Esztergom és Vidéke, 1896
1896-07-05 / 54.szám
melynek végeztével a tisztújító közgyűlés vette kezdetét. A tárgysorozat előtt Dóczy Ferenc intézett interpellációt a polgármesterhez, a gymnásium, Lőrincutca és vágóhíd fel- és kiépítésének ügyében. Kérdést intézett a polgármesterhez, hogy mi oka annak, miszerint nevezett épületek felépítése oly hosszú időre húzódik el, mely kérdések megoldásával közterheink tetemesen csökkennének. Azon véleményének ad kifejezést, hogy a tarthatatlan állapotokat tovább tűrni nem lehet, s nem hajlandó, hanem anyagi kártérítésre és erkölcsi felelősségre vonandók a mulasztást elkövető tisztviselők. Polgármester azzal válaszolt az interpellációra, hogy a vágóhidra vonatkozó ügycsomó csak mintegy 8 napja érkezett le a minisztériumtól, mig a gymnásium ügyében azért van stagnálás, mert az arra vonatkozó közgyűlési határozat fellebbezés alatt van. Végül, hogy a Lőrincutca kérdése, a mérnök elfoglaltsága folytán feneklett meg. Nincs okunk a polgármester adott válaszában kételkednünk, de azt megjegyzés nélkül tudomásul nem vehetjük, melyre vonatkozólag következőkben adjuk elő észrevételeinket. A gymnásiumra vonatkozó közgyűlési határozat ellen adatott ugyan be fellebbezés, de mi ugy tudjuk, hogy fellebbezők f. évi május 7-én 2632. szám alatt egy kérvényt adtak be a városhoz, melyben a gymnásiumra vonatkozó részét fellebbezésüknek visszavonják, s amely kérvény, illetve bejelentvény még az nap lett az alispáni hivatalhoz expediálva. ^ A Lőrinc-utca kiépítésére nézve pedig ugy tudjuk, hogy a f. évi február 17-én és illetve folytatólag 20-án tartott közgyűlés 23. kgy. sz. a. azt a határozatot hozta, miszerint az üres telek kiépítésére vonatkozó terv és költségvetés beszerzése vélátható, öten-hatan összefogózkodva, foly tatták az orditozást anélkül, hogy a rend őrség figyelmét le tudták volna kötni Éppen, mint otthon! Hanem az igaz, hogy St.-Hcrmandad buzgó katonái, bár kevesebben vannak itt, mint Esztergomban, a szolgálatban való buzgalmat illetőleg csak ott vannak még, ahol a mieink. Kettő is állott a Mcran-Platz elején. Ordítozó hazafiainknak intelligens hölgyek voltak kénytelenek kitérni, de az ausseei konstáblerek csak oly mihasznán mosolyogtak, mint a mieink, sőt talán kedélyesebben, mert itt a koldulás tilos lévén, még az a bizonyos vak-kódis sem háborgatja lelki nyugalmukat, akivel a Borszem Jankó annyi nyugtalan éjszakát szerez a budapesti Mihaszna Andrásoknak. Ami az intelligenciát illeti, a magyarok ebben is jelentékeny számot képeznek, — de természetcsen, mint fürdővendégek, kik az itt időző idegenek körülbelül egy harmadát képezik. Legnagyobb részük a Hotel Sonnenschein penzióját élvezi, amely tudnivaló, hogy az egyetlenegy hely Ausseeben, amelyben koscher ételek kaphatók. Feltűnt azonban nekem az, hogy azok az oly chauvinista magyarok 1 egymás között milyen szivesen beszélik a német nyelvet s mily előszeretettel olvassák a német újságokat. Valószínű azonban, hogy a hiba bennem van. En ugyanis — és azt hiszem, velem igen sokan Magyarországban — azt tartom, hogy a jó bornak nem kell cégér: vagyis a jó magyarembernek nem kell egyúttal chauvinisztának is lennie ; de a külföldön viszont nem ményt felemiitjük, hogy a kapitányi hivatalban, dacára a nagy ügyforgalomnak, restantia egyetlenegy sincs. A közgyűlés eme határozatáról azonnal értesítették irásbelileg az alispánt. Majd felolvastatott a megye alispánjának 6816/896. számú határozata, az üresedésben levő tisztiállások betöltése tárgyában, mellyet aztán rövid szünet után a tisztújító közgyűlés követett. Nem akarunk hegedni indult sebeket felszakgatni, de kötelességünk a higgadt és tárgyilagos közvéleménynek kifejezést adni, mely osztatlanul elitéli azt az eljárást, mely szerint a városnak egy husz éven át megelégedéssel szolgált tisztviselője, ki husz évi szolgálat után kenyér nélkül áll, egy-két egyén magánboszujának esett áldozatául, oly egyénnel szemben, ki a várost már egyizben faképnél hagyta, s kinek nemcsak betevő falatja van, de oly vagyona hogy uri kedvtelései egész a sötét Afrika belsejébe csábítják. Hiába, bármint kiabáljanak egyesek, bármint verjék mellöket, s mossák kezöket, közgyűlésünket két szempont vezérli: elsősorban a politika, másodsorban pedig az egoismus, s aztán, ha egyiknek másiknak körmére ég, aztán, de messze aztán jön a : salus reipublicae. A tisztújítás. Pontban tiz órakor lépett a képviselők lelkes éljenzése közepette a terembe Andrássy János alispán, ki üdvözölvén a képviselőtestületet, a tisztújító közgyűlést megnyitotta. Az alispán kijelölése folytán, a szavazatszedő küldöttség Niedermann Pál elnöklete alatt, Reviczky Győző, Rothnagel Ferenc és Brucsy János urakból lett megalakítva, mig bizalmi férfiakul: Brenner József, Rudolj Mihály, dr. Feichtinger Sándor és Némethy Lajos képviselők kérettek fel. A főjegyzői állásra a kijelölő bizottság első helyen Rothnagel Ferenc, volt tanácsjegyzőt, második helyen pedig Cherny Mátyás járásbirósági aljegyzőt ajánlotta, minek publikálása után az egyhangú lelkesedés Rothnagel mellett nyilvánult. Ennek következtében a szavazás mellőzésével nevezett választatott meg egyhangúlag főjegyzőnek. Az ennek folytán megüresedett tanácsjegyzői állásra három pályázat adatott be, melyek közül azonban a városrészek egyesítése folytán és a szervezési szabályok kapcsán hozott határozati javaslat következtében csak Horváth Lajos pályázata volt figyelembe vehető, ki is minden kijelölés és választás nélkül a tanácsjegyzői állásban — a határozati javaslat alapján — megerősíttetett. Az adópénztárnoki állásra a következő sorrendben id. Sztaniek József, Viola Kálmán, Hajnaly Gyula és Bártfay Géza lettek kandidálva, kik közül id. Sztaniek 95, Viola 10, Hajnaly 1 és Bártfay 14 szavazatot kapott, minek folytán adópénztárnokká id. Sztaniek József lett megválasztva. Adópénztári ellenőri állásra Bártfay Géza, Kovács István és Viola Kálmán lettek kijelölve a bizottság által, kik közül Viola 73 szavazattal lett Bártfay 47 és Kovács 2 szavazata ellenében megválasztva. A másodvégrehajtói állásra Klinda Alad^f, (V\ a választás előtt visszalépett) Thumer József, Fürst Miksa, Bonifert Alajos és Eötvös Mihály lettek kandidálva. Az általános hangulat Fürst mellett nyilvánult, mindamellett amennyiben egy hang szavazást kért, elnöklő alispán öt percnyi időt tűzött ki arra, hogy tiz képviselő aláírásával ellátott kérvény adassék be a szavazás elrendelése ügyében. A megkettőzött öt perc eltelte után, miután senkisem jelentkezett, a szavazást kérő Haller Ferenc képviselő elállott kérelmétől, s igy gett a tanács hirdessen pályázatot, s így, ha a késedelemmel valaki lenne okolható, ugy az csak a tanács lenne, aminthogy az is. De elvégre, ha a mérnök elfoglaltságával e kérdés kapcsolatba lenne hozható, ugy sajátszerű, miszerint minden más kérdés fontosabb a Lőrinc-utca kiépítésénél, mi évenkint ezrekre menő veszteségével jár a városnak. Interpelláló, amennyiben a polgármester kilátásba helyezte, hogy a jövő hét folyamán közgyűlést hí össze, s tekintettel arra, hogy 10 órára a tisztújító szék van egybehiva, egyelőre tudomásul vette a választ. Az interpellációnak napirendről való leterelése után, elnöklő polgármester bejelentette, hogy Károly Lajos főherceg elhunyta alkalmából, a város nevében a királyhoz és az elhunyt özvegyéhez részvét-táviratot intézett, egyszersmind pedig bemutatta az arra érkezett választ. A városi pénztárban f. évi május i-én és juniés 10-én tartott pénztárvizsgálat eredményéről felvett jegyzőkönyvet a képviselőtestület tudomásul vette, majd az arra hozott tanácsi javaslatot elfogadta. Tudomásul vette a közgyűlés, hogy Pápes Józsefné és Wargha Benedek értékképviselők elhalálozása folytán a póttagok sorából Sztojanovics Sándor és Bokros Károly hivattak be. Sinka Ferenc Pálnak a kért 28 napi szabadságidőt megadta. Majd felolvastatott a városi szervezőbizottság jegyzőkönyve és az arra vonatkozó tanácsi javaslat, mely szerint a tanács azt javasolta, hogy a második alkapitányi álláson kivül a többi rendszeresített hivatalok betöltését, a közigazgatás sikerdús menete megköveteli. A kapitányi állás betöltését a képviselőtestület, a tanács, illetve a kapitány véleménye alapján takarékosségi szempontból mellőzte ez alkalommal. Talán nem lesz érdektelen, ha e helyütt, mint örvendetes eseesztendeje állanak itt ezek a tarka kis skatulyák, ezek a parányi kalitkák, amelyekben a bowlét és a teknősbékalevest fogyasztó emberiség az élvezeteket hajhászva pihen ? S valljon még hány évig fognak fenállani. Ezer esztendő múlva vájjon fogja-e sejteni majd az akkori pásztor, hogy a helyen, ahol bárányai legelnek, állott a Koeszelstadt gróf, vagy Jury doktor villája; a vagy egyátalán lesz-e sejtelme arról, hogy e helyen valamikor hozzá hasonló, de finomabb gyomrú emberek laktak ? . . . Merengésemből a Kronprintz RudolfÍC a legerősebb Loyd Dampfer-re emleztető elbizakodott füttye vágott föl, ely egyúttal tudomásomra hozza, hogy Gössl-ben vagyunk. Gössl gyönyörű fekvésén kivül arról nevezetes, hogy benne lakik egy Veit nevű halászmester, akinél halat enni nem lehet, de olyan fölséges tejet és olyan kakastéjjel sütött pompás parasztkenyenyeret még a walesi herczeg sem eszik, mint a milyent én kaptam. A második nevezetessége Gösslnek az az ut, amely belőle a Poplitzseehez vezet ez; ez az ut nem köves, mint udvari schuszterem örömére — valamennyi itt a zöld Steierországban, de olyan lágy, apró fűvel van benőve, amely méltó volna szőnyegül szolgálni a legszebb királynő legpiczinyebb és legkönnyebb lábacskáinak is. Nos ezen az uton, altjában a sasokat nevelő Gösslwandnak s jobbom felül a Schwarzwald rengetegei mellett, vigan fütvürészve, csakhamar eljutottam a Poplitzseehöz, amelynél bajosabbat e fajtájában Stíriában még nem láttam. Egy smaragd darab a sziklatölcsér fenekén, — itt, ott 108 méter mély, de partjainál a fenéken látod a czikázó halakat. Az egész gyönyörűség azt az érzést kelti föl benned, hogy most már eljutottál a világ végére, és annak is a legm gasabb és a legcsendesebb pontjára. Itt nem kopácsol a harkály, nem hallatszik a rigó füttye, vadgalamb bugása, favágó danája messze esik, innen de a pad mellett, amely szótlan kínálja vendégszeretetét, áll egy bemohosodott, sarkain letördelt, négyszögű kőoszlop. Mintha ez is egyetértene ezzel a tájjal. Csak ez van rávésve: 19. July 1819. Az öreg csónakos, aki később körülevezte velem a tavat, elmondotta aztán nekem egy tündérmese első fejezetét, amely ennek a szürke oszlopnak egy bájos titkát fejti meg; elmondotta ugyanis, hogy itt látta meg 1819 év július havának 19-Ík napján először János királyi herczeg (a későbbi Merán gróf) az ő feleségét, az ausseéi postamester leányát : Plochl Annát. A Habsburgok egy fiatal hajtását magához vonzotta a vadrózsabokor egyik virága. A büszke királyi vérből lett Merán gróf, Plochl Annából Merán grófné. Boldogul éltek, most együtt pihennek egy öreg kastély napsugaras, folyondáros kápolnája alatt. Nem szép mese volt ? i B. Szabó Mihály. kell szégyenclnie, hogy magyar. Lehet, hogy az urak intenciója jó, — ők tudják miért, nem is ítélem el őket, de amenynyire szép és helyes dolognak tartom azt, hogy ősi vallási szokásaikat a külföldön is megtartják, azonképpen nem rokonszenvezek a német beszédjükkel s azzal, hógy nekik az itt 5—6 példányban mindenfelé találkozó mngyar újság nem megfelelő. Ez különben olyan théma, melynek nem j e tárca kerete, de néhány kötet sem volna j elég s bár talán az olvasóközönséget job-1 ban érdekelné ennek a folytatása, felülök | egy bérkocsira, átrepülök a GrundelseenJÉ a See-Klausenál megváltom a jegyemeta Csöppnyi kis hajócskára, amely a Kron^ prinz Rudolf névvel büszkélkedik s helyetfoglalva a kormányos mellett, elnézem a buzgalmat, amint az a kicsiny dióhéj ennek a 70 méter mélységű, csendes tónak a sötétkék vizét hasítja. Mitha egy óriás tölcsérben lennék, amelynek oldalát komor, szürke sziklák csábító zöld pázsitból ki emelkedő fenyvesek s a közöttük itt-ott j eldobott pirostetejü, kacér villák képezik. S amint elmerengek azokon az égig nyúló gránit óriásokon, az erdőkön, meg a tarka nyári lakokon, önkénytelenül is eszembe jut, hogy ezek a sziklák voltak mindig, — talán mióta ennek a földnek, amelyen most annyi millió ember él, a fölszine kihűlt; valószínű, hogy a fenyőóriások is törzslakói már e helynek néhány ezer esztendeje, de valljon hány