Esztergom és Vidéke, 1896

1896-07-05 / 54.szám

Esztergom, XVIII. évfolyam. 54. szám. Vasárnap, >dS6. július 5. es VIDÉKI Megjelenik hetenkint kétszer : csütörtökön és vasárnap. ELŐFIZETÉSI ÁR/. s § Egész évre . 6 frt — kr. I Fel évre 3 » — » | Negyed évre . I » 50 » I Egy hónapra . _ » j

0 » Egyes szám ara » * 7 s VÁROSI ÉS MEGYEI ÉRDEKEINK KÖZLÖNYE. Szerkesztőség: Bottyán János-utcza, Spanraft-féle ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Hivatalos órak : é. e. 9-ll-ig, •. u. 3—5-ig. Kiadóhivatal: Bottyán János-utcza, Spanraft-féle ház. hová a hivatalos és magánhirdetések, nyiltterek, előfizetési pénzek és reklamálások is küldendők. —=== TELEFON 59. SZÁM. =— Kgycs szamok kaphatók a kiadóhivatalban, Sxiklay Nándor, Tál»Of Adolf papirkereskedésébeu, a Wallrtsdt- líaugll-féle dohánytőzsdékben. Hirdetések a kiadóhivatalban és Tábor Adolf könyvkereskedésében vétetnek fel. --•>*<•-Minden egyes hirdetés után 30 kr. kincstári bélyegilleték fizetendő. Nyilttér ára soronkint 20 kr. Az uj kórházról. Esztergom, július 4. Az uj kórház ügye alaposan megfeneklett, pedig alig van a városnak nemesebb, elodázhatatlanabb ügye, amelyet meg kellene oldani, mint az uj kórház. Két éve. hogy az uj kórház építésének ügyét napirendre tűzték. A kezdeményezők odaadó munkássággal, fáradtsággal mindent megtettek, hogy a szép ügyet előbbre vigyék s immár 15 hónapja, hogy az egyesült városra nagy fontosságú uj kórház ügyét ugy agyon kloroformirozták, hogy nincsen plyan fakir, aki jobban tudna aludni,' mint ez a mindnyájunk által ráelegen istápolt és megvalósíttatni óhajtott korház-ügy. A városi polgármester, t. i. a volt polgármester megbízta Mátray Ferenc volt kórházi főorvost és Bártfay Géza volt kórházi gondnokot, valamint Tiefenthal Gyula mérnököt, hogy menjenek Nyitrára, az ottani uj kórház tanulmányozása céljából. A kiküldött urakhoz csatlakozott Zsiga Zsigmond kórházíz ísztaom és lie" tárca Titokzatos igét . . . —• Lermontov. — Titokzatos igét Hall olykor a lelked S az ige hatalma Immár meg is ejtett. őrült epedésnek Igézete benne S viszontlátás üdve S végbucsu keserve. S vad lázu rajongás Rontó babonája . . . Nem vegyül ez ige Vígság zsivajába. De templomi csöndben, Vagy vad csatazajban Lelkedbe lopózik S hallod szakadatlan. S hiába az áldás, Az ima hiába . . . S rohansz a csatából Az ige nyomába . . . TELEKES BÉLA. bizottsági tag és saját költségén elment a bizottsággal Nyitrára, hogy munkásságával az ügyet szolgálja. A bizottság a nyitrai uj kórházat, annak adminisztrálását tüzetesen tanulmányozta és a szerzett tapasztalatokról kimerítő jelentést tett. Ez megtörtént az Ur 1895. évének április havában és azóta ugy nyugszik ez az ügy, mintha senkit nem érdekelne, mintha a kérdéssel soha senki nem foglalkozott volna és ami fő, mintha a bizottságot lstcnk»gyelméből vitte volna a vasló Nyitrái-Q. és mintha a kéjutazás a kórház-alapnak egy fillér megterheltetése nélkül történt volna, pedig hát csupán Zsiga Zsigmond tette meg az utat tisztán az ügy iránti szeretetből, a maga költségére. Ugy vagyunk értesülve, hogy az uj kórház építésének ügyében egy terjedelmes memorandumot terjesztettek a városi hatóság elé, amelyben tüzetesen ki van fejtve, hogy orvosi szempontból minőnek kellene lenni az uj kórháznak. Ebben a memorandumban fel van sorolva. Stíriairól. IV. Anssee, július i. Kedves szerkesztő barátom ! Azt hiszem, hogy ez az utolsó levél, amelyet arany szabadságom tartamán belül a mi szép Magyarországunkba röpitek. Még tizenkét nap és én is ott leszek közöttetek, küzdeni a mindennapi kenyérért, harcolni apró kérdésekért; csinálni lokális, picike politikát; szívni teletüdővel a porfelhőt, megvivni a torna-egyesület baj nokságáért a kugliharcot és folyton tör getni az izzadtságot, — szóval élni tová az esztergomi kalitkaéletet ugy, amint

1 azt mindnyájan ismerjük. S ha a mögöttem álló 30 nap elmúlt oly gyorsan, mint a fecske szárnyainak a suhanása, hogyan el fog majd suhanni a 12 nap is : azt csak a semmittevés és szórakozáshajhászatban dúslakodó magamfajta ember tudja megítélni. Harangzúgás kiséri ezeknek a szavaknak a megszületését, — de nem jószántából. Egy orvost, a kis-Aussee egy derék polgárát követi ez a szomorú kongstás a Traun völgyében meghúzódó barátságos kis temetőbe, ahol jó nyugvóhelye lesz annak, aki nagy képességeivel nem vágyódott ki a világba, hanem beérte azzal, hogy a föld e bájos, de pici zugában adjon gyógyító irt a szenvedők fájdalmára, hogy letörülje a sirók könyeit. I Jóravaló, becsületes földművelő fia volt a J derék Sittmooser doktor, aki nem nézte hogy 30 év alatt minő volt a mostani rozoga kórházban a betegforgalom és mellé van csatolva egy sorsjáték tervezet, amelyet, ha 15 hosszú hónapon keresztül nem hagyták volna aludni, a kórházalap valószínűleg szépen gyarapodott volna. Ámde az ügyben semmi irányban nem történt semmi. A kezdeményezők elvesztették minden kedvüket és már le is tűntek a cselekvés teréről és igy ez a fontos ügy, amely iránt Vaszary Kolos hercegprímás oly rendkívül nagy érdeklődést tanúsított, amelyet 1896. évben, a millenium dicsőségére megkellett volna valósítani, legalább igy határozta ezt el az együttes nagy bizottság, melynek Helcz Antal volt az elnöke, — most az örök enyészet birodalmába került, ahonnan nincsen feltámadás. A polgármester úrról sokan azt híresztelik, hogy a nagy fontosságú ügyeket azért nem tudja megoldani, mert a városi tisztviselők gátolják, megakasztják az ő munkássáoát. Mi nem tudjuk ellenőrizni, hogy pet sem dicsérendő — szokása a magyarnak a káromkodás, az egyik borbély esete is bizonyítja, akit a lábamon borotvával végezendő bizonyos operáció végett a fürdőbe hivattam. A derék Figaró ugyanis a műtét közben egy ideges mozdulatomra nem a rendes helyre vágott, aminek az eredménye egy nem kevésbé hangos, mint mérges »kutya teremtettében« nyilvánulván, csakhamar ledőltek a válaszfalak,, amelyek az iparos és a »Kundschaft« között természetszerűen fönnállanak. Emberem elmondotta, hogy Ausseeben mindössze három fodrász vagyon, kik közül kettő tősgyökeres magyar. Mind a kettőnek a dolga jól megyén, mert kérem (ipsissima verba) a művelet körül a kézmozdulatuk könnyebbsége mivoltukra nézve előnyösebbnek mutatkozván. Előnyösen ismertek itt a magyar kertészek is, kik közül vagy 15-en a múltkor, egy vasárnapi napon, ugyancsak próbára tették a türelmemet. Az átelleni korcsban a nekik szokatlan sör hatása alatt olyan alaposan betörülköztek, hogy Bácskában se különben. De megbocsátottam nekik, mert magyar nótákat ordítoztak s ez által alkalmat adtak arra, hogy az én szép Magyarországom egy kedves kisvárosának (nomina sunt odiosa) szombat és vasárnap estéi jussanak eszembeS hogy a csalódás még kirívóbb legyen, magyar kertészeim a korcsmából távozva, szakasztott olyan módon, amint az Esztergomban a fősorozás alkalmával M u t a t T a 11 y s z a ja patiens zsebét, csak a baját és gyógyi- j ; tott — fizetőt pénzért, de a szegényt — Isten nevében. Koporsója után sok-sok ember haladt, , de a ravatala körül legtöbb volt a szegény és a — virág. Ezek között nőtt [ fel, meg is adják neki becsülettel az utolsó • kíséretet. Te jó, becsületes Sittmooser doktor nyugodjál békével. Te már a mulóké vagy. . Enyém egyelőre még a jelen ; járjunk tehát annak az ösvényén. Bámulatos, hogy mennyi itt Ausseeben, Í

le meg a környékén is a magyar. Es kost nem a fürdővendégekről szólok, íanem azokról, akik tőlük élnek. Ezek között nem csekély meghatottsággal vet; tem a napokban tudomást egy derék : kanalastótról, aki a grundelseei Schramml vendéglője előtt kinált meg portékáival, i Kérdésemre Nyitravármegyét vallotta ha- zajának s mikor a nemzetisége után tudakozódtam, büszkén vallotta be, hogy . — magyar. Derék tótmagyarom, ha valamennyien ilyenek volnátok, akkor Lueger : urnák, — nemhogy Budapesten, de még . Turóc-Szt.-Mártonban sem sikerülne a ; feketesárga zászló kitűzéséről beszélni. S ha a magyar iparosok olyan arány. ban volnának szép Ausztriában képviselve, mint amiképpen a borbélyok Ausseben, t U

gy valószínű, hogy Európában a hege• jmónia nem Oroszországé volna, — sőt italán még a hármasszövetség kutyaL macska barátságára sem lenne szükségünk. :' b hogy milyen jellemző, — bár egy csöpVárosi közgyűlés. Esztergom, július 4. Képviselőtestületünk f. hó 2-án reggel 9 órakor rövid ülést tartott, ez igy van-e, vagy nincsen. De azt tudjuk, hogy a polgármester ur gyermekkorától ismeri az ő tiszttársait és igy ismerte őket akkor is, midőn a polgármesteri állásra vállalkozott és igy tudnia kellett azt is, hogy minő munkatársai lesznek és igy nem lehet az ügyek elhúzódását a munkatársak hibájának tulajdonítani, de nem lehet annak tulajdonítani, különösen és főképpen az uj kórház építése ügyének, hogy ugy mondjuk, agyonütését, mert másfél év alatt egyetlenegy ülés sem lett tartva, amelyben az épités ügyével foglalkoztak volna. Reméljük, hogy ezt a fontos ügyet elég hosszú ideig hagyták nyugodni és a — fakirt mielőbb felébresztik abból az áldatlan hosszú álomból, amely minden szépnek, nemesnek a megölője. T—s.