Esztergom és Vidéke, 1896

1896-01-26 / 8.szám

litett országra szóló momentumok és éppen ezért arra kérjük azokat a férfiakat, akik a mozgalom élére állottak, ne törődjenek a funerátorok gyász-kórusával, hanem a kezdet lel­kesedésével és buzgóságával dolgoz­zanak tovább. Nem akarnak nagyot, elértetetlenül nagyot, hát meg is lesz az eredményük. És mindenesetre kisebb szégyen lesz reánk, ha a nagy nemzeti év­forduló alkalmából csak egy sze­rény emléket produkáltunk, mintha piros rakétáknál és kivilágított ab­lakoknál egyebet nem produkáltunk volná. S végre is, jó uraim, ha mi ké­nyelemszeretetünkben s passzivitá­sunkban semmit sem csinálunk, leg­alább ne üssük azokat, akik akar­nak is és tudnak isvalamit csinálni. Aucun. Kiállítás. — Tanonc stb. munkák kiálitása. — Esztergom, január 25. Iparosaink figyelmét különösen is felhivjuk arra a nagy fontosságú intézkedésre, mely szerint az ipa­ros segédmunkások, tanoncok m i n­den d i j fizetés nélkül résztvehetnek.a milleniumi kiállítás­ban, ha csak jóra való szép munkát küldenek. Bővebb ismertetésül bő kivonat­ban közöljük az orsz. bizottság fel­hívását és feltételeit a követ­kezőkben : ­Az iparos-tanoncok, segédek és munkások készítményeiből rende­zendő időleges kiállítás programja : 1. §. Ez időleges kiállítás célja : az iparos-tanoncok, segédek és mun­kásoknak alkalmat nyújtani arra, hogy az ezredéves kiállításon szor­galmuk és ügyességük eredményét bemutathassák és hogy további fej­lődésükre nézve a kiállítás által ösztönt nyerjenek. 3. §. A kiállítás 1896-ik évi július hó 15-én nyílik meg és augusztus hő 15-ik napjáig tart. 4. §. A kiállításban részt vehet minden a bel- és külföldön tartóz­kodó magyarországi iparos-tanonc, segéd és munkás. 5. §. A kiállítás tárgyait képezik : a jelenkori főcsoportnak Vll/b. (vas­és fémipar), IX. (gépipar, műszerek, tudományos eszközök), X. (közleke­dés, hajózás, tengerészet, XI. (építés­ipar), XII. (faipar, bútoripar, deko­rativipar), XIII. (agyag- és üvegipar), XIV. (bőripar, fonó-és szövőipar, ruházati ipar), XV. (papíripar, sok­szorositóipar), XVI. (arany-, ezüsti-, díszműáruk, apróáruk), XVIII. (ve­gyészeti ipar), XIX. (élelmiszerek, mint iparemlékek) csoportjaiba tar­tozó készítmények, minták vagy rajzok, ha a) az illető tanonc, segéd vagy munkás szakmájába tartoznak és b) lényeges alkatrészeiben a ki­állító által önállóan állíttattak elő. 6. §. Az e csoportba tartozó tár­gyak elkészítését az illető kerületi Tűzottság a helyi bizottságok utján esetleg e célra felkérendő megbí­zottak által a kiállitő munkaadójá­val együttesen ellenőrzi. x\z ellenőrzés gyakorglhatása szempontjából már a bejelentés eszközlése alkalmával megneve­zendő á műhely, a melyben a be­jelentett tárgy elkészíttetni fog. 7. §. A bejelentés a D) minta szerinti bejelentési iven történik. A bejelentési iv két egyenlő pél­dányban állítandó ki és terjesztendő ama kerületi, vagy helyi bizottság elé, melynek területén az illető be­jelentő tartózkodik. A külföldön tartózkodó magyar tanoncok, segédek vagy munkások bejelentési ivei a kiállítás igazga­tóságának küldendők meg. A bejelentés határideje 1896. január hó 31-én jár le. Későbbi bejelentések elfogadása iránt különös figyelmet érdemlő esetekben az előbirálat eszközlésére hivatott bizottság a kiállítási igaz­gatósággal egyetértőlég határoz. 8. §. Az előbirálatot azon csoport­bizottságok csoportbiztosai gyako­rolják, a melyekhez -a csoportbe­osztási programm szerint az illető tárgy tartozik. Ugyanazok hivatása a beérkező bejelentési iveket felülvizsgálni és a bejelentés el- vagy el nem foga­dása felett határozni. A mennyiben az elfogadott beje­lentés alapján az előirt időben be­küldött kiállítási tárgy az előbiráió bizottság által visszautasittatik, a visszaküldés költséget a kiállítási alap fedezi. A visszautasításnak akkor van helye, ha a bejelentett, illet­ve beküldött tárgy a mun­ka-kiállítás fenjelölt céljának nem felel meg, vagy annak kivitele oly hiányos, hogy kiállításra nem alkalmas. 9. §. A bejelentett és a kiállításra elfogadott tárgyak 1896. évi július hó l-ig bérmentve küldendők be az igazgatósághoz. A csomagolásra és szállításra nézve az általános szállítási szabá­lyok irányadók. Az ott foglaltakon kívül a tárgy beszolgáltatásával egyidejűleg, illetve a tárgygyal együtt a 2-ik számú melléklet mintájára kiállítandó bi­zonylat küldendő be, melylyel a munkaadó vagy gyári vezetőség igazolja, hogy a kiállító nála alkal­mazva van, a beküldött tárgyat lé­nyeges alkatrészeiben önállóan ké­szítette, mennyi időt fordított a tárgy elkészítésére és miféle segéd­eszközök állottak rendelkezésére. Ezen bizonylat az illető ipartes­tület, illetve azon helyeken, a hol ipartestület nem létezik, az ipar­hatóság által igazolandó. A tárgyak díjmentes visszaszállításáról az igazgatóság gondoskodik. 10. §. A kiállítási tárgyak elhe­lyezéséről és elrendezéséről, a szük­séges asztalokról, állványokról stb. a kiállítási igazgatóság gondosko­dik, mely a tárgyak felügyeletét, biztosítását stb. a kiállítási alap terhére eszközli. Térdijat e csoportba tartozó ki­állítók nem fizetnek. E kiállítás el­rendezése úgy fog eszközöltetni, hogy az iparostanoncok tárgyai a segédek és munkások tárgyaitól el­különítve legyenek feltüntetve. A tárgyak elárusitása, a kiállító kívánságára, a kiállítási igazgató­ság által díjmentesen történik. 12. §. A díjazás háromféle: 1. aranypénzbeli jutalommal kap­csolatos elismerő oklevél; 2. ezüstpénzbeli jutalommal kap­csolatos elismerő oklevél; 3. elismerő oklevél. Az elismerő oklevelek a jutalom odaítélésének rövid indokolását tar talmazzák. A pénzbeli jutalmak mennyiségét és az egyenként megítélhető össze­gek magasságát a biráló bizottság előterjesztésére a kiállítási országos bizottság elnöke állapítja meg. 13. §. A jutalmazásban nem ré­szesült e csoportbeli kiállítók az ezredéves országos kiállításon való részvételük emlékére emlékok­mányt nyernek. 14. §. Minden kiállító vagy he­lyettese aláveti magát ugy ezen, valamint minden egyéb, a kiállítási országos bizottság, vagy az igazgató­ság által megállapított szabályoknak. Budapesten, 1894. évi február hó 7-én. Lukács Béla s. k. kereskedeleügyi m. k. miniszter. Ezen nagy horderejű felhívást azzal hozzuk az iparosok tudomá­sára, hogy a kérdéses munkákra vonatkozó bejelentési ivek és rész­letes feltételek a helyi bizottság irodájában (Városház aljegy­zői hivatal) kaphatók és a helyi bizottság a munkák elkészí­tését ellenőrizni fogja. Kelt Esztergomban, 1896. január 20-án. Dr. Földváry István biz. elnök. Rothnagel Ferenc biz. jegyző. ARANY PORZÓ. Ha egy leány, aki neked esküdött szerel­met, a más felesége lett, vigasztalódjál azzal, hogy nem lett a tied. * Valakit szeretni annyi, mint megfosztani őt attól a jogtól és egyszersmind felhatalmazni arra, hogy nekünk fájdalmat okozzon. * Csak az örömkönyek őszinték mindég. * Házasság és politika abban hasonlítanák egymáshoz, hogy mind a kettőbe bele kell nyugodni. * A férfi jelleme megismerhető az asszony­ról való gondoskodásából. A társaságból. * Farsangi naptár. Az idei farsang­ban még a következő mulatságokban lesz részünk : Január 26-án: A Katholikus Legény­egyesület műkedvelői előadása . Január 29-én : Az Esztegomi Leány­egyesület táncmulatsága . Február 1-én: A Kereskedő Ifjúság Balassa-estélye. Február 4-én: A Katholikus Kör tánc­es zene-estélye . Február 8-án: Humoros estély a Ka­szinóban . Február 15-én : A katonatisztikar jelme­zes estélye. Február 17-én: Humoros férfiestély a Katholikus Kör-ben . * Kézfogó. Gartsik Nag y-S ál­la y István, esztergomi evangélikus refor­mátus lelkész eljegyezte Budapesten B e­n e s Gyula bányaigazgató leányát : Bertát. * A Kaszinó programmja. A Kaszinó derék kis műkedvelő csapata az eddigi sikereken felhuzdulva nagy dologra szánta magát. Értesülésünk szerint február végén szinre hozza H e r c z e g Ferenc három felvonásos drámáját : Adolovaina­b o b leány á-t. Érdeklődéssel s biza­lommal várjuk a merész kísérlet ered­ményét. * Társas vacsora. Az esztergomi Pol­gári Olvasókör február 2-án tagjai részére tombolával és tánccal egybekötött tár­sasvacsorát rendez. Egy teríték ára hetven krajcár lesz. A rendező bizottság arra való tekintettel, hogy a tombola jövedel­mét a kör könyvtára alapjának javára fordítják, arra kéri a tagokat, hogy minél több tombolatárgyat küldjenek D ó c z y Antalhoz, a rendező bizottság elnökéhez. * A Leár.y-Fgy« sülét bálja. Az eszter­gomi izraeliia hitközség védnöksége alatt álló Leányegyesület január 29-iki tánc­vigalma iránt élénk érdeklődés mutatko­zik. Az "egyesület a bál jövedelmét sze­génysorsu leányok segélyezésére fogja for­dítani. E jótékony cél érdekében az egye­sület, amelynek élén dr. II o r n Károly­né áll, rövid működése alatt is nagy te­vékenységet fejtett ki. Az érdemes szegény leányok közül többeket saját költségén is­koláztatott és felruházott, ezenkívül mun­kaképtelen, öreg férfiak és asszonyok kö­zött kélszáz forint segélyt osztott ki. A derék egyesület megérdemli hogy jóté­konycélu mulatsága szép jövedelmet hajt­son. * A Katholikus Legényegylet mulatsága. Napról-napra szaporodnak a csinos tom­bolatárgyak Magyart László kispiaci üzletének jégvirágos kirakattáblái mögött. Az ott összehalmozott különféle nippeket, kézimunkákat, majolika- és brouzaprósá­gokat mind a Katholikus Legényegylet vasárnapi mulatságára adták össze. A tombolajegyek meg olyan kelendők, hogy az egyesület házalapja tetemes összeggel fog gyarapodni a révükön. A vasárnapi műkedvelői előadáson Szigligeti népszínműve, A csikós fog szinre ke­sülni a következő szereposztással : Kar­vasiné, özvegy — Vörös Terka, Ormodi Asztolf, fia az első férjétől, — Szítt Antal, Ormodi Bencze, ennek unokabátyja — Dózsa Jenő, Kis Bálint, parasztgazda —• Rangl Antal, Rózsi, leánya — Eötvös Emma, Márton, csikós — Vándor János Andris, bojtárja — Dobos István, Szár­nyai, szomszéd földesúr — Varga Berta­lan, Torkosi, jegyző Nagv-Ormodon —­Stell Lajos, Vámos, mester Nagy-Ormodon, — Szablár Ferenc, Georges, Bence inasa — Zajda Lajos, Petof, Aszlof inasa — Fazekas István,- Fobiró — Toldi János és Paraszt —- Otoltics András. Viz alatt. — Nekrológ. —­Esztergom, január 25. Ugyanazok a bájos szőke és barna fe­jecskék, akikről elárultam, hogy december óta a hőmérő legbuzgóbb megfigyelői, né­hány napig kétségbeesett rettegéssel vár­ták, hallgatták az árviz-hireket. Szomo-t ruan ingatták a fejüket: Árvíz, Istenem, hisz az is baj, nagy baj, de csak a korcsolyapályát kímélje meg ! És a hőmérő helyett az újsághíreket vizsgálgatták, rovatot vezettek a vízál­lásról, a Városházára kifüggesztett táblához jártak processzióban. S bizonyára nem egy titkos Ave Mária röppent az ég felé, amikor a tegnapi napon innen is, onnan is apadást jeleztek. Tegnapelőtt még hangos volt a sima jéghát az élettől és kacagástól és ma nincs ott élet, nincs ott kacagás, sőt még jéghát sincs, ellenben viz van sok, nagyon is sok. Tegnap reggel egy kis particédula jelent meg azoknak az üzleteknek ablakaiban, amelyekben a jégbulletinek szoktak füg­geni nagyon sötét, nagyon szomorú tartar lommal: A jég állapota: Viz alatt van. Néhány röpke szó s e röpke szóban annyi fájdalom! Vége, mindennek vége! A tizenhatos ostoroknak, a kellemes és kelle­metlen karamboloknak, a mamák dider­gésének, az eleven Telefon Hírmondónak, amelyet bájos Halifaxináink szerkesztettek a jégháton, a haladók büszkélkedésének,

Next

/
Oldalképek
Tartalom