Esztergom és Vidéke, 1896

1896-05-31 / 44.szám

Csatornázásunk főpróbája. — A pénteki veszedelem. — . Esztergom, május 30. Mióta a Széchenyi-tér és folytatólag a piac felé nyúló útrész, műszaki kifejezéssel élve, medence lett, egyszerkétszer volt már alkalmunk meggyőződni arról, hogy a gyakorlati tények és körülmények figyelembevétele nélkül alkalmazott elméleti tudomány megbosszulja magát, miről egy-két háztulajdonos tudna tanúságot adni, kiknek pincéjét nyári záporeső alkalmával elborította az a viz, melyet az alaposan számító theoria a büz-elzáróval ellátott víznyelőnek szánt. Ugy akkor, valamint az elmúlt őszszel, midőn a Simor János-utcai nagy, nyitott csatorna helyébe sokkal kisebb és rácscsal elzárt modern víznyelőt javasolt a szakvélemény, felemelte tiltó szavát a laikus, de- tapasztalati tényeken nyugvó közvélemény, de hasztalan. De igy van ez már minálunk. Százakkal, ezrekkel kell adóznunk, mig végre, a magunk kárán okulva, elhatározzuk, hogy teszünk, s egy jóidéig e mellett maradunk. Élet-halál harcra kelt az elmélet a gyakorlattal f. hó 29-én, mely tusa a theoria kudarcával és sok polgárnak anyagi kárával végződött. Városunk közvetlen a hegyek tövében fekszik s igy bármennyire is kellemetlen, de a fékevesztetten alárohanó hegyi vizeknek városunkon át kell helyet engednünk, okkal-móddal, s nem lehet dacolnunk oly elemmel, melynek korlátok közé szorítása csak katasztrófával fenyeget. A délutáni órákban, mintegy fél hat órakor eredtek meg pénteken az ég csatornái, és öntötték a vizet vagy egy órán át szakadatlanul. Gondos kezeknek volt figyelmük arra, j hogy a víznyelők elzárást már jól eleve felnyissák, de mit használt ez az áradatnak. Zúgva, süstörögve rohant alá a hegyekből a viz, a Káptalan-tér, Határos Simor János-utcában, oly szélesen, mint az utca, sodorva magával fákat köveket, s mit csak útjában ért és pár perc alatt vizzel és iszappal volt boritva a piacz, kezdve a Krinolin-hidtól a Határutcáig, de viz alatt volt a Káptalantér, Határ- és szomszédos utcák, Simor Jánosutca fel a Halottak utcájáig, a Buda-utca fel egész Jedlicska üzletéig, a piac, a Széchenyi tér, melynek csak magasabb része emelkedett ki a vízből, de járdái szintén vizzel voltak boritva. A Csillag-utcából rohanó viz pedig a Buda-utca felső részét árasztotta el. A városi gyógyszertár előtt térden felül ért a viz, s magában a gyógyszertárban, laboratóriumban és szobában, mely az utca kövezeténél 14 cméterrel magahol azonban tökélyben arra a magaslatra, mint Velenczében, soha sem emelkedett. Ha Olaszország e korból való arcképfestőinek hinni lehet, párját ritkító azon virtuozitás, melylyel a hölgyek hajukat festik. A bámulatosan meleg tónusú csodás reflexü filo d'oronak nevezett szőke hajszín a kevésbbé kedvelt hamuszőkével együtt igazán megkapó szép, mint azt Pálma Vechio csodás ecsetével feltünteti. A festési eljárás igazán próbára tette a hölgyek türelmét. A háztető teraszán az égető nap hevében dörzsölték be lassan és egyenletesen a jól megmosott hajat a festőanyaggal. Az arcot a lesüléstől fél méter széles peremű kalap fedte, melynek teteje hiányzott, s ezen nyilason húzták keresztül a megfestendő hajat. Órákig maradtak kitéve az itáliai nap égető hevének, csak hogy a festék tartós legyen. Az arcbőr finomítására, szeplők kiirtására használt szerek között az ólom carbonat, fagygyu és maró higany készítmények játszák a főszerepet, mindezek a nagy garral hirdető bőr- és arczszépitő orvosok által manap sem mellőzhetők. Az arc fényessé tételére az olaj, lágyitására a tej gelatinával használtatik. Pirositóui kiváló kedveltségnek örvend sabb, egy arasznyi viz és iszap volt. A Három Szerecsen vendéglő éttermében 20 cméter magasságra emelkedett a viz. Több üzlet az által menekült meg az elöntéstől, hogy gyorsan bezárták, zsákokkal, ponyvákkal, szénporral, fürészporral hamarosan betömték, eltorlaszolták az ajtókat, de számos üzlet nem kerülte ki azt, hogy 10—20 cméter vizet ne kapott volna. Igy a gyógytáron és a Szerecsen vendéglőn kivül, behatolt a viz Frey Ferenc, Mezey Ferenc, Balogh Márton és több más kereskedő üzletébe, raktári helyiségeibe, sőt némely helyen a szobába is. A pincék természetesen színültig megteltek vizzel. Szemtanuk meghallgatása, és a helyszínén szerzett tapasztalatok nyomán a katasztrófa okául legfőkép azon körülmény szolgált, hogy a hegyekből leömlő viz, mely a Szőllőhegy-utczán át a Simor János-utcának vette útját, a Simor János-utcában nem találva a nagy nyitott csatornát, a piacra, majd a Széchenyi tér és Buda-utcára rohant, bezárva s iszappal és kövekkel eltemetve útjában a már ellene felnyitott víznyelők rácsait. A hegyi vizek egy része, mely a Határ-utcán át keresett magának utat. valamint a Káptalan-tér felöl lehömpölygő áradat, neki vágódott a Lindtner-féle épülő félben levő sarokház előtt nagymennyiségben felhalmozva lévő törmeléknek, mely a viz szabad folyassak útját állotta, s a helyett, hogy a Krinolin-hidi nyelcsatornába ment volna, legnagyobb része a piac és Széchenyi térnek verődött. Emberfeletti munkába került a teljesen beiszapodott és nyoma vesztett víznyelők felnyitása, melyek után, esti 8 óra felé a viz leszaladt, hagyva maga után hatalmas iszapot. Ez iszapot és kőtörmeléket ma egész nap, hordották az ökrös, lovas szekerek, de még mindig valóságos sárbarikádok emelkednek a KisPiacon és a Lindtner-féle ház előtt s a nagy-piacon is a híg iszaplé miatt veszedelemben forog minden tiszta cipő. A tisztítás nagy munkája különben még tegnap este kezdetét vette, útját állotta azonban a setét éjszaka. Még a késő éjjeli órákban egyre lehetett hallani a szivattyúk, hidroforok zakatolását, melyek a pincékből húzták fel a vizet. Valóban nagy szerencse történt a szerencsétlenségben, hogy t. i. a katasztrófa nem éjnek idején -volt, mert akkor ma már emberáldozatokról kellene beszélnünk. A váratlan meglepetés sok száz forintra menő károkat okozott, melyek megtérítéséért a kárvallottak a várost szándékoznak felelősségre vonni. Kisebbb balesetek természetesen igy is történtek. A rohanó ár két gyereket, GábócB János targoncást és két asszonyt leütött a lábáról s négy tehenet elragadott. Ezek közül kettőt Pach boltja előtt húztak ki a szenyes habok közül. A dióvölgyi földeken pedig egy földmives család kis gyereke nyomtalanul eltűnt, még mindig nem tudják, milyen sors érte. Valóságos Isten csodája azonban, hogy az épülő Lindtner- és Brutsy-háztól elragadott gerendák nagyobb katasztrófát nem okoztak. Baj volt az is, hogy az ár a Krinolin híd alatt elvonuló csatorna két ajtaját zárva találta. Ezek egyikét a viz ugyan keresztültörte, de a másikat Liszkay Alajosnak kellett kinyittatnia. Itt volna már valóban az ideje annak, hogy e csatorna száját modern felszereléssel zárják el, különben céljának egyáltalán meg nem felelhet. A zápor jéggel volt vegyes, amely különösen a homoki szőlőkben okozott kárt, amig Párkányban csak csöndes, áldásos eső hullott. A szőlőhegyek útjai természetesen mind járhatatlanokká váltak. A mai hetivásárt az iszaptengerben persze bajos volt megtartani, amiből szintén sok kára van a vidékről bejött elárusítóknak. A baromfi-piacot a káptalan-utcából ideiglenesen a Dunapartra helyezték át. Legszomorúbb az egész esetben, hogy ez a nyár folyamán minden zivataros esőnél ismétlődhetik és hogy amennyire városi viszonyainkat ismerjük, nincs semmi kilátás, a veszedelmes állapot egyhamar való megváltozására. Elmondanánk, ha hiába való nem volna : „Caveant consules . . . !" —1. a timsó ecettel és a csalán-forrázat. A lesülés ellen, különösen utazáskor keményítő és tojás fehérjéből készült pasztával vonták be arcukat. A szeplőt ugy iparkodtak eltüntetni, hogy borkő és olajkeverékével kenték be és tíz napig azt róla le nem mosták. És sok más dolgot is megtalálhat aszszonyom Johann Baptista Porta (1549—1615.) „A schminkekről, és más az asszonyok díszítésére szolgáló művészi dolgokról" cimümunkájában. Olaszország a divat hazája ; művész és tudós, iparos" és kereskedő, onnan hord szét mindent Franczia-Németországba, sőt hazánkba is. Erkölcsöt és erkölcstelenséget, finomított ízlést és ízléstelen tulhajtást egyaránt. A hol azután a külföldi szokások és viseletek a hazaival erősen ellenkeztek, a megfelelő módon lettek átalakítva. Férjes nőnek s hajadonnak toilett-asztala egyaránt vetekedett nagyságban bármily mai ebédlőasztallal és tele volt a legfurcsább tartalmú köcsögökkel. Francziaországba az olasz toilettművészet titkait nagy részt és kiválóa^i művészi kivitelben Medicis Katalin és Valois Margit plántálták át. Utóbbi a sárga haj, előbbi a vörös és fehér ar^ festékek terjesztésével csinált divato Menye és a város. O Az adótárgyatások még javában folynak a megyeházán s a III. osztályú kereseti adótfizető polgárok között igen nagy az elkeseredés. Ötven-hatvan százalékos emelésről hallunk mindenütt. S mig a kincstár képviselőjének humánus eljárását dicsérik, a bizottság tagjaira panaszkodnak, akik első sorban vannnak az adóemelés mellett. Mi beszerezzük mind a szükséges adatokat s a tárgyalások befejezése után megtesszük a magunk tárgyilagos észrevételeit. O Esztergom kondoleálása. Maiina Lajos polgármester Károly Lajos főherceg halála alkalmából városunk nevében az elhunyt özvegyéhez részvéttáviratot intézett, amelyre a következő magyar távirati válasz érkezett: Ő fensége, Mária Terézia főhercegné meleg köszönetet küld a részvétnyilatkozatért. A főudvarmester. O A vágóhíd tervét Tiefenthal Gyula városi mérnök már elkészítette s felettes hatóságának be is nyújtotta. Akik látták s első sorban a szakértők a legnagyobb elismeréssel nyilatkoznak róla s igy most már igazán nehéz lesz ürügyet találni a felállítás további halogatására. Millenium. Ekkor kezdődik a hajnak sütése és megjelenik az első frou-frou a világtörténelem színpadán. A púdert 1593-ban találjuk meg először és az ezt követő években használata inkább a bőrre szorítkozik, (izzadás ellen) mint a hajra. A frizurára a tizenhetedik század elején kiváló gond lett fordítva. Minden előkelő hölgynek meg volt a maga coeffeuje (férfi fodrász), aki öltözködésnél segédkezett és a hajék változatos szépség-érői gondoskodott. Ezen coeffeurök igen nagy bgfolyással bírtak. Megtörtént az is, hogy Sieaur Champayre, a legelismertebb fodrászok egyike csak azon feltétel alatt volt hajlandó egy igen előkelő hölgyet megfésülni, ha őt előbb megcsókolja. Es ez az ur eme nagy szemtelensége dacára közkedveltségnek örvendett és óriási vagyont szerzett. Jól tudom, hogy ön asszonyom mindezt ismét mesének fogja állítani, mindannak dacára nem adom fel a reményt, hogy előbb-utóbb mégis csak sikerül önt állításaim valódiságáról meggyőzni. Addig is Isten önnel, asszonyom mig legközelebb a franczia udvarok toilettetitkaiból fogok elárulni egyet-mást. Dr. P. S. A Katolikus Kör házavatása. Esztergom, május 30. Az esztergomi millenáris ünnepségeknek csütörtökön újra folytatása volt. Ezúttal a^Katolikus Rör ünnepelt még pedig egész napot betöltő programmal. Ünnepe kettős volt, amennyiben a saját házába való bevonulását is e napon tartotta meg. A kör tagjai tiz órakor gyülekeztek az uj egyesületi helyiségben, ahonnan testületileg vonultak a belvárosi plébánia-templomba a hálaadó misére, amely tiz és fél órakor kezdődött. Sujánszky Antal nagyprépost mondotta azt, nagy assistenciával s a mise végén megáldotta a közönséget. A padok jóformán megteltek a tagokkal, a túlnyomó számban levő fekete reverendák és talárok között tarka női kalapok is bólogattak. A főkáptalan az érseki vikáriuson kivül több taggal volt képviselve s különösen a vidéki papság jelent meg szinte testületileg. A kör dalárdája a sanctuárium erkélyén foglalt helyet s azzal, amit produkált, mindenkit meglepett. Az első zeneszám: a Kyre eleyson, valamint később az Agnus Dei is Kempter szép munkája volt s a darabok művészi értékét a hatalmasférfikar teljesen érvényre juttatta, valamint gyönyörűséggel hallgattuk precíz működését a Feigler Viktorféle Sanctus-ban is. A Graduale-ban (Diffusa est . . .) Seyler Karoly kompozícióját mutatta bé egy női tercett: Seyler Karolin urnő, Perényi Irma és Legény Marianne kisasszonok. Az első kettő művészi kvalitását már régebben ismerjük, amig Legény Marianne-t ezúttal hallottuk először énekelni, s kellemes meglepetésben volt részünk, amennyiben a rövidke néhány taktus alatt, melyet énekelt, bájos, meleg'és elég terjedelmelm.es hangot fedeztünk fel. Az OfFertorium speciálisan - érdekelte az esztergomiakat, mert a szövegét Sujánszky Antal nagyprépost, zenéjét Magurányi József ur szerzetté. Hogy Perényi Irma kis asszony nyal nagyon meg volt elégedve mind a két szerző, azt felesleges külön kiemelnünk. Végül a vegyeskar Liszt „Ave Mária"-ját adta elő. A harmoniumkiséretet az énekszámok alatt Bellovits Ferenc tanár játszotta az ő ismert zsenialitásával. Mise végével az egész közönség átvonult a kör házába s a nagyteremben foglalt helyet. Csakhamar megérkezett pluvialében Baltkizár József érseki hely nök az assistenciával együtt s mielőtt a helyiség megáldását megkezdette volna, rövidbeszédet mondott. Kijelentette, hogy az egyesület védnökét, a hercegprímást képviseli itt, akinek nagyon fáj, hogy az országos ügyek a fővárosban tartóztatják s igy nem vehet részt az általa mindig különösen kegyelt egyesület szép ünnepén. Gratulált az egyesületnek az általa elért nagy eredményéhez, azután felolvasta az áldó imát. Majd a turibulummal és a szenteltvizhintővel bejárta az összes szobákat és termeket. Az egyesület énekkara előadta Beethoven „Isten dicsőségéit, mire Mattyasovszky Lajos egyesületi elnök ült a felolvasó asztalhoz. Beszédében kiterjeszkedett a kör, az első vidéki katolikus kör effész történetére, rövid életének