Esztergom és Vidéke, 1896
1896-05-31 / 44.szám
Esztergom, XVIII. évfolyam. 44. szám. Vasárnap, 1896. május 31. ESZTERGOM és VIDÉKI Megjelenik hetenkint kétszer : § csütörtökön és vasárnap. ELŐFIZETÉSI AR.: § § Egész evrc 6 frt — kr. % | Fél évre 3 » — » ^ § Negyed évre . i » 50 » $ ^ Egy hónapra — » 50 » | Egyes szám ára — » 7 » S VÁROSI ES MEGYEI ERDEKEINK KÖZLÖNYE. Szerkesztőség: Bottyán János-utcza, Spanraft-féle ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Hivatalos órák : d. e. 9—ll-ig, d. u. 3—5-ig. Kiadóhivatal: Bottyán János-utcza, Spanraft-féle ház. hová a hivatalos és maganhirdetések, nyiltterek, előfizetési pénzek és reklamálások is küldendők. —= TELEFON 59. SZÁM. ==—Kgjcs szamuk kaphatók a kiadóhivatalban, Sziklay Nándor, Tábor Adolf papirkereskedésében, a WallÜSCll- cs Haugll-féle dohánytőzsdékben. ;" V ^ VVV ^V^VX>.XVXV\XXVXNN^^ X 1 í ^ Hirdetések | a kiadóhivatalban és Tábor Adolf könyv- § S kereskedésében vétetnek fel. s s I - •+?* Minden egyes hirdetés után 30 kr. kincstári ^ bélyegilleték fizetendő. Nyilttér ára soronkint 20 kr, Az örök kérdés. Esztergom, május 30. Egy idegen járt Esztergomban a múltkor. Világjárott ember, ki a többek között élénk emlékezetében tartja Konstantinápoly piszkosságát. Ez az úriember ugy nyilatkozott szeretett városunkról, hogy az csak annyiban külömbözik a török fővárostól, amennyiben modernebb keretbe vannak foglalva egészségügyi viszonyai. Szomorú valóság ez. Mert az idegen, kit nem köt le a megszokottság, ki reagálni képes minden oly dolog láttára, mely emlékezetébe már egyszer bevésődött, bizonyára nem volt elfogult, midőn észrevételeit kimondani kényszerült. Lássuk a tényeket. Ha bejárjuk a város belterületét s egy idegen vizsgáló szemüvegén keresztül tekintünk meg mindent, legelőször is az utcák felhalmozott szemetjében kell megbotlanunk ; a kifolyó csatornák egészségtelen bűze miatt ép a nyári est üditő levegője van megfértőtlenitve, amiért az utcára nyiló ablakokat kinyitni kevés helyen merészkedik a hygienia szabályaival jó lábon élő polgár. Ha betekintünk az egyes udvarokba, vagy utunk esetleg azok Az .Eszteraom és Vidéke" tárca egyikén vezet keresztül, a szemét, a trágyáié, a szerves anyagok rothadó maradványai kerülnek szemünk elé s az illemhelyek gyüjtogödrei a kötelező tisztogatás elhanyagolt volta miatt megtelve, kicsapnak a szemét közé, hogy annál inkább fertőzve legyen a levegő. De még ez nem minden. Akinek utja a Héviz-utca felé visz el, a vágóhíd mellett, bizonyára megtakarítja az ebédjét. S a vágóhíd illata tán nem is oly penetráns, mint a vele szemben levő házé. Ez illat egy ott lakó szegény húros műhelyéból árad ki. S abban a házban három család lakik, kik kényszerülnek tűrni a botrányos állapotot. Ennek véget kell vetni annyival inkább, mert ma már a vágóhíd kérdése végleg meg lett oldva. A minisztériumtól f. hó 27-én le is érkezett és pedig oly értelemben, hogy a vágóhídon való vágási kényszer ellen beadott felebbezését elutasítja és helyesli az alsófoku indokolást ép a város közegészségügyi viszonyaira való tekintetekből. Hisszük, hogy ehhez nem kell kommentár. Hiszen élő példával szolgálhatnánk, de csak megemlítjük, hogy a f. hóNöi keztyük. Mikor a fecskék visszajönnek, Mikor kizöldül a berek, Mikor a szalmakalapokra Fehér akácvirág pereg, Mikor a lélek fölmelegszik S a beboridt sziv kiderül: Puha, fehér keztyüs kezekről A csúnya keztyü lekerül. A keztyü — nincs es ebbe, kétség Csúf, kellemetlett bőr darab, A kéz, amely magára ölti, Benne mogorva rab marad. Egy éjsötét börtön lakója Mogorva rab, daróczruhás, — A keztyüs kéz sohsem lehet szép, Egyik olyan csak, mint a más. En gyűlölöm a női keztyüt S van rá okom száz, nem is egy, A legforróbb kézcsók a keztyün, Ha füstbe nem, hát bőrbe megy. A legszerelmesb kézszorítás Is elveszíti erejét, Ha közbejő a bamba keztyü, Mit gyárt a szarvas és a svéd. S a cérnakeztyü . . . borzalommal írom le itt a csúnya szót, Eri gyűlölöm a rövidárut S a. hangzatos okkáziót! A keztyü gőgös, büszke zsarnok, Egy bosszúálló valaki A rabbilincs helyett a keztyü Gyötrelmeit találta ki. Oh hölgyeim, a rózsa nyílik, Nézzék, mosolyg a szép tavasz, Miért támadjon a poéta Ajkán megint csak uj panasz f Minek fehér, puha kacsóra Szigorú keztyü, rabbilincs ? A keztyüsnek van párja mindig A keztyűtlennek párja nincs! Elta. A szépítő szerek múltjából. — Második levél. — Nagyságos Asszonyom ! Igazán fáj nekem, hogy mult levelemben foglalt állításaimat egész egyszerűen humbugnak deklarálta és erősen védve nemét, azt állítja, hogy azon soksok történelminek mondott rágalom csak az én agyamban született. Ki merne kegyeddel vitatkozni ? Én bizonyára nem és midőn ön, asszonyom fennen hirdeti, hogy az -egyszerűség és természetesség volt mindenkor az asszonyi nem legnaban két elhullott sertés lett közfogyasztásra elkészítve orvosi beavatkozás nélkül éjnek idején. Mi ok vezet erre ? — A kellő ellenőrzés hiánya s a lelkiismeretlen üzleti szellem. S az uj vágóhíd elkészültével — feltéve, hogy személyes érdekek a vágóhídi rendszabályokat befolyásolni nem fogják, — ki lesz zárva annak a lehetősége, hogy a fogyasztóközönség bizonyos undorral legyen kénytelen husszükségletét fedezni, mert behozható lesz a budapesti vágóhidaknál üzemben levő korrekt husszemle s az, hogy a vágóhídon levágott állatok husa a szemlét teljesítő hatósági orvos által meg lesz bélyegezve s igy a fogyasztóközönség meggyőződhet arról, kogy egészséges hust vásárol. Ennek igy kell lenni. De menjünk tovább. Alig tapasztalunk csak valamelyes ellenőrzést is a korcsmák és italmérő helyek felett; mert valósággal még mindig nincs alkotva oly rendszer, amely a rendőrséget a kerületi orvosokkal való együttes működésre utalná, illetve ha ezt teszik is, folytonosan azzal kell küz; deniök, hogy valahogyan egyik, vagy j másik drága személyes érdeket meg; ne sértsenek. Nem tagadjuk ugyan, hogy sokban javultak a viszonyok, amióta a jelenlegi buzgó és lelkiismeretes rendőrkapitány áll a rendőrség élén, de ő végre is csak egy ember. S amint hiába dolgozik a gép legfontosabb kereke, ha a sok apró kerék nem forog, ugy egy főhivatalnok buzgósága is mindig eredménytelen marad a sok kis ember hanyagsága, közömbössége mellett. Sokszor megkísértettük már szót emelni e botrányos állapotok ellen, de hát minden felszólalásunk meddő maradt. A közegészségügy mellett harcolni kötelességünk, mert ez főfeltétel arra, hogy bármely kór, járvány és betegség fellépése esetén készenlétben lehessünk. A nagy közönség bírálata felettünk áll. Családok boldogsága forog kockán, egy nagy város lakosságának jóléte megköveteli azt, hogy teljesítsék mindazon egészségügyi rendszabályokat, amelyek által sok káros behatástól előre megkímélve lehetünk. És ha az a közönség, mely elhanyagolva látja e célt, egyszer kénytelen lesz nagyon szenvedni a lanyhaság miatt, akkor aztán késő lesz kibontakozni az ósdiság ezerfoltu köpönyegéből! gyobb ékessége és hogy az előkelőbb társadalmi osztályoknál a festékek használata soha se lehetett általános, nem marad számomra egyéb hátra, minthogy oly korra hivatkozom, mely hozzánk közelebb eső és bizonyságul hívhatom már a hiteleles történelem lapjait. A classicus ó-kor eltűnésével évszázadokig homályos előttünk minden, az aszszonyi toilettekre vonatkozó dolog és az ezekre vonatkozó följegyzések nagyon hiányosak. Alig szűnik meg azonban a népvándorlás, alig kezdenek a népek újonnan szerzett lakóhelyeiken megüllepedni, a harci zaj csillapodtával elkezdődnek az élet örömei és a női divat ezerféle változatban megkezdi körútját a civilizálódó nyugaton. Természetesnek fogja ön találni, hogy az első nyomok onnan indulnak ki, hol a művészetek iránt való szeretet lángja lobog az emberekben — az araboktól. Ezeknek egyik legkiválóbb orvosa Trot;.da a 10-ik században kötetnyi munkát ir „az asszonyi passziókról, különösen az arc szépítéséről." Tudom, hogy legkevésbbé sem volna önöknek, nőknek kifogásuk az ellen, ha manap is az orvosok jelesei, tudományuk nagy részét arra forditaÍ ik, hogy az asszonyi szépségnek emesére találjanak ki szereket, mint tette ;t Gruy de Cha uliac, a 14-ik száza <] legkiválóbb sebésze, ki bámulatos részletességgel tanítja korának hölgyeit arra, hogy mily eljárások segítségével nyerhetnek szép üde arcbőrt, és miként fessék hajukat, ó tőle tudjuk, hogy Montpellier hölgyei, mely városban a nagy mester lakott, először lúggal megmosták hajukat és azután anziana és karthamus virágok levével halvány szőkére festették. A hollófürtök olajjal eldörzsölt ólomfes- • ték használatával könnyen meg voltak szerezhetők. A társadalmi élet különösen a tizenötödik században nyer erős lendületet és ez időtől kezdve az arc festése oly általános divattá kezd válni, hogy alig akad hölgy, ki ezt nélkülözné. Nemcsak az arcot festik erősen, hanem a nyakat és vállakat is. A Kurtisánok minden korlát nélkül űzték ezt. Cesare Veullio, a hires Tizian nagybátyja irja : „Könnyen felismerhetők a curtisánok, kik a külföldről jönnek Velenczébe Igen szemtelenek, s nemcsak festett arcukat, hanem festett válluk nagy részét is mutogatják"-, oly megfigyelés, melyet a mai orpheum-látogatók is bízvást megerősítenek. Olaszországban a hajnak szőkére való festése az uralkodó. Ilyen szinüre festették azt Velencze előkelő hölgyei és innen tartotta azután a szőke szin dia[dalmas bevonulását a francia udvarhoz,
