Esztergom és Vidéke, 1896
1896-10-01 / 79.szám
Esztergom, XVIII. évfolyam. 79. szam. Csütörtök, 1896. október I. ESZTERGOM es TIME fi 5 Megjelenik hetenkint kétszer : csütörtökön és vasárnap. 1 EJLÓFIZETÉSI ÁR: | Egész évre 6 frt *— kr. | | Fél évre 3 > — » ^ § Negyed évre i » 50 > $ | Egy hónapra — » 50 > ^ Egyes szám ára — > 7 » ^ E 4 VÁROSI ES MEGYEI ER DEK EINK KÖZLÖNYE. Szerkesztőség: Bottyán János-utcza, Spanraft-féle ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Hivatalos órák : d. e. 9—H-ig, d. u. 3—5-ig. Kiadóhivatal: Bottyán János-utcza, Spanraft-féle ház. hová a hivatalos és magánhirdetések, nyiltterek, előfizetési pénzek és reklamálások is küldendők. —= TELEFON 59. SZÁM. =— Egyes számok kaphatók a kiadóhivatalban, Sziklay Nándor, Tábor Adolf papirkereskedésében, a Wallfiseh- és Hangll-féle dohánytözsdékben. y-V^XVsXXXXXXXXVXVXVvXX"N>.<».XVX> ,XVVXVVVXVXVXXXV^V\VXVXVX>.SV\XNN^^ Hirdetések a kiadóhivatalban és Tábor Adolf könyvkereskedésében vétetnek fel. > S< Í Minden egyes hirdetés után 30 kr. kincstári bélyegilleték fizetendő. Nyilttér ára soronkint 20 kr, Háromnegyed esztendő. Esztergom, szeptember 30. Háromnegyed esztendő .. . Éppen ennyi ideje annak, hogy karácsony évadjának szent napjaiban összejöttünk néhányan, akiket a közös 'elvek, a közös eszmék, a közélet eseményei és kérdései iránt való érdeklődés már régen erős kötelékkel fűzött egymáshoz, — és megpendítettük azt az eszmét, vájjon nem használhatnánk-e társadalmi életünknek, megyei és városi érdekeinknek azzal, ha a jövőben a nyilvánosság előtt is folytatnánk azt a munkásságot, amelyet eddig a magunk szerény, kis körében fejtettünk ki. És karácsony évadjának szent napjaiban határoztuk el, hogy megkíséreljük a nehéz, talán hálátlan, talán eredménytelen, de mindenesetre önzetlen terv keresztülvitelét. Bevalljuk őszintén, féltünk a bemutató naptól. Féltünk a közönségtől és féltettük magunkat. Nem elhamarkodva cselekedtünk-e, nem ismerik-e félre tiszta, őszinte intencióinkat, méltánylásra talál-e munkásságunk s akadnak-e, akik egyetértenek a mi lobogónk jelszavaival ? Az első naptól kezdve odaadással iparkodtuk szolgálni a közönséget. Ha kellett, vigasztaltuk, — sokszor volt szükség reá, — ha kellett, mulattattuk, ha kellett, megmondottuk a kellemetlent is. Harminckilenc héten át állandóan a közönségen csüngött tekintetünk, lestük minden szavát, minden gondolatát, iparkodtunk minden eseményének hü krónikásai, minden örömének-bánatának hírmondói, erényeinek heroldjai, hibáinak elítélői, orvosai lenni. Harminckilenc héten át oda tettük elébe nyomtatott papíron gondolataink legjavát, lelkünk teljes melegét és harminckilenc héten át szivünk minden dobbanását, erőnk és tehetségünk minden atomját a fekete betűk ezrei közé leheltük. Es most a negyedik évnegyed első napján, büszkén, nagy lelki örömmel dicsekedhetünk el vele, hogy a nagy közönség nem értette félre intenciónkat, pártfogásába, szeretetébe vette munkásságunkat s hétről-hétre, hónapról-hónapra nagyobb számban sorakozott a mi kibontott lobogónk alá. Es ellenségeink támadásai, édesgetései dacára s ha a kimondott igazságos vélemé Iz „Esztergom és fiié" tárcája. Regény. Irta: MARTOS FERENC. VI. — Nehéz, nehéz az élet távol tőle ! . . . Magduska igy sóhajtott Bécsbe' még. De már a Semmeringen úgy találta, Hogy bűvölő a pompás hegyvidék, A Rigi Klum, az alpesek, a séták Az étvágyát is megkettőztetek. Es mikorára Ostende-ben kiszálltak, Nyoma se volt a melankóliának. A felsőbb tízezer, ilyenkor nyáron, A htis habok közt dőzsöl és hever. A dinge-en és az esti promenádon Együtt tolong a felsőbb tízezer. Van kártyabarlang és bataille de fleures is, Unalmat űző mindenféle szer, S a társaság a pompás kurszalonba' Előkelő és érdekes naponta. A szép leányok bájait a vizben A férfiak titokba' meglesik. Az angol nőkbe' több a tiszta szépség, A franciákban által több a chic. Az olaszoknak és a spanyoloknak Legégetőbbek pillantásaik, Az oroszok tartása fejedelmi — De a magyarnál szebb nőt ott se lelni. Esős napon a hullámok verése Szokatlanabb és jobban zúg az ár . . . Magduska egyszer távolabb kiúszott S egy hullám sodra elragadta már. Hiába küzdött, ráborult a tenger S feje fölött eltűnt a napsugár — Mikor — már majd a végső pillanatba' Egy izmos férfi karja megragadta. Es mig a férfi úszott, Magda szépen Hozzá simult s átengedé magát, Úgy tünt föl néki mintha átkarolná Valami régi, régi jóbarát, S többé nem ís félt ... és mikor kiúsztak Az óriás hullámcsapáson át S a parton a közönség ámult-bámult — Az életmentő karjaiba ájult. Sir John Hamilton Knight of Littleyorkshire — Ekkép nevezték a derék urat. Saját villája volt Ostendeba néki. S istállójába' négylovas fogat. A hölgyeknek nagy tisztelője volt ő És kedvvel űzött minden sportokat, Haját hullámos fürtökben viselte, S félmillió frank volt a jövedelme. Azontúl a derék sir beszegődött A kis «magyar tündér» lovagjául. Magduska szívesen fogadta, pusztán Hogy megtanuljon, könnyen, angolul. És garde de dames se kell feltétlenül, hol Egy gentleman tanit s egy miss tanul S a tengerparton, este — semmi kétség — Tolmács se kell, hogy egymást jól megértsék. Hogy meg ne értsék egymást ketten este A tengerparton nincsen oly setét — S Magduska azzal lepte meg barátját, Hogy — bár alig mult el pár röpke hét, Egy reggelen Sir John Hamilton Knightnak Hibátlanul kimondta a — nevét S sir John Hamilton-Knight hálából érte A kis » magyar tündére kezét megkérte. Alkonyodott ... a lomha fellegek közt Elbújtak mind a halvány csillagok . . . »Atyám, mi régen eljegyeztük -egymást, S azt mondaná, hogy hitszegő vagyok» . . . nyek néha egyikét-másikát közülök is sújtották, hűségesen kitartott mellettünk. Ez a közönség ismer már annyira bennünket, hogy felesleges újból programmot adnunk. A mi programmunk benne van lapunk minden egyes számában. Szolgálni fogjuk ugy, mint eddig a város és a vármegye emelkedésének és megerősbödésének ügyét, hirdetjük az igazságot, önzetlenül, részrehajlatlanul \ függetlenül mondunk bírálatot az események és az események faktorai fölött, munkálkodni fogunk ezután is tárgyilagosan, személyeskedés és szenvedély nélkül s a közügyek szorgalmas munkása és ellenőre iparkodunk lenni a jövőben is. S a negyedik évnegyed első napján kevesebb aggódással, több bizalommal újra ott állunk a nagy közönség ajtaja előtt s csak szives fogadtatást és erős kritikát kérünk. Maradjon a közönség továbbra is olyan barátunk, milyen e harminckilenc hétben volt, mi is azok maradunk, akik voltunk s akik teljesen megtalálják munkájuk jutalmát, ha olvasóik szivéhez férkőzhetnek. A szerkesztőség. — Aki szökésre csábit, hitszegéssel Nem vádolhat, leányom, ez nem ok, S ott szükség vár s nyomor ... itt uri pompa Gondolkozzál ... én bizom leányomba. A boldogság, a kényelem s a jólét S hol nincs kenyér, ott nincsen szerelem. Jenőt külömben is már áthelyezték, S többé nem látod őt, kezeskedem. S ha egyszer a szerencsét elszalasztod, Örökre vége, édes gyermekem . . . A nagyvilág számodra, ime nyitva . . . Repülj, repülj az aranyos kalitba. Te érdekedben szólok én leányom . . . Tudom, szavam'rideg, mert a való, Tudom, hogy szebb az álmodók világa S az ö beszedjök fennebb szárnyaló. De azt hiszem, ki önmagát megcsalja, Talán az a legegyügyübb csaló . . . S ki azt se tudja,hogy mit fog kezében . . . S ki csillagot keres viharos éjben . . . (Folyt, köv.) Miről gondolkodnak a leányok ? — Az ^Esztergom és Vidéke« eredeti tárcája. — A párisii^z^pour les jeunesfiiles (Fiatal leányok lapja) legutóbb felszóllitást intézett olvasónőihez, hogy mondják el véleményeiket a lapban munkálkodó Írókról, vers- és prózairókrólegyaránt. A kérdések, amelyeket a nagy népszerűségnek örvendő folyóirat olvasónői elé terjesztett, a következők : 1. Mely cikkek azok, amelyek önnek különösen tetszettek ? 2. Regényeink szórakoztatók voltak-e ? 3. Nem óhajtaná, hogy lapunkban a politikának is némi helyet szorítsunk ? Uj esztergomi kanonokok. Esztergom, szeptember 30. Az esztergomi főkáptalan két megüresedett stalluma immár be van töltve. A király a napokban irta alá dr. Aschenbrier Antal budapesti egyetemi tanár és dr. Walter Gyula primási titkár esztergomi kanonokká való kineveztetését. A két kinevezés hire általános örömet keltett városunkban, mert a királyi kegy két, önzetlen munkálkodásával, tudományos képzettségével, egyéni tulajdonságaival nagy érdemeket szerzett férfiúnak ajándékozta a magas egyházi méltóságot. Kedves kötelességünknek tartjuk, hogy a két kitüntetett életrajzi adatait, amenyire azokat a rövid idő alatt beszerezhettük, olvasóinknak bemutassuk: Dr. AscLieijbrier A^tal. Akik az utóbbi években a budapesti egyetemen végezték a teológiát, mind a legnagyobb büszkeséggel, hálával és elismeréssel emlékeznek meg az ottani teológiai fakultás egyházjogi és egyháztörténelmi tanszékének tanáráról : dr. Aschenbrier Antalról. Európai műveltsége, rendkívüli 4. Miféle reformokat tanácsolt ? A vállalkozás sikere még a legvérmesebb reményeket is felülmulta, mert a kérdésekre vagy ezer válasz érkezett, megannyi bájos megnyilatkozása a finom leánykedélynek. Aztán mennyi őszinteség ezekben a levelekben ! A szerkesztő és a munkatársak minden hajaszála égfelé meredt, mikor például ily sorokra találtak: Én és családom — irja egy tizennyolc éves olvasónő, — nagyon érdekesnek találjuk a lap némely cikkeit és különösen szeretjük a történeti, földrajzi és természettudományi dolgozatokat. Ami azonban a regényeiket illeti, azok bizony meglehetősen unalmasak; nincs bennük semmi bonyodalom, semmi igaz derű és költészet s én nem hiszem, hogy jóérzésű leány örömét találná bennük. A. H. ur (egy hirneves francia iró) elbeszélései inkább négy-Öt éves gyermekeknek valók, nem fiatal leányoknak. Egy másik olvasónő éppen ilyen hangon nyilatkozik : •— Legjobb szeretném, ha a regényrovatot teljesen kihagynák lapjukból, ugyan mire valók nekünk, serdülő leányoknak az ilyen, még gyermekmese-számba se vehető jelentéktelen, érdektelen szószaporitások ? Egyáltaltalán a regényrovat az, amely ellen a fiatal lányoknak a legtöbb kifogásuk van. íme például egy levél, amely Lapunk mai száma 6 oldalra terjed.
