Esztergom és Vidéke, 1896

1896-05-28 / 43.szám

Estzergom, XVIII. évfolyam. 43. szám. Csütörtök, 1896. május 28. ESZTERGOM es VIÍÍKI !^X\X\XNX\XXX\X\X\X\XXX\X\X\X\X\X\X\X\X\X\XXXXX^\XN^^ ^ Megjelenik hetenkint kétszer: ^ csütörtökön és vasárnap. | I • —1 í i - I > ELŐFIZETÉSI AR.: ^ ^ kgész évre é frt — ki. § ^ Fél évre 3 » — » ^ ^ Negyed évre i » 50 » $ $ Egy hónapra ' — » 50 » | Egyes szám ára — » .7 » ^ »•'^vw«í^^^>s^a^x^x^^^^^x\xvx\vxxN^^xxx^ VÁROSI ES MEGYEI ERDEKEINK KÖZLÖNYE. Szerkesztőség: Bottyán János-utcza, Spanraft-féle ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Hivatalos órák: d. e. 9—H-ig, d. u. 3—5-ig. Kiadóhivatal: Bottyán János-utcza, Spanraft-féle ház. hová a hivatalos és magánhirdetések, nyiltterek, előfizetési pénzek és reklamálások is küldendők. —= TELEFON 59. SZÁM. =— k kaphatók a kiadóhivatalban, Sziklay Nándor, Tábor Adolf papírkereskedésében, a Walhiscll- <=s líaugll-féle dohánytőzsdékben. XVX\XSX\X\XXXXXVX\XXX\X\XvXxX^vX\X\X\XVXXX\XNXX^^ x $ $ Hirdetések § * X , a kiadóhivatalban és Tábor Adolf könyv- $ § kereskedésében vétetnek fel. | . j | Minden egyes hirdetés után 30 kr. kincstári | | bélyegilleték fizetendő. Nvilttér ára soronkint 20 kr, s J s Myerges-üjíalu ünnepe. (Kiküldött t u d ó s i t ó 11 ki ó .L) Nyerges-Ujíahi, .május 26. ^Nyerges-Újfalu közönsége f. hó 27)-én kettős ünnepet ült .meg. Félavatta elsősorban Magyarország ezeréves fennállásának emlékére emelt obeliszket, mely hirdetni fogja a késő utódoknak a derék község igaz hazafiságát, s másodsorban ipedig beszentelte az önkéntes tűzoltó-egyesület zászlaját, mely tanújele emberbaráti áldozatkészségének. Örömmel vesszük a tollat kezünkbe, hogy e hazafias község igaz szivből jövő, lelkes honfiúi megnyilatkozásait és a fáradhatlan rendezőség önzetlen tevékenységeit megörökítsük, s mintegy például állítsuk oda .a vármegye azon községeinek, kiket illet, hogy mint kell szeretni a Hazát, a vérrel áztatott anyaföklet, s mint kell lelkesülni a magyar nyelvért, melyben a nemzet él. ? A hazafias, lélekemelő., szép ünnepélynek nemcsak a kftz&ég lakói, hanem a szomszédos falvak, községek, városok, <de sőt a távoli megyék vendégei is voltak tanúi, melynek lefolyásáról tudósítónk következőkben számol be: Ai „Esztergom és liií Wja, — Mese kis és magy babáknak. — Fenn, a csipkés sj&élü fellegek inogott ül az őrző angyalka és nézi a földön játszó gyermekek mulatságait. Beír mindent, amit csak lát, egy nagy könyvbe. Aztán este összeadja a. bevételeit. Az eredményből angyali következményeket von le a jövőre nézve. Ezeket ís beleírja egy még nagyobb könyvbe s ezek lesznek aztán azok a bizonyos dolgok, melyeknek később ke kell következniük. Mindez pedig nem mese. Eu Istenem, hát csoda az, ha mai nap még az angyalok is irnak ? Es nem kényelmes és megnyugtató, hogy a bekövetkezendő események felelősségét egy angyal s egy nagy könyv viseli helyettünk ? Hát az angyal csak nézegetett le egy napfényes tavaszi napon. Odalenn olyan ismeretes, szép, elringató és zöld volt minden, mint egy tavaszi költemény. Ezenkívül sok sárga virág nyílott a fii között. Az útszélen néhány haragos vörös bazsarózsa, mellette szelíd, karcsú kék liliom. A napfényben temérdek apró fehér lepke. A porban is mozgott vaAz esztergomi küldöttség. Mig az ünnepély színhelyén mozsárlÖvések és az ottani tűzoltóság zenekarának ébresztője hivta gyülekezésre a a község lakosságát, azalatt városunkban egymásután robogtak a fogatok a füzitői vonat indóházához, honnét pontban fél nyolc órakor indult el a gályákkal és lobogókkal díszített különvonat mely a hivatalos és nem hivatalos vendékeket vitte, kiknek számát hatalmasan növelte a fogatokon és a 'délutáni vonattal szép számban kirándult vendégsereg. A megye részéről a főispán, alispán és főszolgabíró, főjegyző;; a város részéről a főügyész és gazdasági tanácsos vettek részt a küldöttségben, mindannyian diszmagyarban. Rövid félórai út után -a nyerges-ujfahisiak harsány éljene váltotta fel a gép zakatolását. Megérkezés Nyerges-Újfalura. Nyolc órakor állott meg a vonat Ny.Ujfalna indóházánál, hol a rendezőség és szép számú közönség fogadta a vendégeket, A község nevében ad. Ledergerber Pál üdvözölte a főispánt-és a küldöttség többi tagjait, majd a vendégekeket, kik ezután .-a rendezőség áltál rendelkezésre bocsáj+'ott fogatokban foglaltak helyet, s ezután megkezdődött a bevonulás. A menetet kis zászlókkal, kokárdákkal és vállszalagokkal disáitett 60 tagú lovasban dé pinán nyitotta meg, mely után jött a főispán ífogata, melyet mintegy 40—50 kocsi követett. Érdekes volt a főispánt vivő kocsi, mely gályákkal és virágokkal lami. Hangya. Dolgozott szegényke, mert ő nem olyan szép, inaint a pnllangó. Fehér ut itatott arra, hol a bazsarózsa nyílott -s ezen az iufcon egy kurtaruhás lány • :állott. Piros szoknyában, nagy, libegő szalma kalappal. Felleges mészpor gomolygott fekete harisnyái körül, mert az élőbb határozottan, indulatosan dobbantott. — Megállj 3 Szemben vele egy fin átlett. Sokkal nagyobb, erősebU, mint a lányka, ki ;alig lehetett tiz éves,, de azért ugy állott előtte, mint egy férfi, kinek nővel szenafoen már nem jiut eszébe az, hogy eresebb és nagyobb. Amaz ügyesebb és volt, erőszakosabb, követelőbb. Es hogy szebb, azt már mind a ketten tudták. Ebben volt az egyiknek a hatalma s a másiknak a, gyávasága. — Félsz ? — kérdezte a kis leány s magasra tartotta nagy, piros lapdáját. Célzott, egyenesen a fiu arcához. Nos, félsz ? Jenő ! — Nem félek, — felelt a fiu és elvörösödött, mert hazudott. Félt. nagyon félt ettől a kis babakirálynőtől. Nem a lapdájától, az ütéstől, hanem ő tőle magától. Csúfondáros nevetésétől, hegyes nyelvétől, ezerszer a megvetésétől. • — Nem félek ! — szólt még egyszer és kiegyenesedett. volt dúsan díszítve, úgyannyira, hogy még a kerekek pereme és küllői is sárga akáccal, labdarózsával és orgonavirággal voltak ügyesen burkolva. A községben benn az iskolás gyerekek, az ujfalusi és piszkei tűzoltók állottak sorfalat, melyen át a küldöttségek tagjai és a vendégek id. Hartmann Péter vendégszerető házához hajtattak. Rövid idő múlva a főispán szemlét tartott a tűzoltóság sorain s a parancsnokok jelentése után elismerésének adott kifejezést. Díszközgyűlés. Fél kilenc órakor nyitotta meg Speier József biró a díszközgyűlést, melynek utánna Ridly István jegyző indítványára, Speier József biró, Gurgulits József, Kumeiner János és Major Ferenc képviselőkből álló küldöttség ment revisnyei Reviczky (ryőző főszolgabíróért, meghívandó őt a díszközgyűlés vezetésére. Megérkezvén a főbíró a következő hazafias szavakkal nyitotta meg azt: Mélyen tisztelt Uraim! Nagy és felejthetetlen hazánkfiának gr. Széchenyi Istvánnak szavaival kezdem meg beszédemet „Tegyen mindegyikünk, amennyit tehet hónáért, földiéiért.'! -s ki becsületesebben, elszántabban járandja utolsó lehel létéig a hazafiság pályáját, az legyen győztes. E mai napon Nyerges-Újfalu minden nemes, magasztos és szépért hevülni tudó közönsége, példával jár elő nemcsak e megye, hanem Magyarország összes községeinek. Példát mutat eljárásával, haA kis leány nevetett:: _ Egyí 0 maga kiáltotta rá.: — Kettő! S mikor a kis zsarnok kimondta a hármat, a lapda nagyot puffant a fiu arcán. Kemény, tömött lapda volt, ütése után kiserkent a vér.« nagy, pir<*s cseppekben b ugy gyárit ki.a fiu szája körül. Eltakarta a karjával- Szempilláival pedig a könyeif szorította vissza. A baba#királynő mellette termett. Közel hajlott hozzá. G-öndör, selyempuha szőke haja előre omlott a nagy, elegáns kalap alól. Vékony kezével, melyet csodálatos módon mindig tisztán tudott tartani, megfogta a fiu karját. Fényes, kék szemeivel kíváncsian nézett rá : — Vér ? Igazán vér ? Mutasd ! Kipirult a vágytól, de mikor végre, egy kis küzdelem után meglátta a sötét veres foltot a fiu fehér kabátján, elgörbítette a száját, megborzongott. — Menj, — szólt röviden és elfordult. A lapdáját kereste a bazsarózsák alatt, — Menj Marihoz, — kiáltott utána, mikor a fiu lassan a ház felé indult. Jenő nem is ment volna máshoz. Egész délután nem gondolt Marira. Az első vércsepp láttára eszébe jutott. Csak ott lenne a szobájában ! % zaja, nemzete iránti ragaszkodó hü szeretetével. Ez magában véve csupán, nem volna dicséretre méltó, mert hazáját szeretni, ahhoz hűnek lenni, minden igaz magyar polgárnak kötelessége. De ha tekintetbe vesszük, hogy éjDp ezen községben, melynek lakói néhány évtizeddel előbb németajkuak voltak, s ezen rövid idő alatt nemcsak hogy mindnyájan megmagyarosodtak, hanem nyelvben, szívben és lélekben magyarokká lettek. Országunk, nemzetünk ezredéves fenállása alkalmából és emlékére, utódaik méltó büszkeségére és buzdítására egy diszes, maradandó emléket emeltek ; ez nemcsak dicséretre, hanem elismerésre is méltó viselkedés és eljárás. Annyival is inkább örömemre szolgál eme momentum, hogy öregapám lakóhelyén, atyám születés helyén indult meg s ment teljesedésbe ezen mozgalom, mely nemcsak e község, nemcsak e járás, hanem az egész megye diszére válik. S midőn ezért e község érdemes elöljáróságának, mint o járás első tisztviselője Örömmel nyilvánítanám elismerésemet, büszkén vallom boldognak magamat, hogy e község főszolgabírója vagyok. S most midőn koszorús irónk Bajzának e szavait idézném „Szenteld ó magyar hazádnak kebled szebb érzelmeit L Romlott sziv és romlott elme kit hazája hő szerelme szép tettekre nem hevit," — az egybegyűlteket szivemből üdvözölve a közgyűlést ezennel megnyitom. Rídly István jegyző bejelenti, „hogy országunk, nemzetünk ezeréves fennállása alkalmából és emlékére NyergesÚjfalu község áldozatkész hazafias, lelkes közönsége közadakozásból az úgynevezett sáncz-hegyen emelt obeliszk felavatása e mai nap délelőttjén lesz, s indítványozza : J Ott volt. Nem is lehetett máshol. Te| mérdek tanulni valója volt mindig, I <örökké dolgozott. Hárman voltak nővéjrek s neki az a szerep jutott, ami más harmadik lánynak mindenütt a nagy i magyar világon. Az egyik született szépség, a másik szenvedélyes poroló, sütö-főző, a harmadik pedig okos. Ezt a szerepet az kapja, kinek legkevesebb jutott a szépségből. Marinak nagyon okosnak kellett lennie. Vörös volt a haja. Vörös, de falun élt vele, hol még nem tudták, hogy ez a divat. Az arca szegletes s nagy barna szeplők tarkállottak az orrán. Rendetlen volt a foga s a szája formátlan. Mikor nevetett, akkor még ezerszer rútabb volt. Az ilyen lány igazán nem győzhet eléggé okos lenni s végképpen leszokni a nevetésről mindenféle tudományok között. Es nem iparkodhatik eléggé, hogy a könyvei között minél előbb megöregedjék. Mert akkorra szép lesz, nagyon szép. Vörös haja ezüstszínűre válik és öreges divat szerint eltakarja a szögletes halántékokat. A szeplő elszáll a tavaszi napsugarak után s a kis öreg arc olyan piros lesz, mint a pehelytelen őszi barack. A sárga fogak eltünedeznek s a nagy száj összehúzódik kicsire, kedvesre, gyermekesre. Igy lesz az,