Esztergom és Vidéke, 1896

1896-06-07 / 46.szám

Megye és a város. O Kormánybiztos Esztergomban. Egyre pozitivabb formában emlegetik, hogy a város zilált viszonyainak rende­zésére kormánybiztos fog kineveztetni. Sokan már azt is tudni vélik, hogy e kormánybiztos az erőskezű B. Szabó Mihály megyei főjegyző lesz. Bár koraiaknak hisszük, egyszerűen repro­dukáljuk a szállongó hireket. O Ipartestületi ülés volt ma délután, njelyen többi között megállapították a kiállításra kiránduló szegény iparosok segélyezésének módozatait. O Visszavonult pályázó. Thuránssky Lajos, vármegyénk második aljegyzője ma délelőtt visszavonta a városi főjegy­zői állásra beadott pályakérvényét. Igy ma már csak két jelölt van: Rothnagel Ferenc és Czerny Mátyás. O Utóállitás volt pénteken délelőtt a Vármegyeházán. Jelentkezett tizennyolc hadköteles, akik közül négy vált be. O A közigazgatási bizottság keddre, f. hó 9-ikére kitűzött havi ülése a buda­pesti millenáris ünnepségekre való tekin­tettel szombatra, június 13-ára halasz­tatott. O A komáromi törvényszék, már ítélt a NozdroviczkyMiklós városi erdőmester feljelentésére hatóság elleni erőszak és könnyű testi sértés vétsége miat.t Bognár István ellen folyamatba telt bűnügyben, még pedig a következőképen; Végzés. A kir. törvényszék Bognár István eszter­gomi születésű 39 éves, rom. kath., nős, esaládos, kevés vagyonnal bir, ir, olvas, egy izben hat havi börtönre ítélve, volt esztergomi lakost a btk. 165. §-ába üt­köző, hatóság elleni erőszak büntette miatt vád alá helyezi. Ellenben a Nozdroviczky Miklós sérelmére elkövetett könnyű testi sértés vétsége miatt ellene a további eljárást beszünteti. Ennek a végzésnek jogerőre emelkedése utau hivatalból fog a végtárgyalásra határ­napot kitűzni. Indokok. A vizsgálat folyamán a következő tényállás nyert beigazolást : Esztergom sz. kir. város tanácsa a szent-jánosi dűlőben fekvő városi bérföldeknek árverésen leendő kiadásával bizta meg Nozdroviczky Miklós városi erdőmestert és Kapa Mátyás városi gazdát. Nevezetlek 1895. rtovember hó 5 én a helyszínén az ár­verés foganatosítására megjelentek, hol Bognár István Kapa Mátyást szidalma­zások között megtámadta, annak szem­üvegét leütötte s kabátjánál fogva rán­czigálta; midőn ezért Nozdroviczky Miklós elutasította, ezt is megtámadta ; a nála levő kapával feléje ütött és a vállán meg is sértette. Ezután Bognár István a jelen voltak által eltávolítta­tott. Bognár István a tényállást nem veszi tagadásba, de azzal védekezik, hogy annyira részeg állapotban követte el, hogy tettének következményeit nem volt képes mérlegelni. Minthogy azonban a kihalgatott tanuk nem igazolják azt, mintha vádlott annyira részeg lett volna, mikép ne tudta volna azt, mit cselek­szik és minthogy a fentleirt cselekmé­nye vádlottnak a btk, 165. §-ba ütköző hatóság elleni erőszak bűntettének lát­szik lenni, ezért vád alá helyezése indo­kolt. A Nezdroviczky Miklós sérelmére elkövetett könnyű testi sértés vétsége miatt a további eljárás vádlott ellen meg volt szüntetendő, mert ez a vétség csak magánvádra üldözendő, magánpana­szos pedig vádját vissza vonta. Kelt Komáromban, a kir, törvényszék, mint büntető bíróságnak 1896. évi május hó 23-án tartott zárt üléséből. Pulay Géza, elnök. lettieknek egy fiuk volt, nekünk: a Montechieknek egy leányunk. A két gyermek megszerette egymást. Hogyan, mi módon ? magam sem tudom, minek is tudnám, de arról bizonyos vagyok, hogy soha egy szót sem váltottak egy­mással. A fiú elment, mint gyermek és egy esztendővel ezelőtt hazajött, mint férfi, még pedig: beteg férfi. Csak a ] tekintetük találkozhatott néha és ezek­ben a néma tekintetekben cserélődött ki a lelkük. A levegő volt az ő jDostillion d'amourjuk. Sokkal jobban ismerte mind­akettő a hagyományos előítélet erőssé­gét és a maga gyöngeségét: semhogy harcra határozta volna magát. Es büsz­kék is voltak és becsületesek is mind a ketten. Sejtelmem sem volt a tragédiáról, a mely napról-napra messzibb fejlődött a szemem előtt ; csak azon a napon jöt­tem tudomására, amikor a szegény Ca­puletti-fiút temették. Lili az ebédlőnk ablakából nézte a szomorú szertartást és merev, száraz szemmel, mozdulatlan j arccal hallgatta a pap énekes búcsúzta-1 tóját. Mikor a menet megindult, a ko­porsóra mutatott, a melyet óriás fehér őszirózsa-koszorú borított. — Milyen szép virágok ! mondotta csendesen. Halotthoz illenek . . . Azután befordult a szobába és ledőlt egy székre. Ott súgta maga elé : — Hát a nő szívósabb, erősebb, mint a férfi, vagy csak érzéketlenebb '? . . . Csodálkozva néztem reá, a vén dada Millenium. ** Külön vonat Párkány-Nánáról. Hét­főn . reggel öt órakor Párkány-Nánáról külön vonat indul Budapestre s a csa­vargőzös állomásán is megáll. Minden­esetre ezen lesz a legalkalmasabb utazni mindenkinek, aki csak a hétfői diszfelvonulást óhajtja látni. ** Diákjaink a király előtt. Az eszter­gomi főgimnázium diákjai tegnap este tértek vissza a fővárosból. Kissé fárad­tan, kissé kimerülve, de egész életükre feledhetetlen benyomásokkal fogékony lelkületükben. Különös s természetes büszkeséggel emlegetik azokat a szava­kat, amelyeket a király mondott, ami­kor kis csoportjuk előtt elhaladt: — A derék esztergomiak ugy-e f Széf gyermekek . . . ** Külön hajók Budapestre. A Duna Gőzhajózási Társaság helybeli ügynök­sége tudatja az érdeklődő közönséggel, hogy ma, szombaton és holnap, vasár­nap három személyhajó indul jiszter­gomből Budapestre. A bécsi póstahajö délután négy s a gönyői személyhajó délután négy óra harminc perekor és még egy kisegítő hajó. Hétfőn reggel öt órakor pedig Esztergomból Párkány, Nagymaros, Verőce és Vác érintésével szintén megy hajó Budapestre. A jegyek már vasárnap délután 5 órától hétig kaphatók. meg, a ki egy sarokba húzódva aggo­dalmas arccal figyelte a leányt, hango­san sirva fakadt és a hogy öreg lábaitól tellett, sietve kitipegett a szobából. Utána mentem, kérdőre vontam ; ő tu­dott mindent és megmondott mindent: Lili szeretett, Lili belehal szerelmébe. Es azóta pusztul is ez az édes gyer­mek. A szörnyű betegségnek külsőségei alig mutatkoznak nála, — hiszen Ön is megfigyelhette — és mégis napról-napra jobban felemésztődik. Olyan gyönge már a lélegzete, mint egy gyermek lehellet. Csodálatosan fogy a testében, üdének, egészségesnek látszik, pedig higyje meg: nagy, .erős leány volt, s már olyanra zsugorodott össze, a milyen négy évvel ezelőtt, tizennégy esztendős korában volt . . . Az asszony elhallgatott, Lili közele­dett a fehér úton az ő sajátos, nesztelen libegésével. Mintha szétbomlott köpeny­kéje csakugyan szárny lett volna! Reánk nézett, nagyon boldognak lát­szott, bágyadtan mosolygott: — Rólam beszéltek, ugy-e bár ? Mellém ült le és én úgy éreztem, mintha fűtött szobában hirtelen ablakot nyitottak volna reám ; akkor tapasztal­tam először, hogy valami félelmes hideg­ség áradt ki a testéből, mint nyáron a templomokból. Azután nyolc napig nem találkoztunk. Lázam, a melyről már majdnem megfe­ledkeztem, hirtelen ujra erősen jelent­** A párkányi tűzoltók milléniumi ün­nepélye. A párkányi Önkéntes Tűzoltó Egylet lélekemelő módon adott kifeje­zést hazafiúi érzelmeinek. F. hó 4-én ugyanis hazánk ezeréves fennállása al­kalmából a beszerzendő egyleti zászló javára a párkányi népligetben fényesen sikerült nyári mulatságot rendezett. A jelzett nap délután 3 óráján a nyerges­ujfalusi tűzoltó-egylet zenekarának köz­reműködése mellett a párkányi tűzoltó szertárnál szépen sorakozott tagok tel­jes díszben, az I. szám szintén impozáns módon feldíszített fecskendővel az ün­nepély színhelyére vonultak, a hol ha­zafias dalok eléneklése mellett megkez­dődött a vigalom, mely úgy a szomszé­dos tűzoltó egyletek, mint a párkányi és az esztergomi intelligentia s szép számú hölgyközönség élénk részvétele mellett kivilágos kivirradtig tartott. A mulatság tisztán 25 forintot jövedelmezett, mely valamint az ünnepély sikere az egylet derék tisztikarának köszönhető. ** Hivatali szünet. Az Esztergomi Ta­karékpénztár és a Kereskedelmi és Ipar­bank hazafias igazgatósága elhatározta, hogy hétfőn, a nagy nemzeti ünnepre való tekintettel hivatalos órákat nem tart. ** Megzavart diszünnep. E cimen la­punk 40-ik számában hozott tudósításra vonatkozólag Schramek Károly plébános úrtól a következő felvilágosítást kaptuk : Az annavölgyi bányatelep vezetője csak­ugyan kérte őt, hogy a millenáris isten­tiszteleten a telep iskolájának növendé­kei magyar .egyházi dalokat énekelhes­senek, amire ő azt felelte, hogyha egy­házi fölöttes hatósága ebbe beleegyezik, Örülni fog rajta, mert ő szivesen vesz részt minden üdvös mozgalomban. Aján­lotta azomban, hogy mivel a délutáni iskolaünnep úgy is kizárólag magyar nyelvű lesz, hagyjanak fel e tervükkel, amely esetleg botrányt idézhetne elő a templomban. 0 A^olt külÖmben, aki dél­után a Spitzbergen hazafias, lelkesülő beszédet mondott s az iskolai ünnep­ségre nagyobb összeget adott és na­gyobb összeget gyűjtött. HÍREK. — Személyi hir. Kruplanicz Kálmán főispán, a millenáris ünnepségekre Bnda­pestre utazott. — Űrnapja. Napsugaras, szép idő ked­vezett a katholíkus világ legpoétikusabb, legfenségesebb ünnepének: űrnapjának. A várbeli körmenet, a melyet Boltizsár J. érs. helynök vezetett, a hagyományos kezett. En legalább éreztem a belső hőséget, bár a palzusom nem is mutatta. A doktorom meg csak nevetett rajtam. Egyáltalán nem bizom az orvosokban, a mióta a Lili esetét ismerem. Mikor kissé magamhoz jöttem, foly­tattuk a régi életmódot. Sétálgattunk az olaj erdőkben, sütkéreztünk a babér­ral befutott árkádok alatt, forgattuk a lapokat az olvasóteremben, bár komo­lyan nem olvastunk soha. Egyikünket sem érdekelték a külső események. Kö­rülbelül három héttel ezelőtt egy este újra az árkádok egyik padjára teleped­tünk le. Nyomott hangulatban voltunk mind a hárman, egész napon alig vál­tottunk egymással négy-öt szót. Meg­esett ez többször is. Már erősen szür­kült, alig mozgott ember a villatelepen. Amint bizalmas közelségben ültünk ott, egyszerre Lili lopva megkapta a kezemet. Megkapta, megszorította, hihe­tetlen erővel kulcsolódtak ujjai az enyé­mekre. Nem mertem megmozdulni, csak ijedten néztem őt. Arca lángolt, szeme, mélyen beesett szem egészen elő­retolakodott az arcába és tágra nyilt. Oly messze és oly hosszasan még soha­sem veszett el a tekintete, mint akkor. Reszkettem, amikor érezni kezdtem, hogy pórusaiból valami jeges fluidum szűrődik át a testembe s feltolakodik a szivemig. Visszafojtott lélegzettel vár­tám, mi történik a következő pillanat­ban , , , 1 dísszel és ünnepélyességgel, de feltűnően kis közönség részvételével folyt le. Ki­vonultak az összes iskolák, a katona­tisztek és a gazdatisztikar s ezúttal jelen­tek meg először testületileg új zászlójuk alatt az „Oltár egyesület" buzgó tagjai. A körment alatt házi ezredünk zene­kara játszott. — Bérmálás. Szob hontmegyei község­ben Bolthizár József primási helynök szerdán végezte a bérmálást. A vasúti indóháznál nagyobb bandérium élén a község elöljárósága s Luczenbacher Pál földbirtokos fogadták. — Ájtatosság. Az esztergomi Oltár­egylet jövő vasárnap, f. h. 14-én tarja nyilvános isteni tiszteletét a vizivárosi zárdatemplomban. Szent mise van: fél 7, 8, 9, 10 órakor. Délután 5 órakor szent beszéd és litánia. — Az Esztergomi Tornaegyesület teke­pályája, mint értesülünk, a jövő héttől kezdve, a tagoknak rendelkezésére fog állani. — Az Esztergomi Kereskedelmi Tár­sulat tegnap választmányi ülést tartott, melyben elhatározták, hogy felterjesztést intéznek a pénzügyigazgatósághoz mely­ben az adóemelésekkel szemben, az esztergomi kereskedők súlyos helyzetének ecsetelése mellett arra fogják kérni, hogy a helybeli kereskedők által adójuk fel­emelése ellen beadott fellebbezési indo­kaikat vegye figyelembe. — Tartalékos tisztek bevonulása. Folyó hó 3-án uj tartalékos tisztek váltották fel azokat, akik négy heti gyakorlat után május 2-án utaztak el városunkból napbarnított arccal és kifáradva hazafelé. Az újonnan érkezettek névsora a követ­kező : Krajcsovics Ferenc, Makula Ká­roly, Hajdú Aladár, Michelstadter Wolf­gang, dr. Kiss Géza, Halmi Ferenc, Grumann László, Würner Károly és Priesender Hermán tartalékos hadnagyok és Kautz Ernő tartalékos hadapródór­mester. — Halálozás. A következő gyászje­lentést ve tűk : „Alulírottak a maguk és az összes rokonság nevében is fájdalmas szívvel tudatják, a felejthetetlen férj, gondos atya és jó rokon Gottmann Jó­zsef cs. és kir.- nyug. kipitány, az ezüst vitézségi érem tulajdonosa stb. f. hó 4-én, élete 73-ik évében, hosszas szenvedés és a halottak szentségeinek ájtatos felvé­tele után türtént gyászos elhunytát, A drága halott földi maradványa, f. hó 6-án, d. u. 5 órakor fog a róm. kath anya­szentegyház szertartása szerint beszen­teltetni és azután a helybei sírkertben Örök nyugalomra helyeztetni. Kelt: To­kod, 1886. június hó 4-én. özv. Gottmann Józsefné, szül. Folly Mária, neje. Gott­Az történt, hogy Lili egyszerre össze­rezzent és elkapta a kezét. — Bocsásson meg, súgta hozzám, nem tudtam, hogy ilyen gyönge _ vagyok. Mégis szép volt élni -. . . Többé nem láttam. Ok haza mentek, én is haza siettem és rögtön lefeküd­tem. Hiába próbáltam meg mindent, nem tudtam felmelegedni és azóta még egyre fázom. A láz leforrázta ajkamat, és én mégis ugy éreztem,, mintha végtelen hó­mezőn feküdném tehetetlenül, egye­dül . . . Hajnali négy órakor elaludtam, abban az órában a melyikben ő meghalt. Nem tudom, mikor vitték el, csak sejtem, hogy halála után a második éjszakán, mert akkor hirtelen felriadtam az ál­momból és néhány percig olyan hafcu­cínációm volt, mintha az ablakom előtt valaki a halálharangot húzná. Es hogy elaludtam, kis fehér koporsót láttam, nem volt abban halott, csak sok, na­gyon sok őszirózsa . . . * A doktor ma még nem volt nálam. Haszontalan ember, nem veszi komolyan a bajomat. Más beteghez háromszor is elmegy naponkint. Ha estére eljön, meg­kérdezem, a mire már régóta készülök: voltre már eset a praxisában szimpati­kus ftizisre'? Bizonyosan volt, bár nem fogja meg­vallani . , . Munkácsy Kálmán.

Next

/
Oldalképek
Tartalom