Esztergom és Vidéke, 1896

1896-05-24 / 42.szám

uj nemzedék, mely ma még csak az iskolapadok közt zengi ártatlan ajakkal az »Isten áldd meg* lelkesítő dallamát, de egy évtized múlva megint egy félszázadra a nemzet tényezője lesz, mégis nem árt az alsó, felső, legfelső- és minden néven nevezendő hatóságok figyelmét felhívni, kikérni, hogy erre az uj nemzedékre is gondunk legyen, mert sokszor ólálkodnak farkasok a bárányok körül ! x Es felhoztuk azért is, hogy Nyergesujfalu ünneplésének különös súlyt tulajdonítsunk és annak erkölcsi erejét és határait kiemeljük. A társadalomnak ép ugy mint a hivatalos világnak egyaránt súlyt kell helyeznie az ilyen mozgalmakra s rokonszenves támogatással ápolni és előmozdítani kötelessége. Az obeliszk csak szerény emlékkő, csak csekélység az országos nagy emlékmüvek sorában, de jelentősége a mi vármegyénkben és otthpnunkban igen becses és tanulságos. Ez okból üdvözöljük Ny.-Ujfalu hazafias, lelkesült közönségét, mely az ezredév emlékének él holnap s Esztergommegye ünnepeit oly szépen egészíti ki, — elismeréssel köszöntjük a derék rendező-bizottságot, melynek élén Ridly István tekintélyes földbirtokos és a nagy község kitűnő jegyzője áll s kívánjuk, hogy fáradozásaikat siker koronázza. Piros pünkösd napján szebb és emlékezetesebb ünneplést Ny.-Ujfalu nem is tarthatna s az egész város és vármegye figyelme kiséri szép mozgalmát. szerelmi csalódást nevezi, érzékeny lelke egészséget egészen megrontotta. Nem igen járt asszonyok közé, csak ha házas kollégái hivták fekete kávéra, vidékről érkezett fogolypecsenyére. A fogolypecsenye mellett ismerkedett meg Kúmánnével, a huszonkét éves szőke özvegygyei. A komoly, Íróasztalának élő hivatalnok mindig szerette a tarka, Ízléses nippeket. Megtetszett neki a filigrán kis asszony is, aki rizsporos kis fejével, tiszta kék gyermekszemével, átlátszó bőrével olyan volt, mint egy mult századból való puha pasztellkép. A sorsukban is volt valami hasonlóság. Ilona tizenötéves volt, amikor a marienstifti szürke nénék tömjénfüstös kolostorából kikerült. A szülők mohó kézzel szakították le róla a kinőtt, sokszor mosott nö^endékruhát, hogy mindjáat a fehér menyasszonyi ruhába bujtassák. Hozzá erőltették a kimeredt szemű, palacsintaképü spódiumgyároshoz, akinek egész élete, csak szuszogásból és a pirosléniás üzleti könyvek mohó, gourmand kézzel való forgatásából állott. Három évig raboskodott a nagy husgombócz mellett. Egy hirtelen éjszakai szélütés a csontkroesust is a csontok közé taszította. Az özvegy őszinte, becsületes lélek volt, nem sirt a temetésen, ahol a Circum dederunt az ő szabadulásának himnusza volt. Hogy megismerkedtek egymással, szomorú lelkük hamar találkozott; kezük már az első szorításnál szivesen tapadt egymásba. A sárga őszi napokat szerették mind a ketten, a halavány, diszkrét selymeket, a kopott, borongós romantikát. Azután egymást is megszerették, Wargha Benedek, f - 1807-1896. — Esztergom, május 23. Városunk egyik legöregebb polgára, megyei életünknek sok éven át egyik főtényezője, egy tipikusan szép magyar öreg ur hunyta le tegnap délután Örökre fáradt szempilláit. S bár már hetek óta mondogatták, hogy hosszú, ezüstös szakállát, hatalmas alakját nem fogjuk többé az utcákon látni, az első órákban senki sem akarta elhinni, hogy Wargha Benedek, akin a kor előrehaladását alig lehetett észrevenni, csakugyan meghalt volna. Immár mégis ravatalon fekszik. A század első évtizedében látta meg a napvilágot s a század utolsó évtizedében tort meg a szeme. Egész élete nyugalmas, békés, nagy eseményekkel megzavart soha nem volt; halála pedig az immár legritkább betegségben : a morbus senilis-ben való csendes kimúlás. Kevés embernek adatott meg hasonló kellemes pályafutás. Józsa Warga Benedek 1807. július 15-én született Szölgyémben, régi nemesi családból. Apja Esztergommegye főpénztárnoka volt. A közpályát a harmincas években kezdette meg, mint megyei esküdt, amig a negyvenes években már, mint főszolgabíró működött. Az 1848/9-ki híres országgyűlésnek is tagja volt s mint ilyen, részt vett a nevezetes debreceni ülésen, amiről egész életében nagy örömmel emlékezett meg. A szabadságharc után visszavonult a birtokára s a gazdálkodásnak élt egészen 1866-ig, amikor újra a megye szolgálatába lépett, még pedig ezúttal már mint első alispán. Ez állásában meg is maradt 1871 végéig, amikor azután végleg megszűnt a nyilvános életben szerepelni, miután 1869-ben működése elismeréséül a király a királyi tanácsosi cimmel tüntette ki. A hivatalos aktáktól elszakadva teljesen a „Beatus ille, qiú procul negotiis" bár soha sem beszéltek egymásról. A kölcsönös megbizonyodásnak ez a naiv, gyermekes titkolása tetszett nekik. Azt a kellemes, zsongó örömet érezték, amelyet a kis deák szombat estéjén. Vártak a viszonzott tetszés csöndes nyugalmával az elmaradhatatlan, felpiruló vasárnapra. A kis szőke asszony tiszta, édes volt, mint a gyermek. És meg volt a lényében ártatlan kapzsisága is a bébének, amelyik a karácsonyfa csillogó aranyfüstjét mind magának követeli. Szerette, ha bókoltak, ha meghódoltak, amerre járt és amikor kaczagását nem visszhangozták mindjárt, ártatlan, öntudatlan kaczérsággal maga provokálta az elmaradt ekhót. Dénes elfogult szeme egyszerre boszszankodva vette észre, hogy az ö kis nippie jól erezi magát a kirakatban. Egy rossz órában történt, hogy megbotránkozott, amiért az még a gyermeköcscse szerelmes, szűzies nézésében is szivesen sütkérezik. Es abban a rossz órában nem tudott hallgattni . . . III. Mikor Dénes a kalabriászpártit befejezte, már tisztában volt azzal, hogy ezentúl közönyösen, hidegen viselkedik az asszonynyal szemben. Az asszony meg a Manpassant-novella végén felszegte a nyakát. — Ha Dénes kaczér asszonynak tart, leszek még kaczérabb. 1 Daczos, duzzogó lelke fellázadt, Nem rejtette el többé gömbölyű vállát sürü szövetek alá ós a nyakáról leoldotta a fekete bársonyszalagot a kis aranyjkereszttel. Meglátogatta a mondaine-íjszelvének hódolt s még szölgyémi birtokát is eladta, hogy gondja me legyen vele, még pedig olyan kikötéssel, hogy a vevő köteles volt élte fogytáig 3600 frt, évi járadékot s halála esetén örököseinek még 80(30 forintot fizetni ; így a birtok vételár kamatoztatásával sem kellett törődnie. Kis házába visszavonulva, azóta nagyon kis körben élt. Csupán néhány régi barátjával érintkezett,, die ezek azután napnap után találkoztak nála. Szerette a vidám lakomát, a baráti tréfákat, egy kis kártya-szórakozást és bizonnyal teljesen megelégedettnek érezte magát a pihenése hosszú negyedszázadán keresztül. Családja nem volt, vagyonát távolabbi rokonai öröklik. Végrendelete, amelynek végrehajtóivá Niedermann Pál és Hübschl Alajos urakat kérte féI

T sok jótékony hagyományt is tartalmaz. Bőkezűen emlékezett meg cselédjeiről, ezenkívül hagyományozott: a városi teunetőalapnak 200, a Szent Ferencz- rendiek székházának 100, az esztergomi városi közkórháznak 200, az al reáliskolának 200, a városi kisdedóvónak 200, a Dalés Zenekedvelők Egyesületnek 200, a főgimnázium három érettségit végzett tanulójának 100, a városi elemi fiúiskolának 100, a helybeli gyalogezred zenekarának 200, az esztergomi Önkéntes Tűzoltó Egyesületének 100, és a szölgyémi római katholikus templom alapjának 200 forintot. Temetéséről, amely holnap délután hatodfél órakor lesz, nővére: özvegy Farkas Józsefné gondoskodik Nyugodjék békében ! A halálesetről a rokonság a következő gyászjelentést adta ki : Farkas Józsefné mint testvér, ugy az összes rokonság nevében megszomorodott szívvel tudatja a feledhetlen tastvér, sógor és nagybátyának Józsa Wargha Benedek urnák, kir. tanácsos, Esztergom vármegye volt első alispánja, 1848—49. évi magyar országgyűlési képviselőnek, folyó évi május hó 22-én d. u. 4 és fél órakor élete 89. évében, a halotti szentségek ájtatos felvétele után, végelgyengülés következtében történt gyászos elhunytát. A drága halott hűlt tetemei folyó évi május hó 24-ik napján d. u. 4 és fél órakor fognak a Duma-utczai 132. sz. gyászháznál beszenteltetni s a kir, városi sírkertben Örök nyugalomra tétetni. Az engesztelő &zjL mise-áldozat f. évi uiájus Ló 27-én reggel 9 órakor fog az Esztergom belvárosi plébánia templomban a Mindenhatónak bemutattatni. Esztergom 1896. május 23-án szonyok szabóját és valami csodálatos, raffinált buja parfümöt szerzett magának. Arczképé a Calderoni kirakatába került, a színházban búzavirágot tűzött a hajába és azt saison-virággá tette. Szép volt, megkapó ebben a szűzies tetszelgésben, mint egy oltárképre tévedt Phryne. Az uj oltárkép előtt egyszerre ott térdelt, imádkozott minden flaneur, közöttük a szőki Laczi. Észrevette a háttérben a kis Benjámint,, és mosolygása fényességével előre csalta a buksi lepét. — Mindig mellettem maradjon; mondotta neki Dénes előtt. Ha nem látom, hiányzik nekem, én kis aranyos apródom .... Az elkényeztetett, leányosan puha szivü kis dauphin elpirult és beleveszett a rátapadó nagy, hamis fényességbe. Egyszerre azután Dénes ugy gondolta' hogy Öcscse érdekében még sem hallgathat tovább. Egy margitszigeti nyári mulatságon találkoztak ott vele fehér nyári éjszakán, piros papiros tűzgolyók alatt. A simple-chaine-kor odahajolta diadalmasan szép asszony mellbokrétája fölé. — Orosz ibolyák, ugy-e ? — Szépek ? — Tetszenek ? . . . Tetszem ? —» Maga tetszik, szép Ilona! Csak a veszedelmes játéka nem. Az asszony szemét sötét zománc futotta be. A tiszta aziír eltűnt alatta. — Én nem játszom, Kolthai! . . . Nem vagyok sem börzeágens, sem miniszteri tanácsos . . . És amikor már a szomszédjával forgott, gonosz mosolygással visszaszólott: e es a varos. Városi szabélypeadeletek. VII. : , . A rendőrség szervezetéről. (Folytatás.) 47.. §. Segélynyújtás az utczán előforduló szerencsétlenségeknél. A rendőr egyik legfontosabb kötelessége az utczán előforduló szerencsétlenségeknél, mint rögtöni megbetegedés, testi sérülések, mérgezések és szülések stb. alkalmával az első segélyt czélszerüen nyújtani. A rendőrség által való segélynyújtás ily esetekben kétféle : ugyanis közvetett, vagy közvetlen. 1. Közvetett segély nyujtatik. a) a szerencsétlenek valamely korházba, vagy rendkívüli esetekben az illetőnek lakására való átszállításra ; b) valamely orvosnak gyors előhívása; c) az utczán szerencsétlenül járt egyének czélszerű helyen való ideiglenes elhelyezése által. 2. A közvetlen segélynyújtás feladata: a) mindazt, ami a beteg életét veszélyeztetné, vagy a későbbi orvosi műtétet meggátolhatná, lehetőleg és azonnal eltávolítani és a körülmények szerint pl. a sebnek bekötése, törött tag begöngyölitése stb. által, oly intézkedése— Csak rossz asszony vagyok, ugy-e? . . . És azon az estén egy pillanatra sem engedte el a közeléből a kisebbik Kolthait. A fiu egészen megzavarodott. A nyárutó egyik álmos, izgató estéjén zugó fejjel rohant ki a színházból Romeo nagy szerelmi jelenetéről. A kávéházban gyorsan lenyelt két pohár gint, azután bekopogott az asszonynál. Egyenesen a lábához bukott. Az asszony megsápadt szenvedélyes tűztől égő arczától: — Mi baja, Laezika? — Mindent tudni akarok. Tudni akarom, mit remélhetek. A szivem széjjelpattan .... A kacér kis asszony elfulladt. Sokáig nézett a vigasztalan sötétségbe, azután halkan szólalt meg. Sirt a hangja : — Sohasem gondoltam, hogy igy félreértjük egymást. Soha sem hittem az Ön szeretetét szerelemnek és soha sem gyanítottam, hogy a szeretetemet félre^ érti .... A fiu feje a kerevetre bukott. — Hát meghalok akkor Ilona .... Az asszony megkapta hideg kezét; — Nem fog meghalni, Laezi. Nem olyan könnyen hal meg az ember. A test erősebb minden csalódásnál. Én is meggyőződtem róla. László tágra nyilt szemmel hallgatta ós letörülte a könyeit. Előbabrálta valahonnan a kalapját és kitámolygott a rózsaszínű tapétás szobából. Betért újra a kávéházba és megivott még öt pohár gint. Azután hazament, az éjjeli szekrényében megtalálta a hat milliméteres babyrevolvert és elpattantotta. Keze í