Esztergom és Vidéke, 1896

1896-07-05 / 54.szám

melynek végeztével a tisztújító köz­gyűlés vette kezdetét. A tárgysorozat előtt Dóczy Fe­renc intézett interpellációt a polgár­mesterhez, a gymnásium, Lőrinc­utca és vágóhíd fel- és kiépítésének ügyében. Kérdést intézett a polgármester­hez, hogy mi oka annak, miszerint nevezett épületek felépítése oly hosszú időre húzódik el, mely kér­dések megoldásával közterheink te­temesen csökkennének. Azon véle­ményének ad kifejezést, hogy a tart­hatatlan állapotokat tovább tűrni nem lehet, s nem hajlandó, hanem anyagi kártérítésre és erkölcsi fele­lősségre vonandók a mulasztást el­követő tisztviselők. Polgármester azzal válaszolt az interpellációra, hogy a vágóhidra vonatkozó ügycsomó csak mintegy 8 napja érkezett le a minisztérium­tól, mig a gymnásium ügyében azért van stagnálás, mert az arra vonatkozó közgyűlési határozat felleb­bezés alatt van. Végül, hogy a Lőrinc­utca kérdése, a mérnök elfoglaltsága folytán feneklett meg. Nincs okunk a polgármester adott válaszában kételkednünk, de azt megjegyzés nélkül tudomásul nem vehetjük, melyre vonatkozólag kö­vetkezőkben adjuk elő észrevéte­leinket. A gymnásiumra vonatkozó köz­gyűlési határozat ellen adatott ugyan be fellebbezés, de mi ugy tudjuk, hogy fellebbezők f. évi május 7-én 2632. szám alatt egy kérvényt adtak be a városhoz, melyben a gymná­siumra vonatkozó részét fellebbezé­süknek visszavonják, s amely kérvény, illetve bejelentvény még az nap lett az alispáni hivatalhoz expediálva. ^ A Lőrinc-utca kiépítésére nézve pedig ugy tudjuk, hogy a f. évi február 17-én és illetve folytatólag 20-án tartott közgyűlés 23. kgy. sz. a. azt a határozatot hozta, miszerint az üres telek kiépítésére vonatkozó terv és költségvetés beszerzése vé­látható, öten-hatan összefogózkodva, foly tatták az orditozást anélkül, hogy a rend őrség figyelmét le tudták volna kötni Éppen, mint otthon! Hanem az igaz, hogy St.-Hcrmandad buzgó katonái, bár kevesebben vannak itt, mint Esztergom­ban, a szolgálatban való buzgalmat ille­tőleg csak ott vannak még, ahol a mieink. Kettő is állott a Mcran-Platz elején. Or­dítozó hazafiainknak intelligens hölgyek voltak kénytelenek kitérni, de az ausseei konstáblerek csak oly mihasznán moso­lyogtak, mint a mieink, sőt talán kedé­lyesebben, mert itt a koldulás tilos lévén, még az a bizonyos vak-kódis sem há­borgatja lelki nyugalmukat, akivel a Bor­szem Jankó annyi nyugtalan éjszakát sze­rez a budapesti Mihaszna Andrásoknak. Ami az intelligenciát illeti, a magyarok ebben is jelentékeny számot képeznek, — de természetcsen, mint fürdővendégek, kik az itt időző idegenek körülbelül egy harmadát képezik. Legnagyobb részük a Hotel Sonnenschein penzióját élvezi, amely tudnivaló, hogy az egyetlenegy hely Aus­seeben, amelyben koscher ételek kapha­tók. Feltűnt azonban nekem az, hogy azok az oly chauvinista magyarok 1 egy­más között milyen szivesen beszélik a né­met nyelvet s mily előszeretettel olvassák a német újságokat. Valószínű azonban, hogy a hiba bennem van. En ugyanis — és azt hiszem, velem igen sokan Magyar­országban — azt tartom, hogy a jó bor­nak nem kell cégér: vagyis a jó magyar­embernek nem kell egyúttal chauvinisztá­nak is lennie ; de a külföldön viszont nem ményt felemiitjük, hogy a kapitányi hivatalban, dacára a nagy ügyforga­lomnak, restantia egyetlenegy sincs. A közgyűlés eme határozatáról azonnal értesítették irásbelileg az al­ispánt. Majd felolvastatott a megye alis­pánjának 6816/896. számú határozata, az üresedésben levő tisztiállások be­töltése tárgyában, mellyet aztán rö­vid szünet után a tisztújító közgyűlés követett. Nem akarunk hegedni indult se­beket felszakgatni, de kötelességünk a higgadt és tárgyilagos közvéle­ménynek kifejezést adni, mely osz­tatlanul elitéli azt az eljárást, mely szerint a városnak egy husz éven át megelégedéssel szolgált tisztviselője, ki husz évi szolgálat után kenyér nélkül áll, egy-két egyén magánbo­szujának esett áldozatául, oly egyén­nel szemben, ki a várost már egy­izben faképnél hagyta, s kinek nem­csak betevő falatja van, de oly vagyona hogy uri kedvtelései egész a sötét Afrika belsejébe csábítják. Hiába, bármint kiabáljanak egye­sek, bármint verjék mellöket, s mos­sák kezöket, közgyűlésünket két szempont vezérli: elsősorban a po­litika, másodsorban pedig az egois­mus, s aztán, ha egyiknek másiknak körmére ég, aztán, de messze aztán jön a : salus reipublicae. A tisztújítás. Pontban tiz órakor lépett a kép­viselők lelkes éljenzése közepette a terembe Andrássy János alispán, ki üdvözölvén a képviselőtestületet, a tisztújító közgyűlést megnyitotta. Az alispán kijelölése folytán, a szavazatszedő küldöttség Niedermann Pál elnöklete alatt, Reviczky Győző, Rothnagel Ferenc és Brucsy János urakból lett megalakítva, mig bizalmi férfiakul: Brenner József, Rudolj Mihály, dr. Feichtinger Sándor és Némethy Lajos képviselők kéret­tek fel. A főjegyzői állásra a kijelölő bi­zottság első helyen Rothnagel Fe­renc, volt tanácsjegyzőt, második helyen pedig Cherny Mátyás járás­birósági aljegyzőt ajánlotta, minek publikálása után az egyhangú lelke­sedés Rothnagel mellett nyilvánult. Ennek következtében a szavazás mellőzésével nevezett választatott meg egyhangúlag főjegyzőnek. Az ennek folytán megüresedett tanácsjegyzői állásra három pályázat adatott be, melyek közül azonban a városrészek egyesítése folytán és a szervezési szabályok kapcsán ho­zott határozati javaslat következté­ben csak Horváth Lajos pályázata volt figyelembe vehető, ki is min­den kijelölés és választás nélkül a tanácsjegyzői állásban — a határo­zati javaslat alapján — megerősít­tetett. Az adópénztárnoki állásra a kö­vetkező sorrendben id. Sztaniek Jó­zsef, Viola Kálmán, Hajnaly Gyula és Bártfay Géza lettek kandidálva, kik közül id. Sztaniek 95, Viola 10, Hajnaly 1 és Bártfay 14 szavazatot kapott, minek folytán adópénztár­nokká id. Sztaniek József lett meg­választva. Adópénztári ellenőri állásra Bárt­fay Géza, Kovács István és Viola Kálmán lettek kijelölve a bizottság által, kik közül Viola 73 szavazattal lett Bártfay 47 és Kovács 2 szava­zata ellenében megválasztva. A másodvégrehajtói állásra Klinda Alad^f, (V\ a választás előtt vissza­lépett) Thumer József, Fürst Miksa, Bonifert Alajos és Eötvös Mihály lettek kandidálva. Az általános han­gulat Fürst mellett nyilvánult, mind­amellett amennyiben egy hang sza­vazást kért, elnöklő alispán öt percnyi időt tűzött ki arra, hogy tiz képviselő aláírásával ellátott kér­vény adassék be a szavazás elren­delése ügyében. A megkettőzött öt perc eltelte után, miután senkisem jelentkezett, a szavazást kérő Haller Ferenc kép­viselő elállott kérelmétől, s igy gett a tanács hirdessen pályázatot, s így, ha a késedelemmel valaki lenne okolható, ugy az csak a ta­nács lenne, aminthogy az is. De el­végre, ha a mérnök elfoglaltságával e kérdés kapcsolatba lenne hozható, ugy sajátszerű, miszerint minden más kérdés fontosabb a Lőrinc-utca kiépítésénél, mi évenkint ezrekre menő veszteségével jár a városnak. Interpelláló, amennyiben a polgár­mester kilátásba helyezte, hogy a jövő hét folyamán közgyűlést hí össze, s tekintettel arra, hogy 10 órára a tisztújító szék van egybe­hiva, egyelőre tudomásul vette a választ. Az interpellációnak napirendről való leterelése után, elnöklő polgár­mester bejelentette, hogy Károly Lajos főherceg elhunyta alkalmából, a város nevében a királyhoz és az elhunyt özvegyéhez részvét-táviratot intézett, egyszersmind pedig bemu­tatta az arra érkezett választ. A városi pénztárban f. évi május i-én és juniés 10-én tartott pénztár­vizsgálat eredményéről felvett jegy­zőkönyvet a képviselőtestület tudo­másul vette, majd az arra hozott tanácsi javaslatot elfogadta. Tudomásul vette a közgyűlés, hogy Pápes Józsefné és Wargha Benedek értékképviselők elhalálozása folytán a póttagok sorából Sztojanovics Sán­dor és Bokros Károly hivattak be. Sinka Ferenc Pálnak a kért 28 napi szabadságidőt megadta. Majd felolvastatott a városi szer­vezőbizottság jegyzőkönyve és az arra vonatkozó tanácsi javaslat, mely szerint a tanács azt javasolta, hogy a második alkapitányi álláson kivül a többi rendszeresített hivatalok be­töltését, a közigazgatás sikerdús me­nete megköveteli. A kapitányi állás betöltését a kép­viselőtestület, a tanács, illetve a ka­pitány véleménye alapján takarékos­ségi szempontból mellőzte ez alka­lommal. Talán nem lesz érdektelen, ha e helyütt, mint örvendetes ese­esztendeje állanak itt ezek a tarka kis skatulyák, ezek a parányi kalitkák, amelyekben a bowlét és a teknősbéka­levest fogyasztó emberiség az élvezete­ket hajhászva pihen ? S valljon még hány évig fognak fenállani. Ezer esztendő múlva vájjon fogja-e sejteni majd az akkori pász­tor, hogy a helyen, ahol bárányai legel­nek, állott a Koeszelstadt gróf, vagy Jury doktor villája; a vagy egyátalán lesz-e sejtelme arról, hogy e helyen valamikor hozzá hasonló, de finomabb gyomrú emberek laktak ? . . . Merengésemből a Kronprintz Rudolf­ÍC a legerősebb Loyd Dampfer-re emle­ztető elbizakodott füttye vágott föl, ely egyúttal tudomásomra hozza, hogy Gössl-ben vagyunk. Gössl gyönyörű fekvésén kivül arról nevezetes, hogy benne lakik egy Veit nevű halászmester, akinél halat enni nem lehet, de olyan fölséges tejet és olyan kakastéjjel sütött pompás parasztkenye­nyeret még a walesi herczeg sem eszik, mint a milyent én kaptam. A második nevezetessége Gösslnek az az ut, amely belőle a Poplitzseehez vezet ez; ez az ut nem köves, mint udvari schuszterem örömére — valamennyi itt a zöld Steier­országban, de olyan lágy, apró fűvel van benőve, amely méltó volna szőnye­gül szolgálni a legszebb királynő leg­piczinyebb és legkönnyebb lábacskáinak is. Nos ezen az uton, altjában a sasokat nevelő Gösslwandnak s jobbom felül a Schwarzwald rengetegei mellett, vigan fütvürészve, csakhamar eljutottam a Pop­litzseehöz, amelynél bajosabbat e fajtá­jában Stíriában még nem láttam. Egy smaragd darab a sziklatölcsér fenekén, — itt, ott 108 méter mély, de partjainál a fenéken látod a czikázó halakat. Az egész gyönyörűség azt az érzést kelti föl benned, hogy most már eljutottál a világ végére, és annak is a legm gasabb és a legcsendesebb pont­jára. Itt nem kopácsol a harkály, nem hallatszik a rigó füttye, vadgalamb bu­gása, favágó danája messze esik, innen de a pad mellett, amely szótlan kínálja vendégszeretetét, áll egy bemohosodott, sarkain letördelt, négyszögű kőoszlop. Mintha ez is egyetértene ezzel a tájjal. Csak ez van rávésve: 19. July 1819. Az öreg csónakos, aki később körül­evezte velem a tavat, elmondotta aztán nekem egy tündérmese első fejezetét, amely ennek a szürke oszlopnak egy bájos titkát fejti meg; elmondotta ugyanis, hogy itt látta meg 1819 év július havának 19-Ík napján először János királyi herczeg (a későbbi Merán gróf) az ő feleségét, az ausseéi postamester leányát : Plochl Annát. A Habsburgok egy fiatal hajtását ma­gához vonzotta a vadrózsabokor egyik virága. A büszke királyi vérből lett Merán gróf, Plochl Annából Merán grófné. Boldogul éltek, most együtt pihennek egy öreg kastély napsugaras, folyondáros kápolnája alatt. Nem szép mese volt ? i B. Szabó Mihály. kell szégyenclnie, hogy magyar. Lehet, hogy az urak intenciója jó, — ők tudják miért, nem is ítélem el őket, de ameny­nyire szép és helyes dolognak tartom azt, hogy ősi vallási szokásaikat a kül­földön is megtartják, azonképpen nem rokonszenvezek a német beszédjükkel s azzal, hógy nekik az itt 5—6 példányban mindenfelé találkozó mngyar újság nem megfelelő. Ez különben olyan théma, melynek nem j e tárca kerete, de néhány kötet sem volna j elég s bár talán az olvasóközönséget job-1 ban érdekelné ennek a folytatása, felülök | egy bérkocsira, átrepülök a GrundelseenJÉ a See-Klausenál megváltom a jegyemeta Csöppnyi kis hajócskára, amely a Kron^ prinz Rudolf névvel büszkélkedik s helyet­foglalva a kormányos mellett, elnézem a buzgalmat, amint az a kicsiny dióhéj en­nek a 70 méter mélységű, csendes tónak a sötétkék vizét hasítja. Mitha egy óriás tölcsérben lennék, amelynek oldalát komor, szürke sziklák csábító zöld pázsitból ki emelkedő fenyvesek s a közöttük itt-ott j eldobott pirostetejü, kacér villák ké­pezik. S amint elmerengek azokon az égig nyúló gránit óriásokon, az erdőkön, meg a tarka nyári lakokon, önkénytelenül is eszembe jut, hogy ezek a sziklák voltak mindig, — talán mióta ennek a földnek, amelyen most annyi millió ember él, a fölszine kihűlt; valószínű, hogy a fenyő­óriások is törzslakói már e helynek né­hány ezer esztendeje, de valljon hány

Next

/
Oldalképek
Tartalom