Esztergom és Vidéke, 1896

1896-01-26 / 8.szám

Esztergom XVIII. évfolyam. 8. szám. Vasárnap 1896. Január 26, ESZTERGOM I Megjelenik hetenkint kólszer: csütörtökön és vasárnap. ELÖF1ZKTÉS1 ÁR: Egész évre 6 frt. — kr. Fél évre 3 » — » Negyed évre , , 1 » 50 » Eg\- hónapra '..—-'» 50 » Egyes szám ára — » 7 » Városi és megyei érdekeink közlönye. Szerkesztőség : Bottyán János utcza Spanraft féle ház, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Hivatalos órák: il. e. 9—12-ig, d. u. 3—5-ig. Kiadóhivatal: Bottyán János-utcza, Spanraftféle ház, hová a hivatalos és magánhirdetések, nyiltterek, előfizetési pénzek £ és reklamálások is küldendők. Telefon 59. s z á m. Egyes számok kaphatók a kiadóhivatalban, Sziklay Nándor, Tábor Adolf papirkereskedésében, a Wallfisch- és Haug-féle dohánytőzsdékben. * Hirdetések a kiadóhivatalban és Tábor Adolf könyvkereskedésében vételnek fel. ----Minden egyes hirdetés után 30 kr kincstári bélyegilleték fizetendő, Nyilttér ára soronkint 20 kr. © A Dobozi-emlék. Esztergom, január 25. Lassan már két esztendeje annak, hogy körülbelül az ország minden megyéje, kisebb- nagyobb városa, testűié'e és egyesülete mozgalmat indított a milléniumi év méltó megünneplése céljából. Egymásután szülöttek a szép tervek, egymásután szavazták meg az érdekeltek a körülményeiknek, vagyoni állapotuknak megfelelő Összeget nemes terveik keresztülvitelére s a milléniumi év elején a kezdeményezó'k országszerte konstatálhatták, hogy, a tervek immár közel vannak a megvalósuláshoz. Uj kulturális és jótékoiiycélu intézmények létesüllek, neves szobrászok és festők lázasan dolgoznak a megyék, városok, egyházi testületek által megrendelt történelmi szobrokon és festményeken s a fővárosi lapok már a mult évben rovatokat nyitottak a főváros és a vidék rohamosan szaporodó millenáris mozgalmainak. E rovatok most naponkint kéthárom hasábra terjednek; tudjuk mire készül T i s z a-B u n k ó c község, hány száz forintot áldoz az ünnepségekre például a szatmármegyei kis Széchenyi-társulat, mit terveznek a szentesi halászok, csak arról hallgatott eddig a milléniumi krónika, hogy hát mire készülnek Esztergom-megye közönsége, egyesületei, testületei. Azután megtörtént a szenzáció. A helyi lapokat bejárta a hir, hogy akadt a megyében néhány község a melynek lakosai közül néhányan bár kissé elkésve, egy szép tervet dolgoztak ki. Azt kompleltálták, hogy értékes obéliszkkel jelölik meg a basaharci héthársnál azt a helyet, a melyen a történetírók tanúsága szerint a török üldözők elől menekülő Dobozi Mihály, hogy ellenségei kezébe ne kerüljön, hősies eltszántsággal döfött tőrt előbb szép ifjú felesége, azután a maga szivébe. A szép terv tetszett. Úgy gondoltuk, hogy az idő rövidsége miatt nagyobb művészi alkotást már úgy sem létesíthetünk, mig a kisebb arányokban tervezett obeliszk mégis maradandó emieke lesz a milléniumi esztendőnek. Mert az ünnepi közgyűléseken elmondott aranyszavak elhangzanak, a rakéták szétpukkannak, az örömtüzek kialusznak, az az emlékkő pedig bármily szerény lesz is, mégis mindég hirdetni fogja az utódoknak, hogy Esztergommegye közönsége is ébren volt a nagy napokban. De nem sokáig tartott az örömünk. Halljuk itt is, ott is, hogy a mozgalom stagnál, a kezdeményezők elkedvetlenedtek s a hires hét hárs — mert a többi öt már elpusztult — továbbra is árván fogja hirdetni a Dobozy-pár szomorú sírját. Kerestük a szomorú jelenség okát. És ime azt halottuk itt is, ott is^ hogy megint azok a derék, szomorúk^pű funerátor urak működnek, aÉÉB szeretnek elsiratni minden csecsemőtervet, mint idétlent, koraszülöttet vérszegényt, mert meddő lelkükben irigykednek minden eszme apaságára. Ezek kezdték hirdetni, hogy a nagy történeti múlttal biró Esztergomhoz nem méltó Dobozynak, a költők és festők által megörökitett, szerintük legendaszerü romantikus históriája. Mert Dobozy hősiessége nem olyan momentum, amely az első helyet foglalná el Esztergom vármegye történetében, hiszen itt van első királyunk születési és koronázási helye, ott van a párkányi csata, ott van Dömös, amelyek, ha már örökitevi akarunk,mindenesetre fontosabb s kihatóbb történeti pontok, mint Dobozy Mihály hisztorikuma. Hiszen a kerékkötést kedvelő uraknak ebben teljesen igazuk van, de éppen, mert az általuk emiitett momentumok az ország történetére nagy mértékben fontosak és kihatok, éppen azért megörökítésüknek is, méltónak kell lenni jelentőségűkhez, amihez már nincs idő. Kár mindenesetre, hogy ezek az emlékezetes történeti momentumok csak most jutottak az eszükbe az illető uraknak, amikor már üti a tizenkettedik órát, Dobozi szerelmének szomorú temetőjére pedig elkészülhet még az a granit-obileszk, amelynek költségeit a derék tervezők társadalmi uton, közadakozással óhajtják összehozni. Mi úgy vélekedünk, hogy e szerény gránitoszlop nagyobb dicsőségünkre lesz, mint a meg nem öröAs^Esstergom Vidéb" tárcáji. jSZERELEM. Eszembe jut, amit elfelejtett, Fölemelem, amit elejtett, Megőrzöm, amit eltapos, Vigasztalom, ha bánatos, Nem búsitom, mikor nevet, Azt említem, akit szeret, A kis kabátját rásegitem

M Nem szenvedélynél, de szelíden, Hozzá csak új hegygyei érek, Szerelmet tőle sobse kérek Es nem is vallok sohasem — Ó milyen forrón szeretem ! IGNOTUS. A csók születése. •—Az »Esztergom és Vidéke« eredeti tárcája. — Nem jutott még soha eszedbe a fölött elgondolkodni, Lénám, vájjon két gerle volt-e, vagy két rózsalevél, vagy tán két szenvedélyben izzó csillag oda fönn, melynek először támadt az az isteni gondolata, hogy összecsókolódzék ? Tudod hogy képzelem én magamnak az első csók születését, Léliám ? Nem a rózsalevelek és nem a gerlék voltak s nem is a csillagok, a. kik az első csók isteni zenéjét cuppaiitották bele a mindenségbe, hanem egy ifjú pár haladt a nap égető tüzében, árnyéktalan sziklautakon át, mignem este elértek egy árnyas e^dő szélére, melynek kövér pástja édes pihenőt kínált nekik. Ádám és Éva volt ez az ifjú pár s ez volt első nehéz útjok a földi vándorlásban, miután az angyal kiűzte őket a paradicsomból. S ők, a kik sem éhet, sem szomjat nem érezlek addig, valami égető kint kezdtek érezni ajkaikon, mikor az árnyas erdő szélére értek. — Mi ad enyhet fájdalmamra ?! — kiáltott fel a férfiak legelső őse. — S mi az enyémre ? ! Mert én is érzem ajkamon a kint ! — kiáltott fel az asszonyok bájos ősanyja, Éva. Egy ezüstvizű csermely folydogált a közelben. — Jer, — szólt Ádám, — kisértsük megenyhíteni kínunkat a patak habjaival. S mohón meritek bele ajkaikat a hűs habokba s szürcsöltek azokból. — Enyhűlt-e kinod ? — kérdé a férfi. — Nem ! És a tied ? — Még csak jobban gyötör ! Néma fájdalmukban hosszan egymásra néztek. Végre megszólalt a nő : — Valami édes után. vágyom !• S te ? — Érzem, hogy csak ez enyhítené az én szomjamat is! •-— Jer és keressünk! Belemélyedtek az erdő lombos sűrűjébe. Vadmézet találtak egy ágon. Mohó falánksággal estek neki és megkóstolták, — Édes! — kiáltott fel diadalmasan Ádám, de a következő pillanatban utána tette : — Nem ez az, a mire vágyom. — Oh, érzem én is, hogy. még valami édesebbnek kell lenni a földön ! — szólt a nő. S a mint segély nélkül és tanácstalanul álltak ott kidobva a mindenségbe, gyötörtetve égető csókszomjuk által, melynek még nevet sem tudtak adni, érezték, hogy ez a földi vándorlás büntetésből lőn kiszabva rájuk, a miért elveszítették a paradicsomot. Csaknem egyszerre szóltak mindaketten: — Jer, hátha megálmodjuk ! S a mint ledőltek a puha pástra és szemeik az első földi álomra lezárultak, — az az angyal jelent meg előttük álmukban, a melyik kiűzte őket a paradicsomból. Hanem a lángpallos helyett egy vadrózsaágat tartott kezében s harag helyett könyek csillogtak szemeiben. — Eltévelyedett gyermekeim, — monda szelid hangon, — meg akarom mutatni nektek azt az utat,* mely visszavezet a paradicsomba ! S a kezében levő viruló ággal megérintő Őket, pihénél lágyabban s amint erre az érintésre egyszerre ébredtek föl mindketten, azt a gyönyört érezték szivökben, mely a paradicsomra emlékeztette őket. Fel akartak kiáltani gyönyörükben, csakhogy nem szólhattak, mert — ajkuk össze volt forrva az első szerelmes csókban. S ugyanekkor egy hang csendült meg fülekben, dallamosabb és lágyabb a madarak dalolásánál: az első igazi zene a világon, a csókesattanás ! S a mint a madarak, a virágok és a csillagok is az égen ezt a zenét meghálllották és okát is látták, egyszerre végnélküli csattogás járta be a mindenséget egyik szélétől a másikig, mert a madarak, virágok és a csillagok is az égen egyszerre összecsókolóztak! Igy született meg a csók, Léliám f S ha hitetlenül rázod is fejecskédet, hajolj le gyorsan hozzám, mert ugyanazt a gyötrő szomjat érzem égni ajkaimon, melyet első emberi ősöm érzett, s csak tedd ide ajkadat ajkamra és nem fogsz kételkedni többé mesém igaz voltában < érezni fogod te is az angyal tanítását," hogy egyedül a csók az, a mi visszavezet bennünket, bűnös halandókat, az elveszett paradicsomba ! MÁRKUS JÓZSEF. Mai számunk 6 oldatra törjed.