Esztergom és Vidéke, 1896

1896-08-30 / 70.szám

sztergom, XVIII. évfolyam. 70. Iszám. Vasárnap, 1896. augusztus 30. es Megjelenik hetenkint kétszer : & csütörtökön és vasárnap. | —«— | ELŐFIZETÉSI ÁR: 1 | Egész évre 6 frt — kr. ^ | Fél évre 3> — > ^ S Negyed évre I » 50 > § I Egy hónapra ' . . . — » 50 > | Egyes szám ára — » 7 » ^ VÁROSI ES MEGYEI ERDEKEINK KÖZLÖNYE. Szerkesztőség: Bottyán János-utcza, Spanraft-féle ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Hivatalos órák : d. e. 9—H-ig, d. u. 3—5-ig. Kiadóhivatal: Bottyán János-utcza, Spanraft-féle ház. hová a hivatalos és magánhirdetések, nyiltterek, előfizetést pénzek és reklamálások is küldendők. —== TELEFON 59. SZÁM. =— Egyes számok kaphatók a kiadóhivatalban, Sziklay Nándor, Tábor Adolf papirkereskedésében, a WallftscU- és HaugÜ-iéle dohánytőzsdékben. Hirdetések a kiadóhivatalban és Tábor Adolf könyvkereskedésében vétetnek fel. Minden egyes hirdetés után 30 kr. kincstári bélyegilleték fizetendő. Nyilttér ára soronkint 20 kr, A város atyái. Esztergom, augusztus 29. Nagy és szép feladat megoldását bizta a törvény azokra, kiket köznapi nyelven ugy nevezünk, hogy : a város atyái. Övék a jog gyakorolni az önkormányzatot, de övék a kötelesség is, azt helyesen és lelkiismeretesen gyakorolni. Ha városunk önkormányzati jogát gyakorló képviselőtestületünk sorain végignézünk, ha azoknak a közügyek terén kifejtett munkásságát figyelemmel kisérjük, arra a sajnos tapasztalatra jövünk, hogy számos tagja van a képviselőtestületnek, kik a városatya cimél, valóban csak bitorolják, kik érdekesebbektől rabolják el (értve a választott képviselőket) a választások alkalmával szép szavakkal, kortesfogásokkal és furfanggal azt a kötelességekkel egybefüzött dekórumot, melynek aztán pajzsa alatt önérd-'jk és politikai célok titkolt tendenciái lappanganak. Száz és hetvennégy képviselőből áll képviselőtestületünk jelenleg, mi mellett, ha figyelembe vesszük, hogy 4 ' i ———— 1 iz „Eszterfi és Vidéke" tárcája. épp most, midőn korszakot alkotó határozatok hozatnak, monumentális épitkezéseknek, a város fellendülésének nézünk elébe, midőn az uj, egyesült Esztergom a közügyek terén, , hogy ugy mondjuk, alaptörvény jellegű elveket fektet le, akkor a vájlasztók bizalmának közönynyel űzetnek s a közgyűlési terem sok esetben elég nagynak bizonyult. Mintegy harmincra tehető azok száma, kik megszokott alakjai közgyűléseinknek, kik jóban-roszban résztvesznek s ugyanennyire vehető azoké, kik nem ugyan rendes, de lelkiismeretes látogatói a közgyűléseknek. De nem is ezekről szándékozunk megemlékezni, hanem azokról, kik egész éven át a közgyűlési terem küszöbét át nem lépik, (mert ilyenek is vannak) s kik csak akkor ébrednek a mandátum tudatára, midőn saját, vagy hozzátartozóik, a klikk vagy párt érdeke őket sorompóba szóllitja. Vannak, kik azokról ugy vélekednek, hogy jobb, ha nem is jönnek, de mi azon nézeten vagyunk, hogy valamelyes módját kell találni annak, hogy a mandátumokkal visszaélők, akár társadalmi uton, akár törvényes alakban megrendszabályoztassanak. A törvény intézkedése azon tapasztalati tényből mentette bölcseségét, hogy több szem többet lát | és a képviselők számának emelésével bizonyára nem az volt célja, hogy az egyéni érdekek kiaknázásának alkalmat adjon, hogy az a képviselő csak akkor lépje át a tanácsterem küszöbét, midőn valamely jó vállalat elnyerésérő, valamely pártfogolt megválasztásáról, bizonyos dolgoknak elsimításáról stb. van szó. Ha elfogadta a bizalmat az a polgára a városnak, avagy, ha kiforszirozta a majoritást, ugy töltse be hivatását lelkiismerettel, s ne ámítsa a választó polgárokat, s ne foglalja el azt a helyet, melyre elég hivatásos és ambiciósus polgárt találni. Mi lesz a városi ügyek vezetésével, honnét merítsen a tisztikar erőt, kitartást a munkásságra, ha ázok, kiknek jó példával kellene előljárni, A vidéki lányokról. Jámbor, naiv, portai poéta, Fordulj meg a sírodba most! Ki a falusi kis leányról Mókázva verted a kobozt. Nékem a tréfás, játszi nóta Panaszba ve/z ma lantomon. A régi, jó, falusi kis lányt En keservesen siratom — Oh, keservesen siratom. Mert szerte árad, szerte pusztít A századvégnek szelleme. Elönti azt a szűz oázt is, Mit kímélnie kellene. S ködétől, nehéz parfumeétöl Elszáll a régi, üde lég, A kis lányok szivébe' sincs már Többé verőfényes vidék — Ártatlan, tiszta, jó vidék .... Ö egykor csak virágot ápolt, S galambfiókat etetett: Mert kedves jószág ám a gerle, És jó a husa szerfelett! S mi üdvös, testedző gyakorlat Volt például — a nagymosás ! Ma ? él-hal a bycikli sportért És nagy tennista, nagy vadász, Oh ég, milyen nagy férj vadász ! Segédjegyző, ha rákacsintott, A szivecskéje elszorult. Remegve örvendett a bóknak, S rá gyönyörűen elpirult . . . Ma már azt tartja: jobb mulatság , A bóknál — a gorombaság, S akkor van igaz elemében, Ha rá elmésen visszavág .— Elmés-csipősen visszavág. Akkor, ha fölvetőde Pestre, A Czuczor-féle kis leány, A kezecskéje összecsattant, S álmélkodott a sok csudán. Ma elve : a nil admirari . . . Modern, blazirt, affekta, fád; S titokba' rendre utasítja A félszeg modorú mamát, A régi, j4mbor, jó mamát . . . A pusztuló, derék vidéket Ezért kesergi bánatom . . . S legdrágább kincsét a vidéknek : őt, — a libuskát siratom . . . Mert bár libuska vala kissé, Istenkém, az se nagy hiba : Hiszen a libuskából válik A legkedvesebb tubica, A legkedvesebb tubica . . . Vagy pápaszeme zord Múzsámnak Talán túlságos fekete ? Lányok szivében, hajnal fényben, Ring a naivság szigete ? Rémeket látott napvilágon, Komoly, komor elégiám ? A multak tündérei élnek ? Ma is van még vidéki lány ? — Amolyan Cucor-féle ám! Jertek, vidéki lányok, Pestre, Repessen itt a szivetek, És tanítsátok meg szeretni Az életet — és titeket . . . Kiáltsátok, mint hajdanában : »Jaj be szép az a Pest, be szép«. . . . De higyjétek meg: szivetekben Százszorta szebb a jó vidék . . . Az édes, tiszta, jó vidék . . . SAS EDE. maguk hintik a közügyek iránti közöny magvait. Nincs névsor-olvasás, nincs absencia, s igy nincs egyébre appellálni, mint a városatyák önérzetére, és felhívni a választó polgárok figyelmét már eleve arra, kisérjék figyelemmel megbízottaik működését és tevékenységét, hogy mire eljő az idő jogaik gyakorlására, tisztában legyenek azzal, kit ajándékozzanak meg jövőben bizalmukkal. Aliquis. ? ? Kórház ? ? Falusi kisasszonyok. — Az »Esztergom és Vidéke« eredeti tárcája. — Van egy csomó fővárosi fiatal ember, aki szinte sportszerüleg üzi a falusi kisasszonyok gunyolását. Ha valamelyik hölgy ruhája nem tetszik nekik, igy sóhajtanak fel: — Istenem, micsoda falusi izlés ! Ha valamelyik ismerős kisasszonyuknak nem pereg folyton, a nyelve: , Ugy hallgat, mint valami ábrándos falusi szépség! Az pedig egészen rendes szólásmódjuk, ha valakivel szemben kicsinylésüknek akarnak kifejezést adni: — Falusi liba! A «falnsi» lenéző jelző alatt nem csupán a falusiakat értik, de általában a vidékieket. Hanem azt hiszik, hogy a «falusi* gúnyosabban hangzik, mint a «vidéki*, mert szerintök már magában a «falu» szóbjan is van valami végtelenül kicsinye^ és nevetséges. Pdrsze ezek az urak talán soha életükben íse voltak vidéki uri társaságban, mert ha lettek volna, csak egyszer is, más véleijnényük lenne a vidéki kisasszonyokról. Wlert igaz ugyan, hogy a Márkus Emília, meg a Csillag Teréz toilettejeiről rfcm tudnak annyit beszélni, mint a szint ázjáró fővárosi kisasszonyok, de másrészt — sértés nélkül legyen mondva — nem is vágyakoznak mindenáron olyaiL, vagy ahhoz hasonló ruhákra. A «mindenáron» alatt nagyon sokat lehetne érteni, de maradjunk csak annál az egy árnál, hogy férjhez mennek érte. És van köztük, a ki ezen nem is talál semi megbotránkoztatót. Söt egészen természetesnek tartja, hogy ahhoz menjen, a ki szebb toiletteket, szebb lakást tud neki szerezni. Volt egy ismerősöm, a ki egész nyiltan meg mondta egyszer : — Bizony én olyanhoz nem mennék, a ki nem tudna nekem olyan ruhákat csináltatni, a minőket én akarok ! Mindössze egy mentsége volt; az, hogy pezsgős vacsora közben lett ilyen őszinte. Hát a vidéki kisasszonok még nincsenek ennyire! Más dolgok is érdeklik őket, mint a toilettek ! Lehet, hogy csalódom, de az a szerény nézetem, hogy a ki gondatlan fiatalságát odakinnt élte át a vidéken, a hol mégis több a levegő és tisztább mint itt és a hol az emberek lelke is tisztább, mert az erdők és a virágos rétek még a rossznak induló lélekbe is belopják a jó, a nemes hangulatát, — hát az, a gyermekkorában beszivott üde, poétikus érzésekből talán tart meg valamit ifjúkorára is. S valóban megtart. S ha akadt is köztük olyan, a kinek a ruhája nincs egészen jól szabva, de a szivük, a lelkük, az töbnyire jól van szabva, Különben legjobban érezhettük az ő tisztitó és nemesitó hatásukat, most mikor felrándult a fővárosba a vidék virága, a jó képű bácsik és a kedves Öreg nénik kiséretében. Szinte az utca levegőjét is megtisztította Párkány és Esztergom. Esztergom, augusztus 29. Mióta Kopácsy prímás idejében, a főpap mondása szerint »az ördög masináját:* a vasutat Nánán, mint Esztergomtól távolabb fekvő helyen, az ő kívánatára létesítették és állomáshely lyé avatták, azóta Párkány község emelkedése a közforgolom emelkedésével lépést tartott. Szemmel láthatólag gyarapodott a köz-