Esztergom és Vidéke, 1896

1896-05-24 / 42.szám

főparancsnok vezetése alatt álló önkén­tes tűzoltók által. A-diszgyülést hála­adó istentisztelet követte. Délután folyt le az iskolában a tanulók ünnepélye, mire a község a mintegy Ötszáz tanköte­lesből álló gyerraekhadat fényesen meg­vendégelte ; ugyanekkor kezdődött a népünnepély is, melyen az e célra emelt óriási lombsátor alatt példás és zavar­talan rendben mulatott az ifjúság késő reggelig, csak rövid időre szakítva félbe a tánczot, hogy az est beálltával fény­árban úszó tündériesen kivilágitott köz­séget a bandériummal együtt talán még a reggeli felvonulásnál is nagyobb kö­zönség kíséretében és még nagyobb lel­kesedéssel zeneszó mellett újra bejárja. HÍREK. — A hercegprímás Bécsben. Vaszary Kolos bíboros hercegprímás csütörtökön délután titkára, dr. Kohl Medárd kísére­tében Balatonfüredről a fővároson át Bécsbe utazott Károly Lajos főherceg temetésére. — Pünkösd a Bazilikában. A főszékes­egyház holnapi miséjének egyházi része a következő lesz : Mise Kirms F.-től. Graduale," (»Veni creator spiritusc) férfi­kar Takács Imrétől. Offertórium : (»Veni sancte spiritus*) Kammerlander Károlytól. Hétfőn : Mise Seyler Károlytól. Graduale: »Veni Creator spiritus* (1500. évből.) Offertórium : >Veni sancte spiritus« Sech­ter Simontól. Vasárnap és hétfőn délután 3 órakor nagy Vespera. — Kitüntetések. Szép kitüntetésben ré­szesült dr. Komlóssy Ferenc kanonok, egyházmegyei főtanfelügyelő, akit a ki­rály a tanitóügy terén szerzett sok és nagy érdemeiért a boldogságos szűz Máriáról címzett chinai préposttá neve­zett ki. £ legfelsőbb kitüntetés bizony­nyára osztatlan Örömet fog kelteni min­denütt, ahol a kitüntetett buzgó és áldá­sos működését ismerik. — Megérdemlett kitüntetésben részesült Hetyey Samu ka­nonok, primási érseki irodaigazgató is, akinek a király déghi címzetes apátságot adományozta, — Háziezredünk tábornok-vendégei ma délben a füzitői vonalon visszautaztak Komáromba. — Rekviem. Pénteken reggel még megszaporodtak néhánnyal a fekete lobo­gók, amelyek Károly Lajos főherceg halálának szomorú hírére a vigan len­gedező nemzeti színűek helyén a köz­épületeken megjelentek. A Bazilika nagy harangja búgott; e napon tartották a székesegyházban a boldogult főherceg lel­kiüdveért a nagy rekviemet, amelyet Boltizár József érsek elnök celebrált. A testületek, úgymint a vármegyei (a főispán elnöklete alatt), a városi, a pri­mási és káptalani tisztikar, házi ezre­dünk küldöttsége, a tanuló ifjúság, amely fekete zászlók alatt vonult föl a vár­hegyre és az árvák kilenc órára a tem­plomtéren gyülekeztek csak az első be­harangozás után foglalták el helyüket a szentély padjaiban. A megható istentisz­telet tiz órakor végződött. Itt emiitjük meg, hogy szerdai térzene a gyászeset miatt maradt el. — Oobozy Mihály emléke. Az a szép terv, amelyet a nagy közönség részvét­lensége elejtett s amely mellett mi is hiába hangoztattuk gyenge szavunkat, mégis létesül. Dobozy Mihály tragédiá­jának színhelyét a millenium emlékére megjelölik. Mint lapunknak irj ák, a ha­zafias érzelmű pilismaróthi uradalmi tisztek érdeme lesz ez. Ismeretes, hogy arra a helyre, ahol Dobozy a hitvesét megölte, ősrégi nyárfák vetnek ár­nyékot. Neve a „Dobozy "-rét s az országos vallásalap tulajdona. E rétet most az uradalmi tisztek díszkertté vál­toztatták át s Dobozynak és hitvesének emlékkövet állítanak rajta. Az emlék leleplezése nemsokára meglesz s Wlassics Gyula kultuszminiszter megígérte, hogy maga is elmegy erre a szép ünnep­ségre. — A Kovácsi-patak vendéglője, amelyet tudvalevőleg a Propeller-Társulat épittett, már nagyban készül s a jövő hó folyamán mindenesetre megnyílik. Van benne tágas étterem, husz méter hosszú táncterem, amely a Duna felé felnyitható lesz s két toi­lette-szoba. Ellátására egy jónevü vámos-[ mikolai vendéglős vállalkozik. Egyszóval városunk ez a kedves üdülőhelye nem­csak szépül a tavaszszal, de épül is, ugy hogy néhány hét múlva készen áll a sa­natorium s vállalkozó orvos kerestetik csak, aki a hidegvizgyógymódot hivata­losan is bevezesse. A társaság, mely ál­dozatokat nem kiméivé, évről-évre emeli e kies helyet, még ez évben 8 osztályos kosárfürdőt állit fel, ugy, hogy jó ven­déglő mellett az esztergomiaknak nem kell távol keresni a nyaralás Örömeit. Budapestről folyton érkeznek az előjegy­zések állandó lakás iránt s Rónay Béla ur, a nyaralótelep fáradhatlan igazgatója már is egy uj lakóház tervein tanulmá­nyoz. Itt említjük meg, hogy a Propeller­Társulat kérvényt adott be a városhoz, kirakodóhelye szabályszerű biztosítása iránt. —- A Simor-örökösök pöre. Megirtuk annak idején, hogy Simor János primás örökösei háromszázezer forintot megha­ladó összeg erejéig, amelyet a huszonhá­rom éven át ki nem fizetett pisetum fe­jében követelnek, pört indítottak a kincs­tár ellen. A kincstár képviselője kifogást tett a törvényszék tárgyi illetékessége ellen, mert azt tartja, hogy ebben az ügyben nem a rendes bíróság van hi­vatva ítélni, hanem a közigazgatási biró­ság, Mint lapunknak irják, a budapesti törvényszék hétfőn Dobiás Arnold biró előadása alapján elvetette az alperes kincstár kifogását és megállapította a maga illetékességét. A felek tehát most már érdemben fognak tárgyalni. — A néppárt Esztergommegyében. A néppárt zászlaját legközelebb Esztergom­megyében szándékozik kibontani, még pedig Köbölkuton, amint azt a követ­kező meghívóból látjuk : «Miként a múlt­ban az ősi Esztergomvármegye volt az, ahonnan a keresztény vallás s általa a magyar közművelődés és szabadságsze­retet kiáradt: épp ugy illik, hogy most, az üj évezred hajnalán is tápot nyerjen innen a keresztény hit és nemzeti alkot­mányunk védelmét célozó azon törekvés, melyet a néppárt zászlajára irt. Ezen okból 1896. évi május hó 31-én, azaz Szentháromság vasárnapján, délután 3 óra­kor Köbölkuton politikai nagy népgyűlést tartunk, melynek tárgysorozata a követ­kező : 1. Elnöki megnyitó. Tartja : Ap­ponyi Géza gróf. 2. Maradjon-e az «uj rend?> Tartja: Dr. Haydin Károly föld­birtokos. 3. Milyen ma a kisgazdák sorsa ? Tartja dr. Vargha Dezső, kőhidgyarmati plébános. 4. Politikai helyzetünk. Tartja: dr. Kontúr Béla, székesfővárosi orvos. 5. Elnöki zárszó. Jöjjetek tehát tisztelt pol­gártársak, rang és valláskülönbség (?) nél­kül, hadd lássa ország-világ, hogy él még Esztergommegyében a hajdani hév és lelkesedés! Köbölkuton, 1896. május 20-án. A rendezőség.* — A Gotterhalte. A Bazilika millé­niumi ünnepélye, mint tudjuk a „Gotter­halte" hangjai mellett ért véget f. hó tizedikén. Ennek a darabnak az eljátszása miatt, tudjuk, hogy a Bazilika zenekarának ideiglenes karmestere lett számtalan oldalról megtámadva. Hogy van valami a dologban a helyettes kar­mester bibijét illetőleg, kiviláglik abból, J hogy a Bazilika felett való felügyelet­tel megbízott érseki helynök magához hivatta a karszemélyzetet s erélyesen kikelt amiatt, hogy a személyzet kö­zött folyton súrlódás és egyenetlenkedés ütött tanyát, amelynek következménye csakis a bizalom rovására esik. —- Közgyűlés. Az országos Vörös-Ke­reszt-Egylet esztergommegyei választmá­nyának rendes évi közgyűlése május hó 30-én délután 4 órakor lesz a vármegye­háza nagytermében. — Névmagyarosítás és elkeresztelés. Felkérettünk annak kijelentésére, hogy a legutóbbi városi közgyűlésen az iskola­szék elhelyezésének kérdésében az első felszólaló nem, mint az fEsztergomi La­pok* irta, dr. Wipplinger Róbert, hanem dr. Wipplinger Ödön ur és a második felszólaló nem Kartaly Gyula, sőt Kartaly István ur sem, hanem Bleszl Ferenc ur volt. — A szenttamási temető. Tudvalevő, hogy a szenttamási, egészen megtelt temetőt a hatóság, általános óhajtásra, közegészségi szempontból már évekkel ezelőtt bezáratta, amit nagyon helyesen cselekedett. De nem cselekedett helye­sen, amikor elnézte, hogy a „lezárt" temetőt, ha egy olyan halott akad, amelynek családja tiz forintot megfizet, a temetőgondnok mindég újra megnyit­tatja s választani enged a régi sirok helyén területet a tízforintos halott sza­mára. Igy történt e héten is, amikor öreg Gabanitz J-t temették oda, még pedig olyan sirba, amelyben a megelőző­leg odahelyezett holttest még fel sem oszlott egészen. Minden kegyeletet a legszemérmetlenebbül megsértett a sír­ásók eljárása, akik ott a halottat ko­porsójával együtt kettévágták, (mert csak annyi helyre volt szükségük) az­után a csontokat s a még ép koporsórészeket lopva a föld alá kotorták, ahonnan vi­szont a temetőben játszó gyermekek ki­kaparták. Örülünk rajta, hogy e semmi­féle jelzővel eléggé meg nem bélyegez­tető cselekedet — rendőrkapitányunk tudomására jutott, aki, mint értesülünk, azonnal intézkedett a kegyeletsértö és a közegészséget veszélyeztető alkalma­zottak megbüntetése és az ázsiai állapot megszüntetése iránt. (Beküldetett.) — Kinevezés. Lefter István komáromi törvényszéki irodatisztet, aki városunkban is hosszabb ideig tartózkodott s társa­dalmi életünk egyik általánosan kedvelt tagja volt, Szatmár-Németibe törvényszéki irodaigazgatóvá nevezték ki. — Betörés. Rison Jánosnak a piszkei határban, a Korpf-féle kőbánya szomszéd­ságában levő lakásába f. hó 17-én Török Mihály és Szabó Mihály bajóthi lako­sok betörtek s öt liter pálinkát, egy fél sonkát és egy egész kenyeret magukkal vittek. A csendőrök csakhamar kinyo­mozták a tetteseket, akik beismerték a lopást s csak azzal védekeztek : — Nagyon éhesek voltunk. Az ügyet bejelentették a járásbíró­ságnak. — Légi utasok. Nem a tavasz hazatérő vándor szárnyasairól, hanem azokról a léghajósokról van szó, akik f. hó 21-én a délelőtti órákban utaztak el városunk felett. Kevesen látták az érdekes jelen­séget, oly gyorsan tünt el szemünk elől Pilis-Maróth felé. A pilismaróthiakat igen meglepte a szokatlan látványosság, annyival is inkább, mert a falu felett alig 150 méter magasságban lebegett, mozdulatlanul, majd egy dunai szél által megkapatva északi irányban a pilisi he­gyek felé vett utat, s a „küllei" nevű dom felett kezdett veszedelmesen inga­dozni. A faluból kiszaladt népség bátrabb része a nagyon is alászált ballon utasai­nak kiáltásaira a már akkor lehor­gonyzott légi járművet a lebocsátott kö­telek segélyével végre teljesen leigázta s lekötötte. Az utasok egy főhadnagy és egy hadnagy voltak, — kiknek szemé­lyéről és ezredéről, sem pedig küldeté­sükről tudósítónk meg nem emlékezik. — A légi utasok a ballont leszerelvén, kocsira tették cs miután Eeigl Jakab vendéglős ízletes reggelijét elfogyasz­tották. Visegrádon keresztül viszautaztak Budapestre. A légi utat csütörtökön d. e, 10 órakor kezdték meg Budapesten és már 11 órakor Pilis-Maróthon le is szál­lottak. — Vizbefult gyermek. Bodonics János Simor János-utcai lakos öt éves fiacskája csütörtökön délután játszadozás közben a Dunába fult. Ma temették el mélyen lesújtott szüleinek végtelen bánatára. — Betörő katonák. A komáromi hadi­törvényszék azokat a háziezredüukhöz tartozó katonákat, akik a farsang folya mán Hübschl Alajos ur pincéjét feltörték és megdézsmálták, egyenkint kilenc havi börtönre Ítélte. — Kerthelyiség megnyitás. Ma lesz a megnyitása Liszkaí Alajos vendéglős kertjének, hol a „Tarkaság" kőr tagjai már napokkal ezelőtt teljes számmal jöttek össze megvizsgálandó a helyiséget, amely most már késő őszig kedvelt esti szórakozó helye lesz a közönségnek. A vidékről éjjelre bennmaradó hálóvendégek részére pedig ugyancsak csinos kilencz vendégszobát építtetett Liszkay, amelyeket hisszük, hogy olcsóságuk miatt bizonyára fel fog keresni a zajt nem kedvelő vidéki közönség. — Kifogott holttest. Az esztergomi halászok tegnapelőtt egy 40—50 évesnek látszó férfi oszladozó holttestét fogtak ki a Dunából. Zsebeiben egy P. F. mo­nogrammos pecsétnyomót, egy kulcsot, egy ócska szivarszipkát s egy papiros­darabkát találtak, amelyre ceruzával a következő szavak voltak irva: „Anton Gazda, Gárntner, Puszta-Almás. L. p. Fü­zitőf- Ez előre elkészített ismertető jelből következtetve az illető; akit tegnap te­mettek el, valószínűleg öngyilkosságot követett el. Dél Várj, taVasz Vai}. Dél van, tavasz van és vasárnap S én boldogan bolygók veled, Barátságos vagy, mint a napfény S bizalmas, mint a kikelet. S mig vértelen szegény szivembe Belát mindenki, csak te nem, Fázékonyan és mosolyogva Összébb fogom a köpenyem. - Ignotus. Püi)kösd. — Levél Liza kisasszonyhoz. — Esztergom, május 23. Mikor néhány nappal ezelőtt Pali bá­csiék kertjében, ott a nagyon virágzó orgonabokrok alatt ültünk, akkor kér­dezte tőlem, ugye-bár, Lizácska, miért szeretem jobban a pünkösdöt, mint a húsvétot? Nem feleltem mindjárt, nem is tudom, mit mondottam a kérdésére, bár higyje meg : nagyon nehezemre esett a választ azonnal meg nem adnom, De annyira ingerlő, tavaszias volt a levegő, magácska olyan üde, szép és olyan kö­zel hozzám, én meg olyan nyugtalan : hogy féltem, valami bolondot találnék összebeszélni. Most borús az ég, egyedül ülök Író­asztalom mellett, az a bizonyos, gono­szul testhez tapadó lodenruha valahol messze a sétatéren kisérthet, hát meg­próbálok meghiggadt vérrel, röviden, nyugodt filozófiával most válaszolni Önnek. Szeretem a pünkösdöt, mert piros, mert meleg, mert van még benne valami a tavasz fiatalságából s üdeségéből és van már benne valami a nyár erejéből, termékenyítő melegéből. A húsvét fehér, hűvös, nagyon is idealisztikus ünnep mellette. A pünkösd olyan, mint egy in­gerlő, szépen fejlett, csodaszép fiatal asszony, a húsvét ártatlan, lesütött szemű, tiszta, de fejletlen gyermekleány. Aman­nak a buja, duzzadó, haragospiros pün­kösdi rózsa az emblémája, ennek a te­hetetlen, bégető, gyönge bárányka. Ezért szeretem a pünkösdöt. Ahusvéti halleluja, a kerepelés és harang­zugás a lélekre hat, pünkösd pirossága a vé­remre. Megkap a végtelen, sürgető vágy, bol­dogság, szerelem után s az ünnep hangu­latában bizonyosan érezem, hogy szeretni fogok, szeretni fognak. Nem tudok a szo­bámban maradni, a levegőre, az utcára kell mennem, szépséges asszonyokat lát­nom, kacagnom, futnom és szeretnék mindent magamhoz ölelni: gyermeket, asszonyt, virágot. Poétának, Isten kegyelméből való poé­tának érezem magamat, de nem a Red­vitz-ek, hanem a Murget-k fajtájából. Ilyen az én pünkösdöm, azt hiszem, minder férfié ilyen. A húsvét biblikus tisztaságával, ma­gasztosságával, komoly ünnepélyességé­vel csak a gyermekszivekre hat, piros pünkösd a felnőttekre. Vájjon megértett-e engemet Lizácska s vájjon gyermek-e még maga ? Holnap van pünkösd vasárnapja, szép szőke tündérkém, s mi újra találkozunk Pali bácsi kertjében. Ott, az illatos lila füzérekből alkotott rejtekhelyen, ott tegye kezét a kezembe, nézzen jól a szemembe, s mondja meg : igazat ad-e az én filozó­fiámnak ! . . . Ha igen, ugy nagyon sok mondani­valóm lesz még . . . Lanceot.

Next

/
Oldalképek
Tartalom