Esztergom és Vidéke, 1896

1896-06-07 / 46.szám

dig, hogy megfeneklett adminisztrá­tiónk más mederbe terelése felett tanácskozzék. Brutsy János előadva, hogy több oldalú és általános óhaj folytán hívta egybe a képviselőtestület tagjait, kéri a jelenlevőket, hogy az érte­kezlet vezetésére elnököt válassza­nak, mely ideiglenes tisztségre Frey Ferenc lett felkérve, ki elfoglalva az elnöki széket, felkérte Brutsy Jánost, az értekezlet céljának ismer­tetésére Brutsy János bár teljes elismerés­sel van a szervezési szabályzatot elkészítő főügyész irányában, mind­amellett nagynak látja azt a kere­tet, melyet az, adminisztrátiónk ve­zetésére felállított, annál is inkább, mert ezt a tapasztalat is igazolni látszik, mert sok oly állás van, melynek betöltése indokolatlan ki­adásokat ró reánk. Felemlíti, hogy 117 % lesz a pótadó ez évben, mi takarékosságra int, majd ismerteti a tisztikar létszá­mát, a költségvetésben ennek meg­felelő személyi kiadásokat, majd az ily hatalmas orgánummal járó do­logi kiadásokat, s véleménye oda terjed, hogy a második pénztári, az ellenőri és alkapitányi állások, mint a melyek nemcsak nélkülözhetők, de feleslegesek, a szervezési szabályok módosításával, vagy anélkül, de ne töltessenek be, mi a városnak meg­takarítást idézne elő. Majd ecsetelte közigazgatásunk mőködését azt a szellemet, mely tisztikarunk tevékenységét átlengi, dacára azon nagylelkű áldozatoknak, melyeket a város hozott, s amelyek nem termő talajra, hanem parlag kősziklára hullottak. Indítványa az, hogy terjesztessék fel az alispánhoz egy indokolt át­irat az ügyben, hogy a már pályázat utján betöltendőnek hirde­tett állások betöltése függesztessék fel azon időig-, mig azon hirdetett állások betöltésének szüksége elo nem áll. Frey Ferenc aggodalmakkal néz az indítvány elé, minek keresztül vi­adtam magamnak, hogy ha haldoklóm, sem megyek Nardo-ba és a mig ezen tépelődtem, lassan berakosgattam bőrön­dömbe minden holmimat. Valami csodá­latos erő kényszeritett reá. Néhány óra nmlvu e nagy korház lakója voltam én is. Gőzös, émelygősen langyos délután volt, a mikor megérkeztem, a milyen csak a déli vidékeken fordul elő. A sétatéren a zene szólt. Előbújtak pár­nákkal bélelt szobáikból a sápadt kisér­tetek, ott ballagtak, köhécseltek vala­mennyien körülöttem sálokban, bundák­ban, kalucsnikban. Az első, a kibe én belebotlottam, az én öregem volt; vég­telenül elégedetten integetett felém a szőrös kezével. Befordultam a nagy promenadera s valami mély szomorúságot éreztem. Ez a hosszú, egyenes, csillogó fehér homokkal beszórt sétaút cyprus­bokraival és márványszobraival éppen olyan, mint az olasz temetők kereszt­alleélja. Egy magányos pálmafa alatt ült Lili egy padon az édes anyjával. Olyan üdének és egészségesnek látszott, hogy a sápadt kisértetek mérges bosszúsággal fordultak félre tőle. Én meg csodálkozva töprengtem azon, mire való fehér nyakán tizennyolcz fokos melegben a cobolyova és mire való térdein a vastag plüss­takaró. Finom, törékeny jelenség volt, hogy attól féltem, megfúl a sok ruha alatt. Bájos szőke feje vonzott magához, tele még nagyobb és ujabb ártal­mára lehet adminisztrátiónknak an­nál is inkább, mert tudva az azok­kal járó kiadásokat, szerveztük az állásokat, melyeket akkor szüksé­geseknek tartottunk. Id. Brenner József felszóllalása folytán, előadja Brutsy János, hogy a második pénztári, az ellenőri és alkapitányi állás betöltetlen hagyá­sával, mintegy 4000 frt személyi és 2000 frt dologi kiadás megtakarítása volna elérhető. Wimmer Ferenc felemlíti, hogy a városi főügyész, mint előadónak ter­vezete szűkebb körű s olcsóbb volt, mint a végleg elfogadott, mely mó­dosításokat, keretkibővitéseket, a különféle bizottságok, s a közgyűlés eszközölt. Dr. Földváry István előadja, hogy ő az értekezletre a polgármester ne­vében lett meghiva, külömben nem zavarta volna, mint tisztviselő a kép­viselők tanácskozását. Az előadottak alapján kötelessé­g-ének tartja felszóllalni, mert Brutsy Jánossal nem érthet egyet, egyben pedig kijelenti, hogy az ő javaslata szűkebb körben mozgott, s olcsóbb volt a városra. Nézete szerint nem áll arányban a 6000 frt megtakarí­tás azon hiányokkal, melyek a pénz­beli megtakarítás esetén, az admi­nisztrátiót érnék. Nem az a hiba úgymond, hogy a keret nagy, hanem hogy az igazat megmondja, az a lappangó szellem, kicsinyes érdek mely egy bizonyos fractiót a köz­ügyek megoldásánál vezet, kik be­leválasztanak olyanokat, kik nem oda valók azért, mert a jelölt a fractió embere. Dr. Helc Antal Földváry utóbbi szavaiban bizonyos burkolt célzatos­ságot látva, tudni szeretné, kik ellen irányul a főügyész támadása. Dr. Földváry István kijelenti, hogy ő mindég hűséges és becsületes ta­nácsadója volt a városnak, de midőn azt látja, hogy a sügét a számvevő árverelteti, a füvet Szentgyörgyme­zőn az erdőmester kaszáitatja, ak­hiszen az egyetlen fényesség volt a szürke környezetben. Volt hely még a padon ; odatelepedtem. Magyarul beszéltek. Lili szerette volna tudni, milyen darabot játszanak, anyja nem tudott megfelelni e kérdésére. Én megfeleltem — és attól a perctől kezdve jó ismerősek voltunk. Mikor a zene elhallgatott, Lili fel­állott : — Menjünk a fioroioba, mama! Elmentünk a virágos bódéba, a bag­lyas olasz asszony mosolyogva válasz­tott ki öt fehér őszi rozsát. Lili gon­dosan megvizsgálta valamennyit, szét­fújta a szirmukat, mintha meg is csókolta volna rejtett, röpke csókkal, megtörülte zsebkendőjével zöld szárukat, azután végtelen figyelemmel, mintha velencei üvegből volnának, kabátjára tűzte egyenkint. Csodálkozva mondottam neki: — Ezt a szomorú virágot viseli itt a mognoliák és kaméliák paradicsomában ? Reám nézett; akkor láttam először a szemét. Mély, nagy, szelid szem volt; ha festő volnék, olyan szestimel szim­bolizálnám az emberi lelket. — Fehér és szomorú, mondotta. — Éppen azért szeretem. Később láttam, hogy az öt szál őszi­rózsa sohasem hiányzik a melléről. Úgy őrizte, gondozta, szerette azokat, a hogy csak a hugocskámtól, láttam, a ki vőle­génye sírjára nevelte a virágokat. , Nagyon gyorsan összebarátkoztunk. kor minden jó tanács hiába való törekvés. Ragaszkodik ahhoz, hogy a szer­vezési szabály végrehajtassák, ne pedig ötletszerűen módosittassék, mert hisz elég ido volt a meggon­dolásra, és elég bizottság- tárgyalta azt ülésein, s fontolta meg. Brutsy János nem ötletszerű vál­tozásokat, de az említett T esetleg a többi állások betöltését is felfügg­geszteni javasolja, mi ha máskép elérhető nem lenne, úgy akkor a változtatástól sem riad vissza. Dóczy Ferencz tarthatatlan álla­potaink kútfejét, a közigazgatás je­lenlegi beteges szellemében látja, mert nincs két tisztviselője a város­nak, kezdve fölülről, kik egymás iránt bizalommal, collegiális barátsággal viseltetnének, s akik között nincs meg az önérzetes ambitió, mely baj orvoslását a vezetésben látja, mely bajon mindaddig nem lesz segítve, míg a kormányzat élére egy oly hi­vatott egyén nem fog állani, ki, mint irányadó, egy jobb, kívánatos szellemet lesz hivatva meghonosí­tani. Okolja a tanácsot, mely tétle­nül áll, a megoldandó nagy kérdé­sek előtt. Állításának igazolására eseteket sorol fel. A szervezési szabályzat módosítá­sában hibát nem lát. Hozzájárul azon véleményhez, hogy a kérdéses három állás betöltése felfüggesztessék, eset­leg pedig a szabályzat módosittas­sék. Dr. Helcz Antal az előtte szólló által felhozott szellemről nem beszél, mert azt nem ismeri, mig a szerve­zési szabály keretét oly nagynak, mint az feltüntetve lett, nem látja. Az előadottakban egy esetet hallott, melyet meggyőző érvek támogatnak, s ez az alkapitányi állás, melynek betöltését a legilletékesebb egyén, maga a főkapitány szükségtelennek és feleslegesnek tartja. A szervezési szabályzaton változ­tatni, akkor lenne csak indokolt, ha a tapasztalat arra ösztönzött volna, de most, midőn még szorosan véve a maga egészében nincs is életbe­találkoztunk a nap minden órájában. Az asszony okos, határozott gondolkozású, szép matróna volt; a koronátlan Mária Teréziák közül való. A leány meg Imo­gén ; filigrán, bájos, subtilis egész lényé­ben, minden megnyilatkozásában. Nagyon keveset beszélt; ha összeültünk a fedett verandán, kezét az Ölébe ejtette és gon­dolkozott. Soha nem szólottak bajról, betegségről és én megvoltam győződve róla (bár csudálkoztam az Ízlésükön), hogy csak szórakozás czéljából időznek itt ebben a tropikus kórházban. Csak Lili tekintete támasztott néha kétséget a lelkemben. Mikor megismer­tem, még határozottan kék volt a szeme, a lenvirágos kékek közül. Es én láttam, jól láttam, mint válik az napról-napra szürkébbre, színtelenebbre. A mikor elgondolkozott, egy-egy pillanatra való­sággal elveszett a tekintete a messziség­ben és én úgy éreztem, hogy olyan messzire, a hova ő eljut, soha nem tud­nék elérni a tekintetemmel . . . Ha ilyenkor hangosabban szólottunk, ijedten, révedezve tekintett körül, mint az elté­vedt ember. Azután mosolygott és kö­zöttünk volt újra. Egy napon a dünnyögő faun, a ki mindenütt ott alkalmatlankodott, mint a szinpadi intrikus, megszólított a kávé­házban : — Az ön tisztelt barátnője nem él egy hónapig, hápogta és a kezét dör­zsölte. léptetve, végrehajtva a szabályzat, tudomásunk sem lehet arról, hogy a gyakorlatban miként fog megfelelni az. Óva inti a képviselőket, hogy necsak ennél, hanem minden kér­désnél fontolják meg, mielőtt hatá­roznak, s ne csak a haladás elvéből induljanak ki. Nézete szerint egyedül a má­sodik alkapitányi állás betöltése lenne felfüggesztendő. Indítványát a követ­kezőkben terjeszti elő : Az értekezlet megbízottai keressék meg a szervezési szabályt elkészítő bizottság tagjait, kikkel, valamint az illető \ szaktisztviselőkkel beszéljék meg a kérdést és terjesszenek indo­kolt véleményt az értekezlet elé, mely ha helyes, ugy az állások be­töltendők, ellenkező esetben pedig módját fogja találni az értekezlet a további teendőknek. Brucsy János a főjegyzői állás be­töltését is óhajtaná függőben tartani, míg dr. Helcz Antal és dr. Fehér Gyula a betöltés szükséges és ter­mészetes volta mellett szóllaltak fel. Frey Ferenc összegezve az érte­kezleten mondottakat, kimondotta a határozatot, mely szerint dr. Helcz Antal indítványa értelmében a szer­vezési bizottság és szaktísztviselők véleménye kikérendő lesz, melyek beérkezte után fog az értekezlet ér­demi határozatot hozni. Dr. Helcz Antal indítványára az értekezlet az elnököt, Frey Ferencet kérte fel arra, hogy a szerv. b. tag­jaival érintkezve, hívjon aztán egybe ujabb értekezletet, s terjessze elő a szerzett tapasztalatokat. Végül Hübschl Alajos a pótadó apasztására uj jövedelmi források létesítését sürgeti. Felhívja az érte­kezlet figyelmét az öreg téglaház előtti térségre, mely parlagon van, s amelynek időnkénti befásitása ész­revétlen kiadásokat okozna, mig az erdő, lényeges jövedelmi forrás lenne. Az értekezlet azon óhajának adott kifejezést, hogy a bajok orvoslása végett rendkívüli közgyűlés lenne egybehívandó. Nem feleltem neki, de a mit mondott, nagyon az emlékezetembe vésődött. . Es a mikor később Lili az Inviolata-kápol­nába tért be, én meg az anyjával egye­dül maradtam, nem tudtam megállani, hogy meg ne kérdezzem: — Lilike nem beteg, ugye bár ? A fehérhajú asszony valami rezignáló mozdulatot csinált a kezével. Az a moz­dulat végtelen fájdalmat és kétségbe­esést fejezett ki. Leültünk egy padra, az asszony a szemembe nézett: — Hiszi ön, hogy valaki ftizisbe es­hetik puszta szimpátiából'? Csak. a fejemet ráztam a különös kér­désre. — Nos és az én leányom úgy kapta ezt a rettenetes betegséget. A családban ismeretlen az, soha nem érintkezett fti­zikussal és a baj mégis mástól ragadt reá. Szép homlokán végig gyűrődött két erős ránc. — A mig Lili elmond egy tizedet az olvasóból, én is elmondom önnek az egész történetet. Kicsi fészek az, a hova valók vagyunk ; emberemlékezet óta két család lakj ibrányi Montechik és Capulettik. De abban a kis fészekben na­gyon sok gyűlölség fér meg. Mint a penészgomba, bevette magát ez a két udvarház falaiba, vén fáiba, öreg búto­raiba, az őszhajú nagyapák és a piros­képű unokák lelkébe. Azután megismét­lődött a shakespeari tragédia. A Capu-

Next

/
Oldalképek
Tartalom