Esztergom és Vidéke, 1896

1896-04-05 / 28.szám

mely soha fontosabb korszakot nem ért, mint most, mert itt a tavasz, a megifjodás várva-várt ideje. Mint e nagy ünnepen az embert, ugy a kedvező idők megnyílásán e várost is, töltse be az uj élet gondolata, biztató reménye. F. Esztergomvármegye selyemtenyésztéEsztergom, április 4. Bezerédy Pálnak, az országos selyemtenyésztési felügyelőnek „Néhány szó magyar ország selyemtenyésztéséről és selyem iparáról" szóló jelentése sajnosán igazolja, hogy Esztergom vármegyében a selyemtenyésztés és a szederfa ültetése iránti kedv nem igen akar gyökeret verni. Ugyanis mig 1893-ik évben a megye területén 24 községben 487 család 2361 kiló és 21 deka selyemgubót termelt és ezért beváltási árként kapott 2813 forint 5 krajczárt, eddig 1894-ben már csak 15 községben 165 esalád foglalkozott a selyemtenyésztéssel s ezek csakis 676 kiló és 67 deka selyemgubót szállítottak be és ezért 657 frt 41 krajczárt kaptak. Es még sajnosabb annak igazolása, hogy Esztergom vármegye területén 1893 és 1894-ik évben egyetlen egy szederfa sem lett végleges helyére kiültetve. Hogy népünk legszegényebbjeire nézve (igy ir Bezerédy) minő jelentőséggel bir a selyemtenyésztés és mennyire emeli azok adóképességét, bizonyítják a következő adatok: Ugyanis 1883-ban 2719 család foglalkozott az országban selyemtenyésztéssel. Ezeknek minden néven nevezerdő összes évi adója 37857 frtot tett ki; mig keresetük, melyhez ugyanezen évben a selyemtenyésztés révévén jutottak, 70278 frt volt. Továbbá 1987-ben 19608 család foglalkozott az országban selyemtenyésztéssel, kiknek minden néven nevezendő összes évi adójuk 207691 frt volt, keresetük pedig a selyemtenyésztés után ugyanezen évben 355412 frt. szerre elhallgattak az utcán, amikor apró, zöld-üléses giggjén megpillantották. A férfiak önkénytelenül megemelték a kalapjukat, az asszonyok szinte keresztet vetettek magukra, mint a temetés előtt. Ugy uralkodott két kis kezével az egész városon, mint hires, aranyszínű arabs paripáin. Annyira rossz volt, hogy nyilt, leplezetlen romlottsága még a becsületes embereknek is imponált.Ha olykor libegő, csipkés szárnyú barna kis köpenykéjében végigfutott az aszfalton, mindég akadtak, akik megvetéssel fordultak el tőle. Kollegák, akiket egészen elnyomott, anyák, akiket gyermeküktől fosztott meg. — A vampir ! — sziszegték utána. Mosolyogva nézett vissza reájuk és feléjük bicentett a fejével: — Vampir, — igen az vagyok. Szeretem a vért, szivom is. Sokáig hemperegtem sárban, mezitlábosan. Hát legyen mindenki sáros, aki hozzám nyúl . . . Hatalmas botrányt csinált a fővárosban egy kiskorú mágnás-fiú esete, aki egy éjszakán a családi ékszerek Wertheimjébe markolt. Az egyik lap nyíltan Jelenát vádolta a titkos felbujtással. Jelena száz példányban hozatta meg a lapot és cinikus büszkeséggel nyomott egyet-egyet minden ismerőse kezébe. — Az első aljasság, amivel igaztalanul gyanúsítanak ! Hogy Esztergom vármegyének sok szegénye van, azt statisztikai feljegyzés nélkül is megtudjuk, ha tavasztól késő őszig vasárnap délutánonként a kispiaczon körültekintünk. Telve látjuk as egész teret falusi munkásokkal, jeléül annak, hogy odahaza a szőlőhegyet a gyom fedi s a tőkét elpusztította a phylloxera, Bezzeg milyen nagyot művelne a vármegyei jó közigazgatás, ha az 1894. évi XII, törvényczikk 43. és 46. §-aiban foglaltakat olykép feganatosittatná, hogy a községi faiskolákban az országutak kiültetésére szederfákat tenyésztetne, mert úgy mondja Bezerédy „hogy elsősorban oda kell törekednünk, miszerint selyemtenyésztésünk legnagyobb akadálya a szederfa, illetőleg a szederlevél hiánya megszűnjön. A szederfatenyésztés terjesztése megfelelő arányban és kellő eredménnyel csak a községi faiskolák útján képzelhető. Bizony jó volna ráparancsolni Esztergom város elöljáróságára is, hogy a téglaházi kertjében termeljen minél több szeder fát, aztán a „Táthi" meg a „Dorogi" országutat végtül végig ültesse be szederfával. Mikor 0 Eminentiája úgy pénteki napon osztogatja az alamizsnát, mennyi sok vén asszony, meg kis kis leány nyújtja a kezét az alamizsnáért, . ezek nagyon kényelmesen foglalkozhatnának a selyemtenyésztéssel. Igen egyszerű és könnyen megoldható a kérdés, fogjunk hozzá a szederfának minélnagyobb mérvbeni tenyésztéséhez s akkor alig néhány év múlva a szegényügyi bizottságnak, meg magának a városnak is kevesebb gondja lesz a szegényekre. Ugy mondotta gróf Széchenyi István, a legnagyobb magyar : Legyen csak elég szederfalevél s a többi bizonyosan élnem marad." Megye és a város. Városi szabályrendeletek. VII. Esztergom, április 4. Most, hogy az új városi rendőrség ügyei mindenütt tárgyalva lesznek, érdekesnek tartjuk olvasóinknak bemutatni annak a szabályrendeletnek tervezetét, amelyet a rendőrkapitány a rendőrség szervezetéről készített. íme itt következik: I. Rész. Szer vezet: 1. §. A rendőrség rendeltetése. Esztergom szab. kir. város rendőrsége polgári intézmény és hivatva van a közrend, csend és biztonságra, úgy a fennálló törvények, rendeletek és szabályok megtartására felügyelni, a közhatóságokat és ezen hatóság közegeit hivatalos eljárásukban támogatni, a lakosságnak a rendőrség hatáskörébe eső kivánatai és szükségletei, valamint a rendetlenségek iránt a rendőrhatóságnak, az előirt módon jelentést tenni, hogy a jogos panaszok orvosolhatók, a méltányos kívánalmak teljesíthetők, a rendetlenségek pedig elháríthatok legyenek. 2- §• A rendőrök felvétele. A rendőröket a polgármesterrel egyetértőleg a rendőrfőkapitány fogadja fel. A felvételhez szükséges kellékek: 1. Tökéletes bírása a magyar nyelvnek szóban, írásban és pedig oly mértékben,hogy a felveendő egyén a nyert utasításokat feljegyezni és kisebb jelentéseket tenni képes legyen. 2. Fedhetlen előélet. 3. Tökéletes egészség, erős testalkat, megfelelő külső és ügyes magatartás. 4. 20 éven felüli és 45 éven aluli életkor. Ezeken kivül különösen figyelembe vétetnek az oly folyamodók : a) akik több nyeLet beszélnek, ' b) a városi helyi viszonyokkal ismerősek. Hasonló képzettségű egyének között a kiszolgált honvéd, vagy közöshadseregbeli altisztek előnyben részesittetnek. 3. §. Az eskü. A rendőrök felvételük után a rendőrkapitány előtt a következő esküt teszik le: Én N. N. esküszöm az élő Istenre, hogy mint Esztergom sz. kir: város rendőre kötelességeimet lelkiismeretesen teljesítem, minden megbízást és parancsot, melyet fellebbvalóimtól nyerek, mindenkor készséggel, pontossággal végrehajtom, a reám bizott, vagy tudomásomra jutó hivatalos titkokat hiven megőrizem és szolgálatomban semmiféle melléktekintetek, előny vagy hátrány, ajándék vagy fenyegetés_ által magamat eltéritetni nem engedem Isten engem úgy segéljen! 4. §. Rendőri igazolvány és szolgálati szabályzat. Az ekként felesketett rendőrközegek a főkapitány által aláirt, a szolg. szabályzathoz fűzött írásbeli igazolványnyal látatnak el. • Az igazolványon javítás, törlés vagy kivakarásnak előfordulni nem szabad. Az igazolványt is magában foglaló szolg. szabályzatot a rendőr, úgy szolgálatban, mint szolgálaton kivül, még ha polgári ruhában van is, magánál tartani köteles azért, hogy kilétét igazolhassa és valamely szolgálat tekintetében bekövetkezhető tájékozatlansága esetén a kezénél lévő szabályzatból útmutatást nyerhessen. Az ezen szabályzathoz csatolt űrlapok a nyert különös utasítások feljegyzésére szolgálnak. 5. §. Próba szolgálattétel és kiképeztetés. A városi rendőrséghez való végleges felvételt egy havi próbaszolgálat előzi meg, mely idő alatt csak ideiglenes minőségben nyernek a felvettek alkalmazást és csak akkor vétetnek fel végleg a rendőrség létszámába, ha a rendőrszolgálatra a próbaidő letelte után alkalmasnak találtatnak. Á próbaidőre felvett rendőrök elöljáróik által minden egyes szolgálattétel előtt teendőikre kitanitandók s a szolgálattételre lehetőleg akként osztandók be, hogy egy már idősebb rendőr felügyelete alatt legyenek. A rendőrkapitány köteles gondoskodni arról, hogy a rendőrség rendőri szolgálatra elméletben és gyakorlatilag kiképeztessék. E célból a r. biztos, esetleg a rendőrfőkapitány vagy rendőrfogalmazó köteles az összes rendőrséggel hetenként legalább kétszer iskolát tartani, melynek tartama egy óránál kevesebb nem lehet; ennek megtörténtéről tartozik a rendőrfőkapitánynak hetenként jelentést tenni. Az oktatás tárgya és irányának meghatározása, valamint annak megtartása feletti felügyelet és ellenőrzés a r. főkapitány kötelessége. 6. §, Törvényes védelem. A rendőrség tagjai hivatalos eljárásukban törvényes oltalomban részesülnek s ellenük, mint hatósági közeg ellen elkövetett bárminemű erőszak, fenyegetés, bántalmazás, vagy valamely intézkedésre való kényszerítés a bünt. törvény által tiltott cselekvényt képez, (btki 10 §.15. §.) minélfogva mindenki állására való tekintet nélkül a rendőri őrszemélyzet tagjának törvényes hatásköréből eredő felhívását és intézkedését feltétlenül tiszteletben tartani és magát annak alávetni köteles. Sajátos izlése volt ennek az empireruhás boszorkánynak. Nem az aranyra, nem is a sokágú koronára vadászott, hanem a naiv, romlatlan lélekre. Kihasználta, de megvetette a raffmált vivőrőket, de tombolt örömében, ha egy imádságon nevelődött jezsuita-növendéket szédíthetett magába. Szemérmetlenül csalogatta ezeket a félénk, buksi lepéket, akik hamar, mosolyogva égnek el tiszta szerelmükben. Mint a bibliai ördög, ő is a fehér lelkekre pályázott. Egy este a piros üléses orfeumi páholyban meglátta Tarnay Bélát. Csöndösen szürcsölgette fekete kávéját, brittanníkát szívott és nagy, becsületes szeme megakadt az átlátszó pehelyruha indiszkrét csipkéin. A lelkében rejtőző vampir megsúgta Jelenának, hogy nagy, érzelmes egészséges szívre talált, a milyet gyönyörűség összemarcangolni. Megmozdult ereiben a méregkeverő Borgiák sürü vére és az elmélázó fiatal emberre csapott le babonázó, megrontó nézésével. Tarnay elkapta a szemét és elpirult. Ö meg egyenesen feléje hajolt és valóságos záporrai árasztotta el kosárkája virágaiból, a melyek minden bimbójáért minden este öszszeverekedtek a Iegkékebb vérű gentlemanek is. Megfogta, konstatálták az összes habitüék. Megfogtam, gondolta Jelena magában, olyan diadalmas ' megelégedéssel, a milyennel a szenvedélyes tudós gombostűjére szúrja a megfogott ritka, értékes pillangó-fajtát. Négy nap múlva újra találkozott vele. A Stefánia-uton hajtott az ezüstkerekes giggen. A felhők kavarodását nézte. De megérezte, hogy lenn a gyalogjárón egy futó tekintet pattan le róla ijedt döbbenéssel. A gyeplőket a groomnak dobta oda s leugrott a kocsiról. Egyenesen Tarnayhoz ment. — Három nap óta keresem, mondotta neki szemrehányó hangon. Megfogta a kezét és esengve, türelmetlenül kérdezte. — Mikor látom? És mielőtt a zavart, elképedt ember válaszolhatott volna, halkan a fülébe súgta: — Holnap este hatkor .... Azután könnyű, kecses libbenéssel, visszaszökött a kocsihoz. És Tarnay Béla másnap este hat órakor a kacér, rózsaszínű kis villa rácsos kapujánál állott. Az a tekintet, amely az első este óta a lelkében feketéllett, mint a pecsét a világos ruhán, ide parancsolta. Hatalmas, ellenállhatatlan hipnózis volt abban, amelynek engedelmeskednie kellett. Részegen botorkált a süppedő vastag szmirnán végig. Csodálatos berendezése volt a boszorkányvárnak. Minden kicsi, homályos, puha volt benne. Sajátos, veszedelmes, kisértő, buja parfüm áradt mindenből. Az Istennel dacoló Sodorna romlott levegője fülledt meg idebenn. A barlang legutolsó fülkéjében alacsony török kereveten gubbaszkodva várta az aranypók. Valami raffinált szabású, fekete pettyes, tapadós sárga-selyem pongyolában, igazi tigris-kosztümben. A macska hajlékonyságával és gyorsaságával szökött fel a legyűrt párnákról. A kehelyalaku szétnyílt ujjakból két forró, erős, ragadós polyp-kar fonódott Tarnay nyaka köré. A leány hajából kihullott a gránátos nyíl, a zizegő, lágy hajköpönyeg, mint valami csodálatos fű, borult végig mindkettőjükön. Tarnay egy tabourettre roskadt. Nem látott és nem érzett semmit, csak csókot, meleget, szédülést. Valami félelmes kéjes fuldoklást, valami gyilkos, végtelen édességet. — Meddig fogsz szeretni? búgták fülébe. — Örökre, mondotta a csodálatos narkózisban. V •— Én is, én is, én is . . . Ez az „örökre,, négy hónap volt Jelenánál. A vampir megtelt a fiatal, tiszta vérrel. A negyedik hónap végén egy este Tarnay a kis villa ablaktábláit zárva, a rococco bútorokat vászonnal betakargatva találta. Az utolsó szoba tele volt lezárt uti ládákkal, a legnagyobbikon guggolt a boszorkány. — Mi történt nálad, Léna? kérdezte ijedt csodálkozással.