velünk a Szépet, a Jót, az Igazat, amelyeket századunk annyiszor a sárba tapos. Emeljen ki benünket abból az alacsony környezetből, amelyben eddig élünk. Az álmodozás mindig haszontalan és gyakran veszélyes. Es mi is rabjai vagyunk a kor betegségének, az erélytelenségnek, a petyhüdtségnek, amely minden rossznak oka . . . Tizennyolc-, tizenkilenc- és hnszévesek. (Közös levél.) Szívesen látnók, ha a kigondolt regényeket, amelyeket egyáltalán semmire sem becsülünk, hires férfiak és asszonyok emlékirataival helyetesitenék . . . Húszévesek. Nagy tévedés a tanárok és egyéb tudósok részéről, hogy a tudományokkal való foglalkozás az ő előjoguk s másnak, különösen fiatal leányoknak csak annyit szabad tudniok, amennyit ez urak jónak látnak értésükre adni. Hál' Istennek, vannak már tudós nők is . . . stb. Huszonnégyévesek. Nagyon szeretném, ha a lapban a tisztán szórakoztató elemek minél gyérebbek volnának. Nem lehetne helyettük érdekes életrajzokat közölni, vagy modern közintézmények eredetét és szervezetét ismertetni ? Egy szóval: példát mutatni és utat jelölni arra, miként válhatunk hasznára a köznek . . . stb. gom, 1890. 8-rét. 32 lap. II. kiadás. 1890. 8-rét. 32 lap. — Szent beszéd. Esztergom-Víziváros fogadalmi ünnepének másfél százados évfordulóján. 1890. december 8. Jövedelme a fogadalmi szobor javára fordittatik. Esztergom, 1890. 8-rét. 30 lap. — Szent beszéd. Schreiber Aladár esztergomi-főegyházmegyei áldozár 1891. december hó 27-én tartott első miséje alkalmával. Esztergom, 1891. 8-rét. 16 lap. — Szent beszéd. Az esztergomi főszékesegyházban 1893. évi «Hallottak estéjén.* Esztergom. 1893. 8-rét. 15 lap. — Simor János bibornok, hercegprímás emlékezete. Esztergom, 1891. 4-rét, 172 lap. Több képpel. — XIII. Leó és a társadalom. A szent Atya 1893. február 19-én ünnepelt ötven éves püspöki jubileuma alkalmából. Esztergom, 1893. 8-rét. 56 lap. Az éjszaki határon. Karcolatok Lublófüred életéből. Esztergom, 1893. 8-rét. 175 lap. Nyolc képpel. — Majer István emléke. Ünnepi beszéd a tanitóképző-intézeti tanárok országos egyesületének közgyűlésén Budapesten. 1894. március 14-én. Budapest, 1894. 8-rét. 27 lap. Különnyomat a «Religió-Vallás> c. folyóiratából. — Szent beszéd. Szent István első apostoli magyar király ünnepén 1894, augusztus 20. a budavári Mátyás-templomban. Budapest, 1894. 8-rét. 20 lap. — Képek a hazai ellenreformáció mozgalmaiból a XVII. század végén. Esztergom, 1896. 8-rét. 56 lap. — 2. Irt számos cikket, bírálatot, ismertetést, a sz. Istvántársulati Almanachban, a sz. István-társ. «Ifjuság öröme» vállalatban, a sz. István-társ. Naptárban, a sz. Istvántársulati Milleniumi Emlékkönyvben, «Magyar Állam*, «Magyar Korona*, «Magyar Sion», «Isten Igéje*, dr. Verédy Károly: «Paedagogiai Enciklopédia*. Kath. Hitoktatás, Religió-Vallás, Téli Esték, Kath. Szemle, Magyar Tanítóképző, Jézus sz. Szivének Hírnöke, Schulfreund (Trier) és a helyi lapok hasábjain. Ezenkívül tagja számos tudományos, irodalmi és közművelődési társulatnak, melyek felismerve fényes tehetségét, nem egyszer tüntették ki. Igy a többek között, a Szt. István társulat tudományos és irdalmi osztálya 1892 december 15-én rendes tagjává választotta meg. Tagja a középiskolai hittanárokat vizsgáló bizottságnak, s tagja a képezdei tanárok országos egyesülete választmányának, majd elnöke volt az esztergomi járás tanitó egyesületének. Társadalmunknak általánosan ismert és közkedveltségü tagja, melyEzért szeretem a komoly tanulmányokat. Huszonkétévesek. Igazán sajnálom, hogy a regényeik olyan érdektelenek, sőt határozottan unalmasak. Ezért mostanában nem is igen olvasom őket. Huszonhárotnévesek. Tapasztalatból tudom, hogy ami tegnap még magával ragadott, az ma teljesen hidegen hagy . . . Egyszóval a modern leányvilág mihamar elhagyja az ábrándok világát s a való élettel kezd foglalkozni hozzá nem illő komolysággal és nagyképűséggel. Szép dolog a józanság, de csak akkor válik az emberiség javára, ha nem jelenti egyúttal a kedélyvilág sivárságát, a költészet iránti érzék teljes kihalását. S a nőnek nem is a száraz okoskodás a hivatása. Első feladata, hogy kedélyével derűt árasszon maga körül, hogy a világ minden baja az ő lelkén át «költészetté és dallá szűrődjön*, mint nagy Madáchunk mondja. De azt hiszem, nem is olyan komoly az egész dolog, mint amilyennek a francia leányok nyilatkozataiból látszik. Azok a levelek okos kis leányok apró tudóskodásai, melyekben igen-igen sok a negédesség. S amig a leányok negédesek, nem féltjük őket a tudománytól, sem a tudományt — tőlük. E. A. >