Esztergom és Vidéke, 1896

1896-05-24 / 42.szám

ket tenni, miáltal a beteg a szállításnál a fájdalomtól, vagy ujabb rosszulléttől lehetőleg megóvassék. Ha a beteg állapota olyan, hogy az nem igényli az első segélyt és az azon­nali szállítást is eszközölni lehet, akkor feladata a rendőrnek az illetőt minden idővesztés nélkül szállitóeszközön a leg­közelebbi kórház, vagy a megsérültnek saját lakására szállittatni. Ha szállitó eszköz nincs kéznél, gon­doskodni tartozik a rendőr ideiglenes menhelyről, melynek megválasztásánál főleg azt tartsa szemelőtt, hogy a beteg ne hurczoltassék ide oda czél nélkül, a legalkalmasabb menhely a színhelyhez legközelebb eső őrszoba. A tulaj donképeni rögtöni első segély : 1. Czélszerü fektetése a szerencsét­lenül jártnak s ideiglenes kötelékek al­kalmazása. 2. Vérzéseknél a vér elállitása. 3. A rendes lélegzetvétel és vérkerin­gés mesterséges utoni felélesztése ott, hol az részben megzavartatott, vagy egészen megszűnt. A lélegzetvétel mesterséges felélesz­tése a mellkas összeszoritása és isméti kiengedése, a szerencsétlen kezeinek a mellkas oldalaihoz való szoritása és az­után a fejhez emelése által történik. Ez percenkint 15—20-szor egymásután is­métlendő. Különös utasítás az egyes esetekben. 1. Akasztottaknál. Felakasztottaknál első dolog a levágás, melynél azonban ügyehai kell arra, hogy a test a lezu­hanástól megóvassék. A fej magasabbra fektetendő. A nyak, mell és altestről a ruha eltávolítandó, s a fejre hideg boro­gatások alkalmazandók, a tagok pedig dörzsölendők. Az orvos megérkeztéig mesterséges uton kell a lélekzetvételre erőltetni. Eletrehozás esetén erősitők adandók. 2. Megfagyottaknál. Megfagyottakttál arra kell ügyelni, hogy a megmereve­dett végtagok törést ne szenvedjenek.' A mentési kisérletül szolgáló helyiség­nek hidegnek kell lenni. A felélesztési kísérletek a következő módon eszközlen­dők : A megfagyottaknak ruhái fel vágat­nak és ugy távolittatnak el; az egész test, a száj és orrlyukak kivételeivel, hóba vagy jegesvizbe mártott pokró­cokba burkoltainak. Ha ennek következ­tében a nyak, törzs és végtagok kien­gedni kezdenek s mozgékonyakká lesz­reszketett sz izgatottságtól és az erős gintől, a kis golyó puhán csúszott be a bordák közé. Amikor Dénes halálos szorongással várta a véres eszméletlen fiu mellett a rettegett diagnózist, az öreg, mindig mosolygó háziorvos megtörülte a véres kutató rudacskát és elégült nyugodt­sággal mondotta : — Gyerekség az egész. Négy hét múlva újra valczert tánczol a kis Ro­meo .... IV. A pápaszemes doktornak igaza volt, a kis Romeo testben — lélekben gyor­san javult. Dénes nem mozdult tőle, mint egykor a báráuyhimlős gyermek zöldhálós vaságyától. A hivatalos iro­mányokat hazahozatta és az ezüstnya­kú orvosságos üvegek közt Öldöste ki a kék fogalmazói ivekből a kuriális stilus rikitóbb szörnyetegeit. A fiu egyszerre megokosodott, elmondta, hogyan történt azon este minden és nagyon csodálko­zott, hogy Dénes elkomolyodik a val­lomásra. A jó bátya csak este hagyta el egy órára. Ilyenkor a sok jodoform-szagtól kábultan frissebb levegőt keresett a kor­zón. Egyszer megesett vele, hogy a hir­telen megeredt zápor a rendesen betar­tott egy óránál előbb kergette haza. Még sötét volt a lépcsőházban, a nyúlánk, vertvas kandeláberek üveggömbjeivel ak­kor kezdett babrálni a köhögös házmes­ter. Lenn járt még, amikor az első eme­leten megnyílott az ajtó lakásán. És nyomban reá, egészen a korridor piros bársony láncához simulva, karcsú, sut ét­ruhás nő suhogott le a lépcsőkön. Ossze­nek, azok előbb hideg, később kissé me­legített kendőkkel dörzsölendők. A fel­élesztettet azonnal meleg helyiségbe vinni nem szabad, azonban, ha nyelni képes, neki langyos tea, leves, vagy egy kevés bor nyújtandó. 3. A vizbefultaknál legelőször a száj­üreg tisztítandó ki, a ruha különösen, a nyak,, mell és altestről eltávolítandó, azután az illető lábfelőli végén felemel­tetik, hogy a testből a viz kifolyhasson. Ezután a-felélesztési kísérletek teendők meg és pedig, ha a tetszhalott télnek idején megmerevülve fogatott ki, a 2. pontban előirt utasítás foganatosítandó. 4. Ártalmas légnemekben megfúltak : Ezek haladéktalanul szabad levegőre viendők, a fej magasabb aljra fektetendő. A nyak, mell és altest a ruhától meg­szabadítandó. A fej és mell hideg vizzel locsoltassák s a mesterséges lélekzetvé­tel műtéte az orvos megérkeztéig szor­gosan folytattassék. Felélesztés után üdítő italok adandók. Hasonló módon kell a villám által érintettekkel is bánni. 5. Mérgezés. Ez esetben a rendőr iparkodjék az il­letőt a kórházba, vagy gyógy tárba szál­littatni, megkísérelheti meleg viz, tej, olaj itatása által, ha maró savanyok égési nyomai az ajkon és szájüregben nem látszanak, a hányást erőltetni s a mesterséges lélekzést előidézni. (Vége köv.) O A III. osztályu kereseti adó-lajstro­mok, minta plakátok jelentik, május 21-től nyolc napon át a városi pénztári hivatalban betekinthetők. Örömmel re­produkáljuk ezt, mivel arról győz meg bennünket, hogy e tárgyban tett leg­utóbbi felszólalásunk illetékes helyen meghallgatásra talált. A III. osztályi kereseti adótárgyalása május 29-én reggel 8 órakor veszi kezdetét a megye­háza nagy termében a következő sor­rendben : I. 1896 évi május 29-én tar­tandó adótárgyaláson a következő foglal­kozásoknak adója fog tárgy altatni: kir. közjegyző-, ügyvédek, temetkezési vál­lalkozók, végrehajtók, orvosok, bábák, gyógyszeresek, lapszerkesztők, könyv és papír-, vas-, bőr-, bútor-, disz-, rőfös-, rövidáru, esernyő-, ruhakereskedők, di­vatárus, bazárosok, só-, fűszer-, bor és sor nagy kereskedők-, liszt-, termény-, üvegkereskedők, szatócsok és nyomdá­szok. II. 1896 évi május hó 30-án tar­tandó tárgyaláson pedig a következő találkoztak. Az ismeretlen látogató ar­cára sürü fátyol borult, de a kalap alól kibugyant néhány ismerős, rézszinü haj­karika . . . Dénes idegesen nyitott be a szobájába. Az öreg csöndes, karcsú vöröskeresztes asszony a friss borítást facsarta. — Ki járt itt ? A megijedt asszony elejtette a vizes­ruhát és szinte könyörögve mondotta: — Isten bizony, nem tudom. Szép uri asszony és nagyon szomorú. Abban az órában, amikor a méltóságos ur elmegy hazulról, rendesen benéz egy percre . . . — Mit akar? — A fiatal ur után kérdezősködik, de benn nem volt nála egyszersem. Meg a méltóságos úrról beszél sokat. Hogy ha­ragszik-e a fiatal úrra és arra személyre, aki miatt ilyen baj történt ? Megígértem, hogy hallgatok róla, Dénes biccentett a fejével és másnap még korábban abbahagyta a sétáját. Fiata­los könnyűséggel ugrott át a lépcsőkön. Az előszobában az ápolónő tipegett, po­harat vitt alpacca-tálcán a vízvezetékhez. Halkan, idegesen kérdezte : — Itt van? A kékbóbitás anyóka rejtelmesen mo­solygott. — Itt. A dolgozó szobába vezettem. Vizet kért, szomjas .. . Lábujjhegyen ment a szobája ajtajáig. Ott megállott a küszöbön. A körútról bevilágító gázlángok sárgás reflexében érdekesen feketéllett a karcsú asszony silhouettje. A barna íróasztal előtt ült a mély, régi zsöllyében. A sok filigrán, cifra nippet nézegette, cirógatta. A bronc­cica-familiát, a soha nem használt alu­foglalkozásuak adója fog tárgy altatni: szivarárusok, cukorászok, szikviz- és tég­lagyárosok, építészek, építőmesterek, gépgyárosok, vasöntők, fakereskedők, szénkereskedők, bányakutatásnál furó­mesterek, továbbá szeszfőzők, fényké­pészek, mosóintézet-és uszoda tulajdono­sok szállítók (speditőr) bérkocsitulajdo­nosok, alkuszok, ügynökök, aranyműve­sek, órások, asztalos, bádogos, bognár, cipőfelsőrész készítő, csizmadia, cipész, fazekas, fodrász és borbély, halász, ka­lapos, kárpitos, kefekötői, kertész, kék­festő és kéményseprők. III. Végre az 1896 évi június hó 1-én tartandó tár­gyaláson a következő foglalkozásoknak adója fog tárgyaltatni : Kocsigyártó, késes, kovács, bognár, kőfaragó, kőmi­ves, kötélverő, lakatos, mézesbábos, für­dőbérlő, molnár, könyvkötő, mészáros és hentes, nyerges, pintér, puskamüves, rézöntő, pék, nőszabó, férfiszabó, szap­panos, szíjgyártó, szobafestő, mázoló, takács, szűcs, tímár, gyümölcsárus, cse­lédszerző, vendéglős, szállodás, szeszmé­rők, kávés, kantinos, traktoros, zálog­üzlettulajdonosok, és a földbérlők. A III. osztályú kereseti adó a javaslat sze­rint a folyó évre kitenne 24,331 forint 77 krajcárt. A négy város mult évi ösz­szes III. osztályu keresetadőja volt: 17,232 forint 91 krajezár ; tehát a javas­lat szerint a többlet 7098 forint 77 kraj­cár lenne. Hir szerint, a kincstári elő­adó ezúttal engedékeny akar lenni. Az érdekelteknek a bizottság jóindulatában pedig mindenesetre lehet reménykedni. O Tanácsülés volt ma délelőtt a Vá­rosházán, amelyen csak kisebb jelentő­ségű ügyeket tárgyaltak. O Esztergomvármegye bevételei. A belügyminisztérium folyó 1896 évi 107.402/III. számú körrendeletével a vármegyebeli községek bevételeinek be­jelentését rendelte el, a melynek ered­ményeként, jiísztergomvármegye köz­ségeinek, a régi Esztergom anyavárost kivéve, pótadóbeli bevételei tettek : 1892 évben: 78,789-16, 1893 évben 79,449-55 és 1894 évben 82,011-50 */ s kraj­cárt. A jövedelmező javak tettek : 1892 évben : 28,700-80, 1893 évben 28,812-13, 1894 évben 27,390-98 krajcárt. — Egyéb jövedelmei voltak a községeknek : 1892 évben: 16,741-39, 1893 évben 18,608-13 és 1894 évben 19,425-55 krajcár. O Izgató röpiratok. A belügyminisz­ter rendeletére az alispáni hivatal fel­hívta mindkét járás főszolgabíró­ját, hogy a Londonban nyomatott pánszláv szellemű •„Liszt otronti de polo kiego ludu roboczego" és „Cservony Sztandez" izgató röpiratokat járása terü­letén kutassa fel és kobozza el. minium-tollszárat, a lóherleveles itató­hengert, Majd egyszerre észrevette a kis bársonyos párnán az asztal felett a fe­hér keresztet. Tétovázó, reszkető kézzel nyúlt utána, még habozott, majd hirtelen, lopva lekapta a rézhorogról. Ezt aprimitiv, megsárgult csontkeresz­tet Dénes mutatta már neki. Sokáig kérte az asszony, amig elvitte hozzá. Akkor mondotta neki: — Ez az én egyetlen kincsem, anyám viselte harminc évig. Annak fogom adni, aki a szeretetével az anyámat pótolja. Az asszony meredt, fátyolos szemmel sokáig nézte a sima kis amulettet. Majd egyszerre föléje hajolt és görcsösen oda­szivta reszkető kis ajkához. Abban a percben a parkett megcsikor­gott Dénes lába alatt. Kúmánné felugrott a székről, halavány arcán akkor futott végig egy nagy, csillogó könycsepp. A feltolt fátyolt visszarántotta hamarosan. Kolthai iparkodott nyugodtan, moso­lyogva üdvözölni. — Milyen kedves meglepetés . . . Ezer éve nem láttam. Az asszony csak a keresztet szoron­gatta, — Régen, ezer éve . . . rebegte ér­telmetlenül, azután hirtelen elfordította gyöngéd, megszinesedett profilját. — Bocsásson meg! . , . Laci után kérdezősködtem. Cseléddel nem tehettem. Az ápolónő behozta a tálcát. Ilona felocsúdott, gépiesen a pohár után nyúlt. Alig nedvesítette meg az ajkát. Azután összerántotta a kis drappköpenyt a vál­lon, a gyöngy pergett róla, az ajtó felé iiidult. Az őszi este átlátszósága még küzdött Millenium. * * Különvonat Nyerges-Újfalura. Re­viczky Győző központi főszolgabíró tu­datja az érdeklődő közönséggel, hogy a pünkösdhétfői nyergesujfalusi ünnepségre az esztergomi vendégeket szállitó külön­vonat reggel hét és fél órakor indul az esztergo mi állomásról. Akik a vo­naton akarnak utazni, holnap, vasárnap délig okvetetlenül jelentkezzenek nála. Az utazás fejenkint semiesetre semmi fog többe kerülni hatvan krajcárnál. * * Helyreigazítás. A f. hó 17-én közölt milléniumi beszámolónkból az iskolák ál­tal tartott ünnepélyekben résztvett kis szereplők közül tévedésből Liszkay G. Margit VI. oszt. városi leányiskolái ta­nuló neve kimaradt. Szívesen hozzuk helyre a hibát annál is inkább, mert az «I m a a hazáért* cimü költemény el­szavalásáért a leányiskolának e tehetsé­ges növendéke dicséretet érdemel. ** Bajna Ünnepe. Méltóan ünnepelte meg Bajna község hazafias lakossága f. hó 17-én hazánk ezeréves fönnállásának emlékét Az ünnepségek kezdését taraczk­lövések jelezték s az ezt követő harang­ziígás volt egyszersmind a jel arra, hogy a községi fiatalságból kiválasztott tizen­két csikósnak öltözött, zászlót vivő lo­vas vezetése alatt — fölváltva játszó két zenekar kíséretében — a falu ap­raja-nagyja bejárja a lobogó-díszt öltött községet, éltetve a királyt és nemzetet. Majd a tanácsteremben folyt le a disz­gyülés az ez alkalomra diszelnöknek fölkért Gangéi János nyugalmazott ins­pector elnöklete alatt, ki röviden ismer­tetve az ünnepély jelentőségét az ülést megnyitotta. Nóvák János községi jegyző felköszöntötte a legalkotmányosabb ural­kodót, I. Ferenc József magyar királyt, utána a község segédjegyzöje mondott alkalmi beszédet, majd Izsó Illés pénz­tárnok adott kifejezést a hálának, mely­lyel minden magyar Istenének tartozik. Az ülés tartama alatt többször zengett a Hymnusz és a szózat előadva Gotthart Ede hercegi uradalmi intéző és tüzoltó­a szürkülettel. Künn még zöldek voltak a fák, de a kályhában már tűz égett. A kis Meidingerből kiáradó sugarak végigsuhantak a kárpitok együgyű ké­pein, a fegyverposztóra szögezett kar­dokon, aranyporral hintették be a bú­torok szépen megfakult selymét. A misz­tikus elair-obseureben Kolthai halkan, elfogódva kérdezte : — Hát kezet sem ád? Az asszony kihúzta a karját a kö­penyke alól. Es amint a kezét kinyúj­totta, kis tenyerében ott fehérlett a csontkereszt. Olyan pirosság gyulladt ki arcán, mintha a ruhát tépték volna le a testéről. Valami értelmetlen moz­dulatot csinált, de végtelen lemondást fejezett ki vele. — Örült vagyok . . . egészen zavart. Majdnem megloptam önt. Sokáig némán néztek egymásra. A szemük egyre jobban egymásba veszett, szinte megcserélődött. Csak a lelkük beszélt. Egyszerre szegték meg fejüket, mint a gyermek, aki szegyenli az elkö­vetett bolondságot. Kolthai az asszony­hoz simult és az izgatottságtól nyirkos kis kezet megszorította a kereszttel együtt: — Nem fogadom vissza. Magának szántam régen . . . Es akkor bájos, leányos pirul ássál ta­padt az asszony a magas férfihoz. — Hát akkor miért mondotta, hogy rossz asszony vagyok ? A szomszéd szobából áthallatszott a gyógyuló beteg dudolása. Valami pajkos operettből próbált egy barcarolát. Munkácsy Kálmán.

Next

/
Oldalképek
Tartalom