Esztergom és Vidéke, 1896

1896-04-12 / 30.szám

Esztergom, XVIII. évfolyam. 30. szám. Vasárnap, 1896. április 12. ESZTERGOM es mm Megjelenik hetenkint kétszer : ^ csütörtökön és vasárnap. | I I ELŐFIZETÉSI Ár\: ^ 5 Egész évre 6 frt — kr. ^ ^ Fél évre 3 » — » ^ ^ Negyed évre i » 50 » | ^ Egy hónapra — » 50 » ^ Egyes szám ára — 1 » 7 » ^ VÁROSI ÉS MEGYEI ÉRDEKEINK KÖZLÖNYE. Szerkesztőség: Bottyán János-utcza, Spanraft-féle ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Hivatalos órák : d. e. 9—ll-ig, d. u. 3—5-ig. Kiadóhivatal: Bottyán János-utcza, Spanraft-féle ház. hová a hivatalos és magánhirdetések, nyiltterek, előfizetési pénzek és reklamálások is küldendők. —= TELEFON 59. SZÁM. =— Egyes számok kaphatók a kiadóhivatalban, Sziklay Nándor, Tábor Adolf papir­kereskedésében, a Walllisch- «s líaugll-féle dohánytözsdékhen. S 3 s Hirdetések | a kiadóhivatalban és Tábor Adolf könyv- $ kereskedésében vétetnek fel. | ^ Minden egyes hirdetés után 30 kr. kincstári | bélyegilleték fizetendő. Nyilttér ára soronkint 20 kr, Városi tisztújítás. Esztergom, április 4. A húsvéti ünnepek lezajlása óta a városi tisztújítás kérdése teljesen dominálja a közhangulatot. A néze­tek forrnak, változnak, jegecesednek s tárgyalják a személyi kérdéseket mindenféle szempontokból. Ily kö­rülmények között, ily korszakalkotó és mozgalmas időben mi sem zár­kózhatunk el e városunkra legfon­tosabb kérdéshez való hozzászólástól, bár ha személyi kandidációkba bo­csátkozni nem kívánunk. Lapunk más helyén közöljük a városi állásokra pályázók teljes név­sorát s örömmel konstatálhatjuk, hogy elég pályázó van minden ál­lásra, nagyrészben megfelelő egyé­nek s igy csak a csütörtöki közgyűléstől függ, hogy félretéve minden politi­kai s rokonsági szinpatiát és anti­patiát, minden állásra a kínálkozó legjobb erőt állítsa. Különösen fontos ez a pénzügyi szaknál, amely ezentúl egészen kü­lön ügyosztály lesz, s amelytől a város financiáinak egészséges fejlő­dése függ. De természetesen legin­kább kiemelkedő és első sorban feszült érdekeltséget keltő kérdés Iz „Eszterp és Vidéke" tárcája. Egy kis leányhoz. Mondd édes drága angyalom, Miért honol bú arcodon f Miért oly könnyes szép szemed? Miért oly bús tekinteted? Ertem ne önts könyüt^/a S gond, bű szálljon tőled tova Örülj, víg légyen életed, Ne bándd, bár szivem megreped. Esztergom, i8pó. ápr. 8. Rhédey Oszkár. mindenkor a város fejének, a pol­gármester személyének kérdése marad. Két jelölt van ez állásra, s mind a kettőt városunk ügyei iránt való őszinte szeretet vezeti, mindakettő­nek személye megadja a kellő ga­ranciát arra, hogy bármelyiket emeli is a közönség a diszes állásba, rneg­fognak felelni a beléjük helyezett bi­zalomnak. Maiina Lajos ügyvédi diplomája és eddigi ideiglenes minőségében kifejtett buzgó működése által érzi magát hivatottnak arra, hogy a város kormányzását kezébe vegye. Szívós, kitartó egyéniség, mindenesetre azon­ban elvárjuk tőle megválasztatása esetén az uj szervezet szigorú keresztül­vitelét, mert a szervezési szabályrende­letben teljes részletességgel gondos­kodva van minden szükségesről; elvár­juk a komoly fegyelemtartást és legfő­képpen a világos és kételyt kizáró határozottságot. A másik pályázó : Niedermann József rendőrkapitány huszonhárom év óta önzetlen, buzgó, s minden­kor helytálló tisztviselője a városnak s fellépését, bár az csak az utolsó órá­ban történt, teljesen indokolja az a Világ Vándorai. — Shelley. — Szóljatok, oh szóljatok Ti lángszárnyu csillagok ! Szárnyatok majd hol pihen Az éj mélyiben f Véghetetlen égibolt Hontalan utasa, hold! Minő rejtekben leled Nyugovó helyed 1 Fáradt szél ég s föld között Vándorolé száműzött, Lelsz-e lágy fészket vájjon, Lombokon, haboti f Szalay Fruzina. Exeelsior. — Az ^Esztergom és Vidéke» eredeti tárcája. — III. Kellemesebb érzés, mint most midőn e sorok Írásába kezdek — ritkán fogott még el. Ezelőtt 12—14 nappal még Öröm volt látni a mi kis városunkban magát ides­tova korzónak kinövő hídfeljárón a leg­vadonatujabb szabású párizsi gallérkák­kal ellátott, messzeföldön szépségükről ismeretes hölgyeinket, — köztük azokat is, kik a leszálló nap pompáját szerelmi ábrándozásokra használták tán inkább fel, „beszíva a kertek rózsalugosainak illatától terhes levegőt u (!), mint arra, hogy annak éltet adó hevével, roppant fontosságáról foglalkozzanak: s ma, a dohánylevelekkel moly ellen bőven ellá­tott, belül prémes télikabátjaikban félig­meddig dideregve láttam őket. S mig a „szives olvasó kérdi: „Ugyan honnan ama kellemes érzés ?" A szívte­len feleli: Mert bet'eljesült, mit mond­tam, hogy Falb nem szokott kalendári­umozni; nemcsak hogy „kritikus" nap, hanem unter aller Kritik: napok tel­jesedtek be. ; körülmény, hogy a közönzég előtt bebizonyuljon, miszerint a meglevő városi tisztikarban is van ambíció és érez hivatottságot e fontos állás betöltésére ; hallgatagsága pedig esetleg rezignációnak, lemondásnak volna tekinthető. Niedermann a vá­rosi ügyek egyik legrégibb és leg­alaposabb ismerője, aki mínden hi­vatalt és kezelést gyakorlatból ismer. Ezek pedig olyan előnyök, amelyek minden komoly ember előtt kiváló méltánylást érdemelnek. Örvendenünk kell, hogy a 2400 forintra leszállított polgármesteri fize­tésre is több jelöltje akadt a kép­viselőtestületnek, e kisebb fizetés mellett sem hiányzik az ambíció, a vállalkozási szellem, a Buzgóság. Bárkire esnék is a két pályázó kö­zül a közönség választása, mi hisz­szük, hogy e választás csak jóra fog vezetni, lévén mindakét jelölt olyan egyéniség, akik közül akár az egyik, akár a másik meg fog felelni szép és nem könnyű feladatának. A többi tisztviselői/ állásokra pá­lyázók közül első sorban üdvözöljük a városi ügyészt, mint régi kipróbált harcost, fáradhatatlanul buzgó és erőr biró munkást, aki kezébe tartja az ügyek szálait. Ez állás betöltésénél kivüle más egyáltalán szóba sem jött. A gazdasági tanácsosi állásnál a közönség megszokta már s szinte elkészült arra, hogy Niedermann Jó­zsef lesz az, s egyúttal a helyettes polgármester. Az ügyek jelen állá­sában azonban csak Kollár Károly pályázik. A főjegyzői állás igy ezút­tal nem kérdés tárgya s erről később határoz a közönség. Már fentebb kiemeltük s most újból felhívjuk a pénztár fontossá­gára a közönség figyelmét és kér­jük, hogy a pénztár keretében a kis és nagy állásokat a lehető leg­nagyobb gonddal és körültekintéssel lássa el, a pénztár lévén végre is a »nervus rerum . . .« A kisebb állásokra vannak igen jóravaló pályázók, csak elfogultság és részrehajlás nélkül kell azokat kiválogatni. Emiitettük már, hogy személyes kandidálásokba bocsátkozni nem akarunk, éppen ezért kiváló érdek­lődéssel nézünk a holnap délután tartandó konferencia elé, amelyben reménye]jük, hogy a nézetek ki fog­nak domborodni s a közgyűlés párt­Ezért érzem én a kellemest ; bárha nem tagadom a Falb jövendöléseinek tel­jesülésében való kételkedés jogos­ságát sem. De nehogy feladatomtól ily az időjá­rás egyszerű változékonyságának fesze­getésével csak pillanatra is eltérjek, foly­tatnom kell még mindig befejezetlen be­vezetésemet, remélve, hogy mire a tárgy­hoz érek, melyet elmélkedésem alapjául kiválasztottam: a tavaszi derült egek, s a költők által annyiszor megénekelt természet (!) segíteni fognak elhatá­rozásomban. Kéziratomat a szerkesztő hagyományos szokásból magánál tartván vissza mindig, nem csoda, ha emlékezetemet meg kell erőltetnem : hol is, kinél is hagytam el a Il-őt. Cuza . . . igen Cuza bibornoknál. Mit is mond ő ? . . . a csillagok minden ré­gióinak lakhatóknak kell lenniök, hogy azok is dicsérjék az alkotót . . . Cuza bíborosnak az égitestek lakható­ságának kérdése körül már a 15-ik szá­zadban fölszinre került hipotézisekre vonatkozó véleménye szerint is tehát, — mely a többi mai tudós csillagászok és természetvizsgálók e nemű véleményei­nél csak a korra, melyben ő élt és mint egyházi fedelem nézetére való tekintettel érdekesebb, valószínűnek vehetjük, hogy az égitesteken is vannak szerves lények, miért is ne volna, de miért is ne lehetne? . . . Avagy képtelenség az, ha a csillagokon, a bolygókon, melyeket majd részletesen megismertetek, — akár csak a mi csillagunkon: a „Föld"-ön az élet feltételei ép ugy meg vannak ; hogy mondom, ott szerves, hozzánk hasonló eszes, de sőt eszesebb, tökéletesebb lé­nyek, milliószorta tökéletesebbek ne lé­tezzenek ? Hiszen például a hozzánk legközelebb levő csillagok, az u. n. boly­gók is csak oly homályos égitestek, mint földünk, azokat is a Mindenható, az Al­kotó teremtette, mint „Földünk"-et, s mind majd látni fogjuk, azok is ugy ke­ringenek a Nap körül, mint a mi „Föld"­ünk, saját tengelyük körül szintén; s azokon is van tavasz, nyár, ősz, tél. van nekik is „Hold"-juk, némelyiknek több is mint nekünk, tehát ami fő, a szerel­mesek ott is ábrándozhatnak tán külömb „Velencé"-jük gondoláin, tán külömb hangszer kíséretében éneklik szerenád­jaikat, mint milyet a mienk pengetnek ... Azoknak is egy nap (Nap) adja fényü­ket, az világit, melegít nekik is. Avagy azt a feltevést tartanok jogo­sultabbnak, hogy az Isten, a Teremtő millió és millió világot olyat mint a mi nyomorult „Föld"-ünk nem tudott volna, nem volt képes teremteni ? . . . Én azt hiszem, vélem, hogy Cuzával tartsak, mikép jobban hirdetik az Isten dicsőségét azok, kik nem tekintik a föl­det mindennek, a világalkotmány kÖz-

Next

/
Oldalképek
Tartalom