Esztergom és Vidéke, 1896

1896-09-06 / 72.szám

Esztergom, XVIII. évfolyam. 72. szám. Vasárnap, 1896. szeptember 6. ESZTERGOM es Megjelenik hetenkint kétszer : ^ csütörtökön és vasárnap. | —&— 1 s ELŐFIZETÉSI ÁF^: ^ Egész évre 6 frt — kr. | Fél évre 3 » — > 5 S Negyed évre i » 50 > § I Egy hónapra — > 50 » § I Egyes szám ára — > 7 > ^ VÁROSI ES MEGYEI ERDEKEINK KÖZLÖNYE. Szerkesztőség: Bottyán János-utcza, Spanraft-féle ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Hivatalos órák : d. e. 9-fl-ig, d. u. 3—5-ig. Kiadóhivatal: Bottyán János-utcza, Spanraft-féle ház. hová a hivatalos és magánhirdetések, nyiltterek, előfizetési pénzek és reklamálások is küldendők. —== TELEFON 59. SZÁM. ==— Egjes számok kaphatók a kiadóhivatalban, Sziklay Nándor, Tábor Adolf papirkereskedésében, a Wallíiscll- és Hangit-féle dohány tőzsdékben. Hirdetések a kiadóhivatalban és Tábor Adolf könyv- | kereskedésében vétetnek fel. -— | Minden egyes hirdetés után 30 kr. kincstári | bélyegilleték fizetendő. Nyilttér ára soronkint 20 kr, Tatárjárás. Esztergom, szeptember 5. A törvényhozás igen bölcsen intézkedett akkor, midőn az állampolgárokra a legnyomasztóbban ható egyenes állami adó kivetését, beszedését és behajtását az állami közegek kezéből kivette és a városi, községi közegekre bízta. A törvényhozás abból indult ki, hogy a városi tisztviselők saját közönségük érdekét jobban és helyesebben meg fogják óvni, mint az állami tisztviselők tették, a kik bizony a közönség érdekével nem törődtek, de nem is törődhethettek, mert előttük mindenkor az állam érdeke volt a fő és csakis azt szolgálták, hogy a saját érdeküknek is eleget tegyenek. Az adóügy adminisztrálásában beállott ezen nagy fordulat éppen husz év előtt történt és igy két évtizede immár, hogy az adózóközönség meggondolatlanul választotta meg saját közegeit. Husz éven keresztül önmaga húzta le magáról a felsőkabátot, meg az alsókabátot is, ha ugyan jut két kabátra való a mostani rendkívüli nagy közteherviselés mellett. Íz „Esztergom és fiié" tárcája. Drezda. — >Esz}ergom és Vidéke« eredeti tárcája — Irta: KÖRÖSSY LÁSZLÓ. (Vége.) A nagy palotára, a kiállítási főcsarnokra nagyon büszkék a drezdaiak s habár nagyon, de nagyon sok obligát meteriája van, a tiz csoportra osztott terjedelmes helyiségben mégis igen érdekes gyűjteményeket találunk. A gépcsarnok, a mezőgazdaság, a sport, nyomdászat s a kertészet csoportja már csak másodrendű értékű. Legtöbbet ér az egész kiállításban az az ügyesen megelevenitett régi város s a falu. A kiállítást délelőtt nagyon kevesen, de délután és este felé már sokan látogatják. Az idegen közt legtöben vannak a csehek, akik legszívesebben Drezdába járnak iskolába. Meg van a kiállításnak és magának a városnak is az a kisvárosi vonása, hogy nincsen éjjeli élete. Kapuzárás elöt már alig marad valaki távol az otthontól. A családi tűzhelyhez s az otthonhoz való ragaszkodás egyébként valamennyi németet jellemez. A kiállítások nem is egyebek, mint családi kirándulások, családi * örömök. Épen azért nagyon elevenek és Esztergomban is husz év óta városi tisztviselők vetik ki és hajtják be az egyenes és közvetett állami adót, de mióta ezen rendszerváltozás megtörtént, annyi panaszt, annyi keserű kifakadást nem lehetett hallani az adóügy kezelése miatt, mint napjainkban. Amerre az ember megfordul, mindenütt a legélesebb panaszokat lehet hallani és ami különösen jellemzi a helyzetet, az emberek nem is restelkednek és minden tartózkodás nélkül bevallják, hogy az adóhátralék miatt végrehajtással fenyegették, vagy, hogy minden ingó-bingó jószágát lefoglalták, de nem a rendes tartozása miatt, hanem háromszor annyi öszszeg erejéig, mint amennyivel az adókönyve szerint hátralékban van. A közönség elkeseredése, megbotránkozása az adóügy kezelése fölött tökéletesen helyes és indokolt, mert ami nálunk történik, az valóságos tatárjárás számba megy, sőt még ennél is több, aminek azonban nem akarjuk megadni a valódi keresztnevét. Konstatáljuk azonban, hogy azok az urak, akik az uj Esztergom adómajálisszerüek. Az egész Németországon ismeretes elemózsia-táskák s a fiahordó apák és gyermekkaravánokat őrző mamák az erős családi élet jellemvonásai. Még a berlini kiállításon is bizonyos feltűnést kelt az, aki bort iszik és némi csodálatot, aki valamelyik elhagyatott pezsgő pavillonban egy-két pohár pezsgő mellett dőzsöl. A takarékosság és józanság családi erényei mindenütt uralkodnak s a német, a milyen erősen táplálja az agyvelejét, annyira puritán a gyomor kívánságaival szemben. Drezdában is csak egy nagy vendéglős van a kiállításon, aki sokkal több sört mér ki, mint egyebet. Az ős-drezdai korcsmában'is csak filléres eledelek járják. Fillér-rendszerre építenek minden tömeges mulatságot s talán ezzel biztosítják a látogatások sikerét és a közönség megelégedését. A családi élet bensősége és lágysága jellemzi még a drezdai katona életet is. Egész Németországon nem találni jámborabb ábrázatú vitézeket. Nem vérontásra, hanem dajkaságra születtek inkább ezek a szelid arcú, jóságos megjelenésű, lágy szavú és gyöngéd figyelmű katonák. A királyi család bent lakik a város teljes közepén évszázadok óta folyton épülő nagy paloták konglomerátumában. Minden nap láthatja őket mindenki. Egészen közel vannak a nép szivéhez. A megható dinasztikus ragaszkodás másrészről azt gyümölcsözi, hogy majd ügyének kezelésére vállalkoztak, nagyon kevés fogalommal bírnak az adótörvényről és azt a törvényt, a melyet a közönségre reeáhuzni hivatvák, a fejtől kezdve végig le, egyik sem olvasta el, mert ha elolvasták volna, nem követnének el akkora botlásokat; amiket hogy elkövetnek, tengernyi bizonyíték áll rendelkezésünkre. Az adóintőket ugyanis a végrehajtók állítják ki és az adóközönséget a végrehajtók intik meg az esedékes tartozás lefizetése végett és pedig ugy, hogy a tartozást három nap alatt rendelik lefizetni. Ilyen botrányos cselekedet csak nálunk történhetik meg és pedig akkor, mikor tele torokkal hirdették, hogy a város adóügyét rendezni fogják és az uj adópénztárnok kiváló erőket fog nevelni a városnak. Az 1883. évi 44.t.-c. 55. §. világosan rendeli, hogy az adózó közönséget a városi adópénztár köteles meginteni és a hátraléknak nyolc nap alatt való lefizetésére felhívni. No, ha a törvényt az eljárás alapjánál, a végrehajtás első fokánál, az intésnél ily durva módon megsértik, minden valamirevaló drezdai iparos és kereskedő udvari szállító. A szászokat — talán épen azért, mert nagyon is lágy szívűek — sokszor elverték a világtörténet folyamán. Hanem azért vannak lokális értékű diadalmi emlékek is. Igy egy panorámájuk, melynek tárgya : a szászok Paris előtt. Ha csak a szászok állottak volna egymagukban Paris előtt, milyen kedélyes fordulata lett volna az egész nagy hadjáratnak. Van aztán a főúton gránit talapzatra emelt két óriási zászlórúd. A kőre rávésték, hogy a német császár 1 oldalán a szász királylyal* mikor tartotta meg diadalutját Drezdába. Az aranyozott kőszobrok s a bronzemlékek inkább allegorikus, mint katonai vonatkozásúak. Drezda magának él, nincsenek nagyratörő tervei, talán nincs is más po,itikája, minthogy a művészetekben, a műipar ágaiban, múzeumai gyarapításában s a családi élek erényeinek gyakorlásában elöljárjon. Nincs is Drezdában feltűnő kaszárnya. De muzenma van azután annál több. A kihivó katonai fölény, mely Berlint jellemzi, Drezdában egész ismeretlen. A polgárság fölénye uralkodik itt a békesség javára. Minden érdekes városnak az épitő művészete szoros összefüggésben van kőbányáival. Drezda közelében pompás homokkőbányákat találunk kimeríthetetlen gazdaságú anyaggal. Innen fejtik az óriási darabokat ezekből épitik már évszázatok óta a drezdai templomokat, köznagyon kíváncsiak vagyunk, hogy minő eljárást tanúsítanak a további behajtás folyama alatt. Az 1883. évi, 44. t.-c. azt is rendeli, hogy intési dijat nem köteles mindenki fizetni, csak azok, akiknek negyedévi adója egy bizonyos öszszeget meghalad, valamint azt is rendeli, hogy végrehajtási költséget csak az tartozik fizetni, akinél a tartozásra a végrehajtási foglalás megtörtént. Bizonyítékaink vannak, hogy a városi adópénztár nem a jövő nemzedéktől, amelynek a számára > kiváló erőket nevel,* hanem a mostani, nyakig agyonpótadózott felektől, akiknél foglalás nem történt, végrehajtási költséget szed és intési dijat harácsolnak azoktól is, akiket az idézett törvény világos rendelete szerint hivatalból, általános felszólítással keli a fizetésre figyelmeztetni. Ahol ilyen törvénytelenségek történnek, ahol a publikum kárára történik »tévedés,*, ott biztosra vehető, hogy vagy nem ismerik a törvényt, vagy ismerik és azon esetben egyszerűen fosztogatják a Marika mama. — Az >Esztergom és Vidéke« eredeti tárcája. — Kőmives Kelemen, (de nem az, aki Déva várát építette) már hatodszor kötötte meg a nyakkendőjét. De most sem volt megelégedve. — Fölöttébb csinos akart lenni, hogy tessék mindenkinek, aki csak rá néz. A kezeivel is nagyon sokat vesződött, hogy a ráragadt festéket valahoépületeket és palotákat. Ennek a kőnek az a sajátsága, hogy fekete patinát kap. A bronztetők világos zöld szine s a régi épületek feketesége ritka eredetiséget kölcsönöz az egész város külsejének. Az uj paloták még fehérrek, a régiebbek már szürkék s az öregek feketék. Nálunk a téglás és vakolatos világban a vénebb épületek vagy megkoszosodnak, vagy megőszülnek. Drezdában megfiatalodnak. Talán csak szótékozlásba esném, ha azt tüntetném ki, hogy Drezdának is nagyszabású parkja van. Olyan nagy, hogy akár beleférne az egész város. Ez már valamennyi nagy német város erénye. A város parkja szállítja a jó levegőt s a jó levegő szállítja a legkevesebb halottat. Azért olyan kedvező az a kimutatatás, a mit a statisztika halálmadarai évenkint közhírré szoktak tenni a német városok egészségi állapotainak előnyére, Drezda is tele van nemcsak nagyon Öreg épületekkel, de nagyon tiszteletre méltó öreg emberekkel, akik nem vénültek megr